Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Smartmobil 2013: ne állj a mozgó daru alá!

Immár negyedik alkalommal rendezték meg a Smartmobil konferenciát, amelyen ezúttal közel ezren vettek részt a már megszokott helyszínen, a RAM Colosseumban. Az elsősorban jól láthatóan fejlesztőknek és a start-up cégeknek, valamint befektetőknek szóló konferencia ezúttal is vonzotta a terület után érdeklődő rokon szakmák képviselőit, bár mintha médiásból, FMCG cégekből és az ügynökségek képviselőiből kevesebb lett volna a korábban vagy hasonló rendezvényeken megszokottnál. A mobilos terület rakétaszerű bővülésével együtt immár jobban azonosítható részterületekre szakad és ezzel párhuzamosan a hozzá kapcsolódó várakozásokra ráülő lila köd is oszlani látszik a fejekben. Ez összefügg azzal, hogy egyre többen kézzelfogható tapasztalatokat szereznek mobilos projektekben és nem csak a megmentőt vagy a gyors meggazdagodás lehetőségét látják benne - sokszor hamis illúziókat kergetve.

2010-ben - az első alkalommal - még arról szólt a rendezvény, hogy "jön-e a forradalom" és még az iPhone és az Android csatározása volt a középpontban, ahol az Android még nem volt az a nyomasztóan hatalmas ökoszisztéma, mint most. 2011-ben már tavasszal kijelenthettük, hogy ez az Android éve lesz - a várakozások beigazolódtak, megállíthatatlanul terjedt a rendszer világszerte, viszont, ahogy feljebb említettem a területről sokan tudtak keveset, így inkább ködös elképzelések hajtották a tömegeket a rendezvényre. 2012-re már nem az volt az érdekes, hogy jön-e a terület, mert biztosak lehettünk benne, hogy igen, hanem az volt a kérdés, hogy mekkora felfordulást okoz, mi mindent változtat meg az életünkben gyökeresen. Végül 2013-ban már arra fókuszálunk, hogy mit mutatnak a hazai és a nemzetközi tapasztalatok, a mi saját projektjeink tapasztalatai (sikereink és kudarcaink). Amiből az is kiderül, hogy mit és hogyan kell csinálni ezen a területen és mi várható még a jövőben, merre érdemes továbbindulni. Éppen ezért már nem kérdés, hogy jön-e a terület, hogy mekkora, hogy mit ígér és mit változtat meg - mert már nyakig benne vagyunk mi is, ezért tudjuk, érezzük és csináljuk. Vagyis mi magunk is alakítjuk a jövőnket. Nem csak beszélünk róla. Első kézből tudunk saját tapasztalatokat megosztani, hogy nekünk hogyan megy, hogy éppen mi mit csinálunk és mit tanultunk belőle (például mozgó daru alá nem állunk). Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, hogy mások mivel foglalkoznak, mit fejlesztenek éppen és merre tart ez az egész a világ. A Smartmobil idejére mindenki kicsit félrerakja azt a munkadarabot, amin éppen dolgozik, megáll a forgácsok hullása, lerakjuk a munkaruhát, felvesszük az ünneplőt és elmegyünk tapasztalatokat cserélni. És nagyon jól van ez így, jobb arról beszélni, amit  csinálunk, mint amit mások csinálnak (több ezer kilométerre tőlünk) vagy, amit csinálni kellene, ha végre nekifognánk.

A 2013-as Smartmobil konferencia nagy lépést tett a nemzetközivé válás felé is. Érezhető a szervezők törekvése, hogy regionális rendezvényt (eseményt) csináljanak a Smartmobilból, ami kitör a köldöknézős, ej mi magyarok vagyunk a bokréta a Jóisten "okostelefonján" megközelítésen. Már korábban is voltak nemzetközi előadók, de ez volt az első év, hogy a nagyteremben szinte alig hangzott el magyar előadás. Mindez kell ahhoz, hogy érdemes legyen idejönnie egy cseh, osztrák vagy éppen finn fejlesztőnek, szakértőnek, mert nem csak valamennyi networking lehetőséget kap, hanem érdekes, csámcsognivaló tartalmat is. Ahhoz, hogy felrakjuk Magyarországot (Budapestet) az okostelefonos világ térképére, szükség van egy ilyen eseményre.

Végül a Smartmobil bevallottan a hazai (nem csak) mobilos start-upok seregszemléje is akar lenni. Hogy megmérettessenek a hazai világmegváltó ötletek és még inkább becsatlakozhassanak a nemzetközi vérkeringésbe. Seregszemle is ez, de több annál, a családi ezüst megmutatása. Az irány jó, a következő lépésben az kell, hogy nemzetközi összevetésben is megmérettessenek a projektek, ne csak a zsűri legyen világlátott, tehát ne csak szinte kizárólag magyar csapatok versenyezzenek.

Szóval mindent összevetve jó volt az idei rendezvény is, az irány jól látható, gratula és köszönet a szervezőknek!

