Netidők Blogtársaság

Melyik országban vezet még mindig toronymagasan a Symbian? Hol van lakosságra vetítve a legtöbb okostelefon tulajdonos? Hogyan alakul az android és az iPhone versenye? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ több mint két tucat ország vonatkozásában az Our Mobile Planet 2012-es kutatásából, ugyanis a napokban jelent meg a Google felmérése az okostelefonokról, amelyet az Ipsos készített a Google felkérésére, a Mobile Marketing Association és az Interactive Advertising Bureau partnersége mellett.

Az Our Mobile Planet már 2011-ben is elérhető volt, most a 2012-es friss adatok kerültek fel az új oldalra. Ami különösen tetszik ebben a felmérésben, hogy ingyen hozzáférhetővé teszi az összes adatot, amiből egy interaktív online felületen maga a felhasználó gyárthat pár pillanaton belül egyszerű grafikonokat. Sőt az adatbázisok is letölthetők országonként Excel formátumban és a riportok is PDF-ben. Idén egyébként 26 országban vettek fel adatot (nem mindegyikben azok közül, ahol tavaly volt adatfelvétel), így összesen 40 országra van 2011-ből, 2012-ből vagy mind a két évből adat. Tehát valóságos kincsesbányáról van szó! (Sajnos Magyarország idén sem került bele a mérésbe – pedig reménykedtem benne. Azért lesznek magyar adatok is, ugyanis a magyar Ipsos jelenleg készít egy meglehetősen összetett kutatást a témában, amiről terveim szerint ősszel részletesen be fogok számolni ezeken a hasábokon is).

Na, de akkor lássuk az adatokat! A kutatás az okostelefonok elterjedtségi adatain túl széleskörű betekintést nyújt a felhasználói szokásokba például a keresés, videó, közösségi oldalak, levelezés, vásárlás kapcsán. Egy blogposztba nyilván nem fér bele sok minden, szóval most nézzük meg az elterjedtséget, aztán a következő hetekben körbejárok még néhány érdekesebb témát. A 2012-ben vizsgált 26 ország közül Szaúd-Arábiában (61%) és az Egyesült Arab Emírségekben (60%) a legmagasabb az okostelefonokkal rendelkezők aránya – első ránézésre meglepő lehet az eredmény, de végül is jól magyarázható ezeknek az országoknak a jólétével. A harmadik a dobogón Norvégia (54%), majd Ausztrália (52%), Svédország (51%) és az Egyesült Királyság (51%) következik. Ezek azok az országok, ahol már többségben vannak az okostelefonosok, az összes többi országban még kisebbségbe szorulnak (például az USA-ban 44%-os az elterjedtség).

Folytassuk a mobil platformok részesedésével: azt gondolnánk, hogy az elsőség az android vagy az iOS között dől el mindenhol. Mindkét fentebb említett arab országban azonban a Blackberry a nyerő (Szaúd-Arábiában 35%-kal, az Emírségekben 42%-kal) és ezen kívül még Mexikóban (25%) is tart a szebb napokat látott rendszer elsősége (bár az android itt már 24%-on áll). Remélem, senkit nem lep meg, hogy Finnország a Symbian mentsvára (43%), ezen kívül még Egyiptomban (19%) áll a rendszer az első helyen.

A maradék 21 országon az android és az iOS osztozik 11:10 arányban (az android javára). Ahol az iPhone a nyerő (részesedések a teljes piacon zárójelben): Ausztrália (49%), Ausztria (41%), Kanada (45% iPhone – a Blackberry saját „hazájában” csak 23%-on áll, éppen, mint az android), Dánia (46%), Franciaország (43%), Németország (35%), Írország (39%), Egyesült Királyság (30% - igaz itt az android csak 1%-kal marad le), Svédország (48%) és Svájc (52%). Utóbbi az egyetlen ország a vizsgálatban, ahol az iPhone több mint a felét birtokolja a piacnak – szép kis teljesítmény. De a lista maga is elgondolkodtató, a világ igen fejlett országai találhatók rajta, amiből nyolc nyugat-európai.

