Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat?

A napokban jelent meg egy könyv az Eötvös Kiadónál, A világhálóba keveredett ember címmel, Veszelszki Ágnes szerkesztésében. A kötetben többen vallanak arról, hogy hogyan változtatta meg az internet az életüket, gondolkodásmódjukat. Az alábbiakban a kötethez való kedvcsináló gyanánt az a szöveg olvasható, amit jómagam írtam a blogposzt címében jelölt kérdésre. A kötetről itt lehet bővebben olvasni.

Sziámi ikrek

Hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat?

Minden egy lánnyal kezdődött. Ültem a pécsi (vagy a szegedi?) IC-n 1996-ban és egy velem egykorú aranyos egyetemista lánnyal csacsogtam, akinek már csak a becenevére emlékszem, Coffkának hívták. Az utazás vége felé megadta az e-mail címét – akkoriban még nagyon kevés mobiltelefon volt az országban, iWiW-et, Facebook-ot pedig még egyáltalán nem használhattunk, mivel még nem „találták fel” őket. Szóval az e-mail cím megadása remek kezdetnek ígérkezett. A bökkenő csak az volt, hogy nekem nem volt még e-mail címem, sőt, tulajdonképpen még életemben nem interneteztem. Így aztán egy barátom e-mail címét kezdtem el használni és terjedelmes, esszé méretű leveleket küldözgettem Coffkának, amikben a világ dolgairól locsogtam. Akkoriban még volt időm néhány sornál többet írni és volt is, aki elolvassa. Az ELTE Szociológiai Intézetében volt kitéve egy számítógép e-mailezésre, monokróm zöld monitorral, fölé a falra kiragasztva egy papír kábé 15 sor paranccsal, hogy hogyan jelentkezzünk be az „internetre”, aztán a Pine-ba (fapados levelezőprogram, régebben nagyon népszerű volt). Majdnem minden nap eltöltöttem jó 10-15 percet a géppel és leveleket írogattam.

Pár hét múlva megterhelő lett a barátom számára, hogy ugyanazt a mailboxot használjuk, így aztán kiderítettük, hogy hogyan lehetne nekem is saját e-mail címem: egy nyomtatott(!) formanyomtatvány kitöltésével igényelni kellett az ELTE BTK rendszergazdájától, aztán időről-időre személyesen érdeklődni, hogy készen van-e már (e-mail cím híján hogyan is értesítettek volna). Előre meg kellett adni két felhasználónevet is, hátha az első foglalt lenne. Így ragadt rajtam a Robesz becenév is mind a mai napig – azelőtt sosem használtam.

Aztán 1996 őszén végre internetezhettem is – mert az e-mailezést akkoriban még nem tartottam annak. A nem sokkal korábban induló Imágó magazin harmadik számába kellett volna cikket írnom a karaokéról. (Az egy másik történet, hogy végül az Imágó két szám után megszűnt, viszont a cikk elkészítése kapcsán elinduló eseménysorozatok révén lett belőlem később internet kutató, illetve a feleségemet is így ismertem meg.) Emlékszem, az első internetezéskor megilletődötten ültem az ELTE esztétika szak géptermében a csilivili PC-k között és bámultam a Netscape logóban folyamatosan lefelé hulló meteorokat, miközben arra vártam, hogy betöltsön az Altavista (akkoriban azzal gugliztak az emberek). A legelső keresésemkor beírtam, hogy karaoke – kézenfekvő volt, hiszen erről szerettem volna cikket írni. Körülbelül 400 ezer(!) találatot kaptam, javarészt karaoke CD-kről. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy jó dolog a keresés, de pontosítás, megfelelő, átgondolt keresési taktika nélkül esélye sincs az embernek. Ma már nem létezik az Altavista – a Yahoo oldalára mutat – és a karaoke szóra 208 millió találatot ad ki a Google. (Ha jobban belegondolunk nincs érdemi különbség a 400 ezer és a 208 millió között, tulajdonképpen egyiket sem képes senki sem átnézni és amint ezt belátja, szűkíteni fog a keresésen). Miután a karaoke szóval kudarcot vallottam – nem meglepő módon így nem találtam hasznos szakirodalmat – tettem egy próbát Erving Goffman nevével, ő volt az a szerző, akinek a szerepelméletét fel szerettem volna használni az elemzésben. Goffman-ra viszont nem volt érdemi találat, sőt, egyáltalán nem volt fent az interneten. Ma 408 ezer találatot dob ki rá a Google és az első tíz között megtaláljuk a Wikipédia szócikkét, az életrajzát, a könyveit, egyéb szövegeket, sőt még a „homlokzatóvás” kifejezést is, ami a magyar Wikipédián szerepel.