Pintér Robesz

Beszámolóim a korábbi Smartmobil rendezvényekről:

2012: Smartmobil 2012 - nomofóbok egymás közt

2011: Az okostelefon ígérete és illúziója

2010: Jönnek az okostelefonok - iPhone vs. Android konferencia

 

0 Tovább

Zombi hálózat

A jelentésváltozás kifejezetten érdekes jelensége a nyelvünknek, ez mutatja talán a legjobban, hogy a nyelv élő, folyamatosan változó rendszer, hiszen a lehető legtermészetesebben fordulhat elő benne, hogy egy megszokott kifejezés új jelentést vesz fel, így az eredetitől teljesen eltérő szövegkörnyezetben használjuk fel. Ezek a jelentésváltozások többféle módon mehetnek végbe, de az egyik leggyakoribb eljárás az, hogy az eredeti és az új jelentés között valamilyen kapcsolat (hasonlóság, logikai kapcsolat vagy fogalmi, funkcionális egyezés figyelhető meg. Így van ez a zombi hálózat szerkezettel is.

 

Ez a szórakoztatóiparból származó, kellemetlen asszociációkat keltő metaforikus kifejezés azt sugalmazza, hogy a számítógépeket sátáni, túlvilági erők támadhatják meg és zombivá válva hálózatba rendeződnek. Természetesen nem erről van szó, azokat a számítógépeket szokás zombinak titulálni, amelyek a felhasználó tudta nélkül vírusok, spamek, illetve egyéb kórokozók közvetett terjesztőivé válnak és eközben más, hasonlóan megfertőzött gépekkel összekapcsolódva koncentrált, összehangolt támadásra lehet felhasználni őket. Mindez elsősorban azokkal a gépekkel fordulhat elő, amelyek állandóan csatlakoznak a világhálóra, ugyanakkor nincsenek ellátva a megfelelő biztonsági alkalmazásokkal, így könnyen be lehet hatolni ezekbe a rendszerekbe és át lehet venni fölöttük az uralmat.

 

A zombi kifejezés a horrorfilmekből lehet ismerős, és a természetfölötti erők által feltámasztott halottat jelenti, maga a zombi szó a voodoo kultuszhoz kapcsolódik. Metaforikus jelentésátvitelnek köszönhetően került be az informatikai szaknyelvbe. Az eredeti jelentés és az új jelentés közötti kapcsolatot ’az élő halott’ jelentéselem hordozza, hiszen a zombi-PC voltaképpen kicsúszik a felhasználó irányítása alól, és már csak igen nehezen tudja ellátni a kitűzött feladatokat, viszont olyan tevékenységet át el, ami kívül esik az eredeti, felhasználói szándékon, és mindezt a felhasználó által kontrollálatlanul teszi.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Külső tápegység Kínából

Nem működött igazán, ezért gazdája szétszerelte.

1 Tovább

Zenehallgatás: a walkman-től a bőség zavaráig

Imádok zenét hallgatni. A napokban átálltam a Deezer zenei szolgáltatás használatára, aminek kapcsán felmerült bennem mennyire megváltozott az elmúlt 20 évben, hogy hogyan és milyen zenéket hallgathatok. Ugyanakkor a walkmanes, kazettás, az mp3-as és a mobiltelefonos streaminges időszaknak egyaránt meg voltak - vannak a maga kompromisszumai és szűk keresztmetszetei. Mindeközben azonban a korlátos világból eljutottunk a bőség zavaráig.

17 éves voltam 1993-ban, amikor életem első walkman-jéhez hozzájutottam - talán egy kicsit későn, de nagyon örültem neki. Napi 3-4 órát nyüstöltem éveken keresztül és még ma is működik. Akkoriban már volt vagy 50-100 kazettám, rajtuk mindenféle zenével, amit rendszerint ismerősöktől "szereztem". Némelyik minősége kiváló volt - közvetlenül CD-ről voltak átmásolva. Akkoriban a CD a magyar zsebeknek szinte megfizethetetlen volt (szerintem még ma is az), műsoros kazettát pedig ritkán vettem. Mind a mai napig meg vannak ezek a kazetták, néha napján még hallgatni is szoktam őket... A kazettás időszak zenehallgatására az volt a jellemző, hogy korlátozott volt a zenék elérhetősége és többnyire alkut kellett kötni a minőség terén is. A walkman ugyan mobilissá tette a zenét, de az ember maximum néhány kazettát vitt magával egy útra, jó előre el kellett tehát döntenie, hogy majd milyen zenéhez lesz kedve.

