Netidők Blogtársaság

Táblagép, netbook, okostelefon, könyvolvasó, tévé és digitális fényképezőgép… Vajon mi a közös bennük? Mindegyik elfér a karácsonyfa alatt és minden bizonnyal sokan fognak ma este ilyesmit kapni vagy ezzel örvendeztetni meg szeretteiket. Idén sem maradhat el a kütyüparádé karácsonykor.

Az Extreme Digitalnál december elején, az Év Honlapja díjátadó apropójából beszéltek a magyarok karácsonyi vásárlási szokásairól. Ezek szerint náluk idén a LED TV és a táblagép megjelenése mellett továbbra is népszerű ajándék a netbook, az okostelefon vagy a digitális képkeret, míg az e-könyvolvasók a magyar nyelvű tartalom hiánya miatt kevésbé népszerűek, mint külföldön.

A T-Mobile három online portálon végzett nem reprezentatív online felmérést, ez alapján az okostelefon az egyik legnépszerűbb ajándék-ötlet, tízből kilencen örülnének, ha ilyen meglepetést találnának a fa alatt. Egyesek akár ejtőernyős ugrást, vagy 200 fekvőtámaszt is bevállalnának, csak megkaphassák a vágyott készüléket az ünnepekre.

A kütyük előretörése azonban nem csak egy-egy helyen tapasztalható, megerősíti a kirakat.hu és az Ipsos közös reprezentatív felmérése is, ami szerint a számítógépes eszközök bekerültek a top 10 ajándék közé a magyarok körében, kiütve a sportszereket a listából. A Kutatócentrum felméréséből ugyanakkor az is kiderül, hogy inkább a férfiak szerzik be az internetről az ajándékot. Mindkét felmérés alapján elmondható, hogy átlagosan 20-30 ezer forintot szánnak az emberek az ajándékokra, így sokan az olcsóbb kütyük közül választanak - az Ipsos kutatása szerint ugyanis legfeljebb városi legenda az áruhitelből eladósodva ajándékozó magyar képe.

Akinek viszont van mit a tejbe aprítani, az vígan válogathat idehaza is a boltok kínálatából és adhat régi klasszikus kütyüt – mint amilyen például a digitális fényképezőgép – vagy újíthat be, hogy olyasmit ajándékozzon, ami még nincs a családban, például egy Amazon Kindle könyvolvasót.

Jómagam, mint haladó kütyüvadász az alábbi szubjektív listát készítettem – szigorúan abc-sorrendben – ami segíthet eligazodni a laikusoknak is az egyes kütyük 2010-es „forróságát” illetően (bár lehet, hogy már túl későn szóltam…):

• digitális képkeret: csak fotóőrülteknek, különben ott fog porosodni a dobozában évekig
• iPad: ha gyerek is van, akkor egyből kettő kell, mert a kis embereket nem lehet lerobbantani a készülékről a játékok miatt
• játékkonzol: a Kinect újra képes lendületet vinni ebbe a megfáradt piacba is
• Kindle vagy egyéb könyvolvasó: csak annak, aki tud angolul olvasni és vagy van pénze a könyvekre, vagy képes örömet lelni a szövegformátumok konvertálásának határtalanul izgalmas világában
• kompakt digitális fényképezőgép: akinek még nincsen, az nem is akar ilyet
• kompakt tükörreflexes fényképezőgép: na, egy ilyet én is elfogadnék – kicsi, de profi megoldás a több kilós tükörreflexes súlyzógépek helyett
• LED TV: kár, hogy TV-t minimum 5-6 évre vesz az ember, a fejlesztések meg évente kényszerítenék cserére a népet (ha Te az elmúlt egy évben vettél vagy kaptál tévét, mint én, akkor inkább ne menj közel a tévé-osztályhoz az áruházakban)
• MacBook Air: csak azoknak, akik képesek megbarátkozni az Apple operációs rendszerével – nekik viszont kötelező darab. Szóval, ha sírni akarsz látni egy meghatott tinédzsert…
• mp3 lejátszó: csak akkor, ha muszáj lecserélni a régit (mondjuk, ha nem működik már rendesen) esetleg meglepni valakit, akinek még nincs (figyelem, hangoskönyveket is lehet rá előre rakni, így akár megcélozható a nagyszülők korosztálya is)
• netbook: két éve volt nagy sláger, de ha valakinek még nincs, és sokat utazik, örülni fog neki…
• okostelefon (pl. iPhone vagy valami androidos csodamasina): ezt nem lehet megunni!