Tehát azt biztosan kijelenthetjük, hogy 1996 óta jelentősen megváltozott az internet. Ha nagyképű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nem az én gondolkodásmódom változott meg, hanem az internet. Én már 1996-ban is azt vártam az internettől, hogy ott legyen rajta mindaz, amire szükségem van, hogy választ adjon a kérdéseimre. Persze ahogy az internet változott, egészen biztosan változtam én is és a gondolkodásmódom is. 1996-ban, amikor először interneteztem, 21 éves voltam, most 38 vagyok. Pár év és többet éltem internettel, mint nélküle. De vajon a gondolkodásom miben változott meg az elmúlt 17 évben és mekkora része írható az internet számlájára? Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, nem tudom megmondani, hogy az internet hogyan változtatta meg a gondolkodásmódomat vagy az életemet. De az biztos, hogyha most egyik napról a másikra hirtelen eltűnne az információs szupersztráda, annak nagy hatása lenne az én életemre és a gondolkodásomra is.

Lássuk be ugyanakkor, hogy nagyon digitális bevándorlós kérdés az, hogy az internet hogyan változtatja meg a gondolkodásunkat. Mindez csak addig érdekes ugyanis, amíg volt internet előtt (i.e.). Sokak számára azonban nincs internet előtt – mint például a mostani hallgatóimnak, akik 1990-ben születtek és akkor kezdték az általános iskolát, amikor én Coffkával zötykölődtem a vonaton és elkezdtem internetezni. Számukra ez már történelem előtti (időszámításunk előtti, i.e.), így aztán valószínűleg nem is érdekes. A digitális bennszülöttek érthető okokból nem tudják megmondani, hogy hogyan hatott az internet a gondolkodásukra.

Persze ez így, ebben a formában azért egy kis csúsztatás. Mert az internet is folyamatosan és jelentősen változik. Így annak a gondolkodásra kifejtett hatása, ereje is átalakul, ami észrevehető. Kezdetben – a ’90-es években – elsősorban a portálok, híroldalak, fórumok és levelezőlisták világa volt a meghatározó az interneten. A webkettő forradalma és a Facebook, mint végtelen mennyiségű felhasználói időt elnyelni képes „internetes fekete lyuk” megjelenése csak újabb jelenség. Viszont így könnyen belátható, hogy azok életére is időről-időre másképpen hat a világháló, akik már az internettel együtt nőttek fel.

De ne térjünk el a tárgytól – azaz, hogy hogyan változtatta meg az internet a gondolkodásomat. A legfontosabb szerintem, hogy az internet nem olyan, mint egy életre meghatározó olvasmány vagy egy halálközeli élmény, hanem folyamatosan velünk van, miközben állandóan változik maga is. Így a hatása is aprólékos és fokozatosan megy végbe, amit nagyon nehéz észrevenni. Viszont, ha valamit mégis muszáj kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a számomra leginkább szembeötlő változás – illetve, amiben a leginkább bizonyos vagyok – az, hogy másképpen írok ma, mint az internet előtt vagy akár csupán pár évvel ezelőtt. Olyan két-három éve kezdődött, hogyha egy új szöveget kezdek el írni, akkor nem lineárisan készítem el azt, hanem egyszerre 4-5 helyen írom a szöveget, egy kicsit itt, egy kicsit ott. Egyszerre gondolkodok az „elején” és a „végén”. Azért teszem ezeket az utóbbi szavakat idézőjelbe, mivel amikor a szöveget írom, még nem is biztos pontosan, hogy melyik rész pontosan hová kerül majd. Ha ezt le akarom fordítani a gondolkodás fogalmaira, akkor azt mondanám, hogy gyengül a linearitás, a sorrendiség hatása és egy régi kifejezéssel szólva, a hipertextualitás és a párhuzamosság felé mozdult el a gondolkodásom, még azokban az esetekben is, amikor a linearitásnak, sorrendiségnek kellene alárendelni azt.

