Netidők Blogtársaság

Melyik országban vezet még mindig toronymagasan a Symbian? Hol van lakosságra vetítve a legtöbb okostelefon tulajdonos? Hogyan alakul az android és az iPhone versenye? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ több mint két tucat ország vonatkozásában az Our Mobile Planet 2012-es kutatásából, ugyanis a napokban jelent meg a Google felmérése az okostelefonokról, amelyet az Ipsos készített a Google felkérésére, a Mobile Marketing Association és az Interactive Advertising Bureau partnersége mellett.

Az Our Mobile Planet már 2011-ben is elérhető volt, most a 2012-es friss adatok kerültek fel az új oldalra. Ami különösen tetszik ebben a felmérésben, hogy ingyen hozzáférhetővé teszi az összes adatot, amiből egy interaktív online felületen maga a felhasználó gyárthat pár pillanaton belül egyszerű grafikonokat. Sőt az adatbázisok is letölthetők országonként Excel formátumban és a riportok is PDF-ben. Idén egyébként 26 országban vettek fel adatot (nem mindegyikben azok közül, ahol tavaly volt adatfelvétel), így összesen 40 országra van 2011-ből, 2012-ből vagy mind a két évből adat. Tehát valóságos kincsesbányáról van szó! (Sajnos Magyarország idén sem került bele a mérésbe – pedig reménykedtem benne. Azért lesznek magyar adatok is, ugyanis a magyar Ipsos jelenleg készít egy meglehetősen összetett kutatást a témában, amiről terveim szerint ősszel részletesen be fogok számolni ezeken a hasábokon is).

Na, de akkor lássuk az adatokat! A kutatás az okostelefonok elterjedtségi adatain túl széleskörű betekintést nyújt a felhasználói szokásokba például a keresés, videó, közösségi oldalak, levelezés, vásárlás kapcsán. Egy blogposztba nyilván nem fér bele sok minden, szóval most nézzük meg az elterjedtséget, aztán a következő hetekben körbejárok még néhány érdekesebb témát. A 2012-ben vizsgált 26 ország közül Szaúd-Arábiában (61%) és az Egyesült Arab Emírségekben (60%) a legmagasabb az okostelefonokkal rendelkezők aránya – első ránézésre meglepő lehet az eredmény, de végül is jól magyarázható ezeknek az országoknak a jólétével. A harmadik a dobogón Norvégia (54%), majd Ausztrália (52%), Svédország (51%) és az Egyesült Királyság (51%) következik. Ezek azok az országok, ahol már többségben vannak az okostelefonosok, az összes többi országban még kisebbségbe szorulnak (például az USA-ban 44%-os az elterjedtség).

Folytassuk a mobil platformok részesedésével: azt gondolnánk, hogy az elsőség az android vagy az iOS között dől el mindenhol. Mindkét fentebb említett arab országban azonban a Blackberry a nyerő (Szaúd-Arábiában 35%-kal, az Emírségekben 42%-kal) és ezen kívül még Mexikóban (25%) is tart a szebb napokat látott rendszer elsősége (bár az android itt már 24%-on áll). Remélem, senkit nem lep meg, hogy Finnország a Symbian mentsvára (43%), ezen kívül még Egyiptomban (19%) áll a rendszer az első helyen.

A maradék 21 országon az android és az iOS osztozik 11:10 arányban (az android javára). Ahol az iPhone a nyerő (részesedések a teljes piacon zárójelben): Ausztrália (49%), Ausztria (41%), Kanada (45% iPhone – a Blackberry saját „hazájában” csak 23%-on áll, éppen, mint az android), Dánia (46%), Franciaország (43%), Németország (35%), Írország (39%), Egyesült Királyság (30% - igaz itt az android csak 1%-kal marad le), Svédország (48%) és Svájc (52%). Utóbbi az egyetlen ország a vizsgálatban, ahol az iPhone több mint a felét birtokolja a piacnak – szép kis teljesítmény. De a lista maga is elgondolkodtató, a világ igen fejlett országai találhatók rajta, amiből nyolc nyugat-európai.

A gazdasági kontraszt még nagyobb, ha megnézzük, hogy hol vezet fölényesen az android: Argentína (33%), Brazília (28%), Kína (38%) és Spanyolország (34%) – ezekben az országokban legalább duplája az android részesedése az iOS-ének, de van ahol még nagyobb. További hét országban vezet az android, a következő ötben már „elhúzott”: Belgium (28% szemben a 20%-kal), Olaszország (26% szemben a 17%-kal), Japán (55%! szemben a 39%-kal), Új-Zéland (41% szemben a 31%-kal), USA (40% szemben a 32%-kal). További kettőben bár vezet az android, de szinte fej-fej mellett van a két rendszer: Hollandia (33% szemben a 30%-kal), Norvégia (39% szemben a 37%-kal).

