Véget vetne a menüknek Mark Shuttleworth és az Ubuntu fejlesztői. Az új áprilisi 12.04 kiadásban már használható lesz a HUD névre keresztelt megoldás, ami a jövőben kiválthatja a 30 éve megszokott menüket. Nem kétséges, hogy megint lesz egy csomó rajongó és egy csomó ellenző is.

Tegnapelőtti blogbejegyzésében Mark Shuttleworth fellebbentette a fátylat a HUD (heads up display: a vadász pilóták sisakrostélyára vetített repülési adatokat jelenti) kezelőfelületről. Mindenféle hosszadalmas szövegelés előtt érdemes megnézni, hogy mit csinál ez a felület.

Látható, hogy a Unity felületen már alkalmazott Ubiquitous computing ember-gép kapcsolati modellt alkalmazva kívánja leváltani a hagyományos menüket. A felhasználónak ilyen kezelőfelület használatával nem kell a menüpontok között matatva kiválasztani, hogy éppen milyen feladatot szeretne végrehajtani, elég csak magára a feladatra összpontosítani. Egy jól elkészített intelligens felület nagyban le tudja egyszerűsíteni a számítógéppel való munkát, hiszen az aktuális munkafázist felismerve, előre fogja sorolni azokat a műveleteket, amelyek az adott munkafázisnál a legnagyobb valószínűséggel el akarunk végezni.

A menühasználatnak vannak egyébként vitathatatlan előnyei is, hiszen a bennük található parancsok mindig ugyanott helyezkednek el. A rendezettségnek köszönhetően könnyen lehet a felhasználót utasítani, hogy menjen a Szerkesztés menübe, majd válassza ki a Kivágás menüpontot, majd a kurzort átmozgatva a célra, ismét menjen a Szerkesztés menübe, majd nyomja válassza ki a Beillesztés menüpontot. A haladó felhasználók ezen felül meg fogják tanulni a leggyakrabban használt funkciókhoz tartozó gyorsbillentyű kombinációkat is, de a legritkább esetben használják az összes rendelkezésre álló ilyen kombinációt. Így a ritkábban használt funkciók esetében marad az egerészés.

Meg kell, hogy valljam, hogy a Firefox Ubiquity kiegészítője után, nagyon megkedveltem ezeket a kezelőfelületeket. Sokkal természetesebben lehet a számítógépet használni velük, mint a hagyományos módon. Később a Gnome-Do segédprogrammal már nem csak a böngészőt használhattam ilyen módon, de a programokat és fájlokat is hasonló módon kezeltem a menük és ikonok használata nélkül. A Gnome-Do-t a Unity válatotta fel nálam. Igaz az első verzió inkább visszalépés volt a Gnome-Do-hoz képest, de a továbbfejlesztett verziónál már nem éreztem késztetést, hogy visszatérjek a korábbi segédprogramhoz. Ezzel az új HUD felülettel pedig minden program megkapja azt a képességet, amit korábban a Ubiquity nyújtott Firefox alatt.

A fejlesztők nem állnának meg ennél pontnál, még tovább emelik a tétet azzal, hogy hang és gesztusvezérlést is terveznek hozzáadni az egészhez. Ez utóbbi VUI-nak (vocabulary user interface), azaz hangvezérelt felhasználói interfésznek nevezett réteg még tovább egyszerűsítheti a számítógép használatát.

Ezek az újítások persze nem mennének tovább az egyszerű parasztvakításon, ha nem lenne a háttérben egy láthatatlan rész is, egy folyamatosan tanuló mesterséges intelligencia. Ezzel az elektronikus aggyal a számítógép megtanulja a használójának szokásait és kitalálja, hogy egy adott helyzetben éppen mit várunk el a géptől.

Ha olyan érzésünk támadt most, hogy a fentiek inkább egy tudományos-fantasztikus film részletei, akkor az nem véletlen. Az alkotók ugyanis bevallottan sokat merítettek az ikonikussá vált filmalkotásokból és játékokból, mint a Különvélemény vagy a Modern Warfare.

Vajon mennyire lesz megosztó ez az újítás? Shuttleworth és fejlesztők tisztában vannak azzal, hogy megint szereznek egy csomó hívet és egy csomó ellenséget a felhasználók soraiból. Annak idején a Microsoft által bevezetett szalag sem hozott egyértelmű sikert. Sokan egyenesen használhatatlannak tartják, míg mások istenítik. Nem kisebb purparléra számítok idén áprilisban, amikor a felhasználók szélesebb közönsége is megismerkedik majd ezekkel az újdonságokkal. Igazából viszont csak hosszútávon mérhető majd siker és az esetleges kudarc is.

Annak kifejezetten örülök, hogy a hat havonta megjelenő verziók mindegyike tartalmaz valami radikálisan új megoldást egy-egy olyan területen, amiről azt hittük, hogy mindig is ilyen volt, és ilyen is marad, amíg világ a világ.