A közösségi hálózatok egyre jobban részévé válnak online életünknek, hisz egyre több felhasználó válik tagjává valamelyik (vagy akár egyszerre több) ilyen hálózatnak, és egyre természetesebb része az életünkben az online létezés. A közösségi hálózatok szinte észrevétlenül, automatizmusként válnak hétköznapi tevékenységünk részévé. A közösségi hálózatok elterjedésével párhuzamosan egyre jobban kirajzolódnak a jellegzetes kommunikációs viselkedési mintázatok. Ezek közül most a lájkvadász magatartását elemzem.
A legelterjedtebb kifejezés erre a tevékenységre a lájkvadász, hisz az ilyen felhasználó minden közösségi tevékenysége mögött csakis egy megfontolás áll, mégpedig az, hogy minél több lájkolást, azaz minél több pozitív visszajelzést gyűjtsön be. Mindegy, milyen áron. A tartalom, a közösség, az elgondolkodtatás, az önkifejezés mind-mind lényegtelen számára, csak egy cél van, lehetőleg minél több olyan tartalmat osszon meg, amire a lehető legtöbb lájkolás jön.
Ez a kommunikációs tevékenység jellemzően nem a közönséget és az önkifejezést szolgálja, hanem valamilyen más szempontot. A valós kommunikációs tevékenység nem igazán számottevő. A tipikus hatásvadász magatartás tartozik ide. Emögött lehet üzleti megfontolás, önigazolási szándék, sok minden.
Most, az olimpia idején lettem figyelmes arra fajta lájkvadász módszerre, amikor látszólag az olimpikonok, a sikeres sportolók számára gyűjt valaki lájkokat, pozitív véleményeket, ám valójában egy üzleti tevékenységet kíván népszerűsíteni az illető. Ez a tevékenység nagyon hasonlít a likejackingre, magyarul lájkeltérítésre, amelynek az a lényege, hogy látszólag egy ismerősünk oszt meg valamit, és arra a célra gyűjtenek pozitív véleményt, ám aki rákattint, az egy egészen más oldalon találja magát. Tehát a lájkvadászatnak igen sok módja alakult ki.
Bódi Zoltán
Utolsó kommentek