Netidők Blogtársaság

A router kell. A router szükséges. A routert nem lehet mással helyettesíteni. De lehet bármilyen szép dizájnja, egy lakásban csúnyán mutat. Két tipp, hogyan rejtsük el a szemünk elől:

Az internet hatására – vagy az azzal való kölcsönhatás révén – gyökeresen változik meg az emberek élete a világon mindenhol. Még azok életére is hatással van, akik saját maguk nem is használnak internetet. Annak révén, ahogy a gazdaságot, munkát, információfogyasztást… megváltoztatja, közvetve mindenki életére hatással van. Ma már nem lehet úgy médiát fogyasztani, hogy a háttérben ne lenne meghatározó szerepben az internet, például a hírek összeállításában, az eseményekről szóló tudósítások elkészítésében és terítésében. De boltban sem vásárolhatunk úgy, hogy a termékek logisztikájában, de akár előállításában valahol ne játszana fontos szerepet az internet és az új kommunikációs technológiák. Az élet szinte minden területén több-kevesebb szerepet játszik a háttérben vagy az előtérben.

Az elmúlt 20 évben, amióta a world wide web (www) létezik, egyre többen használják közvetlenül is az internetet: böngészésre, információkeresésre, vásárlásra, kikapcsolódásra, munkavégzésre, tanulás közben, bankoláshoz, kapcsolattartásra … és a sor igen hosszan folytatható lenne.

De vajon hogyan változtatja meg az internet az életünket, annak egyes részeit? A BBVA bank évről-évre készít egy-egy tematikus összeállítást, könyvet az adott év legfontosabb kérdéseiről. A legutóbb publikált könyvben az internet állt a kiadvány középpontjában, 19 tanulmánnyal, amelyek mindegyike valamilyen részterületen mutatja meg az internet hatását. Az első blokk azzal foglalkozik, hogy merre megy az internet, a második a „Társadalom, közösség, emberek” felől ragadja meg a változásokat, a harmadik a gazdaság világába kalauzol („Gazdaság, vállalat, munka”), a negyedik pedig a kommunikáció és a kultúra kérdéseit járja körbe. A tanulmányokat a résztémák szakértői jegyzik, mint például Paul DiMaggio a Princeton Egyetem neves internet kutató professzora, vagy Manuel Castells, az ezredforduló ünnepelt információs társadalom kutatója, vagy Mikko Hypponen az F-Secure számítógépes biztonságtechnológiával foglalkozó F-Secure fő kutatója.

A kiadvány ingyenes letölthető a BBVA oldaláról egyben (a könyv mintegy 470 oldalt tartalmaz) vagy tanulmányonként (angol nyelven).

Ch@nge: 19 Key Essays on How the Internet Is Changing Our Lives, OpenMind - BBVA

Pintér Robesz

Információs túltelítődés (information overload), információbőség (information glut), adatszmog (data smog) és tartalomsokk (content shock). Néhány divatos kifejezés (buzzword) az elmúlt évekből, amelyek mind ugyanazt a jelenséget írják le: egyre több információból és tartalomból választhatunk – kell választanunk –, ami sokak számára nehézséget jelent, sőt egyenesen feszültséget okoz.

Más-más megnevezéssel, de az internet elterjedésétől kezdve egyre több formában hallani tehát, hogy túl sok a tartalom, valahogyan szelektálnunk kell belőle. Bár meglepő lehet, de az információbőség fogalma egyáltalán nem az internethez kötődik – az első, témához kapcsolódó említést idősebb Senecának tulajdonítják, aki már 2000(!) évvel ezelőtt arra panaszkodott, hogy a túl sok könyv zavaró lehet. Ez akkor azonban – ahogy ma mondanánk – csupán egy szűk értelmiségi elit problémája volt.

