Netidők Blogtársaság

Hetek óta figyeljük a Google+ szolgáltatás megjelenése körüli híreket. A felhasználói száma olyan gyorsan nő, mint a frank árfolyama, immár inkább a 30 millió felé közelít a regisztrációk nagyságrendje. A Netidők Blogtársaság posztjaiban is lehetett már olvasni a Google+-ról (Facebook vs. Googe+, 3-3 érv a Google+ ellen és mellette), ezúttal a hangzó rádióműsorunk beszélgetésének egy részét tesszük elérhetővé, melynek résztvevői: Gállfy Csaba, a HWSW szakújságírója, Pintér Róbert információs társadalom-kutató és Borek András, a nyílt forrású rendszerek szakértője.

Szilágyi Árpád: Mire valók a Google+ szolgáltatásban látható körök?

Gállfy Csaba: Ez a Google+ egyik legfontosabb vagy legkommunikálhatóbb különbsége a Facebook-hoz képest. A Facebook-ban szemmetrikus kapcsolatok léteznek, tehát ha én bejelölök valakit, akkor ő vissza kell igazoljon, másrészt pedig a Facebook-on nagyon nehézkes megvalósítani azt, hogy a barátaink egyes szegmenseinek küldjünk ki üzeneteket. A tipikus beállítás az, hogy mindenki számára eljut a státusüzenet vagy a megosztott tartalom, videó, képek, bármi, amit megosztunk. A Google+ óriási újítása ezek a körök, amelyekbe ha beletesszük a barátainkat, akkor célzott megosztásokat tudunk végrehajtani. Vagyis a családi fotókat megoszthatjuk a családunkkal és a közeli ismerőseinkkel, míg a táncórával kapcsolatos legújabb fejleményeket megoszthatjuk az ott megismert barátainkkal.

Borek András: A Facebook-on nagyon sok erőforrást éppen a megosztás visz el, az, hogy mindent mindenkivel megosztunk. Azzal, hogy a Google például körökre osztotta ezt az egészet, ő exponenciálisan csökkentette az erőforrásigényt. Azt gondolom, hogy a Google nagyon okosan építette fel technikailag ezt az egész rendszert.

Szilágyi Árpád: Tehát akkor Google+-ban megmondhatjuk, hogy kivel mit osztunk meg, vagy milyen csoporttal mit osztunk meg?

Gálffy Csaba: Pontosan. És ugyanehhez kapcsolódik az aszimmetrikus kapcsolatok alkalmazása is, vagyis az, hogy ha beteszünk valakit egy körbe, az azt jelenti, hogy amit nyilvánosan megoszt, az megjelenik a mi listánkban, míg az, amit mi osztunk meg, az nem feltétlenül jelenik meg az övében, addig amíg ő is vissza nem jelöl minket. Ebben a tekintetben ez egy Twitterhez hasonló megoldás, ami megengedi az aszimmetrikus kapcsolatokat is.

Szilágyi Árpád: Az aszimmetria előny vagy hátrány?