1993-ban kezdtem el péntekenként böjtölni, amikor csak gyümölcsöt, zöldséget, olajos magvakat, néhány féle tejterméket (például yoghurtot), mézet eszem és többnyire vizet, száz százalékos gyümölcslevet és néha bort iszom. Amikor először meghallja ezt valaki – miután remek ötleteket ad, hogy melyik másik napra kellene átraknom a böjtöt – mindig felmerül a kérdés, hogy mi változott meg, amióta ezt csinálom. Őszintén, nem tudom, mert már nem emlékszem milyen volt előtte, mivel már a részemmé vált a dolog. Azt kell, hogy mondjam, így vagyok az internettel is. Már nem tudom, hogy milyen lenne nélküle élni és milyen lennék nélküle én, vagyis, hogy hogyan változtatta meg az életemet vagy a gondolkodásmódomat. Olyanok vagyunk, mint a sziámi ikrek, hozzám nőtt az internet. És szerintem jól van ez így. Szeretem az internetet.

Pintér Robesz

0 Tovább

Leégett az Internet Archive szkennelő központja

Leégett az Internet Archive San Franciscoban lévő egyik épülete november 6-ra virradó reggel. Az anyagi kár jelentős, szerencsére sem emberéletben, sem adatokban nem esett kár és a szolgáltatások (így például a méltán népszerű Wayback Machine) továbbra is üzemelnek. Aki nem ismerné, az Internet Archive non-profit szervezet, amelynek célja az interneten hozzáférhető anyagok megőrzése, illetve újabban kiterjesztette tevékenységét a kulturális anyagok digitalizálására és egy több millió kötetből álló könyvgyűjtemény felépítésére is.

A most leégett épület szkennelő központként működött, itt digitalizálták a begyűjtött könyveket. Mivel külön helyiségben, elzárva tárolták az anyagokat, ezért csak néhány, éppen digitalizálás alatt álló anyag semmisült meg, amelyek pótlása megoldható és már folyamatban is van. Az eszközök azonban tönkrementek és az épületben is jelentős kár keletkezett. Aki tud, segítsen újjáépíteni az épületet és beszerezni a tönkrement eszközök pótlására szükséges berendezéseket.

Az esemény kapcsán elgondolkodhatunk, hogy vajon mennyire sebezhetetlen az internet, illetve az interneten elérhető tartalom. Az Internet Archive messze a leghíresebb kezdeményezés, amely az interneten elérhető anyagok megőrzését célozza. Bármennyire is hálózatos azonban az internet mögötti rendszer felépítése és redundáns (számos, egymástól virtuálisan és fizikailag is eltérő helyen található) az interneten lévő tartalom, valójában ezek a tartalmak hihetetlenül tiszavirág életűek. Folyamatosan megújulnak az oldalak, megszűnnek vagy elköltöznek lapok és ezzel párhuzamosan tűnnek el tartalmak. Egy 5 vagy 10 évvel ezelőtti honlap lehet, hogy ma is fellelhető, de nem az akkori tartalmakkal, pláne nem az akkori dizájnnal és menüszerkezettel. Az Internet Archive Wayback Machine kezdeményezése egyfajta virtuális időgépként működik, ami képes visszavinni minket és megnézni milyen volt egy oldal évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Sokszor maguk az oldal kezelői is csak a Wayback Machine segítségével tudják felidézni, hogy milyen volt egykoron az oldaluk.