Ha jobban belegondolunk, akkor a jelenség a nyomtatás és az olvasni tudás középkor végi megjelenésétől és széles körű elterjedésétől tömegesedett, ért el egyre többeket: azóta olyan világban élünk, ahol nem tudunk minden információt elfogyasztani, szelektálnunk kell belőlük. Kezdetben ez elsősorban a könyvekre és az egyéb nyomtatott tartalmakra volt jellemző, már egészen korán triviálissá vált az olvasni tudók számára, hogy egyetlen ember képtelen az összes nyomtatott tartalmat átlátni és elfogyasztani, válogatnia kell közülük.

Ez azonban még nem feltétlenül gond, mivel az ember evolúciójánál fogva egyfajta „szelektálógép” – folyamatosan áradnak felénk érzékszerveinken keresztül az információk és a legtöbbet vagy észre sem vesszük, vagy igen gyorsan feldolgozzuk (például sztereotipizálunk). De a szűk keresztmetszetet a könyvnyomtatás elterjedésének idején nem is annyira a szelektálás jelentette (mit olvassunk), hanem a nehézkes hozzáférés: a könyvekhez jó könyvtár hiányában szinte lehetetlen volt hozzáférni gyakorlatilag egészen az 1990-es évek végéig (sőt, a világ jelentős részén mind a mai napig). Amíg az internet javarészt meg nem oldotta az univerzális és globális hozzáférés problémáját azok számára, akik hozzáférnek a világhálóhoz – nem véletlen, hogy a könyvtárak a fejlett világban azóta sem képesek magukhoz térni abból a sokkból, amit a legfontosabb funkciójuk elvesztése okozott.

Ami az elmúlt 1-2 évtizedben és napjainkban zajlik, az az egyik legfontosabb változás az emberiség történetében, csak többnyire nem tudatosul számunkra: az információínség korszakából lépünk át az információbőség korszakába. Míg az elsőben az jelentette a kihívást, hogy még, ha az információ létezett valahol, nem fértünk hozzá, tehát a hozzáférés, rendszerezés, elérhetőség korlátait kellett elsősorban átlépni, addig mára, az új korszakban egészen másfajta problémákkal küzdünk, és másfajta készségekre van szükség. Most tanuljuk meg, hogy egy információéhség vezérelte világ helyett milyen élni egy zajjal teli, információbőség jellemezte világban. Ahol válogatnunk kell a tartalmak között, tudnunk kell keresni közöttük, a találatokról gyorsan – akár másodpercek alatt – eldönteni, hogy relevánsak-e, megbízhatóak-e, hasznosak-e számunkra, majd beépíteni őket a meglévő tudáskészletünkbe…

Arra, amit ez jelent, különböző válaszok születtek a technológiával kapcsolatos attitűdök alapján. A technofóbok szerint (akik nem igazán kedvelik a technológiai újdonságokat) ez a helyzet meghaladja a képességeinket, szépen lassan egyszerűen belefulladunk az információs óceánba. A technofilek ezzel szemben azt gondolják, hogy nem fulladhatunk bele az információs óceánba, mert megfelelő technológiákkal és személyes praktikákkal folyamatosan sikerrel alkalmazkodhatunk az új helyzetekhez, így ehhez is. Végül a technorealisták szerint – hozzám ez áll a legközelebb – az embereket körbevevő és elérhető információk mennyisége folyamatosan nőtt az elmúlt évszázadokban, amit eltérő sikerrel tudtak csak az emberek kezelni. Kialakultak intézmények, eljárások, megoldások, de az internet ebben új korszakot nyit, amihez még folyamatban van az alkalmazkodás, mindez érthetően vezet feszültségekhez és frusztrációhoz egyéni és társadalmi szinten is.