Pintér Róbert: Szerintem alapvetően előny. A Facebook-nak a legnagyobb gyengesége az, hogy képtelen lemásolni az offline életből vett személyiségeinket. Egy ember valójában nem egy ember, hanem embereknek a sokasága, annak megfelelően, hogy milyen kapcsolatrendszerekben van. Nekem van egyetemista baráti köröm, esetleg valamilyen hobbit űzök, vagy éppen idejövök ebbe a rádióműsorba, az asztaltársaságba… tehát az embernek különböző csoportokkal van kommunikációja és a Google ezt tudta fantasztikusan megoldani, hogy képes vagyok általa ezeket az identitásokat nagyon egyszerűen menedzselni. Ebben az a fantasztikus, hogy nem az történik, hogy „na ezt inkább ki sem rakom”, mert mondjuk túl személyes, vagy inkább csendben maradok. Készítettünk ilyen vizsgálatot tavaly, hogy hogyan kommunikálnak az emberek ezeken az oldalakon: sokan kommunikálnak, az emberek negyede vagy harmada, mindenféle dologról. Valakik meg csak egyszerűen hallgatóznak: odamennek és nem mondanak semmit, mert félnek attól, hogy ki fogja azt majd elolvasni, ki fogja majd megnézni, és így inkább nem mondanak semmit. Tehát ha így lehetővé válik az, hogy célzottan, bizonyos emberek számára, viszonylag juttathassak el üzeneteket akár családi fényképeket, vagy hogy mi van velem, vagy pl. híreket meg lehet osztani, az akkor az embereket aktívabbá teszi ebben a közösségben. Valójában a nagy kérdés itt van: hogy ha a Google+ átmegy bétából aktív szolgáltatásba és mondjuk megnyitja a tágabb közösség felé ezt a rendszert, akkor elkezdik-e az emberek használni. Odamennek, megnézik, megcsinálják a profiljukat, egy-két embert felvesznek és aztán esetleg otthagyják az oldalt? Mutatnak erre statisztikák, hogy egyre kevesebben vagy kevesebb ideig használják az oldalt. Ha nem szokunk át a Facebook-ról, akkor hiába van egy jobb rendszer. Ezt a fajta rivalizálást már több esetben megfigyelhettük akár a számítástechnikában, hogy van egy jobb dolog, aztán mégsem terjed el – tehát egyáltalán nem biztos, hogy a Facebook-ot ezzel is sikerül esetleg letaszítani a trónról.

Szilágyi Árpád

A két óriás csatája folytatódik és újabb nyulak kerülnek elő a cilinderből. A Google+ rajtja a soha nem látott növekedés ellenére nem volt mindenkinek fenékig tejfel. A csalódottakra pedig megpróbált a Facebook lecsapni.

Pár nappal a Google+ rajtja után elindult Facebook for Business, azaz az üzleti felhasználóknak szánt valami (ezt azért érdemes majd körbejárni, mert ez sem az aminek látszik). Ennek előzménye az volt, hogy a Google egy pár nap alatt kirakta az üzleti felhasználókat azzal, hogy jelenleg a szolgáltatást csak valós személyek vehetik igénybe. A cégeknek szánt verzió pedig hamarosan érkezik (az időpontról egyelőre nem tudni semmit). Akik pedig nem bírják kivárni a céges felhasználói funkciók indulását, azoknak egyetlen egy lehetőségük van, hogy valaki a cégtől a saját nevében regisztrál, mint az XY cég képviselője.

Ezek után a kezdeti lelkesedés némileg alább hagyott és a 3%-kal csökkent a napi látogatók száma, míg a szolgáltatással eltöltött idő is 10%-kal csökkent. Persze nem lehet tudni, hogy az üzleti felhasználók ideiglenes kitessékelése a szolgáltatásból, mennyire járult hozzá ehhez az adathoz, de hogy nem segítette a növekedést az szinte biztos.

Christian Oestlien a Google+ termékmenedzsere szerint a felhasználói élmény javítására fókuszálnak a fejlesztés és tesztelés jelenlegi szakaszában és folytatják a nem megfelelően regisztrált cégek törlését. Sok cég áldozatul esett a nagy tisztogatásnak, de néhány szerencsés megúszta a dolgot, sőt nem csak megúszta, de sikerült bekerülniük a nekik szánt verzió tesztelésébe. Akik nem voltak ilyen mázlisták, azok felháborodtak és nyílt leveleket írtak (jó sok +1-gyet begyűjtve).

A Google legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy amikor valamit elbénáznak akkor, nem próbálják elkenni a dolgot, hanem kimondják, hogy ezt bizony eltolták. Vic Gundotra a cég Google+-ért felelős fejlesztési alelnöke, reagált a felháborodott hangokra és elismerte, hogy "várható lett volna, hogy a cégek és személyek, akik a követőkre építenek, nagyon frusztráltak mert nincs még megfelelő profilunk a számukra. Ez az én hibám. Elsődlegesen a felhasználói élményre koncentráltunk. Egyik belső modellünk sem jelezte előre a növekedés ilyen mértékét, ami váratlanul ért minket.". A Google+ csapata mindeközben teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy minél előbb megfelelő megoldást adjon a helyzet kezelésére.