A gazdasági kontraszt még nagyobb, ha megnézzük, hogy hol vezet fölényesen az android: Argentína (33%), Brazília (28%), Kína (38%) és Spanyolország (34%) – ezekben az országokban legalább duplája az android részesedése az iOS-ének, de van ahol még nagyobb. További hét országban vezet az android, a következő ötben már „elhúzott”: Belgium (28% szemben a 20%-kal), Olaszország (26% szemben a 17%-kal), Japán (55%! szemben a 39%-kal), Új-Zéland (41% szemben a 31%-kal), USA (40% szemben a 32%-kal). További kettőben bár vezet az android, de szinte fej-fej mellett van a két rendszer: Hollandia (33% szemben a 30%-kal), Norvégia (39% szemben a 37%-kal).

Érdemes azt is észrevenni, hogy ahol az iPhone vezet 2012-ben, ott rendszerint 40% feletti a részesedése (kivétel Németország és az Egyesült Királyság), viszont az android számai csak három országban érik el a 40%-ot: Japánban, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban. Ennek ellenére elmondható, hogy az iPhone vesztésre áll: a 2011-es adatokat megnézve abban a 15 országban, ahol mindkét évre vettek fel adatot, Finnország kivételével mindenhol vezetett még tavaly (és egyedül Ausztriában volt holtverseny a két rendszer között). 2012-re viszont a 14 országból hatban már elveszítette az elsőségét, sőt, van ahol látványosan visszaesett, például Japánban vagy Spanyolországban.

(folytatjuk)

AZ OUR MOBILE PLANET KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

A kutatás első hulláma 2011. március-júliusa, második hulláma 2012. január-márciusa között készült. A kutatás országonként és évenként eltérő mintamérettel folyt (a legkisebb országos minta 500 fős, a legnagyobb 6.000 fős volt). Minden országban online kérdőívvel vették fel az adatokat, amelyeket kulcs változók mentén súlyoztak az okostelefonos populációra. A súlyozáshoz szükséges változókat telefonos kutatással vették fel. Bővebben a kutatásról.

Pintér Robesz

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

Miért (nem) szeretnénk okostelefont?

Akik okostelefont szeretnének, azok az Ipsos kutatása szerint elsősorban azzal indokolják döntésüket, hogy ezekben a készülékekben több a funkció (25%), magasabb a technikai szintje (23%), de meghatározó az egyszerű emberi kíváncsiság is (16%), végül sokan pusztán a nagyobb kijelzőt részesítik előnyben (15%).

Érdekes, hogy azok, akik elutasítják az eszközt, részben ugyanazokra az érvekre hivatkoznak, ami mások számára előnyként jelenik meg: 20% szerint azért nincs szüksége okostelefonra, mert az tele van felesleges funkciókkal. Ugyanennyien állították, hogy csak azért, mert most annyira divatos az okostelefon, még nem fognak ilyet vásárolni – vagyis a divatosságnak van visszatartó ereje is. 16% szerint viszont drága dologról van szó – őket valószínűleg meggyőzhetné, ha esne az eszközök ára. Végül ismét 16% megszokta a hagyományos mobiltelefóniát, emiatt nem szívesen térne át az új eszközre.

Mindebből úgy tűnik, hogy az idehaza leginkább jellemző 1,5-3 éves átlagos készülék lecserélési időt figyelembe véve nem várható, hogy gyorsan többségbe kerülnének (a mobillal rendelkezők 50%-a fölé) Magyarországon az okostelefon használók.

Mobil operációs rendszerek terjedése: jön az Android

Az okostelefonok terjedésének az egyik legfontosabb kutatási területét az egyes mobil operációs rendszerek jelentik. Az Ipsos 2010-es és 2011-es felmérése alapján is elmondható, hogy a kutatókkal szemben az emberek többségét hidegen hagyja, milyen operációs rendszer van a mobilján (67% állította 2011-ben, hogy nem tudja, milyen rendszer található a készülékén), bár 2010-hez képest némileg javult a helyzet (akkor 75% mondta ugyanezt). A mobil operációs rendszerek kommunikálása azonban nem múlt el nyomtalanul Magyarországon, 2011 tavaszára az Android vált a legismertebb mobil operációs rendszerré: az Ipsos felmérésében résztvevők 38%-a mondta, hogy ismeri a rendszert és ezzel a relatív alacsony értékkel tudott az Android az első helyen végezni. Annak ellenére az Android a legismertebb idehaza, hogy az eladási statisztikákból tudható, a Symbian a legelterjedtebb rendszer – csakhogy az emberek ennek nincsenek tudatában.

Az okostelefon tulajdonosok egyébként sokkal tudatosabbak a mobil rendszereket tekintve, körükben már „csak” 36% nincs tisztában azzal, hogy milyen a készüléke ebből a szempontból, 25,4% a Symbian részesedése, 20,7% az Androidé, 6,6% a Windows (még a régi operációs rendszerrel) és 5,1% az iOS-é (Apple).

Ez a megoszlás arányaiban és sorrendjében is némiképpen eltér az USA-beli vagy a világtrendektől. Az Egyesült Államokban például egyáltalán nem olyan fontos a Symbian, ugyanakkor 2011-ben már az android az első, miközben fontos eltérés a magyar helyzethez képest, hogy továbbra is meghatározó a sokáig piacvezető Blackberry részesedése (RIM), és természetesen az iOS (Apple) is jóval nagyobb részesedéssel bír, mint Magyarországon. Az USA-n kívülre tekintve elmondható, hogy bár a Symbian (ma már csak a Nokia gyárt ilyen készülékeket a nagy cégek közül) „hadállásai” gyengültek az utóbbi időben, de a világ számos részén a Symbian az első, csak erről sokan hajlamosak elfelejtkezni, mert nem tartják igazán okostelefon platformnak.

A 2010-2011-es adatokból az látható, hogy az Android 12 hónap alatt szorosan felzárkózott a Symbian mögé idehaza, és ha ez a lendület nem törik meg, akkor várható, hogy a nemzetközi trendekhez hasonlóan 2011-et Magyarországon is az Android térnyerésének éveként tartjuk majd számon.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Pár napja olvastam a Figyelőben, hogy az első okostelefon az iPhone 2007-ben jelent meg. Persze tudom, hogy sokan úgy értelmezik az iPhone piacra dobását, hogy ez a lépés tette igazán divatossá az okostelefont. De az elsőség nem az iPhone-é. (A műsorban jómagam 2005 elején lelkendeztem, hogy végre szert tettem egy olyan mobilra, amely érintőképernyős és grafikus felületén elérhetők a személyi digitális asszisztens funkciói. És ez két évvel az iPhone megjelenése előtt volt.) Itt az idő tehát arra, hogy tisztázzunk pár dolgot az okostelefonnal kapcsolatban.

Kezdjük ott, hogy mit jelent az okostelefon kifejezés jelenleg. Hívjuk segítségül a Wikipédia szócikkelyét, amelynek első mondata ez: „A smartphone is a high-end mobile phone that combines the functions of a personal digital assistant (PDA) and a mobile phone.” Vagyis egy olyan csúcsminőségű (bár a „high-end” kifejezést szokás abban az értelemben is használni, hogy a „tehetősek által megfizethető”, azaz drága, speciális igényeket kielégítő) mobiltelefon, amely összekapcsolja a mobiltelefon funkciót és a PDA funkciókat. A PDA pedig azt jelenti, hogy egy olyan mobil eszköz, amely személyi információkezelőként (ún. PIM = personal information manager) működik, azaz elérhetőek benne a következő integrált funkciók: naptár időzíthető figyelmeztetésekkel, címjegyzék részletes adatokkal (nem csak telefonszám), e-mail (illetve más üzenetkezelő funkciók, például SMS, MMS, fax), jegyzetkészítési lehetőség, illetve most már nyugodtan az elvárt funkciók közé tehetjük a webböngészést és további programok telepíthetőségét is. (Az MP3-lejátszást, a fotókészítést és más multimédia képességet nem írja elő a definíció, de minden mai okostelefon tartalmazza ezeket is, tehát inkább jellemző többlet, mint elvárt funkcionalitás. Ugyanígy nem része a definíciónak az érintőképernyő sem.)

Tehát röviden: az okostelefon olyan készülék, amivel lehet mobiltelefonálni, webet böngészni, jegyzetelni, van benne a telefonnal összekapcsolt naptár, címjegyzék, e-mail program és más hasznos segédprogram.

No és most jön a döbbenet. Az első olyan készüléket, ami megfelel ennek a definíciónak, még 1992-ben mutatta be az IBM és a BellSouth a COMDEX kiállításon Las Vegasban. A készülék neve az volt, hogy IBM Simon és még meglepőbb, hogy ennek a készüléknek már érintőképernyője volt! Az első okostelefon tehát jövőre már húszéves lesz. Azt írják a róla szóló cikkben, hogy némi késlekedés után 1994-ben kezdte árusítani az Egyesült Államok 190 városában a BellSouth potom 899 dolláros áron. Nyilván ezzel még nem lehetett böngészni (hiszen gondoljunk csak arra, hogy a World Wide Web megszületésének évében „fogant” maga a készülék), és értelemszerűen e-mailezni sem volt képes, viszont az akkoriban divatos személyi hívókra (pager-ekre) lehetett vele elektronikus üzenetet küldeni, és telefax küldésére is alkalmas volt.

A manapság sokak által lesajnált/leírt Nokia dobta piacra 1996-ban az első olyan okostelefont, amely teljes PDA funkcionalitást kínált textwebes böngészéssel, e-mailezéssel. A 9000-es sorozatszámú készülék a Nokia Communicator termékvonal első darabja lett. Ez a készülék már magán hordozta a későbbi utódjainak alapvonását, a szétnyitható palmtop megjelenést, teljes QWERTY billentyűzettel. (Emlékszem, úgy emlegettük akkoriban, hogy mobiltelefonba épített számítógép, és egy Intel 386-os processzor működött benne a GEOS 3.0 operációs rendszerrel.) A Nokia később átállt a Symbian nyílt forráskódú operációs rendszerre, majd idén év elején jelentették be, hogy az okostelefonjaikkal átállnak a Windows Phone 7-es rendszerre. Majd meglátjuk, hogy időben döntöttek vagy már elkéstek a váltással…

Az angol smartphone (azaz okostelefon) kifejezést pedig először az Ericsson használta a GS88-as telefon koncepciójára 1997-ben. A folytatás már csak címszavakban: 2000-ben jelent meg az Ericsson R380-as telefonja, amely első piacra dobott mobil volt „smartphone” kifejezéssel megnevezve és Symbian operációs rendszerrel. Az 1990-es évek végén pedig egy sor más gyártó is megjelent olyan készülékekkel, amelyek már teljesítették az okostelefonokkal szemben támasztott igényeket: Palm OS, Blackberry OS vagy éppen Windows CE operációs rendszerrel.

A piac alapozása tehát megtörtént, 1992-től 2007-ig, amikor is bemutatták az első Apple iPhone-t, amely abban hozott igazi újdonságot, hogy multi-touch képernyője van és persze hozza az Apple legendás designját. És a marketing révén a hisztériába hajló divatot is, amely - tévedés ne essék! - egy pozitív jelenség, hiszen sokakkal megismertette az akkor már 15 éve létező okostelefon koncepciót...

A kifejezetten okostelefonokhoz készített nyílt forráskódú Android operációs rendszer első változatát pedig 2008-ban adták ki.

Érdekesség, hogy a PDA kifejezés használatában valóban az Apple céget illeti az elsőség, hiszen 1992-ben az akkori vezérigazgató John Sculley használta a PDA kifejezést az akkor bemutatott Apple Newton készülékre. (Steve Jobs akkor éppen nem dolgozott az Apple-nél, hiszen 1985-ben rúgták ki onnan és 1996-ban tért oda vissza. Elhozván a cégnek azt a páratlan sikerszériát, amely tragikus halálával talán nem ér véget, hiszen a hírek szerint egy négyéves tervet hagyott hátra kollégáira.)

Szilágyi Árpád

A napokban fordul velem elő, hogy vonaton utaztam, és gyorsan meg kellett írnom egy szöveget, és utána publikálni kellett volna az interneten. Volt nálam laptop és egy androidos okostelefon. A laptopnak nem volt 3G modulja, nem tudtam vele internezni, a telefonom ugyan internetképes volt, ám rajta keresztül nem tudtam a szövegszerkesztővel megírt szöveget feltölteni az internetes adminisztrációs felületre. A szöveget újra írni nem volt kedvem, időm sem volt rá, és egy érintőképernyős okostelefon kezelőfelülete amúgy sem hosszú szövegek szerkesztésére van kitalálva.

Image: Getideaka / FreeDigitalPhotos.net

Kézenfekvő lett volna a megoldás, hogy kössem össze a telefonomat és a laptopomat, és a telefonom internet-hozzáférésén keresztül csatlakoztassam a számítógépemet a nethez. Ehhez azonban olyan szoftveres szolgáltatásra lett volna szükségem, ami ezt lehetővé teszi: ezt hívják tethernek. Ez egy olyan alkalmazás, amely a mobilkészülékből internet acces pointot (internet hozzáférési pontot) vagy wi-fi hotspotot (wi-fi hozzáférési pontot) varázsol. Tehát a tether segítségével vezetékkel (USB kábellel) vagy vezeték nélkül (wi-fin keresztül) egy számítógép kapcsolódni tud a telefonnal elérhető internethez. A tether szolgáltatás androidos, iPhone és Blackberry okostelefonokon, valamint symbianos telefonokon is elérhető.

Image: Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

A tether angol szó, a jelentése ’kipányváz’, ’kiköt’, ’láncra köt’. A tether alkalmazás tehát a telefonhoz, illetve annak az internet-hozzáféréséhez pányvázza, láncolja a számítógépet. Ez a képi, metaforikus kifejezés tehát arra utal, hogy olyan szoros kapcsolat jön létre a két eszköz között, amit nem lehet felbontani a cél, vagyis az internethez való kapcsolódás érdekében. A tehtert magyarul nem mondjuk, egyelőre nincs elterjedt magyar változata, ráadásul a szóbelseji [–th-] ejtése is nehézkes a magyar beszélőnek, rendszerint [-sz-] esetlen [-t-] hanggal helyettesítjük. Ezt a funkciót körülírással fejezhetjük ki, például így: internetmegosztás.

A mobileszközökön az operációs rendszer típusától és verziójától függően vagy alapszolgáltatásként vagy külön telepíthető alkalmazásként érhető el a tether, és jellemzően ezeknek az alkalmazásoknak a nevében is szerepel a tether kifejezés (pl.: Tether for Android, Tether for Root Users stb.).

Csak érdekes, szubjektív megjegyzésként fűzöm hozzá, hogy a régi, kb. négyéves, már használaton kívüli symbianos telefonomon mindig is alapfunkció volt, amit most tethernek neveznek, és viszonylagos újdonságként emlegetnek az okostelefonok világában, csak nem így hívták. Tehát egy régóta meglévő szolgáltatás az újabb eszközökön is elterjedt, és számunkra (magyarok számára) kaphat új nevet.

Bódi Zoltán