Végezetül, mindenkinek kívánom, hogy azt (a kütyüt) kapja karácsonyra, amit a legjobban szeretne, és hogy ne maradjon el az ajándék felett érzett közös öröm idén sem. Boldog ünnepeket kíván mindenkinek a Netidők Blogtársaság!

Probesz

A rádióműsorban ugyan nehéz lenne megmutatni, de elhihetik, az információ gyönyörű. Amióta láttam a hazai infografika blogon az ideális pénisz méretéről szóló infografikát egyre mélyebbre ástam magam a témában és minden újabb képpel nőtt a meggyőződésem, hogy az adatoknak nem kell unalmas táblázatokba vagy grafikonokba rendeződniük. Lehet ezt másképpen is csinálni, úgy, hogy már szinte szexik az adatok.

Nagy kedvencem például az infografika egyik apostolának számító David McCandless TED előadása a témában (magyar felirattal nézhető teljesen ingyen). McCandless Information is Beautiful címmel publikált nemrégiben egy hihetetlenül érdekes könyvet arról, hogyan lehet (szabad? kellene? illene? kell?) vizuálisan megjeleníteni információkat, adatokat és rögvest maga is számtalan jó példával járt elő. A dolog egyébként rendszerint (hihetetlenül) munkaigényes, McCandless saját bevallása szerint volt olyan, hogy egy egész hónapot egyetlen információsűrítő ábra elkészítésének szentelt, de a végeredmény miatt megérte, mivel interaktív infografikát készített belőle a végén. A könyvét a napokban jelentette meg a Typotex Kiadó Az információ gyönyörű címmel, benne sok érdekes illusztrációval, alátámasztandó az amúgy is fontos mondanivalót.

Remélem, hogy ez nem csak egy újfajta divat vagy hóbort, hanem egy újfajta trend és egyúttal vizuális nyelvezet is, ami soha többé nem kopik ki az adatokkal dolgozók életéből. Mert az információ szép, csak megfelelően kell tálalni őket. Egy jó ábra a legösszetettebb jelenségeket is könnyen megérthetővé képes varázsolni. Ennek az az oka, hogy az ember alapvetően a szemén keresztül, vizuálisan képes a leggyorsabban megérteni a dolgokat - ha ez a vizualitás egyúttal találkozik a megfelelő fogalmi rendszerezettséggel is (tehát nyelvi támogatást kap), akkor a látás és a hallás közösen hatnak abba az irányba, hogy agyunk villámgyorsan feldolgozza, megértse és felfogja az összesűrített információt.

Reményre ad okot, hogy David McCandless nincs egyedül abban, hogy az információt szépnek találja, és a megfelelő megjelenítést pedig elengedhetetlennek. Az infografika a 2010-es év egyik legjobb durranása véleményem szerint és észveszejtő tempóban hódítja meg az embereket. Aki nem hiszi, nézze meg ezeket a további oldalakat (amit pár perc keresgéléssel találtam egy megfelelő LinkedIn csoportból kiindulva):

http://www.informationisbeautiful.net

http://chartporn.org

http://www.visualeconomics.com

http://flowingdata.com

http://infosthetics.com

http://junkcharts.typepad.com

Szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az első posztom itt a Magyar Elektronikus Könyvtár elindításának 15. évfordulója kapcsán íródik, hiszen a MEK az egyik direkt megjelenése az új írásbeliségnek, amelyet az Internet hozott el a hétköznapjainkba. S mivel Moldován István könyvtáros – aki számomra az évek során a MEK-nek afféle szóvivőjévé is vált – már a 15 évvel ezelőtti első műsoraink egyikében is szerepelt és igyekezett az akkori fogalmainkkal érthetővé tenni, mi is az e-könyvtár, ezért nem volt vitás, hogy most is vele beszélgessek a MEK első 15 évéről. (Ez az az időszak, aminek az elején még csak 15-20 ezer internet felhasználó volt Magyarországon, tehát a jóval nagyobb hallgatottságú rádióban el kellett magyarázni, hogyan működik az elektronikus könyvtár és mi értelme van. Az online archívumunkban – könyvtárunkban? – mind a mai napig meghallgatható a beszélgetés.) A MEK ötlete egyébként már 1993 májusában felmerült Drótos László részéről egy szakmai levelezőlistán, itt vannak a főbb mérföldkövek. Tény, hogy ma már 8000-nél is több dokumentum található a MEK állományában és a hagyományos (könyv-)szolgáltatáson túl az évek során elindult az EPA (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis) valamint a DKA (Digitális Képarchívum).