A Facebook mindeközben bevitt egy ütést azzal, hogy elindította a Facebook for Business nevű "izéjét". Ami nem más egyébként, mint egy oktató anyag arra, hogyan használhatják a cégek a Facebook arzenálját saját oldal készítésére, reklámra és rajongói kör kiépítésére. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ennek már korábban is lett volna értelme, mert korábban az erre vonatkozó összefoglaló jellegű anyag nem volt és sokaknak igen frusztráló volt, főleg a kisebb cégeknek, hogy milyen típusú oldalt is kell regisztrálni és mit lehet kezdeni azzal.

A menetnek ugyan vége, de mérkőzés még sokáig folytatódik. A Google olyan előnyöket tud kínálni később, ami után a Facebook kerülhet a keresőórás mögé. Az egyik ilyen terület talán a sokszor és joggal kritizált személyes adatok védelme lehet, ahol a Facebook nem büszkélkedhet túl jó eredményekkel, míg a Google a rosszul sikerült Buzz esetét kivéve nemigen volt a fókuszban ezen a téren. A körök segítenek abban, hogy megfelelően legyenek célozva az üzeneteink és ha nem akarjuk az illetéktelenek elől rejtve maradnak. Az adatainkkal pedig a Google esetében valóban magunk rendelkezünk és a Data Liberation Tool segítségével összecsomagolhatunk és továbbállhatunk, minden adatunkkal együtt. A Facebook ilyen lehetőséget nem kínál, sőt a rossz nyelvek szerint a profilunk örök életű. A Hangout/Társalgó funkció pedig rendesen odapörköl a Facebook hasonló szolgáltatásainak.

A céges profilok elindulása valóban fordulópont lehet, de emellett a másik komoly fegyver majd egy jó API megjelenése lesz ami a külső fejlesztők előtt nyitja meg a lehetőséget.

A szülőket egyre nagyobb aggodalommal tölti el a Facebook. A régi szép időkben legalább ismerte a gyerek barátjait, becsöngettek, együtt mentek el valahova, legalább látásból tudta ki-kicsoda. De a Facebook keresztbe tett a szülőnek. A hírekből úgy tudja, mindenféle történhet a gyerekkel az interneten, hallja, hogy hányszáz barátja van, akikről semmit sem tud. Ezért sokan úgy döntenek, kémkednek a gyerek után a Facebookon.

Társadalomkutatók azonban arra voltak kíváncsiak, hogy ez vajon hányan teszik. Egy kutatás keretében kétezer szülőt kérdeztek meg erről a témáról.  Az eredmény még a kutatókat is meglepte.

A szülők 55 százaléka használja arra a közösségi oldalakat, hogy megismerje a gyerek internetes életét. 5 további százalék szívesen megtenné, ha tudná, hogy ezt hogy kell megtenni. A szülők 11 százaléka azt is elismerte, hogy csak azért van Facebook profilja, hogy ellenőrizni tudja a gyereket.

Ellenben 13 százalék azt vallotta be, hogy idegen néven, egy közös ismerős nevében regisztrált a Facebookon. A szülők 15 százaléka jelölte be ismerősnek a gyerekét, de azok harmada visszautasította az ismertséget. (Hiába, nehéz az árvák élete )

39 százalékuk rendszeresen olvassa el az üzenőfalon megjelent szövegeket, 29 százalék ellenőrzi a feltöltött fotókat is. 37 százalékuk egyéb módszereket is alkalmaz.

Mi ebből a tanulság? Igazából semmi. A bizalmatlan szülők régen a fiókokat, szekrényeket, zsebeket és táskákat nézték át, most a netet. Aki megbízik a gyerekében, az régen se kémkedett, és most sem teszi.

 Tücsi a Galaktikus

A napokban regisztráltam a Google+ oldalra. Első benyomások következnek, amikből kiderül kinek (nem) érdemes regisztrálnia a szolgáltatásra – avagy három érv a Google+ mellett és három ellene.