Egyvalami biztos, szűrnünk kell az információkat – sokszor azonban az előszűrést gépek, szoftverek, algoritmusok végzik el helyettünk. Ilyenkor korábbi szokásaink alapján megpróbálják kitalálni, hogy mire lehetünk kíváncsiak. Például a Facebook az ismerőseink frissítéseiből csak egy kis szeletet mutat meg nekünk, a Google ugyanarra a keresésre teljesen más találati listát ad két különböző felhasználójának azok korábbi keresései és kattintásai alapján. A gépek, szolgáltatások által végzett szűrés azonban szelektív, más algoritmusok vagy megoldások teljesen máshová vezethetnek. Lásd például az e téren éppen friss Facebook alapú algoritmust, a magyar LInKE-t. Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen lenne a Facebook-ot használni, ha ez lenne az alap algoritmus, mások lennének a felhasználók tapasztalatai, párbeszédei – miben változna meg az életük? A legnagyobb gond ugyanis az ezekkel az algoritmusokkal, hogy észrevétlenül kialakítanak egy filter bubble-t (Eli Pariser), csak azt látjuk a világból, ami átszűrődik rajtuk, így könnyedén azonosítjuk az így kialakuló részleges képet magával a teljes világgal, miközben valójában annak csak egy sajátos lenyomatát látjuk.

Mi lehet a megoldás az információbőség korában az átlag internetező számára? Megfelelő információháztartás és időháztartás kialakítása. Csak mi a „megfelelő”? Feltehetően nincs univerzális recept arra, hogy mi jó nekünk, ez függ az információfogyasztási szokásainktól, munkánktól, szabadidőnk mennyiségétől. Egyelőre azonban senki nem tanítja azt, hogy hogyan boldoguljunk ebben a világban – ellentétben azzal, ahogy a könyvtárak használatát megtanítják. Pedig életünkben számtalan helyen szembesülünk a bőség okozta kihívásokkal: amikor döntéseket kell hozni, amikor be kell osztani az időnket, amikor termékek vagy szolgáltatások közül választunk, amikor szabadidős programot választunk, vagy éppen médiát fogyasztunk.

Miközben elkezdtem beleásni magam a témába (a Corvinuson futó Információs társadalom kurzus kapcsán) ébredtem rá, hogy itt is az információbőséggel szembesül a kutató: az információfogyasztás témája ezer szállal kötődik más területekhez, így a döntéselméletekhez, az időháztartás kérdéséhez, a fogyasztásszociológiához, a reklámkutatásokhoz, a kognitív pszichológiához… Sajnos egy blogposztban lehetetlen akár csak felvillantani a téma legfontosabb kérdéseit – a lényeg azonban, hogy az információbőség korszaka itt van, amire mindenkinek saját válaszokat kell adnia.

Pintér Robesz

Az e-könyves piac abban a helyzetben van ma, mint amiben az internet volt 15 éve: egyszerre igaz, hogy kevés a fizetőképes kereslet és kicsi a tartalomkínálat. Vajon előbb az e-könyves kínálatnak vagy a fogyasztók számának kellene-e nőnie a továbbfejlődéshez? Az eNET-nél végzett kutatásunkból (eNET – Telekom „Jelentés az internetgazdaságról”) az derült ki, hogy a kép ennél azért kicsit cizelláltabb, viszont az alapok már megvannak ahhoz, hogy idehaza is áttörést érjen el az e-könyv a közeljövőben.

Bár a felnőtt internetezők jelentős része (57%-a) kevesebbet olvas ma, mint öt éve, létezik egy kisebbség (15%), aki több könyvet olvas, mint régebben. Nekik saját bevallásuk szerint több az idejük, több érdekes könyvet találnak, kikapcsolja őket az olvasás és vannak köztük, akik a növekvő e-könyves kínálatnak tudják be, hogy többször „vesznek könyvet a kezükbe”. Az e-könyv innen nézve általában is jót tehet az olvasásnak.

Egyébként a felnőtt netezők közel négytizede (39%) olvasott már e-könyvet idehaza - derült ki a januárban végzett online kutatásunkból. De csak minden huszadik válaszadó mondta, hogy már fizetett is ilyen tartalomért! Van tehát hova fejlődni, de az is igaz, hogy az alapok is meg vannak hozzá.