Érdemes azt is észrevenni, hogy ahol az iPhone vezet 2012-ben, ott rendszerint 40% feletti a részesedése (kivétel Németország és az Egyesült Királyság), viszont az android számai csak három országban érik el a 40%-ot: Japánban, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban. Ennek ellenére elmondható, hogy az iPhone vesztésre áll: a 2011-es adatokat megnézve abban a 15 országban, ahol mindkét évre vettek fel adatot, Finnország kivételével mindenhol vezetett még tavaly (és egyedül Ausztriában volt holtverseny a két rendszer között). 2012-re viszont a 14 országból hatban már elveszítette az elsőségét, sőt, van ahol látványosan visszaesett, például Japánban vagy Spanyolországban.

(folytatjuk)

AZ OUR MOBILE PLANET KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

A kutatás első hulláma 2011. március-júliusa, második hulláma 2012. január-márciusa között készült. A kutatás országonként és évenként eltérő mintamérettel folyt (a legkisebb országos minta 500 fős, a legnagyobb 6.000 fős volt). Minden országban online kérdőívvel vették fel az adatokat, amelyeket kulcs változók mentén súlyoztak az okostelefonos populációra. A súlyozáshoz szükséges változókat telefonos kutatással vették fel. Bővebben a kutatásról.

Pintér Robesz

Úgy tűnik, hogy a kapcsolatépítő közösségi oldalak a különböző országokban legfeljebb a teljes népesség 50%-át képesek rávenni arra, hogy csatlakozzanak. Ez látszik a Facebook adataiból is, ahol legutóbb az amerikai felhasználók számában 1,1 százalékos csökkenést regisztráltak és a Capstone nevű külső elemzőcég tanulmányában azt a becslést tették közzé, hogy kétmillióan hagyták el az oldalt. Nemrégiben volt a Facebook tőzsdei bevezetése és már akkor is szó volt róla, hogy a piac már túlárazta a kapcsolatépítő portált, aminek jelenleg egyébként már 900 millió felhasználója van világszerte. A Netidők asztaltársasága az Index híre alapján beszélgetett a témáról, ennek kivonatát adjuk most közre. Az elején azt latolgatták, hogy vajon a Facebook elérte-e a plafont a felhasználók számában?

Bódi Zoltán: Hát szerintem… mennyi?! egy egész valahány tized százalékos változás még lehet, hogy a mérési hibahatár környékén van…

Nagyistók Tibor: De ez kétmillió ember!

Bódi Zoltán: Igen, ez nagy tömeg, de 1,1 százalék… És a 98,9% meg ott maradt a Facebook-on!



Nagyistók Tibor: Na jó, de több adat is arra mutat, hogy a Facebook-nak most nem egy fellendülős időszaka van. Lásd a tőzsdei buktát…

Bódi Zoltán: Kérdés, hogy a világ többi részén hogy állnak. Mert ha Amerikában – tegyük fel – megtelt a piac, azért rajta kívül még van egy pár hely a Földön, ahol a Facebook elérhető.

Kovács Tücsi Mihály: Igen, meg amilyen politikai helyzet van, lekapcsolnak időnként egy-egy fél országot és akkor rögtön eltűnnek ennyien bármilyen közösségi oldalról!

Bódi Zoltán: De ők nem szállnak ki! Nem szüneteltetik a fiókjukat a Facebook-on!

Kovács Tücsi Mihály: Egyáltalán lehet a fiókot szüneteltetni?

Bódi Zoltán: Igen, törölni nem tudod magad onnan soha, csak szüneteltetni (felfüggeszteni) a hozzáférésedet, úgy, hogy ne lássa senki. De ha meggondolod magad, akkor vissza tudsz menni. Én már csináltam ilyet. Ugyanabban az állapotban tértem vissza, ahogy másfél éve abbahagytam.

Kevin: Viszont azért érdekes, hogy szerintem a tőzsdei buktájuknak nem nagyon van köze szerintem a felhasználóikhoz. Annak inkább ahhoz van köze, hogy miből fognak pénzt csinálni a befektetők. Amíg ingyenesek a szolgáltatások, a felhasználók addig nem nagyon izgatják magukat szerintem.