Először nézzük meg, hogy miért érdemes regisztrálni az újonnan indult közösségi szolgáltatásra:

1. Nem kölcsönösségi alapon működik az oldal: ellentétben a Facebook-kal vagy az iWiW-vel, de a Twitterhez hasonlóan a Google+-on nem kell minden kapcsolatnak kétoldalúnak lennie. Követhetek (vagyis bejelölhetek) másokat anélkül, hogy elvárnám, hogy ők is kövessenek. És nem muszáj „visszaigazolnom” azokat, akik bejelölnek (tehát egyszerűen csak követnek). Így eltűnik az a kényszer, hogy ismeretlen ismerősökkel kelljen „barátokká” válnunk.
2. Letisztult felület, egyszerű beállítási lehetőségek: a napokban látott napvilágot a hír, hogy a Facebook annak ellenére az egyik legutáltabb oldal (felhasználói élmény szempontjából), hogy nagyon népszerű. A Google+ viszont hozza azt a letisztultságot és egyszerűséget, ami miatt alapból szeretjük a Google szolgáltatásait. Különösen az android alkalmazásban érezhető ez.
3. Körök az ismerőseink rendezésére: azzal, hogy a Google+ segítségével az ismerősöket megadott körökbe rendezhetjük, akikkel külön kommunikálhatunk, lehetővé teszi, hogy az offline identitásainkat online is menedzselhessük a közösségi térben. Mások lehetünk a család, a kollégák, az egykori iskolai osztálytársak, a barátok számára. Úgy ahogy a való életben sem ugyanazt látják és kapják belőlünk. Ezzel a Facebook egyik sokat kritizált tulajdonságán képes túllépni a Google+.

Persze a Google+ (jelenlegi formájában) biztosan nem alkalmas mindenki számára. Mikor nem érdemes átváltani a Google+-ra?

1. Játékok és egyéb alkalmazások rendszeres használata a közösségi oldalon: ha mi elsősorban kikapcsolódni, játszani, vagy 1-2 kedvenc alkalmazást használni járunk a közösségi oldalunkra, akkor (egyelőre) ne váltsunk, mivel ezeket nem találjuk meg a Google+ induló szolgáltatásai között. Talán idővel változik a helyzet.
2. Ha nem szeretünk mindent elölről kezdeni: aki egyszer már felépítette magát az iWiW-en, Facebook-on, MySpace-en – hogy csak az (egykoron) legnépszerűbb közösségi oldalakat mondjam az elmúlt évekből – az esetleg már belefáradhatott az egészbe. A Google+ az újrakezdőknek való.
3. Félelem a Kis Nővértől (a Nagy Testvértől): a Google szolgáltatásai révén rengeteget tudhat rólunk, aki nem szereti ezt, annak nem javasolom, hogy a személyes kapcsolatrendszerét is kiteregesse a cég előtt.

Persze ez csak az én véleményem. Ha Te szeretnél saját magad véleményt alkotni, de még nem vagy fent a Google+ oldalon, írd meg az e-mail címedet privátban a Facebook-on és szívesen küldök meghívót.

Probesz

A szoftverfejlesztés melléktermékeként jött létre az a projekt, amelyet immár Mixgar néven népszerűsítenek a Digital Natives munkatársai, akik szerint éppen a közösségi webszolgáltatások segítségével lehet demokratikusabbá tenni a közösségi terekben a zenehallgatást. Ha a „zenegép” ugyanis tudja, hogy ki van jelen az adott étteremben, házibuliban vagy éppen munkahelyen, és a jelenlevők már megosztották a kedvenc előadóik listáját, akkor ebből könnyűszerrel összeállíthatja a jelenlevők igényeinek megfelelő zenét. Bárdos Kristóf, a Digital Natives üzletfejlesztési menedzserével beszélgettem.

Bárdos Kristóf: Öten-hatan dolgoztunk együtt egy szobában és hamar nagyon harmonikussá vált a munkavégzés, egyetlen dolgot leszámítva, mégpedig azt, hogy egy drum ’n bass kedvelő kollégáig ért csak el az erősítő vezetéke… Ezen szerettünk volna javítani, és ebből az ötletből született meg a Mixgar, amit termékké fejlesztettünk.

Szilágyi Árpád: Mindenkinek változik az ízlése, változnak a kedvencei, jönnek újabb előadók, akik megtetszenek. A kedvenceket folyamatosan be kell gépelni?