Továbbra is erős azonban a papír könyvek iránti „romantikus” kötődés: 44% mondta, hogy az e-könyvnél hiányzik neki az igazi könyv illata, fogása... Megvizsgáltuk azt is, hogyha ártól függetlenül ugyanaz a könyv nyomtatott, elektronikus és hangzó formában is választható, akkor melyikre teszik a voksukat a hazai netezők. Ez mutatja ugyanis legjobban az affinitást. Így viszont az derült ki, hogy mindössze a felnőtt netezők hetede (13%) áll az e-könyv mellé és négyötöde (80%) továbbra is papírkönyv párti.

Gátja az elektronikus könyvek terjedésének az is, hogy a magyar internetezőknek csak ötöde (21%) olvas angolul is, 4% németül is, de az elsöprő többség csak magyarul. A magyar nyelvű e-könyv kínálat viszont meglehetősen szegényes a nemzetközi kínálattal összevetve.

Mindent összevetve az eredmények azt mutatják, hogy az e-könyves piac hazai fejlődéséhez növelni kell a magyar nyelvű kínálatot. A fejlődés viszont azon is múlik, hogy sikerül-e növelni azok bázisát, akik felismerték az e-könyv előnyeit, illetve többeket meggyőzni közülük arról, hogy érdemes pénzt adni az elektronikus könyvekért. Ugyanis csak így találhatnak egymásra a kiadók, a forgalmazók és az olvasók és alakulhat ki kölcsönösen előnyös helyzet. Egyelőre ugyanis a szűk magyar kínálat és a kicsi fizetőképes kereslet egyszerre gátolja az e-könyvek hazai áttörését.

Bővebben az eNET kutatásáról itt olvashat.

Pintér Robesz

Könyvajánló: danah boyd - It's Complicated

Pár hete egy levelezőlistán hívták fel a figyelmemet a híres kutatónő, danah boyd új könyvére (a szerző szándékosan nemecsek ernősen írja a nevét, tiszteljük meg azzal, hogy mi is). A könyv számomra különösen aktuális témát boncolgat, a tinédzserek újfajta kommunikációs szokásait. Miután a saját családomban hamarosan lesz egy tinédzser (már most kiskamasz), aztán több is, ahogy cseperedik a három csemetém, próbálok felkészülni a dologra. Ugyanakkor, mint információs társadalom kutató, szakmailag is érdekel a könyv.

A téma persze nem csak nekem fontos, hanem minden szülőnek. Mondjuk a szülőknek van egy további csavar a dologban, ahogy egy szakmai beszélgetésen Bauer Béla, ifjúságkutató fogalmazott 2008-ban: amikor az embernek tinédzser korú gyermekei vannak, akkor rendszerint ő maga éppen a midlife crisis-szel küzd. Nem jó kombó. Sem a tinédzsernek nem könnyű, sem a szüleinek, együtt pláne megkeseríthetik egymás életét. Erre tesz rá még egy lapáttal, ha a tinédzser a szülő szemszögéből a kommunikációs technológiába "menekül", amiből a szülő nem sokat ért, de még, ha ért is, nem sokat lát a gyerek tevékenységéből. És, ha hiányzik a bizalom, akkor a gyerek könnyen abban a helyzetben találja magát, hogy anyja vagy apja gyanakvással figyeli minden elektronikus lépését, azt hiszi a neten csak rosszat lehet csinálni és csak rosszra való: szexuális ragadozók, öngyilkosságra buzdító csoportok, függők, drogosok és egyéb antiszociális elemek találkahelye - ugye, pont nem egy labilis tinédzsernek való hely. Ebből a helyzetből fakad annak a tinédzsernek a kiáltása is, akit danah boyd a könyv elején mutat be nekünk és, aki azt kéri a szerzőtől, hogy beszéljen már az édesanyjával, mivel az azt hiszi, hogy csupa rossz dolgokat csinálnak a haverjaival a neten, miközben ők csak ártatlan házivideókat készítenek és töltenek fel a YouTube-ra.

