Netidők Blogtársaság

Táblagép, netbook, okostelefon, könyvolvasó, tévé és digitális fényképezőgép… Vajon mi a közös bennük? Mindegyik elfér a karácsonyfa alatt és minden bizonnyal sokan fognak ma este ilyesmit kapni vagy ezzel örvendeztetni meg szeretteiket. Idén sem maradhat el a kütyüparádé karácsonykor.

Az Extreme Digitalnál december elején, az Év Honlapja díjátadó apropójából beszéltek a magyarok karácsonyi vásárlási szokásairól. Ezek szerint náluk idén a LED TV és a táblagép megjelenése mellett továbbra is népszerű ajándék a netbook, az okostelefon vagy a digitális képkeret, míg az e-könyvolvasók a magyar nyelvű tartalom hiánya miatt kevésbé népszerűek, mint külföldön.

A T-Mobile három online portálon végzett nem reprezentatív online felmérést, ez alapján az okostelefon az egyik legnépszerűbb ajándék-ötlet, tízből kilencen örülnének, ha ilyen meglepetést találnának a fa alatt. Egyesek akár ejtőernyős ugrást, vagy 200 fekvőtámaszt is bevállalnának, csak megkaphassák a vágyott készüléket az ünnepekre.

A kütyük előretörése azonban nem csak egy-egy helyen tapasztalható, megerősíti a kirakat.hu és az Ipsos közös reprezentatív felmérése is, ami szerint a számítógépes eszközök bekerültek a top 10 ajándék közé a magyarok körében, kiütve a sportszereket a listából. A Kutatócentrum felméréséből ugyanakkor az is kiderül, hogy inkább a férfiak szerzik be az internetről az ajándékot. Mindkét felmérés alapján elmondható, hogy átlagosan 20-30 ezer forintot szánnak az emberek az ajándékokra, így sokan az olcsóbb kütyük közül választanak - az Ipsos kutatása szerint ugyanis legfeljebb városi legenda az áruhitelből eladósodva ajándékozó magyar képe.

Akinek viszont van mit a tejbe aprítani, az vígan válogathat idehaza is a boltok kínálatából és adhat régi klasszikus kütyüt – mint amilyen például a digitális fényképezőgép – vagy újíthat be, hogy olyasmit ajándékozzon, ami még nincs a családban, például egy Amazon Kindle könyvolvasót.

Jómagam, mint haladó kütyüvadász az alábbi szubjektív listát készítettem – szigorúan abc-sorrendben – ami segíthet eligazodni a laikusoknak is az egyes kütyük 2010-es „forróságát” illetően (bár lehet, hogy már túl későn szóltam…):

• digitális képkeret: csak fotóőrülteknek, különben ott fog porosodni a dobozában évekig
• iPad: ha gyerek is van, akkor egyből kettő kell, mert a kis embereket nem lehet lerobbantani a készülékről a játékok miatt
• játékkonzol: a Kinect újra képes lendületet vinni ebbe a megfáradt piacba is
• Kindle vagy egyéb könyvolvasó: csak annak, aki tud angolul olvasni és vagy van pénze a könyvekre, vagy képes örömet lelni a szövegformátumok konvertálásának határtalanul izgalmas világában
• kompakt digitális fényképezőgép: akinek még nincsen, az nem is akar ilyet
• kompakt tükörreflexes fényképezőgép: na, egy ilyet én is elfogadnék – kicsi, de profi megoldás a több kilós tükörreflexes súlyzógépek helyett
• LED TV: kár, hogy TV-t minimum 5-6 évre vesz az ember, a fejlesztések meg évente kényszerítenék cserére a népet (ha Te az elmúlt egy évben vettél vagy kaptál tévét, mint én, akkor inkább ne menj közel a tévé-osztályhoz az áruházakban)
• MacBook Air: csak azoknak, akik képesek megbarátkozni az Apple operációs rendszerével – nekik viszont kötelező darab. Szóval, ha sírni akarsz látni egy meghatott tinédzsert…
• mp3 lejátszó: csak akkor, ha muszáj lecserélni a régit (mondjuk, ha nem működik már rendesen) esetleg meglepni valakit, akinek még nincs (figyelem, hangoskönyveket is lehet rá előre rakni, így akár megcélozható a nagyszülők korosztálya is)
• netbook: két éve volt nagy sláger, de ha valakinek még nincs, és sokat utazik, örülni fog neki…
• okostelefon (pl. iPhone vagy valami androidos csodamasina): ezt nem lehet megunni!

