Pár napja olvastam a Figyelőben, hogy az első okostelefon az iPhone 2007-ben jelent meg. Persze tudom, hogy sokan úgy értelmezik az iPhone piacra dobását, hogy ez a lépés tette igazán divatossá az okostelefont. De az elsőség nem az iPhone-é. (A műsorban jómagam 2005 elején lelkendeztem, hogy végre szert tettem egy olyan mobilra, amely érintőképernyős és grafikus felületén elérhetők a személyi digitális asszisztens funkciói. És ez két évvel az iPhone megjelenése előtt volt.) Itt az idő tehát arra, hogy tisztázzunk pár dolgot az okostelefonnal kapcsolatban.
Kezdjük ott, hogy mit jelent az okostelefon kifejezés jelenleg. Hívjuk segítségül a Wikipédia szócikkelyét, amelynek első mondata ez: „A smartphone is a high-end mobile phone that combines the functions of a personal digital assistant (PDA) and a mobile phone.” Vagyis egy olyan csúcsminőségű (bár a „high-end” kifejezést szokás abban az értelemben is használni, hogy a „tehetősek által megfizethető”, azaz drága, speciális igényeket kielégítő) mobiltelefon, amely összekapcsolja a mobiltelefon funkciót és a PDA funkciókat. A PDA pedig azt jelenti, hogy egy olyan mobil eszköz, amely személyi információkezelőként (ún. PIM = personal information manager) működik, azaz elérhetőek benne a következő integrált funkciók: naptár időzíthető figyelmeztetésekkel, címjegyzék részletes adatokkal (nem csak telefonszám), e-mail (illetve más üzenetkezelő funkciók, például SMS, MMS, fax), jegyzetkészítési lehetőség, illetve most már nyugodtan az elvárt funkciók közé tehetjük a webböngészést és további programok telepíthetőségét is. (Az MP3-lejátszást, a fotókészítést és más multimédia képességet nem írja elő a definíció, de minden mai okostelefon tartalmazza ezeket is, tehát inkább jellemző többlet, mint elvárt funkcionalitás. Ugyanígy nem része a definíciónak az érintőképernyő sem.)
Tehát röviden: az okostelefon olyan készülék, amivel lehet mobiltelefonálni, webet böngészni, jegyzetelni, van benne a telefonnal összekapcsolt naptár, címjegyzék, e-mail program és más hasznos segédprogram.
No és most jön a döbbenet. Az első olyan készüléket, ami megfelel ennek a definíciónak, még 1992-ben mutatta be az IBM és a BellSouth a COMDEX kiállításon Las Vegasban. A készülék neve az volt, hogy IBM Simon és még meglepőbb, hogy ennek a készüléknek már érintőképernyője volt! Az első okostelefon tehát jövőre már húszéves lesz. Azt írják a róla szóló cikkben, hogy némi késlekedés után 1994-ben kezdte árusítani az Egyesült Államok 190 városában a BellSouth potom 899 dolláros áron. Nyilván ezzel még nem lehetett böngészni (hiszen gondoljunk csak arra, hogy a World Wide Web megszületésének évében „fogant” maga a készülék), és értelemszerűen e-mailezni sem volt képes, viszont az akkoriban divatos személyi hívókra (pager-ekre) lehetett vele elektronikus üzenetet küldeni, és telefax küldésére is alkalmas volt.
A manapság sokak által lesajnált/leírt Nokia dobta piacra 1996-ban az első olyan okostelefont, amely teljes PDA funkcionalitást kínált textwebes böngészéssel, e-mailezéssel. A 9000-es sorozatszámú készülék a Nokia Communicator termékvonal első darabja lett. Ez a készülék már magán hordozta a későbbi utódjainak alapvonását, a szétnyitható palmtop megjelenést, teljes QWERTY billentyűzettel. (Emlékszem, úgy emlegettük akkoriban, hogy mobiltelefonba épített számítógép, és egy Intel 386-os processzor működött benne a GEOS 3.0 operációs rendszerrel.) A Nokia később átállt a Symbian nyílt forráskódú operációs rendszerre, majd idén év elején jelentették be, hogy az okostelefonjaikkal átállnak a Windows Phone 7-es rendszerre. Majd meglátjuk, hogy időben döntöttek vagy már elkéstek a váltással…
Az angol smartphone (azaz okostelefon) kifejezést pedig először az Ericsson használta a GS88-as telefon koncepciójára 1997-ben. A folytatás már csak címszavakban: 2000-ben jelent meg az Ericsson R380-as telefonja, amely első piacra dobott mobil volt „smartphone” kifejezéssel megnevezve és Symbian operációs rendszerrel. Az 1990-es évek végén pedig egy sor más gyártó is megjelent olyan készülékekkel, amelyek már teljesítették az okostelefonokkal szemben támasztott igényeket: Palm OS, Blackberry OS vagy éppen Windows CE operációs rendszerrel.
A piac alapozása tehát megtörtént, 1992-től 2007-ig, amikor is bemutatták az első Apple iPhone-t, amely abban hozott igazi újdonságot, hogy multi-touch képernyője van és persze hozza az Apple legendás designját. És a marketing révén a hisztériába hajló divatot is, amely - tévedés ne essék! - egy pozitív jelenség, hiszen sokakkal megismertette az akkor már 15 éve létező okostelefon koncepciót...
A kifejezetten okostelefonokhoz készített nyílt forráskódú Android operációs rendszer első változatát pedig 2008-ban adták ki.
Érdekesség, hogy a PDA kifejezés használatában valóban az Apple céget illeti az elsőség, hiszen 1992-ben az akkori vezérigazgató John Sculley használta a PDA kifejezést az akkor bemutatott Apple Newton készülékre. (Steve Jobs akkor éppen nem dolgozott az Apple-nél, hiszen 1985-ben rúgták ki onnan és 1996-ban tért oda vissza. Elhozván a cégnek azt a páratlan sikerszériát, amely tragikus halálával talán nem ér véget, hiszen a hírek szerint egy négyéves tervet hagyott hátra kollégáira.)
Szilágyi Árpád
Utolsó kommentek