Bárdos Kristóf: Az internetet hívtuk segítségül. A lényeg tehát, hogy amilyen zenét lájkoltam a Facebook oldalamon, vagy amilyen zenét hallgattam a Last FM-en, vagy később, amilyen zenéket én tároltam a telefonomon, ebből kiválóan össze lehet rakni a listámat. Sőt, folyamatosan aktualizálni lehet, mindenféle hozzányúlás és más bonyodalom nélkül.

Szilágyi Árpád: Ha továbbgondoljuk ezt az elképzelést, illetve magát az alkalmazást, mondjuk egy étteremben is elképzelhető lesz mindez, vagy mondjuk egy kávézóban. És ha ez a hely „felismeri” az én telefonom alapján, hogy ott vagyok, akkor ettől kezdve a helyi rendszer tudni fogja, hogy megérkeztem és nem is kell szólnom sem, hanem egyszercsak meghallom a saját kedvenc zenéimet?

Bárdos Kristóf: Valamilyen szintű közbeavatkozásra szükség lesz! Előveszem a telefonomat, felmegyek a Mixgar.com oldalára, le tudjuk kérdezni, hogy hol tartózkodik az adott felhasználónk és onnantól kezdve a felhasználón múlik, hogy szeretné-e hozzáadni a saját zenei profilját ehhez a helyhez. Érzékeljük az összes oda belépett felhasználót egy időben. Mondjuk legyen ott tíz ember, és megnézzük, hogy ők vajon milyen számokat szeretnek a legjobban, van-e közös zene, amit szeretnek hallgatni…

Szilágyi Árpád: Hogyan lesz ebből üzlet?

Bárdos Kristóf: Első körben azt szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy ez a hipotézis, amit mi felvetettünk és egy 1.0-s nyitott béta verzióban elérhetővé tettünk, ez tényleg úgy működik-e és azt az élményt nyújtja-e az embereknek, amit szeretnek. Most azt szeretnénk, hogy házibulikban, irodákban kezdjék el használni a Mixgart, ahol egyébként is hallgatnak zenét és egyelőre ezt ingyenesen meg tudják tenni. És ha igazolva látjuk azt, hogy ezt tényleg szeretik az emberek és szeretik használni, akkor a közösségi helyek üzemeltetői fognak egy szerény, de nem sértő összeget befizetni nekünk havonta. Nem az a célunk, hogy egy sok tízezer-százezer forintos számlát tudjunk benyújtani havonta ezeknek a helyeknek. Egy nagyon jól skálázható szolgáltatást csinálunk, tehát ha mondjuk valakinek egy házibulija van, akkor egyszeri alkalomra, 24 órára mondjuk néhány sör áráért igénybe tudja venni. Ha pedig mondjuk egy vendéglátóhely kipróbálja ingyenesen, és azt tapasztalja, hogy az ő vendégei emiatt nagyon jól érzik magukat és ennek terjed a híre, illetve látják, hogy a vendégek előveszik a telefonjukat és látják, hogy mondjuk nyolc szám múlva jön a kedvencük, akkor esetleg még ott marad és iszik egy sört, vagy csupán tényleg jobban érzi magát, akkor azt a néhány eurót nem fogja sajnálni ettől a szolgáltatástól. Ha megnézzük, hogy például a Facebook, az Amazon, vagy az Apple milyen hasonló invesztíciókat hajt végre, biztos, hogy egy nagyon forró terület lesz ez a következő években.


Spányik Balázs: Mit szól ehhez az Artisjus?

Bárdos Kristóf: Nem tudom fejből a szerződés számát, amit megkötöttünk az Artisjussal, de már megvan, úgyhogy támogat minket és örül ennek a kezdeményezésnek.

Szilágyi Árpád: Hol lehet kipróbálni a Mixgar rendszert?

Bárdos Kristóf: A Mixgar.com oldalon. Most a következő hetekben bárki csatlakozhat és létrehozhatja a saját helyét, ahova meghívhatja az ismerőseit. Fontos, hogy ez egy helyhez kötött szolgáltatás, tehát egy embernek a gépéről szólhat a zene, a többiek oda tudnak belépni egy weboldalon keresztül és ott tudják megszavazni, hogy milyen számok szóljanak. Próbáljátok ki minél többen! Nagyon jól bírjuk, sőt kérjük a kritikákat, írjátok meg, hogy mit tapasztaltatok.

Szilágyi Árpád