Végezetül, mindenkinek kívánom, hogy azt (a kütyüt) kapja karácsonyra, amit a legjobban szeretne, és hogy ne maradjon el az ajándék felett érzett közös öröm idén sem. Boldog ünnepeket kíván mindenkinek a Netidők Blogtársaság!

Probesz

Az adataink, a fájljaink és minden amit számítógépünkön tárolunk nagyon fontosak. Érdemes ezért minden lehetséges módon védelmezni azokat az illetéktelenek elől. Erre több lehetőségünk is van, de nekem leginkább a TrueCrypt névre hallgató nyílt forráskódú megoldás tetszik a legjobban, mert több módon is használhatjuk titkosításra.

Első szint

A legegyszerűbb, ha az összes adatunkat belehajigálhatjuk egy nagy széfbe, amit csak mi tudunk kinyitni. Ezt minden további nélkül megtehetjük a TrueCrypt segítségével, mégpedig úgy, hogy létrehozunk egy jó nagy titkosított fájlt vele, amit aztán mint egy merevlemezt tudunk hozzáadni a rendszerünkhöz. Ha tudjuk a jelszót ehhez a virtuális meghajtóhoz, akkor látszanak az oda mentett dolgaink, ellenkező esetben csak egy darab fájlt találunk a merevlemezünkön.

Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a titkosított fájlt, nyugodtan tárolhatjuk akár a felhőben is, még ha valami módon magához fájlhoz hozzá is férnének, a jelszó ismerete nélkül azzal nem mennek semmire. De ugyanígy USB kulcson is biztonságban tarthatjuk a dolgainkat. Elvesztés vagy eltűnés esetén sem kell aggódnunk, hogy az azon tárolt adatokat valaki felhasználja.

Második szint

Haladók és kalandos kedvű felhasználók választhatják a teljes merevlemez titkosítását is. Ez azért igényel egy magabiztos számítógép ismeretet, mert particionálás, formázás mind szerepel a műveletek között, ami gyakorlatlan felhasználóknak egyenes út az adatvesztéshez. Aki viszont csinál biztonsági mentést, mielőtt egy ilyen műveletbe belevág, az nyugodtan kísérletezhet ezzel a megoldással. Ha olyan operációs rendszert használunk, amelyik a telepítéskor felkínálja az adatok titkosított tárolását (pl. Ubuntu), akkor érdemes élnünk ezzel a lehetőséggel. Ilyenkor az összes kellemetlenség csak annyi, hogy minden rendszer induláskor meg kell adnunk a jelszót, amivel a titkosítás feloldható. Ez nem akkora véráldozat, hogy ne érné meg a fáradtságot.

Julian Assagne szint

Egy oknyomozó újságírásáról híres napilapnál történt meg állítólag Venezuelában az az eset, hogy a szerkesztőség majd minden tagja a reggeli kávéját szürcsölgette, mikor is nagy ordítozásra lett figyelmes mindenki. A recepciósok nem tudták feltartóztatni az egyenruhásokat akik egyenesen Robert Carmona-Borjas irodája felé vették útjukat. Az ajtót berúgták és a rémült embertől követelték, hogy adja át a jegyzeteit, a demokráciavédelmi törvény értelmében. Ő ekkor halkan csak annyit mondott, hogy minden jegyzetét a számítógépén tartja. Ebben a pillanatban előre lépett egy kicsit véznább, szemüveges egyenruhás aki a billentyűzetet mellől kitúrta Robertet. Bekapcsolta gépet, majd kisvártatva közölte az egyenruhások vezetőjével, hogy nem tudja a gépet elindítani mert az jelszóval van védve. Ekkor a főnök, nyomatékosan megkérte Robertet, hogy árulja el a jelszót. Robert körülnézett és látva a rengeteg AK-103-ast, jobbnak látta elárulni azt. Halkan, szinte a fogai között sziszegte: Clandestino. A billentyűzeten szinte azonnal megismétlődtek a betűk és egy másodperc múlva eltűntek a ráncok a szemüveges egyenruhás homlokáról és kárörvendően elvigyorodott, majd így szólt: rendben, lefoglalhatjuk a gépet. Így is tettek és ahogy jöttek úgy el is vonultak, magukkal hurcolva a corpus delictit. Robert pár nap múlva elhagyta Venezuelát és az Egyesült Államokba emigrált. Tudta, hogy egyetlen egy informátorát, sem fogják megismerni az elkonfiskált számítógépről, hiszen a "hatósági" jelszót adta meg ami, nem az igazi operációs rendszert indította el. A valódi létezését sokáig próbálták megfejteni, de azóta sem sikerült senkinek.