A leégett épület egyébként az 5 millió kötetet és egyéb elemet számláló Digitális Könyvgyűjteményhöz tartozott (Digital Books Collection). Az Internet Archive céljai közé tartozik egy hatalmas digitális könyvtár felépítése. Idővel az Internet Archive idővel legalább annyira fontossá válhat az emberiségnek, mint egykoron az Alexandriai Könyvtár az ókori világ számára. A mostani tűz azonban megmutatta, hogy ez sem sebezhetetlen, fontos, hogy vigyázzunk rá. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Történetek a gyerekszobából – First colours megérkezik

Pár napja érkezett a hír, hogy ezüstérmet nyert egy magyar interaktív mesekönyv a 2013-as Moonbeam Children's Book Awards-on (E2. Children’s Picture Book – Enhanced & Apps kategória). A Tales from the Playroom - The Arrival of Erste Farben a Webstar Csoport kiadásában készült el, L. Molnár Edit írta és Steiner Lídia illusztrálta. Magyar nyelven is elérhető, Történetek a gyerekszobából – First colours megérkezik címmel. A mese egyelőre iPad-re (iPhone-ra) tölthető le az iTunes-ból és az iBooks-ban olvasható.

Egy gyerekeknek szóló alkalmazáshoz képest (mint, amilyen a múlt héten bemutatott Terka a piacon), annyiban más egy ilyen interaktív könyv, hogy ennek a szövegét nem olvassa fel egy színész, azt a szülőknek vagy már olvasni tudó gyerekeknek kell elolvasnia. Így azonban még közelebb kerülhet hozzánk a mese, illetve szabadabban értelmezhető annak mondanivalója a saját hangsúlyaink elhelyezésével. A másik fontos különbség, hogy a digitális megvalósítás ellenére könyv jellege van a szövegnek, két oldalra tördelt, "lapozni" kell benne. De ugyanúgy fel lehet fedezni, mint egy alkalmazást, mert animációk vannak a szöveghez, képes hangot lejátszani, itt-ott pedig mozgatni lehet a szereplőket, a megrajzolt képeket. A gyerekeim egyik kedvence például az az oldal, ahol Csíkos, a tigris az olvasószemüvegét keresi és közben mindenféle egyéb szemüveget felpróbálhatunk rá, megfelelő hang- és képhatások közepette. A gyerekek eközben kitalálhatják, hogy az adott szemüveg vajon mire való - a búvárszemüvegtől kezdve a napszemüvegen át a színházi látcsőig.

Nem árulom el, hogy pontosan miről szól a történet (tessék felfedezni), a kiindulópont, hogy a játékok köze egy új könyv érkezik. A mese elsősorban a kicsiket képes elbűvölni, ahogyan bemutatja a szereplőket, azok gyermeki gondolkodását, egymással való beszélgetésüket. Az első rész felnőtt fejjel nézve arra tanít meg, hogy hogyan bánjunk az idegenekkel, hogyan lehet megismerkedni valakivel, hogyan toleráljuk, ha valaki nem beszél a nyelvünkön.

A First Colours megérkezik annyira megbabonázta három gyermekemet, hogy közfelkiáltásra a zsebpénzükből megvásárolták a második részt is (Panni baba nevet változtat). Aznap este ez a két új történet volt az esti mese.

Gratulálunk a készítőknek a sikerhez és a remek meséhez, reméljük a díj meghozza a nemzetközi sikert és az anyagi elismerést, ami további hasonlóan színvonalas alkotásokhoz ad majd lendületet!

Pintér Robesz

0 Tovább

E-könyv-olvasó vagy e-book reader?

Tömegközlekedési eszközökön utazva 2013-ban már egyáltalán nem ritkaság, amikor egy utas előveszi az elektronikus könyvek olvasására alkalmas eszközét. A minap épp láttam egy ilyet valaki kezében, és elgondolkodtam, hogy mi is a neve ennek a használati tárgynak.

