Netidők Blogtársaság

A tízéves Facebook változásokat indított el a társas kapcsolatokban, a társadalmi kommunikációban, az életmódban, a médiában és a tájékozódásban. Mindebből nyilvánvaló, hogy a nyelvben is változásokat kellett elindítania a legnagyobb közösségi hálózatnak, hiszen az előbb felsorolt területeket a nyelv köti össze, a kommunikáció elképzelhetetlen nyelv nélkül.

A Mashable 2014. január végén közölt egy cikket, amely felsorolja azt a tíz szót, ami az angol nyelvben változást indított el, tehát ezek a kifejezések új funkciókat töltenek be az angol nyelvű kommunikációban. Amellett, hogy én felsorolom a Mashable tíz szavát, megpróbálom mellettük felsorolni a magyar párhuzamokat is.

Facebook official: ’valakinek az olyan fajta romantikus kapcsolatát jelzik ezzel a szerkezettel, amely a Facebook nyilvánosságának a hatására szilárdult meg’

Magyar változata kb.: Facebook nyilvános

Pl.: Ha Facebook nyilvánossá tesszük, az talán segít rajta.

Friend (ige – és eben éppen ez az érdekes): ’barátként megjelölni egy másik Facebook felhasználót’, ’digitálisan barátkozni’

Az biztos, hogy a közösségi hálózatokon a digitális, virtuális térben kicsit másképp, lazábban értelmezzük a barátság fogalmát, könnyebben szerezzük és könnyebben is veszítjük el a barátainkat. A térbeli valóságban, a hagyományos értelmezés szerint a barátság nagyon mély emberi érzelem, amely tartós és rendszeres, intenzív kapcsolatot igényel.

Magyar változata: barátkozik, esetleg Facebook-barátkozik.

Pl.: Nem akarok barátkozni Janival, bár ő tényleg a barátom, ám nem szeretném, ha tudná, hogy Justin Bieber-rajongó vagyok.

Like: Ez az a szó, amelyet tényleg nem kell bemutatni senkinek, a lájkolás forma a magyar nyelvben is erős változást indított el. Speciális jelentésköre egyértelműen a közösségi oldalakhoz kapcsolódik.

Poke: ’megbökni valakit’, ’egyszerű figyelmeztetést küldeni valakinek’

Ez a funkció szerintem alig használatos, számomra teljesen értelmetlen. Inkább nyitok egy csevegést valakivel, mert ha megbököm, és reagál, úgy is csevegés lesz belőle!

Magyar változat: megbök.

Pro Pic: ’profilkép’ (ez egyben a magyar változat is).

Az angolban a profil lerövidült pro alakra, de magyarul megtartjuk a teljes formát. A profilkép egy műfajt, egy stílust indított útjára, amelyet az alábbi példamondat jól magyaráz.

Pl.: Szerintem ez igazi profilképnek való, de én mégsem raknám ki a helyedben, mert törvénybe ütköző cselekedet lenne.

Stalk: ’túl mélyen kutakodni valakinek a Facebook posztjai és képei közt, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk közeli viszonyban az illetővel’

Az angol facebookos nyelvben a cserkészés, kutakodás (stalk) gyakran használatos, hisz ez egy Facebook magatartás típus is. A nyilvánosságra hozott személyes információk kifejezetten vonzzák a kutakodásra hajlamos embereket.

Magyarul: becserkészni, kutakodni-

Tag: ’valakinek a profilját belinkelni, hozzákapcsolni egy képhez, poszthoz vagy kommenthez’

A személyes kapcsolatokat a közösségi hálózatokon keresztül már egyes személyek szöveges említésekor vagy képi megjelenítésekor is meg tudjuk közvetlenül jeleníteni. Ezzel az említéskor egy valóságos hiperlinken keresztül az idézett személy (illetve annak profil oldala) közvetlenül is megjelenik.

Magyarul: teggel.

Unfrined ’eltávolítani valakit a Facebook-barátaink közül’

Magyar megfelelője nincs, így csak a Mashable angol példamondatát idézhetem.

I unfriended you because your frequent statuses about how you miss the beach upset me.

Unlike ’visszavonni valakitől a korábban megadott lájkot úgy, hogy ismételten megnyomjuk a lájk gombot’

Magyar változata nincs, hisz még a lájkolás formát sem fogadta el minden nyelvváltozat. Az *unlájkolás még nem terjedt el.

Wall: ’az a nyilvános felület a közösségi hálón, amelyen a saját posztjaink, illetve az ismerőseink velünk megosztott posztjai megjelennek’

A fal egyértelműen újabb jelentést vet fel, és ez a jelentéskör jól mutatja, hogy a közösségi oldalak kognitív környezete a faliújsághoz kapcsolódik, amelyre mi is és az ismerőseink is kitehetnek szövegeket, képeket, egyéb anyagokat.

Magyarul: fal.

Bódi Zoltán 

A jellemző közösségi magatartástípusok jól megmutatkoznak az internetes közösségi hálózatokon is, hisz minden csoportban vannak véleményvezérek és szemlélődők, aktívabb és passzívabb résztvevők. A passzív tagok is hozzátartoznak a közösséghez, ami logikus is, mert nem lehet mindenki aktív, vezető személyiségű szereplő. Vannak, akik hozzáadnak, és vannak, akik profitálnak a közösségi értékekből. Az internetes közösségi hálózatokon mindezek a kommunikációs magatartásformák megtalálhatók, itt a valós, társadalmi személyiségek, identitások szerepelnek virtuális környezetben, aminek az a következménye, hogy minden tag jobban megfelel valós személyiségének. Az esetleges eltéréseket a virtuális tér okozhatja, hisz fizikailag nem szembesülnek a tagok a közösségi hálózatok résztvevőivel. Van, akit ez felold a gátlások, a normák betartása alól, és van, akit még inkább visszatart a kommunikálástól, az aktív szerepléstől, hisz sosem lehet tudni, hogy megosztott adatainkat kik láthatják, ki oszthatják meg, mire használják fel. Vannak olyanok, akiket ez a helyzet kissé paranoiássá is tesz.

Jellemző közösségi magatartás az a passzív szereplés, amikor egyáltalán nem vagy csak ritkán oszt meg valaki saját tartalmat. Ennek a legfőbb oka a látenciához való viszonyulás, ami azt jelenti, hogy a virtuális közösségekből hiányzik a személyes, szemtől-szembe történő kommunikáció, így (rendszertől függően) van némi bizonytalanság abban, hogy amit kiírunk egy kapcsolatépítő oldal üzenőfalára, azt ki és mikor látja, ki és mit kezd majd vele. Ne felejtsük el, hogy a kapcsolatépítő oldalakon írott, vizuális, illetve digitális formában megjelenő és megőrizhető, maradandó információkat produkálunk, ezekből lesz a publikálás pillanatában internetes tartalom. Vannak olyan szereplők tehát a közösségi oldalakon, amelyek az internetes tartalmaikra különösen ügyelnek, és a bizonytalan helyzetekre úgy reagálnak, hogy inkább nem osztanak meg semmit, és nem fejtenek ki aktív közösségi tevékenységet. Ám jellemzően ezek a passzív szereplők is tesznek valamit a közösségi oldalakon, egyrészt befogadják, megfigyelik, fogyasztják és felhasználják a közösség más tagjainak a tartalmait, másrészt lehetőségük van arra, hogy kifejezzék szimpátiájukat, tetszésüket a tartalmak iránt. Erre a kommunikációs magatartásra már meghonosodóban van a magyarban is a Facebookról elterjedő lájk, lájkolás. Ez idegen eredetű kifejezés, az angol like 'szeret', 'kedvel' igéből származik, az idegen eredetű szótőhöz az -l beillesztő igeképzőt fűzzük, így kialakul a lájkol szóalak, ami hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 'kedvel valamit', 'tetszését, szimpátiáját nyilvánítja ki valami iránt'. A lájkol jelentése komplex, jól beleilleszthető a magyar mondatkörnyezetbe, ám vannak, akik esztétikailag kifogásolják idegenszerűsége miatt. A nyelvhasználat viszont eldönti lassan ezt is, hiszen a lájkol egyre népszerűbb, egyre többször fordul elő már a Facebookon kívüli szövegkörnyezetben is.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A közösségi hálózatok egyre jobban részévé válnak online életünknek, hisz egyre több felhasználó válik tagjává valamelyik (vagy akár egyszerre több) ilyen hálózatnak, és egyre természetesebb része az életünkben az online létezés. A közösségi hálózatok szinte észrevétlenül, automatizmusként válnak hétköznapi tevékenységünk részévé. A közösségi hálózatok elterjedésével párhuzamosan egyre jobban kirajzolódnak a jellegzetes kommunikációs viselkedési mintázatok. Ezek közül most a lájkvadász magatartását elemzem.

A legelterjedtebb kifejezés erre a tevékenységre a lájkvadász, hisz az ilyen felhasználó minden közösségi tevékenysége mögött csakis egy megfontolás áll, mégpedig az, hogy minél több lájkolást, azaz minél több pozitív visszajelzést gyűjtsön be. Mindegy, milyen áron. A tartalom, a közösség, az elgondolkodtatás, az önkifejezés mind-mind lényegtelen számára, csak egy cél van, lehetőleg minél több olyan tartalmat osszon meg, amire a lehető legtöbb lájkolás jön.

Ez a kommunikációs tevékenység jellemzően nem a közönséget és az önkifejezést szolgálja, hanem valamilyen más szempontot. A valós kommunikációs tevékenység nem igazán számottevő. A tipikus hatásvadász magatartás tartozik ide. Emögött lehet üzleti megfontolás, önigazolási szándék, sok minden.

Most, az olimpia idején lettem figyelmes arra fajta lájkvadász módszerre, amikor látszólag az olimpikonok, a sikeres sportolók számára gyűjt valaki lájkokat, pozitív véleményeket, ám valójában egy üzleti tevékenységet kíván népszerűsíteni az illető. Ez a tevékenység nagyon hasonlít a likejackingre, magyarul lájkeltérítésre, amelynek az a lényege, hogy látszólag egy ismerősünk oszt meg valamit, és arra a célra gyűjtenek pozitív véleményt, ám aki rákattint, az egy egészen más oldalon találja magát. Tehát a lájkvadászatnak igen sok módja alakult ki.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ezek a kifejezések egy jól ismert szerkezeti mintára épülnek, a hijacking mintájára. Ez már sok éve ismerős az internetes kórokozók közt, már a néhány évvel ezelőtti Infoszótár szócikkekben is benne volt. Valahogy így: a hijacker is egy malware, vagyis a károkozók közé tartozik. A hijacker angolul szó szerint 'gépeltérítőt' jelent, az informatikában metaforikus jelentésátvitellel 'eltérítő program' értelmű. A hijacker átveszi az irányítást a böngészőprogram bizonyos elemei fölött, például a böngésző kezdőlapját átírja, a keresőprogramot átirányítja, működését befolyásolja.

A hijacker mintájára jött tehát létre a likejacking, ami akaratunkon kívül oszt meg egy tartalmat a nevünkben a közösségi hálón, a Facebookon. Miközben rákattintunk a like gombra, tőlünk teljesen függetlenül kikerül az üzenőfalunkra egy tartalom, valamilyen videó. Voltaképpen itt a megosztásunk, illetve a kattintásunk van eltérítve, épp ezért nevezik clickjackingnek is. Ezek az eltérítő malware-ek voltaképpen csalások, amelyre szintén van IT szakkifejezés: scam (ez is benne volt már az Infoszótárban), ez a szó azt jelenti, hogy 'csalás', 'szélhámosság'. Érdekes, hogy a scam igen hasonlít a szintén csalások közé tartozó spam szóalakhoz.

A likejacking azért veszélyes, mert az ismerőseink nevében, de az ő akaratukkal ellentétben oszt meg egy tartalmat, ami a mi lájkolásunknak köszönhetően a mi felületünkön is megjelenik, és még csak nem is gyanakodhatunk a becsapásra, mert a közösségi oldalakon való tartalommegosztásban nem nagyon van személyes elem, amelyből ráismerhetnénk az illető stílusára.

Az újabb csalás tehát formailag és jelentéstanilag is jól beleilleszkedik a már megszokott mintákba.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Mi jut eszükbe a magyar internetezőknek erről a jelről? Az NRC friss kutatása szerint a Facebook által meghonosított like-gombról a felnőtt netpolgárok 17 százaléka asszociál magára a közösségi oldalra, míg a lájkolási funkció 28 százalékuknak ugrik be. Érdekes tehát, hogy a többség agyában valami mást hív elő a kép – tipikusan a felfelé mutató hüvelykujj tradicionális jelentéseit: az okét és egyéb pozitív visszajelzéseket.

Jelentős különbség figyelhető meg ugyanakkor a fiatalok és az idősebbek asszociációiban. Míg a 18-29 évesek 70 százaléka említi a Facebook-like vonulat valamelyik elemét, addig a negyven felettieknek már kevesebb mint egynegyede; ők elsöprő többségben a kézjel hagyományos üzeneteire gondolnak, annak ellenére, hogy aktív internetezőként ők is rendszeresen találkozhatnak az ikonnal.

A korcsoportok közötti különbség a like-gomb használatában is megmutatkozik, bár az kijelenthető, hogy szinte mindenki él a lájkolás lehetőségével. A Facebook-használók közel 90 százaléka legalább egy alkalommal lájkolt valamit az elmúlt egy hónapban, tízből négyen pedig rendszeresen kattintanak, ha valami elnyeri a tetszésüket. A fiatalok aktívabbak, és a nők körében is több mint másfélszer annyi szorgos lájkolót találunk, mint a férfiak táborában. Így nem meglepő, hogy a két végletet a húszas éveikben járó hölgyek, illetve az ötven feletti férfiak jelentik: előbbiek 56, utóbbiaknak viszont csupán 19 százaléka használja rendszeresen a funkciót.

És hogy mit lájkolunk leggyakrabban a Facebookon? Ismerőseink rövid posztjai vezetik a listát, de alig maradnak el e mögött a fotók és a megosztott linkek; sőt a közösségi oldal látogatóinak fele a közelmúltban legalább egyszer lájkolta valamilyen cég, márka oldalát (illetve az oldalhoz kapcsolódó aktivitást), 30 százalékuk pedig mások által megosztott reklámra dobott egy „tetszik”-et. Persze az ilyen, a marketingesek orcájára elégedett mosolyt csaló lájkok relatíve ritkábbak, így havi lájk-adagunkban csekély súllyal szerepelnek.

A felmérés rávilágított arra is, hogy az igazi „lájker” a Facebook határain túl sem feledkezik meg a tetszésnyilvánítás kattintós módjáról. A júzerek 12 százaléka hírek, cikkek, blogposztok esetén is rendszeresen lájkol, de további 46 százalékukkal is elő-előfordul, hogy él a beágyazott like-gomb kínálta lehetőséggel.

Kurucz Imre