Netidők Blogtársaság

Bár a manda szónak – nekünk magyaroknak - kissé ezoterikus dallama van, a japán rajzfilmek kedvelői számára viszont egy képzeletbeli hatalmas szörny elnevezése, ennek ellenére itt és most egy fontos állami programról lesz most szó. A MaNDA, azaz a Magyar Nemzeti Digitális Archívum azért jön létre, hogy a magyar kultúrkincseket digitális formában tárolja és elérhetővé tegye egy egységes felületen. Az első hírek arról szóltak, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakulásával jön létre ez az adattár, de persze nem csak filmek vannak ebben az adatbázisban. A MaNDA miniszteri biztosával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Digitális Archívum Főosztályának vezetőjével, Lovas Lajossal beszélgettem.

Lovas Lajos: Az a célunk, hogy a következő félévben a magyar digitalizált kultúrkincs egy központi nyilvános felületen elérhetővé váljon. Ez azt jelenti, hogy a meglévő kulturális digitális adatbázisokat összekötjük, átjárhatóvá tesszük és egy intelligens metaadat-kereső segítségével párhuzamos kereséseket indítva a felhasználó számára lehívjuk a kért dokumentumokat, adatokat a saját központi felületünkre. Ez az első lépés, amit meg fogunk tenni.
Viszont a MaNDA nem csak egy keresőfelület lesz, hanem egy infotainment portált is mellérakunk, tehát a játéktól a szórakoztatáson keresztül a tudományos igényű munkák közzétételéig fogunk szerkeszteni kulturális honlapot. Meghatároztunk egy célt magunknak: amikor a béta verzió beindul, utána két hónapon belül el akarjuk érni a százezer egyedi látogatót és ezt meg is tudjuk csinálni.

Szilágyi Árpád: A kultúrkincsbe mi tartozik bele?

Lovas Lajos: Első lépésben a múzeumok, könyvtárak, levéltárak digitalizált anyagát jelenti, illetve a teljes gyűjteményét, mert előbb-utóbb, tehát a következő öt-hat évben ezeknek a gyűjteményeknek a száz százalékát feldolgozzuk.

Szilágyi Árpád: Tehát a MaNDÁ-t úgy képzelhetjük el, hogy olyan lesz, mint egy nagy szuperkönyvtár, ahol lényegében mindent megtalálok. Hogyha szeretnék egy könyvről valamit keresni, vagy egy filmről, vagy éppen egy zeneszámról vagy egy festményről, akkor szerző vagy a cím vagy bármilyen adat alapján megtalálhatom a művet magát.

Lovas Lajos: Gyakorlatilag igen, ez a cél. És a megvalósítása ennek a következő három évben meg fog történni. Hozzáteszem, hogy bizonyos pontokon, mert a jogdíjjal terhelt alkotások esetében bizonyos feltételeknek teljesülni kell. Én azt gondolom, hogy nem lehetetlen megoldani a jogdíj kérdését sem. Hogyha most valami nagyon egyszerűt mondok, hogy a könyvtárban is kell tagdíjat fizetni, tehát ha mondjuk befizetnek egy bizonyos kreditet egy ilyen gyűjteménybe és súlyozottan le tudják hívni, le tudják tölteni ezeket az alkotásokat. A szerzői jog tulajdonosaival kell erről megegyezni. Informatikailag ez nem jelent problémát.
A digitalizációnak önmagában túl sok értelme nincs, ha nincs mögötte a metatartomány, ugyanis innen tudjuk azt, hogy kié, micsoda és hol van. A legfontosabb felismerésünk az volt, hogy az eddigi fejlesztéseknél a kormányzat, mint az európai uniós pénzeknek a kezelője, nem követelte meg azt, hogy kompatibilis adatbázisok épüljenek egymásra. Tehát mondjuk múzeumi területen felépítettek négy egészen jól működő nyilvántartó rendszert, hogyha mondjuk egyet vettek volna, valószínűleg sokkal olcsóbb lett volna, és mondjuk az egyik tudná használni a másikét. Ez most nem így van. De az összes többi területet említhetném. Mi azt ismertük fel, hogy takarékosabb az, ha valamilyen központi szabályozás mentén történnek a fejlesztések és a MaNDA törvényen dolgozunk, röviden így hívjuk, ez a digitális köteles példány fogalmát fogja tisztázni, valamint a közgyűjtemények és a MaNDA mint módszertani központnak a viszonyát. Az a célunk, hogy digitalizációra pénzt költeni, állami forrást vagy uniós forrást úgy lehessen, hogyha a kedvezményezett vállalja azt, hogy átjárható adatbázist épít, a meghatározott metaadat sztenderdeket használja és megnyitja ezeket a közönség számára. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztések a gyűjteményeknek a helyén történhetnek. Tehát nem akarjuk megállítani a digitalizációs munkát a szellemi központokban, de ezeknek egy központi felületen is elérhetőnek kell lenniük.

Szilágyi Árpád: Mikortól kereshetjük fel a MaNDA weboldalát?

Lovas Lajos: Idén decembertől a béta verziót nyilvánosságra fogjuk hozni.

Szilágyi Árpád

Vajon melyik a népszerűbb kütyü mostanság: a könyvolvasó vagy a tablet? Ez kiderül a Pew Internet legutolsó megkérdezéses felméréséből. Nem csak az adatok érdekesek, hanem a kirajzolódó trendek is.

A Pew Internet 2009 óta negyedévente készít piackutatást a könyvolvasók piacáról és 2010-től táblagépek elterjedtségéről is. Az eddigi felmérések eredményében nem volt semmi különleges, ám az utolsó két negyedév adatiból kirajzolódó trend már figyelemre méltó.

<

Az lehet látni, hogy a könyvolvasók elterjedtsége sokkal gyorsabban bővült az elmúlt két negyedévben, mint a táblagépeké. A növekedés ilyen gyorsulása nehezen magyarázható kizárólak az új olvasók megjelenésével, hiszen a táblagépek piacára is beléptek az iPad mellé új szereplők, mint a Samsung és a Motorola.

Bár az elterjedtsége ezeknek a készülékeknek folyamatosan növekszik, de még így is sereghajtók a többi kütyühöz képest. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen új kategóriát teremtve nehéz egyből az élre törni a régebbi berendezésekkel szemben.

Ha megnézzük kicsit közelebbről azokat a felhasználókat, akik legalább az egyik fajta készülékkel rendelkeznek, akkor láthatjuk, hogy a könyvolvasó tulajdonosoknak mintegy 20%-a rendelkezik táblagéppel. Míg a táblagép használók majdnem a felének van könyvolvasója. Ez azért is érdekes, hiszen a táblagépeken ugyanúgy van lehetőség az elektronikus könyvek olvasására, mégis a felhasználóknak majd a fele szükségét érzi egy könyvolvasó megvásárlásnak.

Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a könyvolvasó sokkal alkalmasabb eszköz a könyvek megjelenítésére és olvasására, mint akár a legjobb táblagép.

A könyvolvasó tulajdonosok demográfiai adatai tartogatnak meglepetéseket. Azt várnánk, hogy a könyvolvasót lényegesen több férfi vásárolja mint nő (ez a kütyüpiacra általában igaz). Most viszont azt látjuk, hogy a férfiak és a nők egyaránt kiveszik részüket ami a készülékvásárlást illeti. Ezzel szemben az igazság az, hogy mindkét nem egyformán kedveli ezt az eszközt.

A táblagépeknél viszont már kiütközik a nemek közötti eltérés. Sokkal több férfi kedveli ezeket az eszközöket, mint nő. Az életkor szerinti eloszlás összehasonlításakor pedig azt látjuk, hogy a fiatalabb korosztály körében nő dinamikusan a táblagép használat.

Konklúzió

A két eszköz terjedése a magasabb jövedelmi sáv mellett a közepes jövedelmi zónában is egyre markánsabban jelenik meg. Ennek eredményeként valószínűleg még nagyobb ütemű növekedést fogunk látni az elkövetkezendő időkben. Annak ellenére, hogy a táblagépek piacán jóval erősebb a marketing, mint a könyvolvasó piacon, mégis ez utóbbi növekedési üteme sokkal nagyobb. Az én meglátásom szerint a könyvolvasók piaca inkább örvendetes módon bővül, szemben azokkal a véleményekkel melyek korábban napvilágot láttak itthon. A teljes lakosságra vonatkoztatott 12%-os elterjedtség és a növekedés üteme olyan mértékű amely joggal teheti optimistává a könyvolvasók és az elektronikus kiadványok forgalmazóit.

A táblagépek pedig a növekedés ellenére sem tudnak olyan mértékben terjedni, mint ahogy azt várnánk. Ha az adatokat nézzük akkor elsődlegesen a korosztályi megoszlásban vannak még kihasználatlan lehetőségek. A középkorú fizetőképes vásárlókat kéne valamivel megszólítani a gyártóknak, hogy növeljék az eladásokat. Ez egyelőre még várat magára és ha így marad, akkor a könyvolvasók megőrzik az előnyüket azzal együtt is, hogy a táblagépek amúgy jóval több feladat ellátására alkalmasak.

Infoszótár

Álom az álomban. Infoszótár az Infoszótárról. Igen, megjelent ennek a blogrovatnak az alapjául szolgáló nyelvi anyag nyomtatott könyvben. Az Infoszótár amellett, hogy a Netidők blogtársaság egyik állandó posztja, a Netidők című rádióműsor régi rovata, 1998 őszén indult, amikor a műsor még MODEM IDŐK néven futott. Az első kifejezés, amit feldolgoztam, a lammer volt, és jól mutatja az IT világ nyelvi változásainak a viharosságát, hogy ma már ezt senki nem használja, nem is tudják, mit jelentett (én elárulom: ’kezdő, tapasztalatlan számítógép-használó’).