Az elektronikus könyvtár előnyeit valószínűleg ma már mindenki tudja: 24 órás „nyitvatartás”, a könyveket feltölthetjük egy e-book olvasóra, a könyvek szövegében villámgyorsan lehet keresni, akár kutatni is lehet a szövegeket a számítógépes elemzés módszereivel, gyors keresés a könyvek között a digitális katalógusban. És nincs kölcsönzési idő, vagyis az egyik legismertebb mozzanat, ami a hagyományos könyvtárhoz kötődik, bizony elmarad, hiszen a könyvet nem kell visszavinni, ha már egyszer letöltöttük.

A különutas bécsi elektronikus könyvtár

Vagy mégis? Nem kell nagyon messzire menni, hogy másfajta gyakorlatot találjunk, hiszen Bécsben bizony van kölcsönzési idő az ottani elektronikus könyvtár gyakorlatában. (Egyébként ott még csak 2300 dokumentum található az állományban.) Csak itt persze nem visszatölteni kell a könyv tartalmát a kölcsönzési idő lejártakor, hanem a szöveget tartalmazó dokumentum automatikusan megsemmisíti a tartalmat. Nem meglepő a magyar elektronikus könyvtáros, Moldován István reakciója: „Ilyenről már hallottam amerikai könyvtárakban, sőt, az Országos Széchényi Könyvtárban is volt ilyen terv, de végül nem valósult meg. Én kicsit tamáskodom az ilyen vállalkozással szemben, a digitális szövegek alapvető természete a szabad másolhatóság, ez az önmegsemmisítés pedig ennek az alaptermészetnek a megerőszakolása. Nem lennék meglepve, ha egy ügyes fiú szépen otthon rájönne, hogyan lehet kikapcsolni a dokumentumok önmegsemmisítését :-)

Szerintem ez kicsit olyan, mint amikor az autóval a a XIX. század végén a lovaskocsit utánozták, mert akkor az volt az elterjedt. De a digitális könyv (az autó) már alapvetően más, mint a nyomtatott könyv (a lovas kocsi). Nemigen lehet ráhúzni a régi modelleket, ideig-óráig rákényszeríteni ugyancsak technikával igen.”

15 év – 15 könyv

A MEK a születésnapja alkalmából tizenöt új könyvet tett elérhetővé az olvasói számára, mégpedig úgy, hogy felkértek tizenöt hazai és határon túli írót (köztük például Csányi Vilmost, Heller Ágnest, Lőrincz L. Lászlót, Nemeskürty Istvánt, Nyíri Kristófot és Szilágyi Szabolcsot), hogy ajánljanak fel egy-egy művet a gyűjteménybe. Mint írják a MEK-en: „A felhívás olyan sikeres volt, hogy néhányan több könyvet is adományoztak a MEK-nek, így szaporítva a világhálón szabadon elérhető kortárs magyar szak- és szépirodalom mennyiségét.”

Az október 25-i műsorunkban Képes Gábor muzeológus a témához kapcsolódva elmesélte, hogy 2008-ban szerveztek egy kiállítást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban a Reneszánsz év tiszteletére, amelynek ő az „Ősnyomtatványtól az e-book-ig” munkacímű részét gondozta, s ott kiállítottak néhány érdekes tárgyat, köztük Horváth Ivántól kölcsönkapott tárgyakat (például egy keletnémet peremlyukkártyás válogató eszközt, amellyel versadatbázist készített) és Papp Tibor versgenerátorát is.

A számítógép kétségtelenül a műveltségterjesztés egyik eszköze lett.