Netidők Blogtársaság

Egyre több olyan hír lát napvilágot az informatikai sajtójában 2010 őszén, ami arról a laikus számára hihetetlennek tűnő hírről szól, hogy a PC-nkben jól megszokott BIOS nevű egységnek vége. Küszöbön áll a váltás. Rövidesen a BIOS helyett új rendszer, az UEFI lesz a PC-kben. No igen, de mi lesz akkor a jó öreg BIOS által ellátott funkciókkal? Anélkül, hogy a technikai részletekbe itt belemennék elég annyi, hogy az UEFI ellát minden olyan feladatot, amit a BIOS is, sőt.

Ennél jobban érdekel a jelenség nyelvhasználati oldala. A PC hardvere és operációs rendszere közötti kapcsolódást, a rendszer ellenőrzését és az operációs rendszer betöltését irányító eszköz neve a hagyományos BIOS betűszó, amely az angol Basic Input/Output System 'alapvető bemeneti, kimeneti rendszer' szerkezetből alakult ki. Jól megszoktuk, hisz volt erre 25-30 évünk. Ráadásul könnyen magyarítható is volt a kiejtése, hiszen a betűszó angol és magyar kiejtése viszonylag közel van egymáshoz [bájosz-biosz]. Ezt kezdi fölváltani 2010 végén a kereskedelmi forgalomban kapható PC-kben az UEFI betűszóval jelzett eszköz.

Az UEFI az angol Universal/Unified Extensible Firmware Interface ('univerzális, bővíthető firmware interfész') rövid formája, ám a kifejezés alapja az EFI (Extensible Firmware Interface), tehát az UEFI az EFI további fejlesztésének az eredménye (mind technológiailag, mind nyelvileg). Az új technológia megjelenése és a megnevezésének a majdani elterjedése fölvet egy nyelvhasználati problémát is, hiszen a BIOS-t már harminc éve használjuk, és minden PC alapvető része, még az egyszerű felhasználónak is néha be kell lépni a BIOS vezérlőfelületére, hogy kisebb-nagyobb beállításokat végezzen. Ezért a BIOS kifejezés annyira beleivódott a PC-vel kapcsolatos szaknyelvbe, hogy nehéz lesz fölváltani egy teljesen más szóval. Ebben a helyzetben az egyszerű nyelvhasználó értelmet adhat az új, még szokatlan kifejezésnek. Így alakulhat ki az a megoldás, hogy az eredeti kifejezésből és az újból egy jelzős szószerkezet jön létre, így: UEFI BIOS. Ez technológiailag ugyan teljesen indokolhatatlan, viszont az átlagfelhasználó számára az alapkifejezések közé tartozó BIOS-t felváltó UEFI így könnyen beilleszthető. Ennek analógiája az SSD, sőt az SSD merevlemez vagy SSD HDD, hisz jól tudjuk, hogy az SSD (Solid State Disk 'szilárd állapotú lemez') valójában nem tartalmaz a merevlemezhez hasonló lemezt. Az SSD merevlemez pedig végképp ellentmondás. De a nyelvhasználatban a szakszerűség és a praktikum egymást egészíti ki.

Érdemes elgondolkozni az új szerkezet kiejtésén, lehet angolosan [uifáj] formában, és magyarosan [uefi] is ejteni, erre nincs központi szabály mindkét módszer természetes, mindegyik mellett és ellen is szólnak érvek. Valójában a helyi szokások a meghatározók.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Aki ezt a blogot olvassa, az is kinyilváníthatja tetszését vagy ellenszenvét, ám erre is van már egy divatszó, a lájkolás. Élesen megoszlanak a vélemények az idegen eredetű, hirtelen elterjedő divatszavakról. A divat megosztó jelenség, és ez nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvben is így van.

Főleg a Facebook nevű kapcsolatépítő oldalnak köszönhetően terjedt el ez kifejezés. A szóalak töve az angol like ’szeret’, ’kedvel’ ige, amelyen az –l igeképző található, így egy magyarított igét kaptunk. Ez a beillesztési folyamat teljesen szabályszerű, elfogadott a magyar nyelvben, hiszen ha az idegen eredetű kifejezések megmaradnak nyelvünkben, akkor jellemzően továbbképezzük őket, hogy beilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe.

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben feltűnik ez az idegen eredetű beillesztés, bizonyos esetekben meg nem, mert már megszoktuk a szóalakot. Például a menedzsel, lemenedzsel szólak igen gyakori a gazdasági tematikájú szövegkörnyezetben, és nem feltűnő az idegen alakja, sőt már magyaros írásmódja is van. A format és a formatál 'megformáz' (pl. formatálom a merevlemezt) már határeset, sokan idegenszerűnek érzik, ám számítástechnikai szövegkörnyezetben könnyen érthető. A lájkol igealak angolosságát mindenki érzi, tudja, még azok is, akik esetleg nem tudnak angolul.

Ám ennek a szóalaknak a használata ellen – amint a fenti fejtegetésből ki is derül – leginkább esztétikai, esetleg stilisztikai kifogások emelhetők, és nem morfológiaiak, grammatikaiak. Gyakran emlegetett stilisztikai szempont, hogy olyan esetekben, amikor egy idegen eredetű kifejezésre már van meghonosodott magyar változat, akkor kerüljük az idegen formát. Ám rögtön meg kell említeni az ellenvéleményt is, hogy az idegen eredetű szavakat minél nagyobb számban kell beilleszteni anyanyelvünkbe, hogy ezzel is gazdagítsuk stílusunkat, kifejezőképességünket. Egyébként a lájkolhoz nagyon hasonlít az okéz, leokéz is, hisz amikor azt mondjuk, hogy Leokéztam a döntést!, voltaképpen a szoftverekben előfordukó OK jelű gomb megnyomásának az eredményét fejezzük ki.

A lájkol igealak jelentése hordoz egyfajta specialitást, eredetileg kizárólag a Facebook nevű portálon elvégzett egyik műveletnek a megjelölésére szolgált. Amikor az ismerőseink beírnak a közös, megosztott felületünkre valamilyen megjegyzést vagy beillesztenek egy képet, akkor ezeket a szövegeket megjelölhetjük aszerint, hogy tetszik nekünk vagy sem. A Facebook angol változatában ennek a funkciónak a neve Like, innen jön a lájkol alak. A magyar változatban a Like funkció neve Tetszik. Megjegyzem, hogy van Unlike, azaz mindennek az ellenkezője is, persze ez is magyarosodott: unlájkol, vagyis 'nemtetszését nyilvánítja ki'. A lájkolás jele az említett közösségi oldalon egy felfelé mutató hüvelykujjú ököl sematikus ábrája. Ez a régi jel jól tükrözi a Facebook szülőhazájának a kulturális szokásait is, és ennek a közösségi portálnak a nemzetközivé válásával ez a szimbolikus jel (mint ahogy a szó is) tovább globalizálódik. Hozzá kell tenni, hogy a tetszésnyilvánítást kifejező globális szimbólumok között a szív is legalább ennyire közismert. Megjegyzem, hogy a felfelé mutató hüvelykujjú ököl az autóstoppolásban is használatos jel.

Már találkoztam ettől eltérő helyzetben (tehát a Facebooktól függetlenül), általános jelentésben is ezzel a szóalakkal, amikor pusztán annyit jelentett, hogy 'szeret', 'kedvel', 'tetszik'. Tehát kimondhatjuk, hogy egy terjedőben lévő nyelvi újítást találtunk. És ennek a szóalaknak a legnagyobb újdonsága, hogy speciális területről indulva, alapszókészletbe tartozó magyar szóalak stilisztikai alternatíváját alakítja ki. Fölmerül az a kérdés is, hogy csupán csak divatjelenséggel állunk szemben? Nos, a lájkol igealak idegenszerűsége ellenére igen praktikus, hiszen egy szóalakban fejezi ki a tetszésnyilvánítás eredményét és magát a folyamatot. Műsorunk, a Netidők egyik hallgatója javasolta a lájkolom helyett a komálom formát, persze világos, hogy ez inkább vicces stílusárnyalatú. Persze, akinek nem tetszik a lájkol, az mondja csak egyszerűen, hogy: Tetszik ez az írás!

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Az új Ubuntu megint egy csomó újdonsággal rukkolt elő, köztük az érintőképernyővel ellátott eszközökhöz kifejlesztett uTouch érintő technológiával. Ezt legjobban a szintén e verzióban debütáló Unity kezelőfelülettel lehet kihasználni. Ezek az Ubuntu Netbook Edition-ben már elérhetőek és merőben új felhasználói élményt nyújtanak.

Az új felület nagy kezelőgombjai szinte kívánják az érintést, mint őzike a friss forrásvizet. Nekünk felhasználóknak pedig egy remekül használható felülettel hálálják meg a simogatást és böködést, ahogy ez a videón is jól látszik.

Persze a gesztusok és a többujjas érzékelés ma már nem extra lehetőség, hanem a kötelezően teljesítendő feladatok közé tartozik. A uTouch technológia ehhez egy egységes kommunikációs interfészt kínál a programok számára, ami pedig a fejlesztők dolgát könnyíti meg.

A Unity felület pedig egy teljesen új koncepcióra épül, szem előtt tartva, hogy az érintőképernyős eszközök kijelzője általában kisebb mint a hagyományos hordozható számítógépeké. Ezért száműzték a képernyőről a státusz sort és a programok vezérlését inkább egy függőleges szalagra helyezték oldalt. Ezzel az amúgy sem túl nagy kijelzőkön több hely marad az alkalmazások számára. Osztom Mark Shuttleworth vízióját abban, hogy ez egy újabb lépés a még jobb felhasználói élmény felé. Mint minden újdonság, így ez is megosztja a jelenlegi felhasználók táborát. Viszont nincsen kétségem afelől, hogy a kezdeti ellenállás után, ezzel az újdonsággal még több hívet szerez magának az operációs rendszer.

A következő 11.04-es kiadásban még több újdonsággal fog jelentkezni a Canonical. Remélem, hogy elegendő gyártó is akad, amelynek az eszközei kihasználják ezeket az új lehetőségeket.

További elérhetőségek:

Egy igazi drágakövet leltem. Egy nagyon dekoratív megjelenésű natív Twitter klienst Linuxra és Windowsra, ami a Hotot névre hallgat. Annak ellenére, hogy a fejlesztők szerint a program még nem stabil verzió vagy végleges, szerintem teljesen jól használható. A felhasználói felület nagyon kényelmesre sikeredett. A használata teljesen magától értetődő, minden kézre - akarom mondani egérre áll.

Mivel én Ubuntu-t használok ezért a telepítést ehhez az operációs rendszerhez írom le (más rendszerekhez a telepítési útmutatót lásd a Hotot honlapján). Először is engedélyezni kell a megfelelő PPA tárhelyet ahonnan a rendszer telepíteni tudja a programot. Majd pedig a telepítést a jól ismert apt-get install... paranccsal tudjuk elvégezni a terminál ablakból:

sudo add-apt-repository ppa:hotot-team
sudo apt-get update && sudo apt-get install hotot

Windows 7 felhaszálók is örülhetnek mert innen letölthető erre az operációs rendszerre is a program.

A telepítést követően be kell állítani a felhasználói fiókunkat amivel a Twitter-t használjuk. Ó! Említettem, hogy nem csak egy fiókot tud kezelni és azt, hogy az identi.ca szolgáltatáshoz is használható? A mezítlábas Twitter üzenetek mellett kezeli az ahhoz kapcsolódó képmegosztást is a pic.ly valamint a twitpic szolgáltatásokon keresztül. A gyönyörű és könnyen kezelhető alkalmazásról használat közben nagyon hamar kiderül, hogy igazából ez egy nyolc danos fekete öves versenyző a mikroblog alkalmazások között.

Figyelmeztetés! Ha kipróbálod nehéz lesz róla leszokni!

Szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az első posztom itt a Magyar Elektronikus Könyvtár elindításának 15. évfordulója kapcsán íródik, hiszen a MEK az egyik direkt megjelenése az új írásbeliségnek, amelyet az Internet hozott el a hétköznapjainkba. S mivel Moldován István könyvtáros – aki számomra az évek során a MEK-nek afféle szóvivőjévé is vált – már a 15 évvel ezelőtti első műsoraink egyikében is szerepelt és igyekezett az akkori fogalmainkkal érthetővé tenni, mi is az e-könyvtár, ezért nem volt vitás, hogy most is vele beszélgessek a MEK első 15 évéről. (Ez az az időszak, aminek az elején még csak 15-20 ezer internet felhasználó volt Magyarországon, tehát a jóval nagyobb hallgatottságú rádióban el kellett magyarázni, hogyan működik az elektronikus könyvtár és mi értelme van. Az online archívumunkban – könyvtárunkban? – mind a mai napig meghallgatható a beszélgetés.) A MEK ötlete egyébként már 1993 májusában felmerült Drótos László részéről egy szakmai levelezőlistán, itt vannak a főbb mérföldkövek. Tény, hogy ma már 8000-nél is több dokumentum található a MEK állományában és a hagyományos (könyv-)szolgáltatáson túl az évek során elindult az EPA (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis) valamint a DKA (Digitális Képarchívum).

Az elektronikus könyvtár előnyeit valószínűleg ma már mindenki tudja: 24 órás „nyitvatartás”, a könyveket feltölthetjük egy e-book olvasóra, a könyvek szövegében villámgyorsan lehet keresni, akár kutatni is lehet a szövegeket a számítógépes elemzés módszereivel, gyors keresés a könyvek között a digitális katalógusban. És nincs kölcsönzési idő, vagyis az egyik legismertebb mozzanat, ami a hagyományos könyvtárhoz kötődik, bizony elmarad, hiszen a könyvet nem kell visszavinni, ha már egyszer letöltöttük.

A különutas bécsi elektronikus könyvtár

Vagy mégis? Nem kell nagyon messzire menni, hogy másfajta gyakorlatot találjunk, hiszen Bécsben bizony van kölcsönzési idő az ottani elektronikus könyvtár gyakorlatában. (Egyébként ott még csak 2300 dokumentum található az állományban.) Csak itt persze nem visszatölteni kell a könyv tartalmát a kölcsönzési idő lejártakor, hanem a szöveget tartalmazó dokumentum automatikusan megsemmisíti a tartalmat. Nem meglepő a magyar elektronikus könyvtáros, Moldován István reakciója: „Ilyenről már hallottam amerikai könyvtárakban, sőt, az Országos Széchényi Könyvtárban is volt ilyen terv, de végül nem valósult meg. Én kicsit tamáskodom az ilyen vállalkozással szemben, a digitális szövegek alapvető természete a szabad másolhatóság, ez az önmegsemmisítés pedig ennek az alaptermészetnek a megerőszakolása. Nem lennék meglepve, ha egy ügyes fiú szépen otthon rájönne, hogyan lehet kikapcsolni a dokumentumok önmegsemmisítését :-)

Szerintem ez kicsit olyan, mint amikor az autóval a a XIX. század végén a lovaskocsit utánozták, mert akkor az volt az elterjedt. De a digitális könyv (az autó) már alapvetően más, mint a nyomtatott könyv (a lovas kocsi). Nemigen lehet ráhúzni a régi modelleket, ideig-óráig rákényszeríteni ugyancsak technikával igen.”

15 év – 15 könyv

A MEK a születésnapja alkalmából tizenöt új könyvet tett elérhetővé az olvasói számára, mégpedig úgy, hogy felkértek tizenöt hazai és határon túli írót (köztük például Csányi Vilmost, Heller Ágnest, Lőrincz L. Lászlót, Nemeskürty Istvánt, Nyíri Kristófot és Szilágyi Szabolcsot), hogy ajánljanak fel egy-egy művet a gyűjteménybe. Mint írják a MEK-en: „A felhívás olyan sikeres volt, hogy néhányan több könyvet is adományoztak a MEK-nek, így szaporítva a világhálón szabadon elérhető kortárs magyar szak- és szépirodalom mennyiségét.”

Az október 25-i műsorunkban Képes Gábor muzeológus a témához kapcsolódva elmesélte, hogy 2008-ban szerveztek egy kiállítást a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban a Reneszánsz év tiszteletére, amelynek ő az „Ősnyomtatványtól az e-book-ig” munkacímű részét gondozta, s ott kiállítottak néhány érdekes tárgyat, köztük Horváth Ivántól kölcsönkapott tárgyakat (például egy keletnémet peremlyukkártyás válogató eszközt, amellyel versadatbázist készített) és Papp Tibor versgenerátorát is.

A számítógép kétségtelenül a műveltségterjesztés egyik eszköze lett.