Persze ennek a történetnek a hitelességét senki nem erősítette meg, de a számítógépes része igaz is lehet, amennyiben kihasználja valaki a TrueCrypt szteganográfiás képességeit is. A rendszer ugyanis erre is alkalmas. Akár két operációs rendszert is elhelyezhetünk a számítógépen. Az egyik csak elterelési célokat szolgál arra az esetre, ha fegyvert szegeznének a homlokunkhoz. Ilyenkor nyugodtan el lehet árulni a kamu jelszót. Kamu jelszóhoz, kamu operációs rendszer tartozik, amit tetszőleges kamu adatokkal tudunk feltölteni, hogy éles helyzetben hitelesnek tűnjön az egész. Ha pedig a valódi jelszót adjuk meg akkor dolgozhatunk nyugodtan a féltve őrzött adatainkkal.

Letöltés:TrueCrypt
Magyar nyelvi kiegészítés: letöltése innen

Gróf Miklós fanyalgójához némi bevezető: asztaltársaságunkhoz eljutott az ún. "augmented reality" (azaz kiterjesztett valóság) egy újabb érdekes megvalósításáról szóló hír, amelyet igen látványos videóval demonstrálnak a YouTube-on. Kezdjük a videóval (nagyon beszédes!) és utána átadjuk a (lencsevégre kapott) szót Gróf Miklósnak...

Azért ez fantasztikus - ha persze nem "photoshop" az egész és nem az újabb kollektív átejtés magasiskolája. Rátartom a telefont a feliratra és ékes magyarsággal olvashatom: mi a fenét is szeretnének annyira a helybéliek. Nem baj, ha nincs meg a magamhoz való eszem, képtelen vagyok körülnézni, nem tudok felismerni egy embert, akitől kérdezhetek, vagy annyi fáradságot sem vettem magamnak utazás előtt, hogy legalább NÉHÁNY alapfogalommal tisztában legyek. Nemcsak strand-táblánál jó ez a kütyü. Ha pl. bizonytalan politikai helyzetben lévő országba kirándulunk, egyből érteni fogjuk a tüntetők feliratait, könnyedén eligazodunk letartóztatásunk esetén egy helyi rendőrörsön, vagy akár az ottani bevásárlóközpontban sem kell gondolkodnunk, hogy merre is vannak pl. a tésztafélék. Némileg ugyan ciki vagy dehó lesz a "Tíz év múlva-együttes" CD-it nézegetni a helyi CD-boltban - mert eljön az idő, amikor az EGÉSZ valóság csakis ezzel az izével lesz értelmezhető számunkra -, de legalább rájöhetünk: mennyi marhaság vesz minket körül, melyek angolul, németül épp angolságuk vagy németségük miatt oly elegánsnak tűntek, miközben valójában talán még a hazai ostobaságoknál is szerencsétlenebbek.

Nyugodtan kijelenthetjük: immár végképp beköszöntött a Homo Informaticus korszaka, melyben a VALÓSÁG csupán apropó arra, hogy ahol csak lehet, beiktassunk valamit a gondolkodás helyébe, a valósággal való természetes, normális - bár olykor kétségkívül  talányokkal terhelt - kontaktálás folyamatába.

