Netidők Blogtársaság

A szoftverfejlesztés melléktermékeként jött létre az a projekt, amelyet immár Mixgar néven népszerűsítenek a Digital Natives munkatársai, akik szerint éppen a közösségi webszolgáltatások segítségével lehet demokratikusabbá tenni a közösségi terekben a zenehallgatást. Ha a „zenegép” ugyanis tudja, hogy ki van jelen az adott étteremben, házibuliban vagy éppen munkahelyen, és a jelenlevők már megosztották a kedvenc előadóik listáját, akkor ebből könnyűszerrel összeállíthatja a jelenlevők igényeinek megfelelő zenét. Bárdos Kristóf, a Digital Natives üzletfejlesztési menedzserével beszélgettem.

Bárdos Kristóf: Öten-hatan dolgoztunk együtt egy szobában és hamar nagyon harmonikussá vált a munkavégzés, egyetlen dolgot leszámítva, mégpedig azt, hogy egy drum ’n bass kedvelő kollégáig ért csak el az erősítő vezetéke… Ezen szerettünk volna javítani, és ebből az ötletből született meg a Mixgar, amit termékké fejlesztettünk.

Szilágyi Árpád: Mindenkinek változik az ízlése, változnak a kedvencei, jönnek újabb előadók, akik megtetszenek. A kedvenceket folyamatosan be kell gépelni?


Bárdos Kristóf: Az internetet hívtuk segítségül. A lényeg tehát, hogy amilyen zenét lájkoltam a Facebook oldalamon, vagy amilyen zenét hallgattam a Last FM-en, vagy később, amilyen zenéket én tároltam a telefonomon, ebből kiválóan össze lehet rakni a listámat. Sőt, folyamatosan aktualizálni lehet, mindenféle hozzányúlás és más bonyodalom nélkül.

Szilágyi Árpád: Ha továbbgondoljuk ezt az elképzelést, illetve magát az alkalmazást, mondjuk egy étteremben is elképzelhető lesz mindez, vagy mondjuk egy kávézóban. És ha ez a hely „felismeri” az én telefonom alapján, hogy ott vagyok, akkor ettől kezdve a helyi rendszer tudni fogja, hogy megérkeztem és nem is kell szólnom sem, hanem egyszercsak meghallom a saját kedvenc zenéimet?

Bárdos Kristóf: Valamilyen szintű közbeavatkozásra szükség lesz! Előveszem a telefonomat, felmegyek a Mixgar.com oldalára, le tudjuk kérdezni, hogy hol tartózkodik az adott felhasználónk és onnantól kezdve a felhasználón múlik, hogy szeretné-e hozzáadni a saját zenei profilját ehhez a helyhez. Érzékeljük az összes oda belépett felhasználót egy időben. Mondjuk legyen ott tíz ember, és megnézzük, hogy ők vajon milyen számokat szeretnek a legjobban, van-e közös zene, amit szeretnek hallgatni…

Szilágyi Árpád: Hogyan lesz ebből üzlet?

Bárdos Kristóf: Első körben azt szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy ez a hipotézis, amit mi felvetettünk és egy 1.0-s nyitott béta verzióban elérhetővé tettünk, ez tényleg úgy működik-e és azt az élményt nyújtja-e az embereknek, amit szeretnek. Most azt szeretnénk, hogy házibulikban, irodákban kezdjék el használni a Mixgart, ahol egyébként is hallgatnak zenét és egyelőre ezt ingyenesen meg tudják tenni. És ha igazolva látjuk azt, hogy ezt tényleg szeretik az emberek és szeretik használni, akkor a közösségi helyek üzemeltetői fognak egy szerény, de nem sértő összeget befizetni nekünk havonta. Nem az a célunk, hogy egy sok tízezer-százezer forintos számlát tudjunk benyújtani havonta ezeknek a helyeknek. Egy nagyon jól skálázható szolgáltatást csinálunk, tehát ha mondjuk valakinek egy házibulija van, akkor egyszeri alkalomra, 24 órára mondjuk néhány sör áráért igénybe tudja venni. Ha pedig mondjuk egy vendéglátóhely kipróbálja ingyenesen, és azt tapasztalja, hogy az ő vendégei emiatt nagyon jól érzik magukat és ennek terjed a híre, illetve látják, hogy a vendégek előveszik a telefonjukat és látják, hogy mondjuk nyolc szám múlva jön a kedvencük, akkor esetleg még ott marad és iszik egy sört, vagy csupán tényleg jobban érzi magát, akkor azt a néhány eurót nem fogja sajnálni ettől a szolgáltatástól. Ha megnézzük, hogy például a Facebook, az Amazon, vagy az Apple milyen hasonló invesztíciókat hajt végre, biztos, hogy egy nagyon forró terület lesz ez a következő években.


Spányik Balázs: Mit szól ehhez az Artisjus?

Bárdos Kristóf: Nem tudom fejből a szerződés számát, amit megkötöttünk az Artisjussal, de már megvan, úgyhogy támogat minket és örül ennek a kezdeményezésnek.

Szilágyi Árpád: Hol lehet kipróbálni a Mixgar rendszert?

Bárdos Kristóf: A Mixgar.com oldalon. Most a következő hetekben bárki csatlakozhat és létrehozhatja a saját helyét, ahova meghívhatja az ismerőseit. Fontos, hogy ez egy helyhez kötött szolgáltatás, tehát egy embernek a gépéről szólhat a zene, a többiek oda tudnak belépni egy weboldalon keresztül és ott tudják megszavazni, hogy milyen számok szóljanak. Próbáljátok ki minél többen! Nagyon jól bírjuk, sőt kérjük a kritikákat, írjátok meg, hogy mit tapasztaltatok.

Szilágyi Árpád

Köztudomású, hogy az űrkutatás irgalmatlanul drága mulatság. Bár csak 200 kilométerre (Budapest-Pécs távolság) kell szállítani, azt sajnos függőlegesen. A szűkös raktér nem csak felfelé, lefelé is számít. Ennek esett áldozatul egy 8000 dolláros profi digitális fényképezőgép is.

Az utóbbi időkben divat lett, hogy az űrhajósok csekély szabadidejük egy részét arra áldozzák, hogy nem csak nézelődnek az ablakból, hanem fotózzák is a Földet, és a képeket megosszák az Interneten. Különösen jó képeket lehet készíteni, mióta átadták a kilátó kupolát.

Nikon 3DX (Fotó: Nikon)

Az űrhajósok ehhez a Nikon 3DX fényképezőgépet használják. Ez a professzionális digitális fényképezőgép 24 megapixeles képekből akár ötöt is csinál másodpercenként. (Gondolom népszerűségének az is az oka, hogy a Nikon véleményem szerint ingyen odaadja, pusztán a küldetés reklámértéke miatt.)

De a probléma ott jelentkezik, hogy nemcsak felfelé drága az út, hanem visszafelé is. Bár itt nincs óriási üzemanyag költség, de a visszatérő egység igen szűkös belső tere miatt csak a legfontosabb dolgokat lehet visszahozni. Ennek esett áldozatul Paolo Nespoli, olasz űrhajós gépe is, aki májusban csodálatos felvételeket készített az űrállomásról és az űrrepülőgépről. A földre csak a memóriakártya érkezett vissza, a méregdrága masina az orbitális egységben maradt, amely elégett a légkörben.

Amikor olvastam a hírt, egyből beindította a fantáziámat az általam oly irigyelt gép ilyen értelmetlen pusztulása. Rögtön elkezdtem gondolkodni, miért nem lehet az ilyennek valamilyen visszatérő kapszulát csinálni, amelyben sértetlenül földet érhetne külön. Gyorsan rájöttem, hogy ez a kapszula nagyságrendekkel többe kerülne, mint egy ilyen fényképezőgép. Hiába drága egy világűrbe feljuttatott készülék, visszahozni nagyságrendekkel drágább, mint egy újat venni. Így hát hiába minden irigység, az ilyen eszközöknek a légkörben elhamvadás a sorsuk. Mert földkörüli pályán keringve csak gyarapítaná az űrszemetek hosszú-hosszú listáját.

Tücsi a galaktikus

Steve Ballmer bejelentette, hogy az Office 365 még idén júniusban útjára indulhat. Ez korábbi időpont ahhoz képest, amit eddig tudni lehetett.

Május végén Steve Ballmer, egy Új-Delhiben tartott fejlesztői konferencián beszélt arról, hogy nagy erővel fejlesztik az irodai alkalmazásokat és még idén júniusban elindítják az Office 365 névre keresztelt felhő alapú alkalmazást, amely egyesíti a Lync, Exchange, SharePoint és Office kínálta lehetőségeket.

A bejelentés persze lehet, hogy nem is a felhasználóknak, hanem inkább a befektetőknek szólhatott, hiszen napokkal korábban David Einhorn, egy nagy tekintélyű befektetési alap vezetője egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy Microsoftnak jót tenne Ballmer távozása a vezérigazgatói posztról. Einhorn érvelése a távozás mellett teljesen racionális volt, hiszen a redmondi óriás évek óta képtelen a megújulásra. Aki 10 évvel ezelőtt 100.000 dollárt fektetett a cégbe, annak ma a részvényei 69.000 dollárt érnek. Márpedig a befektetők azt várják el, hogy az a cég amelyikbe pénzt fektetnek azok a működésük során profitot termeljenek. Ennek tükrében Einhorn kérése teljesen megalapozott. Azt is mondhatnám, hogy egy kicsit megkésett. Aki figyelmesen követi a cég negyedéves és éves pénzügyi jelentéseit, az már évekkel ezelőtt ugyanerre a következtetésre juthatott. A cégnek van néhány jól működő részlege amelyik hozza a pénzt, de mellette sok olyan is van amelyik meg viszi. A helyzet komolyságát az mutatja, hogy Einhorn kijelentése után a cég részvényárfolyama egyből 2.3%-ot emelkedett. Ez pedig azt jelenti, hogy a lófej ott van Ballmer ágyában.

A Microsoft igen kevés üzleti sikert könyvelhetett el, amióta Ballmer vezeti azt. Nem sikerült nagyot dobni sem az internetes sem a mobil szektorban. Az XP sikerét a Vista nem tudta megismételni, gyakorlatilag a Vista 2.0, most Windows 7 néven fut. Elvileg jön majd 2012-ben a Windows 8 is, de azért a céget ismerve a dátumokat illik fenntartásokkal kezelni. Az idei évben a legnagyobb feltűnést eddig a Skype felvásárlásával okozták, nem is a felvásárlás tényével, hanem azzal, hogy irreálisan magas áron jutottak hozzá a céghez. A keresőpiacon sem sikerül az áttörés, bármivel is próbálkoztak eddig.

Ballmernek nem csak a cég miatt, hanem a saját székének megőrzése miatt is szüksége van egy olyan sikerre, amely azt bizonyítja, hogy a cég stratégiája helyes, melyet ha rendesen végrehajtanak újra növekedési pályára áll a vállalat. Márpedig az Office 365 akár alkalmas is lehet arra, hogy egyszerre több helyen is helyrehozza a kicsit megtépázott renomét. Az irodai alkalmazások az egyik jó terméke a cégnek, mely nem csak piaci részesedésben áll igen jól, de nyereségtermelő képességével sincs baj. Az Office 365 kiválóan alkalmas lehet arra, hogy egyrészről tovább növelje a jövedelmezőséget és bevigyen egy ütést a Google-nek a felhőalapú alkalmazások területén. Ezzel legalább két legyet ütnének egy csapásra. A vállalati ügyfelek egy jól használható terméket biztosan jól fogadnának és ezen a terepen a Microsoft sokkal otthonosabban mozog, mint a Google, főleg ha a terméktámogatást is mérleg serpenyőibe rakjuk.

Az Office 365 egyébként a jelenlegi Business Productivity Online Suite (BPOS) leváltására született. A zárt béta tesztelést 100.000 felhasználó bevonásával végezték. Most pedig már elérhető a publikus béta verzió is bárkinek.

A júniusi indulás nekem kicsit korainak tűnik, de a fentiek tükrében talán érthető, hogy miért is szorgalmazza Ballmer ennyire a minél korábbi bevezetést.

Érdekes ötlettel állt elő a héten az FSZB, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat. A KGB utódszervezete (sokak szerint csak a név változott) le akarja tiltatni Oroszországban a Gmailt, a Hotmailt, és a Skype-ot. Az indoklás szerint ezek a szolgáltatók olyan kódolást használnak, amelyek révén ellenőrizhetetlenek lesznek az átáramló információk az FSZB számára.

Hogy mit jelent ez magyarul? Az FSZB dühöng, hogy ezeket a szolgáltatókat nem tudja lehallgatni. Az információk ellenőrizhetetlenül áramolnak, vagy is nem tudnak belehallgatni két skype-oló beszélgetésébe, és nem tudják elolvasni a Gmailes és Hotmailes leveleket. Ez egy ilyen jól ellenőrzött államban elképzelhetetlen.

Viszont ebből automatikusan adódik a következtetés: az FSZB minden mást képes ellenőrizni. El tudja olvasni a hazai szolgáltatók levelezését, le tudja hallgatni a mobil és vonalas szolgáltatókat. Vagyis totális ellenőrzést gyakorol az internet felett.

Ebbe rondítanak bele ezek a gaz imperialista szolgáltatók. Jönnek ezekkel az áldemokratikus kapitalista lózunggal, miszerint szólásszabadság, meg emberi jogok, pedig csak a rendszerükben lévő rendetlen anarchiát próbálják leplezni. Bezzeg a rendezett Oroszországban ott nincs helye az ilyen államra veszélyes lazaságnak.

Ezért a probléma megoldására kormánybizottságot alakítottak, munkacsoportot hoztak létre, amelynek október elsejéig kell megoldást kínálnia kormánynak.

Már maga az ötlet is óriás felháborodást keltett, nem csak a jogvédő szervezetek háza táján, de még az elnök emberi jogi tanácsadó testületének elnöke is felszólalt az ötlet ellen: „Ha nem tudjátok lehallgatni, oldjátok meg!”

Már maga az ötlet is azt bizonyítja, hogy ebben az országban sok minden nincs rendben. De még elérhetik a céljukat, hogy rálássanak az információkra. Nem kevés hacker él az országban, sok köztük a hazafias érzelmű, de biztos akad olyan leleplezett hacker is, akit a büntethetőségével szoríthatnak sarokba. Vagyis van ép elég szellemi tőke, amelyet a cél elérése érdekében mozgósítani lehet.

Az azonban még mindig látszik, hogy fenn, a döntéshozó helyeken még mindig nincsenek tisztában az internet működésével. Már most is módszerek tucatjai vannak arra, hogy tud két ember úgy társalogni, hogy senki ne tudja lehallgatni őket.

Toochee, a Galaktikus

Több mint húsz évvel ezelőtt csodálhattuk meg a digitális tükröt Arnold Schwarzenegger Emlékmás című filmjében. Mára ez valósággá válik.

Milyen jól mutatott a filmvásznon, ahogy Arnold borotválkozás közben a tükör sarkában nézte a reggeli híradót, majd az időjárás jelentést. Sokan felszisszentek, hogy milyen jó dolog ez. Az ötlet a fejlesztőket sem hagyta nyugodni, és a technológia mára utolérte az ötletet. Lapos képernyők, multitouch kezelőfelület, jó alkalmazások teszik használhatóvá, sőt szórakoztatóvá a terméket. Jöjjön néhány megvalósítás.

A Phillips a klasszikus filmes alkalmazást készítette el: információ a fürdőszobában.

A Magic Mirror a szórakozóhelyek, éttermek, bevásárlóközpontok, és egyéb nyilvános helyek mosdóiba szánt fejlesztés. A készülék csak akkor funkciónál tükörként, amikor valaki elé áll, egyébként reklámfelületként hasznosítható.

Cro Mirror, a tökéletes tükör a ruhaüzletek öltöző-fülkéibe. A felpróbált ruhadarab színét egy színskálán lehet megváltoztatni, és a tükör lecseréli a rajtunk lévő ruha színét. Nincs szükség a színek miatt több azonos ruha le- és felvételére.

Ez már az „ereszd el a hajam” kategória, amikor egy próbaterem tükörfala kommunikál velünk.

Toochee a Galaktikus