Nagyistók Tibor: Mindenesetre 900 millió felhasználó van világszerte és lehet, hogy már van egy halom alternatív verzió, például van egy kínai kapcsolatépítő portál, mert ott nem engedik a Facebook-ot. Meg van a MySpace és egyebek… Mutat-e valami trendet a Facebook csökkenése?

Borek András: 900 millióhoz az 1,1 százalék az csepp a tengerben… Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon kis szám. És ha jól tudom, ez a kétmillió felhasználó Amerikából tűnt el…

Bódi Zoltán: És nem a globális felhasználószámból!

Borek András: Valószínű, hogy a szaldó pozitív, én ezért nem temetném a Facebook-ot. És az pedig szerintem egy nagy marhaság, hogy összemossák a cég tőzsdei teljesítményét a felhasználók számával ilyen módon. A tőzsdei részvényárfolyam csökkenése nem hozható semmilyen összefüggésbe a felhasználószám akármilyen növekedésével vagy csökkenésével, hanem egyszerűen a cégnek az értékelésében mutat egy mérőszámot.

Nagyistók Tibor: Beleolvasva a hírbe: „A Facebook növekedése éppen abban a 23 országban állt meg, ahol a felhasználói bázis már elérte a teljes népesség 50 százalékát.” Tehát ezekben az országokban megállt. A tőzsdén mindig jelent valamit, hogy ha valami nem felfele megy, hanem pang… Mégis, ha valamit javasolnotok kellene Zuckerberg úrnak, mit javasolnátok, hogy kilendítse ebből a kátyúból a céget és ismét fellendülőben legyen a Facebook?

Borek András: Ingyen semmit. 

(Netidők) 

Ezzel a kifejezéssel már foglalkoztam nemrégiben az Infoszótárban (http://netidok.postr.hu/megosztasbol-mis-megart-a-sok-oversharing), ám most, amikor a közösségi hálózatok jellemző kommunikációs viselkedési formáit szedem össze, érdemes visszatérni rá.

A Facebook és a hozzá hasonló internetes közösségekhez nagyon könnyű csatlakozni, hiszen a valós térbeli megjelenés nem szükséges hozzá, otthonról, az ágyban fekve, egy laptopról igen könnyű közösségi életet élni. Ennek részben az is a következménye, hogy mivel nem találkozunk szemtől-szembe a partnereinkkel, nem mindig vagyunk tisztába a közönségünk nagyságával vagyis a közzé tett információink nyilvánossági fokával.

Vannak olyan karakterű emberek, akik könnyen szóba elegyednek másokkal, gyorsan, sok mindent elmondanak magunkról az ismerőseiknek, kollégáiknak, barátaiknak. Azonban ha ezt a közösségi oldalakon teszik, akkor az interkonnektivitás (kölcsönös, hálózatos, több fokozatú kapcsolatrendszer) miatt olyanokhoz is eljuthatnak a személyes információink, akikre igazából nem tartozna.

Az oversharing olyan kommunikációs magatartás, amelynek a lényege, hogy válogatás, kontroll nélkül teszi a nyilvánosság számára elérhetővé a legszemélyesebb adatokat, tudnivalókat is. A magánélet korlátai sokkal alacsonyabbak, sokkal kevésbé határozottak az internetes közösségi hálózatokon, mint a térbeli valóságban. A kifejezés jelentése: 'túl sok személyes vagy semmitmondó információ megosztása a közösségi hálózatokon'.

Az oversharingnek viszont természetesen van kommunikatív funkciója: 1. jelhagyási ösztön, 2. túlkompenzálás (a szorongást bizonyos helyzetekben, különösen virtuális környezetben kitárulkozással ellensúlyozza), 3. „kurkászás", pletyizési ösztön (a társadalmi kapcsolatok ápolásának az ösztöne). Ebben az esetben azonban ezeket a természetes funkciókat túlzásba viszik, illetve nem a megfelelő környezetben teszik.

Az oversharing szóalak szerkezete a következő: az igei alaptaghoz határozói tartalmú előtag járul: az angol share jelentése 'megoszt'; az over- 'túl-'. A share jelentése ebben a szövegkörnyezetben magyarul pontosan a meg- igekötővel adható vissza, ami az igéhez a befejezettség és az eredményesség jelentésmozzanatát fűzi. Az over- előtag funkciója ebben a szóalakban közel van a magyar túl- igekötőéhez, ám az oversharing egységes szóalakját nehezen tudjuk visszaadni, mert két igekötőt kellene fűzni az oszt igéhez: túl+meg+oszt, ez meg szokatlan, ezért csak körülírhatjuk: túlzott megosztás, míg a *túlosztó szóalak nem terjedt el, jelentése nehezen értelmezhető.