Azt hiszem előbb-utóbb minden szülőnek el kell döntenie, hogy a 3T-ből (tiltás, tűrés, támogatás) mit és hogyan valósít meg a gyermekei netes életét és infokom eszközhasználatát illetően. Ami különösen azért problematikus, mert még maguk a felnőttek sem mindig tudják, hogy ezeket az eszközöket mikor és hogyan "illik" használni, mire valók és milyen napi rutint, szabályokat érdemes követni, hogy ne képernyőkre bámuló zombik legyünk egymás mellett, akik egyre kevesebbet beszélgetnek egymással, de nyomogatják a Like gombot a Facebook-on. Az, hogy hogyan és mire neveljük a gyereket még nehezebb, ha a két szülő sincs egy platformon - mondjuk az egyik kütyümániás a másik meg (még) nem az. Viszont a könyv segít abban, hogy legalább végiggondoljuk, reflektáljuk, hogy mi magunk tulajdonképpen mit is gondolunk erről az egészről.

Nagyon megmaradt bennem az a kép, ahogy a kilencvenes évek végén - amikor a mobiltelefon idehaza még elég ritkának számított - Helsinkiben a villamoson bunkofonnal verték egymás fejét a kisiskolások. Modern eszközhasználat. Már akkor láttam, hogy ez lesz a jövő és a dolog "be fog gyűrűzni hozzánk". Legfeljebb azt nem tudtuk, hogy a telefonok mérete ennyire meg fog nőni az okostelefonok miatt. Mindezzel azt akarom mondani, hogy persze mire az embernek tinédzser korú gyerekei lesznek, addigra már túl van néhány dilemmán: például mikor kapjon a gyerek mobiltelefont, beengedjük-e a nappaliba a játékkonzolt, mennyit játszhat a gyerek számítógépes játékokat. Ezek azonban könnyű kérdéseknek tűnnek a tinédzserek net használatához képest.

Visszatérve a könyvre - pár napja jelent meg, az Amazonon Kindle kiadásban 15,49 dollárért megvehető (most a rossz árfolyam miatt körülbelül 3500 forintot kóstál), hagyományos papírkönyvként 16,68 dollár (plusz postaköltség). A könyv fontos kérdéseket vizsgál meg, például, hogy miért tűnnek olyan furcsának a tinédzserek az interneten; miért tűnik úgy, hogy egyáltalán nem számít nekik a privátszféra (pedig de); mitől kattantak rá annyira a közösségi média használatára? Aztán megpróbál a szülői félelmeknek is a végére járni a szerző: tényleg mindenhol ott vannak a szexuális ragadozók; a net valóban felerősíti az aljasságot és a kegyetlenséget (lásd cyberzaklatás)? Végül körbejárja azt a közkeletű sztereotípiát is, amit a 40-es és annál idősebb korosztály előszeretettel oszt a fiatalokkal kapcsolatban: a mai tinédzserek olyan digitális bennszülöttek, akiknek minden a kisujjukban van, ami digitális. Pedig higgyük el, nekik sem egyszerű - pláne, ha még a szüleik internettel kapcsolatos gyanakvásával, tiltásaival és tudatlanságával is meg kell küzdeniük. Bár az első kettőben nem biztos, hogy segít a könyv, a tudatlanságunk ellen sikerrel indíthatunk harcot, ha elolvassuk. Megéri.

danah boyd: It's Complicated: The Social Lives of Networked Teens

Keményfedeles kiadásban: 296 oldal

Kiadó: Yale University Press (hivatalosan 2014. február 25-én jelenik meg, de már olvasható)

Nyelv: angol

ISBN-10: 0300166311

ISBN-13: 978-0300166316

A könyv 2014 március elejétől ingyen is letölthető a szerző oldaláról.

Pintér Robesz