Az Infoszótár kötet jól követi azt a szellemiséget, amelyet ebből a blogrovatból is érzékelhetnek az olvasók: érthetően, népszerűen szeretnék információkat adni az érthetetlennek, idegenszerűen tűnő informatikai kifejezésekről. Ezzel egyszerre szeretnék a bátortalan felhasználókhoz, a gyakorlott profikhoz, az érdeklődő informatikusokhoz szólni, és szándékaim szerint a nyelvész kutatók számára is jó forrás lehet a kötet anyaga.

Persze, már hallom is a jogos kritikát: hogy lehet nyomtatásban kiadni egy ilyen könyvet?! Hisz olyan gyorsan változik az informatikai szókincs, hogy a szótár a megjelenés pillanatában már el is avul. Igaz ez, de hiszem, hogy a szakértők feladata közé tartozik a dokumentálás is, a mélyebb összefüggések bemutatása, az érdekességek elmesélése. Erre tesz kísérletet ez a kötet. Ha megveszik a Tinta Kiadó gondozásában és a Magyar Telekom támogatásával megjelentetett kötetet, ajánlom mindenkinek, hogy játssza el a kedvenc szótáros játékomat: üsse fel a kötetet találomra egy szócikknél, olvassa el, és ha a végén van utalás, „Lásd még:…” bejegyzés, akkor lapozzon oda, és folytassa ezt a játékot, amíg kedve tartja. Garantálom a jó szórakozást!

És nem titkolom azt a szándékomat, hogy a kézirat lezárása óta is folyamatosan gyűlő szóanyagot is publikáljam, ha összejön egy újabb kötetre való. Az Infoszótár jövője tehát ígéretes, legalább annyira, mint az informatikáé.

Köszönöm a Netidők blogtársaságnak, a sok segítséget és a sok biztatást, szeretetet, amivel elősegítették ennek a kötetnek a megjelenését.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.

Úgy döntöttem könyvet írok az internetről. Nem saját döntés volt. Megkerestek és nem tudtam az ötletnek ellenállni – pedig hónapokig hezitáltam. A könyv arról fog szólni, ami mostanában „forró” az interneten és az internetben, mivel sokat beszélnek róla, a szalagcímek harsogják, ennek ellenére mégis sokan nem értik, esetleg félnek vagy ódzkodnak az adott témától. Innen a munkacím is: „Nem kell félni az internettől”. Milyen témák tartozhatnak ide? Például a közösségi hálózatok, vagy a fiatalok és az internet kapcsolata, a Wikileaks, az arab világ internetes forradalmai stb.

Azért jelentem be itt is a könyv készülését, mert alapvetően hiszek abban, hogy könyvet közösen jó készíteni, legalábbis jó, ha többen olvassák, látják, mielőtt a végleges szöveg örökre és megváltozhatatlan módon nyomtatásban is napvilágot lát. Úgyhogy a következő hónapokban a Netidők blogjában hetente péntek reggelenként jelentkező megszólalásaimban ezentúl ezzel a könyvvel kapcsolatos témákból fogok szemezgetni, ahogy dolgozom fel őket. A blogposztokhoz természetesen szabadon hozzá lehet szólni, az értékes megjegyzéseket felhasználom a könyv elkészítésében és természetesen annak rendje és módja szerint hivatkozok is majd a közreműködőkre.

A könyv szerkezete kötött, minden fejezet azonos logikát követ majd:

- színes, szagos, rövid 1-2 oldalas esettanulmány

- mi a helyzet most, mik a friss trendek és hogyan jutottunk el idáig (történetiség)?

- és mi a helyzet idehaza a kérdésben?

- mit gondolnak erről, hol húzódnak a frontvonalak a témában? (Érvek minden oldalról: status quo-t, hagyományokat, eddig szabályokat, elveket védők <--> az újdonságot hajkurászók, akiknek minden új csak jobb lehet <--> szkeptikusok, akiknek az sem volt jó, ahogyan eddig volt... stb.)

- érdekes statisztikák a témáról (infografika, ha lehetséges)

- várhatóan merre megy a téren a világ a közeljövőben?

Tervezem, hogy képek is legyenek a kötetben, szatirikus, cinikus, elgondolkodtató feliratokkal.

Persze ez még csak az induló koncepció. De azért írom le mindezeket, mert ilyen dolgokban is várok segítséget, egy-egy jó esettanulmányt, statisztikát, képet (forrásmegjelöléssel). Ha minden jól megy, akkor hamarosan lesz egy egyetemistákból álló csapatom, aki segít a könyv háttéranyagainak összegyűjtésében (pl. az említett érdekes történetek felkutatásában, releváns statisztikák – infografikák keresésében stb.). De több szem többet lát. Szóval, aki szeretne részt venni a könyv munkálataiban, azt kérem, hogy rendszeresen olvasson péntekenként, vagy keressen meg a Facebook-on megadott elérhetőségeim egyikén. Előre is köszönöm.

Pintér Robesz