A túlzott megosztó olyan kommunikációs magatartást folytat, ami némiképpen kapcsolatba hozható a fanboijal, csak itt a rajongás tárgya nem egy külső személy, eszköz vagy márka, hanem önmaga. A személyes márkaépítés egyik sajátos – hozzáteszem, nem hatékony módja – az oversharing, hisz folyamatosan forog az ilyen felhasználó neve a közösségben, ám minél több személyes tartalmat oszt meg, annál kevesebben veszik őt komolyan, mert az intimitás határának a rendszeres átlépése nehezen tolerálható.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az általános vélekedés szerint sokat elárul valakiről, hogy milyen az asztala. Íme a számítástechnika történetének néhány legnagyobb hatású személyiségének munkahelyi íróasztala.

Steve Jobs, Apple

Jeff Bezos, Amazon

Steve Balmer, Microsoft

Bill Gates, Microsoft

Dennis Crowley, Foursquare

Max Levchin, PayPal

Elon Musk, Space X

Michael Dell, Dell

Tony Hsieh, Zappos

Mark Zuckerberg, Facebook

Toochee, a galaktikus

Pár napja jelent meg a hír, hogy példátlan tudományos hamisítás-sorozatra bukkantak. Dr. Yoshitaka Fujii a Toho Egyetem egykori kutatója két évtizeden keresztül több mint 200 szakmai cikket publikált hamisított, manipulált adatok alapján. Vajon hogyan sikerülhetett az internet korában húsz éven keresztül az orránál fogva vezetni a szakmai közönséget és a szakértő bírálókat alkalmazó tudományos orgánumokat, amelyek a cikkeket közölték? Erre a kérdésre keresi a választ egy egyszerre rendkívül szórakoztató és ugyanakkor elszomorító cikkben az Arstechnica.com oldalán John Timmer, aki megalkotta a tudományos adathamisítók 8 pontját, avagy mire figyelj, ha nincs kedved kutatni, de szeretnél tudományos karriert építeni.

1. Csak olyan adatokat hamisíts, amiket senki sem akar látni! A legegyszerűbb, ha anonimizált páciens adatokkal dolgozol, amiket soha senki sem fog tudni visszakövetni és ellenőrizni.
2. Több intézménnyel dolgozz együtt! Így biztos, hogy még nehezebb leellenőrizni, amit csináltál.
3. Olyan eredményeket hamisíts, ami az elvárásokat igazolja! Ne akarj tudományos szenzációkat publikálni vagy tudományos áttöréseket elérni, légy szerény és ne hívd fel magadra a figyelmet!
4. Ne csinálj olyan kutatásokat, ami bárkit is érdekel! Ez szoros korrelációban áll az előző ponttal.
5. Ne közölj írásokat a saját szakterületeddel foglalkozó lapokban, csak a határterületeken! Ez esetben ugyanis a bírálók nem igazán fognak érteni ahhoz, amiről írsz, tehát a lebukás veszélye is kisebb.
6. Oszd meg a felelősséget! Minél többen vonódnak be a történetbe, annál kevésbé valószínű, hogy valaki úgy érzi, az ő felelőssége tisztázni, mi történt. Például több lapban publikálj, változtass gyakran állást, több helyről pályázz kutatási pénzekre.
7. Ne plagizálj! A plágiummal nagyon könnyű lebukni, amióta elektronikus adatbázisok állnak rendelkezésre. Ha így lebuksz, még a végén felmerül a kérdés, hogy vajon a munkád más része is hamis lehet.
8. Ne másold a képeket! Ugyanazokkal az illusztrációkkal, teljesen megegyező grafikonokkal gyanút keltesz. Tényleges kutatásokban ugyanis sohasem állnak elő teljesen azonos eredmények.

Ha mindezekre odafigyelsz, szép karrier várhat rád – persze mivel nem hívhatod fel magadra a figyelmet, csak szerény tudományos karriered lesz. Ám, ha lebuksz, semmi jóra ne számíts, egy ilyen csalássorozatot nem lehet kimagyarázni és a tudományos életben kiátkozottként fognak rád tekinteni.

Pintér Robesz