Nézzük: mi is jellemző talán leginkább a Homo Informaticus első generációs törzsfejlődési temékére.

Emberünk fel se néz. Vadul nyomkodja mobilját, laptopját, bármilyét, csak ne kelljen felnéznie. Utaztunk nyáron az olasz tengerpart varázslatos vasútvonalán. Embert nem láttam kinézni az ablakon. Mindenki nyomkodott valamit, e-mailezett, játszott, telefonált, chatelt, tudomisén. És most itt ez a szövegfelismerő ketyere. Amellyel méginkább megspórolható lesz a valósággal való tényleges szemkontaktus nyomasztó terhének viselése, hogy a mögötte álló GONDOLKODÁS, a fantázia, a helyzetmegoldó képesség fontosságát ne is említsem.

1993-as japán kirándulásom alkalmával sokszor átéltem az analfabetizmus nyomasztó érzését, mert nemhogy elolvasni nem tudtam azt, ami japánul ott állt a metróállomástól reptéren át mindenütt, de sokszor még maga az írás is díszítőelemnek tűnt a számtalan hasonló között. "Ennek a gondnak immár vége, ugorjon át Hiroshimába és magyarul nézhet körül az új iPhone-nal". Mennyire egyszerű is lenne, illetve lesz. (Feltéve, ha megvan a program a japán, kínai,  thaiföldi, arab és egyéb írásjelek felismerésére.) Ugyanakkor dögunalom.

El tudják képzelni, mekkora buli volt úgy rendelni egy tokiói tteremben, hogy lövésem sem volt az étlapról? Amikor ki kellett találnom: hogy kerülhető meg az írás és a nyelv ismeretének totális hiánya? Pompásan szórakoztam, amikor körbevezettem a pincért az étteremben, és megmutogattam neki, a többiek vacsora-választásaiból mi lenne nekem is érdekes. Nyilván egyszerűbb fogni az iPhone-t, rátartani az étlapra és ékes japánsággal közölni nyelvhalrendelésünket... de így, a helyzetmegoldás és fantázia kényszere alatt találhattam rá az abacussal Shinkansen-jegyárat számoló japán öreg bácsikára az ultramodern gyorsvasút pénztárában, így ismerkedhettem meg a sagai hőlégballonfesztivál helyi hotdogsütőjének extra ötleteivel. Mert segítségre szorultam és ebben a helyzetben a nyílt tekintet és az emberi mosoly érte a legtöbbet.

Amikor utazom, mindig szeretem az adott nyelv ritmusát, zenéjét, kiejtve, leírva, latinos vagy egyéb beütéssel, esetleg anélkül. Nem azért megyek külföldre, hogy saját nyelvemen olvassak mindent és megkíméljem magam a gondolkodás kényszerű terhétől. Az eljövendő, szuperbiztos, iPhone-fordította világ persze sokkal praktikusabb és gyorsabb lesz. Nem érnek minket meglepetések, nem tudunk ugyan semmit, de mégis minden a miénk lehet... illetve mindazt annak hihetjük, amit a kijelzőn - és CSAKIS OTT - látunk.

Haverjaim nagy szorgalommal használják a fordítóprogramokat, hogy bizonyítsák irántam és a magyar nyelv iránti szeretetüket. Nem mertem nekik eddig visszaírni, hogy ha lehet, sürgősen hagyjanak fel vele. Nem akaorm őket megsérteni... és nem szeretném magam megfosztani azoktól a hajmeresztő és sokszor bájos baromságoktól, melyek GÉPMAGYARBA öltve érkeznek öt kontinensről minden este, hogy sokszor visítva rúgom ki a széket magam alól.

Gróf Miklós

Ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor 2011 is a vezeték nélküli technológiák éve lesz. Megnövekvő mobilos adatforgalom, felhő alapú operációs rendszerek, a hitelkártyákat felváltó mobilos fizetés és zöld technológiák – hogy csak néhányat emeljünk ki a Juniper Research előrejelzéseiből. Bár jómagam szkeptikus vagyok az ilyen jóslatok valóságtartalmát illetően, nem tehetek róla, mégis imádom az év végén megjelenő összegzéseket és különösen az előrejelzéseket. Persze az igazán hívőknek akár világvége is juthat 2011-re – mi inkább érjük be a vezeték nélküli technológiák friss trendjeivel.

Ezek szerint 2011 a mobiltelefonok, azon belül is, az okostelefonok éve lesz. Nézzük mi várható:

1. A megnövekvő mobilos adatforgalom már a 3G hálózatok kapacitásainak határát feszegeti.
2. Az „augmented reality” (kibővített valóság) megjelenik a mobilos játékokban és a kiskereskedelemben is.
3. Elindulnak az első felhő alapú operációs rendszerek mobiltelefonokra is.
4. A mobil bankolás kötelezővé válik az új számlák megnyitásakor.
5. A mobil eszközök elkezdik helyettesíteni a hitelkártyákat.
6. A mobil készülékekbe még több szenzor kerül (a giroszkóp, gyorsulásmérő és GPS mellé).
7. Jelentősen megnő a lottószelvények értékesítése mobilon, elsősorban az USA-ban, Európában és Kínában.
8. A mobil-specifikus fenyegetések miatt erősödik a kifejezetten mobiltelefonokra fejlesztett biztonsági megoldásokra az igény.
9. Kivásárlásoknak köszönhetően a közösségi vásárlás (és a mobil kuponozás) új szintre jut.
10. Még több gyártó növeszt „zöld szívet” és készít környezetbarát mobil eszközöket.

Aki a részletekre is kíváncsi, az az egyes trendek rövid magyarázatát a Juniper Research oldalán decemberben közzétett ingyenes jelentésben találja meg (angol nyelven). Aki pedig arra kíváncsi, hogy ennek mennyi valóságalapja van, de túl türelmetlen kivárni a jövő év végét, az megnézheti a kutatóintézet 2010-es évre adott előrejelzését, hogy vajon milyen mértékben váltak valóra. Jó olvasást!

Probesz

E-mail, e-business, e-inclusion. Csupa idegen eredetű kifejezés ez, ám egyre gyakrabban használatosak a köznyelvben. Ezek a szerkezetek az informatikai szakkifejezések e- kezdetű csoportját alkotják, ahol az e- rövidítés az elektronikus (angolul electronic) alakot helyettesíti. A magyarítás során nincs különösebb nehézség, mert a magyar és az angol alak formája egybeesik. Az e- kezdetű szavak helyesírása ellentmondásos, ugyanis a helyesírásban a kötőjel az egybeírás változata, viszont ezekben az esetekben az e- az elektronikus jelzőt helyettesíti, és ezt alapesetben külön írjuk a jelzett szótól. Az e- kezdetű formák viszont ezzel a rendhagyó alakjukkal az informatikával, az internettel kapcsolatos jelentést szimbolizálják.

Érdekes és viszonylag friss jelenség, hogy az angol nyelvű írásbeliségben az e- kezdetű kifejezések helyesírása sokszor teljesen megváltozott, elmaradt belőle a kötőjel, és a nagy betűs utótaggal egybe írják, így eInclusion, eAccessibility. (Mindkét kifejezést csak körülírni tudjuk, magyar megfelelője nem közhasználatú; eIncluson ’az információs társadalomból leszakadók bevonása’; eAccessibility ’az információs infrastruktúrához való hozzáférés’.) A magyar nyelvhasználatban ez a gyakorlat még nem terjedt el, pusztán ritka esetekben fordul elő, ennek viszont kiváló példája az eMagyarország alak, amelyben a belső nagybetű teljes mértékben indokolt. Megjegyzem, hogy sok esetben az utótag nagybetűje nem tulajdonnevet jelöl, hanem az egybeírt kisbetűs előtagot különíti el, pl. eBusiness. A többi köznyelvi kifejezésekben viszont még nem jellemző a magyar írásgyakorlatban az angolos forma, pl. az e-mail inkább így fordul elő, bár jómagam elég gyakran írom kötőjel nélkül is, így: email.

Bódi Zoltán