Több változat is közhasználatban van, és a helyesírásuk is némiképpen bizonytalan: elektronikus könyvolvasó (vagy elektronikuskönyv-olvasó), e-könyvolvasó (vagy e-könyv olvasó,  e-könyv-olvasó), e-book olvasó, e-book reader, leginkább ezek a változatok fordulnak elő.

A szószerkezet teljes formája az elektronikus könyv olvasó, vagyis olyan eszköz, amely az elektronikus könyvek olvasására való. A szerkezet alapja az elektronikus könyv, és értelmezés kérdése, hogy az utótag pontosan mire vonatkozik: a könyvre vagy az elektronikus könyvre. Ha csak a könyvre, akkor a könyvvel egybeírjuk: könyvolvasó, és az előtag – az elektronikus – utal a teljes utótagra – a könyvolvasóra –, tehát ez egy elektronikus könyvolvasó.

Vélhetően nem pontosan erről van szó, hanem egy olyan eszközről, amely elektronikus könyvek olvasására szolgál. Ilyekor lép életbe a helyesírásunk egyik mozgószabálya (139/b), miszerint ha egy egyébként különírt szószerkezethez (elektronikus könyv) olyan utótag járul, amely az egész szerkezetre vonatkozik (olvasó), akkor az alakulat egyébként különírt elemeit egybeírjuk, és az utótagot kötőjellel kapcsoljuk (elektronikuskönyv-olvasó). Igen ám, de ennek az alakulatnak az írásképe kifejezetten csúnya. Ha pedig ez így van, akkor el kell kerülni vagy körül kell írni. Ezt azonban ebben az esetben nem lehet.

A probléma látszólag megoldható úgy, hogy az egyébként is hosszadalmas elektronikus könyv szerkezet helyett a közhasználatúként elfogadott, rövid e-könyv formát használjuk. Ehhez az egyik gyakorlat szerint külön írjuk az utótagot: e-könyv olvasó. Ám a helyesírási szabályzat szerint egybeírva (e-könyvolvasó) vagy két kötőjellel (e-könyv-olvasó) írott alakokat tudunk megmagyarázni. Megfelelőbb az e-könyv-olvasó, hiszen a kötőjeles előtaghoz mindkét tagra vonatkozó utótag kapcsolódik, és ilyenkor a szabályzatunk kötőjellel kívánja jelezni ezt az összeforrottabb viszonyt.

A vegyes, angol-magyar szerkezeteket nem támogatom, mert szerintem stílustalanok (e-book-olvasó), de ez ízlés, stílus kérdése, vitatkozni nem érdemes rajta.

A kiejtésről meg kell jegyezni, hogy a magyaros alakban az e- előtagot [e] módon kell kiejteni [e könyv], míg az angolos formát [í] módon [í buk ríder].

Ötletes módon egyre gyakrabban fordul elő, hogy ezt az eszközt a legnépszerűbb típusáról, az Amazon Kindljéről nevezik el, tehát a márkanévből köznév válik lassan, és az e-könyv-olvasó neve egyszerűen kindl lesz.

Mindenesetre én maradnék a közismert alakoknál és a kialakult gyakorlatnál: vagy az angolos e-book reader (esetleg a mind gyakoribb eBook reader) vagy a magyar e-könyv-olvasó alakot javaslom.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

1 Tovább

Egyesülés az e-könyvekért

Évek óta várjuk Magyarországon is az elektronikus könyvek elterjedését, és már 17 évvel ezelőtti első műsorunkban szó volt a Magyar Elektronikus Könyvtárról és jó ideje e-book olvasókat is lehet kapni hazánkban, de a nagy áttörés eddig elmaradt. Ezúttal azonban beszámolunk az Egyesülés az e-könyvekért nevű szervezet megalakulásáról és a kapcsolódó témákról beszélgetünk Barta Gáborral és Farkas Istvánnal – mindketten a Koobe munkatársai. Kezdjük talán a legfontosabbal: hol tart a folyamat, meg lehet előzni az MP3-hoz és a fájlmegosztáshoz köthető jelenségeket a könyvek területén? Vagy itt is kiszabadul majd a szellem a palackból?




0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek