Netidők Blogtársaság

Igen, június elsejétől már nem csak tesztsugárzás, hanem kereskedelmi célú digitális rádióadás is lesz. De ha a kérdés tényleges tartalmát nézzük, akkor korántsem vagyok ilyen biztos. Ugyanis a hazai, technikailag meglehetősen konzervatív közönségen múlik, hogy lecserélik-e rádióikat DAB+ rendszerű készülékre.

Jól emlékszem, hogy 1995. december elsején, a Magyar Rádió 70. születésnapján egy riportermagnóval a „kapcsolóteremben” jártam, ahol az akkori műszaki igazgató mutatta meg azt az egységet, amivel a közrádió DAB kísérleti adása elkezdődött. (Egyébként ez volt az a pillanat a rádiózás hazai történetében, amikor a közrádió egy sor fejlesztés szempontjából még mindig élenjáró volt, bár már érzékelhető volt, hogy ha nem történik irányváltás, akkor elenyészik az előny. Ami sajnos meg is történt.) Mindez több, mint 15 éve volt, de a digitális rádiózás még mindig nem terjedt el Magyarországon.

Márpedig 2012 elején elvileg meg kellene szűnnie a földfelszíni (azaz nem kábelen továbbított) analóg műsorsugárzásnak, legalábbis az Európai Unió direktívája alapján. Ebből következően logikus lenne, ha a rendelkezésre álló frekvenciákon digitális rádióadások jelentkeznének, csak hát a probléma szerintem az, hogy ma még egyáltalán nem elterjedt Magyarországon a digitális rádióműsor sugárzás és a DAB rövidítést szerintem csak a leglelkesebb mérnökök és techie-őrültek használják. (És persze tudunk róla mi, rádiósok is.) Pedig a DAB-nak sok előnye lenne. A legfontosabbat már szintén 15 év óta emlegetjük: megszűnne a frekvenciaínség és kis túlzással akárhány országos rádióadást lehetne indítani.

Tegyük hozzá, hogy 2008 októberének végén még az elszánt rádióőrültek is csalódottak lettek, amikor az Antenna Hungária beszüntette az addigi (elsőgenerációs) DAB adást és helyére szűk három hónappal később a DAB+ rendszerű tesztsugárzást tette, amivel csak az a probléma, hogy a „régi” DAB vevőkészülékekkel nem foghatók az „új” DAB+ adások, mert másfajta tömörítést használ a digitális jelfolyamban. Márpedig az első DAB-képes rádiókat igen borsos áron lehetett megvenni – különösen magas ez az ár akkor, ha egyáltalán nem lehet használni a készüléket semmire. (Emlékszem, hogy kedvenc hi-fi márkám, a Technics is gyártott egy DAB rendszerű rádiótunert, pénzem sajnos nem volt rá, ma meg már okafogyott, sőt sajnos a Technics márka sincs már jelen a hi-fi cuccok piacán.)

DAB+ helyzet, 2011, május (forrás: Antenna Hungária)

Az újdonság most az, hogy néhány nap múlva, 2011. június elsején elindul a kereskedelmi célú DAB+ adás, elsőként a Neo FM országos kereskedelmi rádió indul a digitális platformon, noha a tesztsugárzás már egy ideje megy jónéhány csatorna műsorával: Budapesten fogható a közrádió három programja (Kossuth, Petőfi, Bartók), továbbá az Inforádió, a Katolikus Rádió, a Klubrádió és a Lánchíd Rádió. A pár nap múlva induló szolgáltatás szintén a fővárosban és környékén érhető elő, jelenleg az itt élők 25%-a számára lehetőség a DAB+ adás, más kérdés, hogy mikorra lesz kimutatható a vételre alkalmas rádiókészülékek száma. A sajtóközlemény szerint Németországban is most készülnek a DAB+ adások újraindítására, pedig ott sokkal jobb eredményeket értek el a korábbi DAB rendszerrel, de a mostani fejleményeknek nyilván hatása lehet az itteni helyzetre is, hiszen ha a németeknél elterjed a DAB+, akkor nagyobb darabszámban fogynak az erre alkalmas készülékek és így nagyobb eséllyel jutnak majd Magyarországra is olcsóbb rádiók.

Szóval kicsit hosszú szülésnek tűnik 1995 óta, de talán most tényleg van esély az elterjedésre. A kérdés csak az, hogy a rádióhallgatók is észreveszik-e a „pluszt”…

Szilágyi Árpád

Koreai eredetű a japánnyelv címmel jelent meg az Index.hu-n az alábbi hír:
A japán nyelv eredetével kapcsolatban számítógépes modellezéssel kimutatták, hogy valamennyi úgynevezett japánnyelv egyetlen közös őstől származik mintegy 2182 évvel ezelőttről - ez az időszak egybeesik a Koreai-félszigetről elindult hatalmas vándorlási hullámmal. A Tokiói Egyetem kutatói, Sean Lee és Haszegama Tosikazu a japánnyelv 210 kulcsszavából listát készítettek, és kivetítették a listát 59 különböző dialektusra. A kutatók olyan alapszavakat választottak, mint például a testrészek elnevezése, a számok, a főbb főnevek és névmások. A tanulmány a japánnyelv eredetéről a Proceedings of the Royal Society című szaklapban jelent meg.

Image: Nutdanai Apikhomboonwaroot / FreeDigitalPhotos.net

 *

A nyelvek közötti rokonság kérdésével a több mint kétszáz éves történeti összehasonlító nyelvtudomány foglalkozik, tehát megvan a kifinomult módszertana, amely szerint a mai nyelvek rokonságának kutatásában igazán jelentős, új eredmények már csak elszórva valószínűsíthetők.

A népek vándorlásának megvan a nyelvi hatása is, ezt areális (területi) hatásnak hívjuk, amely kulturális kölcsönhatásoknak, a rövidebb-hosszabb ideig tartó érintkezésnek köszönhető, melynek során kultúrák, nyelvek és népek keveredhetnek. Ez nem rokoni kapcsolat, csak érintkezés.

Nehéz eldönteni, hogy melyek a rokonnyelvek és melyek az areális vagy kulturális érintkezésben lévő nyelvek. Ennek az alapja a történeti összehasonlító nyelvtudomány, amelynek az alapmódszerei már a 18. század végén megjelentek!

A módszer lényege: megfelelően kiválasztott nyelvi adatok mennyiségi és minőségi összehasonlítása. Lényegében adatbázisok közötti szignifikáns szabályszerűségek kereséséről van szó.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

Az összehasonlítandó nyelvi adatbázisokból kizárjuk a hasonló hangzást, a gyermeknyelvi szavakat, a hangutánzó, hangulatfestő és indulatszavakat. A lényeges, összehasonlítandó nyelvi rendszertani elemek: a) hanzgókészlet, b) nyelvtani rendszer (ragozás, szerkezetek, nyelvtani jelentések kifejezőeszközei stb.), c) szókészlet. A leglátványosabb mindezek között a szókészlet, mert azzal szembesül leginkább a laikus, ám ez a legbizonytalanabb és leggyorsabban változó részrendszer, és a nyelvtani rendszer változik a leglassabban, az a legállandóbb.

Tehát viszonylag nagy és szabályozott számú nyelvi adatbázisok elemei közötti szignifikáns és egyben szabályszerű mintázatok kereséséről van szó: ezt kiválóan meg lehet gyorsítani számítógépes eszközökkel, melynek köszönhetően olyan szabályszerűségeket is felfedezhetünk, amelyeket a kézi, intuitív módszerrel csak igen nehezen. Jegyezzük meg rögtön, hogy ez a statisztikai, számítógépes módszer olyan szabályszerűségeket is fölismerhet, amelyek nem használhatók a nyelvészeti kutatásban. Az adatbázisok feltöltése, illetve tisztítása tehát továbbra is emberi munka lesz, mert a nagy szószámú, már eleve meglévő számítógépes korpuszokban mindenféle szó van, nem csak alapszókincsbeli, ám a történeti összehasonlító módszer szerint csak alapszókincsbeli, alapnyelvbeli elemeket szabad összehasonlítani. Az adatbázisok megfelelő szabályszerűségek szerinti összehasonlítása viszont jól végrehajtható statisztikai módszerekkel! Mindez a modern számítógépes nyelvészet területeihez tartozik.

Bódi Zoltán 

| Még több lehetőség

Sokáig azt hittem, hogy a nálunk bemutatott reklámok a legrosszabbak a világon. Sajnos tévedtem, léteznek ennél sokkal rosszabbak is. A legnagyobb meglepetés, hogy az IT ipar, ahol a legnagyobb koponyák jönnek össze, szóval ők produkálják a legrosszabb reklámokat. Íme, néhány elrettentő példa.

Kezdjük egy távol-keleti gyöngyszemmel. Nintendo - Zelda legendája:

A riasztóan gagyi. Microsoft Songsmith:

Te vettél volna Palm Pre készüléket?:

Ha már szóba került a Redmondi óriás, merüljünk el a böngészők világában. A böngésző kategóriában a Microsoft többször is tarolt.

Ez a szánalmas kategóriába tartozik. Internet Explorer 8:

Nagypapa és az Internet. Internet Explorer 8:

Már az ötlet is elmebeteg. Internet Explorer 8:

MS csoportunk végén legyen egy pocsék magyar is. Szintén Internet Exporer 8:

És végül a legelmebetegebb. Az MSI netbook filmje:

Ez természetesen nem tekinthető végleges listának, mindössze másfél órai keresgélés eredménye. Le merem fogadni, hogy pár óra alatt egy tucat rosszabbat is lehet találni. De elrémisztésnek ennyi is elég.

Tücsi, a galaktikus

Arra gondoltam, hogy ez alkalommal én adok egy PC tippet. Röviden: egy olyan ingyenes (freeware) szoftvert mutatok be, amellyel a birtokunkban lévő MP3 hangfájlok hangosságát állíthatjuk egyenletesre – méghozzá úgy, hogy a hangminőség nem romlik!

Előbb-utóbb találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az MP3-as zenefájlokat vagy bármilyen hangfelvételeinket egymás után hallgatva idegesítően különböző hangerővel szólalnak meg. Ennek oka változatos lehet, de jellemzően az, hogy az MP3 fájlok különféle forrásból származnak. Induljunk ki például a fiatal férfiemberek egyik kedvenc elfoglaltságából, amelynek során a szívük hölgyének összeállítanak egy lemezt (vagy régebben kazettát, lásd a Pop, csajok satöbbi c. filmben!). Míg az analóg kazettáknál egyszerű volt a helyzet, hiszen egymás után rögzítettük a dalokat és a magnó kivezérlésmérő műszerén beállítottunk a felvétel szintjét, addig az MP3 fájlokkal már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen ezek olyan digitális adatkupacok, amelyekbe a digitalizált hangot tömörítve tárolja a számítógép. Vagyis az MP3 fájlok már kész felvételek, itt már nem lehet szabályozni a „hangerőt”, vagyis a fájlban tárolt hangjel szintjét. Vagyis azt hihetnénk, hogy csak annyit tehetünk, hogy egymás után rendezzük az MP3-akat, és reménykedünk, hogy az egyes számok hangereje nem tér el egymástól nagyon…

Persze a kicsit rutinosabbak felvethetik, hogy nagy probléma esetén egy jó minőségű MP3 fájlt – mondjuk 192 kbit/s mintavételi bitráta felett – dekódolhatjuk tömörítetlen WAV formátumba, ezen már elvégezhetjük a szint módosítását egy hangszerkesztő szoftverrel, majd a kész fájlt visszatömörítjük MP3-ba. Az ám, de sajnos az MP3 formátum eleve veszteséges tömörítési eljárást használ, így minden újratömörítés (szakkifejezéssel: transzkódolás) további veszteséget okoz a hangjelben, azaz összességében gyengébb lesz a hangminőség. Nem beszélve arról, hogy igen macerás lehet minden egyes fájl esetén végigcsinálni ezt a procedúrát. Ráadásul a hangszint beállítása eléggé esetleges. Igaz, hogy sok hangszerkesztő programban található olyan funkció, amivel normalizálni lehet egy hangfelvételt, de ez a legtöbb esetben nem megfelelő megoldás. A módszer ugyanis általában az, hogy a szoftver megkeresi a hangfelvétel leghangosabb részét és ezt tekinti viszonyítási pontnak, akkor is, ha a felvétel többi részén sokkal halkabb részek vannak. Vagyis a dal szinte végig halkan szól, egyszercsak jön egy nagy dobütés és a program e dobütéshez állítja be a hangerőt. Majd jön a következő dal, amiben nincs ilyen dobütés, ezért a dal egésze hangosabb. Tehát a célunkat úgy lehet megfogalmazni, hogy az MP3 fájlok átlagos hangosságát kellene viszonyítási pontnak tekinteni, és jó lenne, ha mindegyik MP3 átlagos hangossága lenne egyenlő mértékű.



A jó hír az, hogy van jó megoldás. Az egymás után következő MP3 fájlok hangosságát egyenletesre lehet állítani az MP3Gain nevű programmal mégpedig egyszerűen és az újratömörítéssel együtt járó hangminőség-romlás nélkül. A szoftver kezelése pofonegyszerű: betöltünk egy MP3 fájlt (Add File), majd rábökünk a Track Analysis gombra (ekkor a program átvizsgálja az egész fájlt és meghatározza a felvétel átlagos hangosságát), majd beállíthatjuk a teljes kivezérlési tartományt jelentő 100 dB-hez képest mekkora hangossági szintre szeretnénk belőni a fájlt (a gyári beállítás 89 dB), majd lenyomjuk a Track Gain gombot és már kész is vagyunk. Nincs transzkódolás, nincs mentés – kész vagyunk!

A szoftver súgója szerinti egyetlen rossz hír az, hogy az MP3Gain a hangosság szintjét csakis 1,5 dB-es lépésekben képes módosítani. És rögtön következik az előny, hogy az emberi fül számára ez a másfél decibel éppen elegendő lépés, hiszen a legtöbb ember az egy decibeles változtatást épphogy érzékeli csak. Így egy eredetileg 85 dB-es számot beállíthatunk mondjuk 89,5-re (3 x 1,5 dB-t adunk hozzá), míg egy jóval hangosabb 96 dB-es MP3-at 90-re (4 x 1,5 dB-lel csökkentjük). A végeredményül kapott két fájl között mindössze 0,5 dB lesz a különbség, amit nem érzékelünk!

Nézzük a titkot, hogy miképpen lehet veszteségmentes ez a hangosság-állítgatás. Idézem a program súgóját: „Az MP3 formátum a hanginformációkat kis darabokban tárolja, amiket frame-eknek hívunk. Minden frame a hang egy másodpercnyi darabjának egy szakaszát reprezentálja. Minden frame-ben található egy „global gain” (kb. az egész fájlra érvényes hangerő-szint) mező. Ebben a mezőben egy nyolcbites egész számot tárolnak, így az érték 0 és 255 között változik.”
Az MP3Gain pontosan ezt az értéket módosítja az MP3 fájlban. Ha az értéket eggyel növeljük, akkor a hangosság növekszik 1,5 decibellel. Tessék kipróbálni, működik!

Az ínyenceknek ajánlom figyelmébe, hogy a dalonkénti beállítás (Track Gain) helyett választhatjuk az egész albumot normalizáló funkciót (Album Gain). Ez utóbbira nem akkor van szükség, ha sok fájlt akarunk egymás után azonos hangosságúra állítani, hanem amikor egy olyan albumot akarunk szintezni, amelyen szándékosan vannak halkabb és hangosabb részek – ezeknél ugyanis rendkívül rossz eredményre jutnánk, ha egy halk zongorázás is ugyanolyan hangosan szólalna meg, mint egy dinamikus elektromos gitárzúzás.

Az MP3Gain jól bevált eszköz és magyarul is tud.

Szilágyi Árpád

A játékosok, illetve különböző interaktív webes szolgáltatások felhasználói találkozhatnak a banhammer kifejezéssel. Az előzménye a ban, illetve ahogy a magyar kifejezéskészletbe beépült, a bannol, kibannol ‘kitilt’. A banhammer a kétezres évek terméke, amikor az egyik online közösségi játékban a csaló játékosokat úgy tiltották ki (bannolták ki), hogy a játékos felhasználónevére, illetve karakterére a kitiltáskor egy kalapács sújtott le. Ezzel hangsúlyozottan is jelezték a közösség számára is, hogy a játékos ki van tiltva. Az egyszerű bannolás során a kitiltott felhasználó egyszerűen eltűnik a felhasználók sorából, senki nem veszi észre a kitiltás tényét, csupán maga a felhasználó, aki nem tud belépni, a rendszerbe. A banhammer viszont nyilvánosan, vizuálisan jelzi az egész közösségnek, a büntetést. Kicsit hasonlít a középkori nyilvános kalodába zárás, illetve a nyilvános kivégzés gyakorlatához. Míg az egyszerű kibannolás pedig olyan, mintha egy tömegből a titkosrendőrök feltűnés nélkül kiemelnének valakit.

A banhammer szóösszetétel két eleme a ban ‘kitilt’, ‘megtilt’, és az utótagja a hammer ‘kalapács’. A kifejezés lefordíthatatlan, összetett, metaforikus jelentéstartalma van. Mindenesetre rendkívül látványos a képi hátter.

Image: Boaz Yiftach / FreeDigitalPhotos.net

Itt merül föl az idegen szavak átvételének a kérdése. Lehet ehhez objektív, tudományos szempontok szerint viszonyulni, illetve szubjektív, ízlésbeli szempontok szerint is. Ízlésekkel nem érdemes vitatkozni: valakinek tetszenek az idegen kifejezések, valakinek nem. A hasznosságukat viszont nem lehet vitatni. A nyelvek természetes módon kapcsolatba kerülnek más nyelvekkel is, és ekkor kontaktusjelenségek jöhetnek létre, vagyis az egyik nyelv a másiknak átadhat nyelvi elemeket. Ekkor jelennek meg az idegen szavak is, amelyek tehát elengedhetetlen elemei a nyelvek életének. Nyelvünk az évezredek során sok idegen szót vett át más nyelvektől, és jó néhányat át is adott más nyelveknek. A konkrét példáinkra térve a kibannol érdekes, jellemző példája az idegen szavak nyelvünkbe való beépülésének: képzővel és igekötővel láttuk el, így beillesztettük a nyelvi rendszerbe, legalábbis az egyik szókincsrétegünkbe, a játékosok szókincsébe. Ebben a szövegkörnyezetben a bannol vagy kibannol olyan kifejezés, ami más stílusértékkel jelentkezik, mint a kitilt, bár a kifejezések jelentése teljesen egyforma. A banhammer viszont teljesen idegen szó, magyar változatáról nem tudok, a jelentéstartalma pedig sajátos, a játékosok szókincsének angol alapjai miatt nem is várható, hogy magyar változata jönne létre.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség