Netidők Blogtársaság

A magyar mobiltelefónia és mobilinternet világában is megjelent a 4. generáció, amelynek a megnevezésére egy másik kifejezést is használunk. A legújabb széles sávú mobiltechnológiai szabvány kulcskifejezése az LTE betűszó, amely a long term evolution, magyarul hosszú távú fejlődés kifejezést jelöli.

Nyelvileg kifejezetten érdekes az az attitűd, vagyis nyelvi viselkedés, ami emögött a kifejezés mögött áll. Az informatikai fejlesztésekről ugyanis eddig az az általános kép terjedt el, hogy nem hosszú távra szólnak, hanem igen gyors ütemben követik egymást az új technológiák. Természetesen mint minden sztereotípia, ez sem teljesen igaz. Most kifejezetten ezzel a közhellyel kívánt szembeszállni a technológia névadója, hiszen a hosszú táv kifejezés erősen asszociálja ezt az elképzelést.

A kifejezés háromtagú szószerkezet, így az informatikában szinte kötelező, de mindenesetre igazán divatos háromelemű betűszók sorába jól illeszkedik, és követi az eredeti angol, csupa nagybetűs írásmódot.

Az LTE széles sávú internettechnológiája jól jelzi a mobilinternet előretörését. Az LTE a 3,5 G-t, vagyis a 3,5. generációs mobilkommunikációt, a HSDPA-t (High Speed Downlink Packet Access) követő technológia. Azaz az LTE a 4G azaz a 4. generáció a mobiltechnológiában. Az LTE segítségével elérhető elméleti maximális sávszélesség a 300 megabit per másodperces érték körül van, ez a gyakorlatban várhatóan jellemzően a 200 megabit per másodperces álló, 50 megabites mozgó letöltési sebesség körül alakul, valamint a több 10 megabites feltöltési sávszélességet is elérheti másodpercenként.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A komputerjátékok grafikai fejlődésének következményeként megjelentek az egyre emberibb karakterek. Ez odáig fejlődött, hogy a rajzolt karakterek egyre jobban hasonlítanak a valódi emberekre. A sportjátékokban értelemszerűen az igazi hús-vér sportolók állnak modellt. De kire hasonlítanak a kalandjátékok karakterei? Hasra ütés alapján rajzolták, ismeretlen emberek fotóit használták fel, vagy statiszták álltak modellt hozzá?

Az interneten újabb és újabb emberek tűnnek fel, akik nagyon hasonlítanak valamelyik játék karakterre. A hasonmások keresése új hobbivá vált. Mindenki döntse el maga, mennyire van igazuk.

Toochee, a Galaktikus

Hány elütést és hány helyesírási hibát fedez fel Ön ebben a posztban? Nagyon remélem, hogy egyet sem, a magyar internetezők ugyanis nem nagyon tolerálják az online szövegekben előforduló hibákat – legalábbis ez derül ki az NRC legújabb felméréséből.

A hazai internetes társadalom 88 százaléka számára fontos a helyesírás, és minden második netező úgy gondolja, teljes mértékben illik rá az az állítás, hogy helyesen ír – csupán 4-5 százalék tartja magát gyengének ezen a téren. A nők valamivel fontosabbnak tartják a helyesírás kérdését, mint a férfiak, és – érthető okokból – azok is nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, akik maguk is rendszeresen írnak az interneten: saját blogot vezetnek, vagy akár csak sűrűn posztolnak, kommentelnek fórumokon, közösségi oldalakon. Utóbbiak kilenctizede jellemzően odafigyel arra, hogy ne kövessen el hibát, és a neten írásban rendszeresen megnyilvánulók csupán 4 százalékára igaz az, hogy nem törődik azzal, milyen helyesírású szöveget hagy maga után.

A helyesírás tehát fontos dolog, így aztán nem meglepő, hogy az internetezőket alapvetően zavarja, ha hibát találnak valamelyik oldalon. Bár a többség nem ért egyet azzal, hogy az internetes tartalmakban elfogadhatóbb a hiba, tény, hogy a világhálón található írások esetében valamivel toleránsabbak vagyunk, mint a nyomtatásban megjelenő szövegek olvasásakor. Leginkább a könyvek esetében tartjuk zavarónak az elütéseket és a helyesírási hibákat, de a nyomtatott sajtóban is nagyobb a zavaró hatásuk, mint az internetes hírportálok, magazinok esetében; legkevesebben pedig a felhasználók által generált online tartalmak esetében akadnak fenn egy-egy hibán – ötből egy netező szemet tud hunyni ezek felett. Érdekes ugyanakkor, hogy kifejezetten nagyok az elvárások a vállalati honlapokkal szemben: az egyfajta online cégbemutatóként funkcionáló oldalakon előforduló hibákat a netpolgárok ugyanannyira zavarónak tartják, mint ha nyomtatott könyvben akadnának rájuk.

Az internetezők négyötöde úgy véli, a sok hiba csökkenti az olvasás élvezetét, ennek ellenére feleannyian tartanak zavarónak egy egyoldalnyi szövegben sok kisebb elütést, mint egyetlen, de valóban komoly helyesírási hibát. A hibák egyébként az író nemtörődömségét jelzik az olvasók szerint, sőt a netpolgárok háromnegyedének szemében a szöveg hitelességét is rontja, ha sok elütést, helyesírási bakit tartalmaz. Talán meglepő, hogy a többség az internet egyik legnagyobb erényét, a gyorsaságot, frissességet sem tudja alárendelni a tökéletességnek: csupán 34 százalék gondolja úgy, hogy egy hír esetében fontosabb, hogy minél előbb megjelenjen, mint az, hogy tökéletesen legyen megírva, és mindössze 9 százalék ért egyet az állítással teljes mértékben.

Ezek után nem csoda, ha következménye is van annak, ha az internetező lépten-nyomon helyesírási hibákba ütközik. Minden harmadik netpolgárral előfordult már olyan, hogy abbahagyta egy cikk olvasását emiatt, sőt a netezők egyötödével már az is megesett, hogy elpártolt egy olyan internetes oldaltól, amelyen rendszeresek voltak az ilyen jellegű hibák. Mindemellett aránylag sokan vannak azok is, akikből időnként előbújik az amatőr nyelvész, amikor helyesírási hibába futnak bele – a netezők egyharmada tette már szóvá más hibáját valamelyik online platformon.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. július 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Egy osztrák agykutató, bizonyos Manfred Spitzer, az Ulmi Egyetem Pszichiátriai Klinika orvosi vezetője szerint az internet rendszeres használata demenciához, tehát elbutuláshoz vezet. A digitális demencia fogalmát először 2007-ben dél-koreai kutatók használták annak leírására, hogy a fiatal felnőttek koncentráció zavartól szenvednek, nem tudnak megjegyezni dolgokat. Mindezt a túlzott internet használat számlájára írták.

Spitzer továbbmegy, szerinte visszafordíthatlan leépülést okoz az agy bizonyos területein az internet használata. Elsősorban a memória sérül, az internetezők kevésbé vagy sehogy sem tudnak megjegyezni telefonszámokat, nem tudnak fejben számolni vagy helyesen írni. Az ok, hogy az internet - akárcsak az autó a mozgást - kivált bizonyos tevékenységeket, amiket így már nem kell az agyunknak elvégeznie. Spitzer megoldást nem igazán ad a helyzet kezelésére, de kézenfekvő, hogy a rendszeres fejben számolás vagy akár a telefonkönyvünk újra megtanulása megelőzheti a bajt.

Részemről egyébként komolyan szkeptikus vagyok az agykutató megállapításaival kapcsolatban. Kétségtelen, hogy bizonyos, korábban végzett agyi tevékenységeket ritkábban végzünk az információs korszakban. Az is kutatásokkal igazolt, hogy mivel a Google szinte mindent megtalál számunkra az interneten, az így talált eredményeket agyunk hajlamos kevésbé megjegyezni, hiszen később újra könnyen megtalálhatjuk őket (legalábbis azt hisszük). De, hogy ez digitális demencia, tehát elbutulás volna, azt erősen kétlem. Amit Spitzer nem vesz számításba, hogy az internet- és számítógép használatnak nem csak árnyoldalai vannak. Ebben a helyzetben is igaz, hogy olyan fausti alkuról van szó, ami egyik oldalon elvesz valamit, a másik oldalon viszont ad. Például a rendszeresen belsőnézetes lövöldözős játékokkal játszó fiatalok nagy valószínűséggel remekül tájékozódnak valóságos 3 dimenziós terekben is, mondjuk egy hatalmas bevásárlóközpontban. A számítógép használatával javul a párhuzamos tevékenységek végzésére irányuló készségünk is. Sokkal inkább úgy érzem, hogy olyan evolúcióról van szó, amire már korábban is volt példa az ember fejlődésében, a megváltozott életvitel miatt agyunk alkalmazkodik a kialakuló új helyzethez. A homo informaticusnak nincs szüksége, hogy telefonszámokat vagy születési évszámokat jegyezzen meg, annál inkább tart észben pin kódokat és jelszavakat - vagy, hogy hova írta fel azokat.

Egyébként pedig, ha már a memóriánk elvesztéséért valamit átkozni kell, az sokkal inkább az írásbeliség kialakulása, mintsem az internet. Mióta le tudjuk írni a dolgokat, nem kell emlékeznünk rájuk. Biztosra veszem, hogy már az ókori görögök is észrevették, hogy ez elbutuláshoz vezet, csak mivel az írás kritikusai ezt érthető okból nem írták le (az élő szóban hittek), ennek nem igazán maradt írásos nyoma és emiatt akadtak is kritikusai az írásnak (lásd Szókratész, a szavak mesterének kritikáját - amit tanítványa, Platón vetett szerencsénkre papírra. Köszönet ZKL-nek és Rab Árpinak a forrásért). Végeredményben tehát egy évezredek óta tartó folyamatról és az ahhoz kapcsolódó vitáról van szó, amikor valaki digitális demenciát kiált.

Pintér Robesz