A következő minőségi ugrást számomra az mp3 lejátszók megjelenése hozta el a 2000-es évek közepén. A korábbi másolt kazettákhoz képest az mp3 minősége fényévekkel jobb volt, csak az igazán vájt fülűek véltek felfedezni minőségromlást a CD-hez képest (nem is tudom, hogy ezért inkább irigyelni vagy sajnálni kellene-e inkább őket). Nekem tökéletesen megfelelt az mp3 minősége. Ami zavart, hogy az mp3 lejátszók vagy az mp3-at lejátszó telefonok (volt egy walkman telefonom is, imádtam) kapacitása korlátos volt. Mindössze néhány album fért rájuk, sohasem a teljes zenei gyűjteményem. Emiatt macerásabb volt zenét vinni egy útra, mint a kazettás korszak idején: nem volt elég pár perc, hogy kiválasszam melyik kazettát vigyem magammal - be kellett kapcsolni a számítógépet és egyenként másolgatni a zenéket vagy albumokat. Ezt nagyon utáltam. A korszak másik dilemmája, hogy az ember a sötét oldalra állt-e, vagy jogtiszta forrásból szerezte-e be a zenéit. Mivel idehaza mp3-akat gyakorlatilag nem lehetett igen sokáig jogtisztán beszerezni, tiszta úton maradt a költséges CD-zés. Nekem is van olyan 100-200 CD-m, néha még most is hallgatom őket. Fekszik bennük pár százezer forintom, miközben töredékét sem sikerült beszereznem annak a zenének, amit igazán szerettem volna.

A következő szintet nekem egy olyan mp3 lejátszó beszerzése jelentette 2008-ban, amire egy időben az összes zeném ráfért - hogy ne kelljen rajta mindig csereberélni a zenéket. Így beszereztem egy 120 gigás iPod-ot, amire 20 ezer zeneszám fért volna fel. Itt már nem jelentett problémát, hogy milyen zenét vigyek magammal, mindig nálam volt minden. Viszont, amit megfigyeltem, hogy így nagyjából megrekedtem 2008-ban, azóta szinte semmilyen új zenét nem szereztem be. Ráadásul 20 ezer zeneszám irtózatosan sok, az iPodon lévő zenék egy jelentős részét az elmúlt öt évben egyetlen egyszer sem hallgattam meg, másokat meg akár több tucatszor is.

Már a 2000-es évek elején úgy gondoltam, hogy a zenék fizikai birtoklása nem jó megoldás, mert bakelitből, kazettából, CD-ből sem lehet egy átlagos pénztárcával néhány száznál többet beszerezni. Nekem meg ennél jóval szélesebb volt a zenei ízlésem. Már akkoriban arról álmodoztam, hogy milyen jó volna, ha egy fix havidíjért "minden" zenéhez hozzáférhetnék. Ehhez persze nem csak az akkoriban még nem létező ilyen zenei szolgáltatásra, hanem kiváló internetre is szükség lett volna. Mára azonban eljutottunk ide: a Deezer 20 millió zeneszámot tartalmazó gyűjteményéből bármikor, szinte bármit meghallgathatok. Sajnos menet közben a mobil net még kompromisszumokra kényszerít, mert a 1,5 gigás internet csomagomat körülbelül 2 hét alatt sikerült kimerítenem a körülbelül napi 2 óra streaming zenével. De ez csak a kisebbik "gond" - hiszen indulás előtt, még wifi közelben, elvileg szinte bármilyen zenét pár kattintással letölthetek az okostelefonomra, aztán azt hallgathatom út közben. Az igazi kihívás ebben a rendszerben a bőség zavara - ami már a 20 ezer zeneszámnál is megjelent. Most, hogy 1000-szer(!) annyi zenéhez férek hozzá, milyen zenét hallgassak, hogyan fedezzem fel az új zenéket? Amíg csak néhány kazettám vagy CD-m volt, illetve később egy szélesebb mp3 gyűjteményem, addig többnyire az ismerős, megszokott zenéimet hallgattam, nem hagytam el a komfort zónámat. Most viszont bármit hallgathatok - ha ugyanazt hallgatom, amit még a walkman-en, vagy később az mp3 lejátszón, akkor vajon mi értelme van ennek az egésznek?

Szóval most a felfedezés fázisában vagyok. A korábbiakhoz képest sok új megjelenésű albumot hallgatok meg, olyanoktól kezdve, akiket mindig is kedveltem (David Bowie vagy Depeche Mode), olyanokon keresztül, akiket ismertem, de rendszerint nem hallgattam (Eric Clapton), hallottam róluk, de sosem hallgattam őket (Justin Timberlake) olyanokig, akikről sosem hallottam és csak a Deezer hívta fel a figyelmemet rájuk (Rhye). Meghallgattam friss magyar toplistás dalokat, amiket amúgy soha az életben nem ismertem volna meg (ByeAlex). A Deezerbe integrált Facebook révén a barátaim által kedvelt zenékbe is belehallgattam és néhány kifejezetten megtetszett (Caro Emerald). Végül olyan zenekarokat is felfedeztem, amikre az elmúlt években merő lustaság miatt nem szántam időt (Muse).

A Deezernek köszönhetően sokkal több és többféle zenét hallgatok, mint bármikor korábban. A furcsa az, hogy mégis hiányérzetem van, mintha ebben a bőség uralta zenei világban még egyáltalán nem találtuk volna ki, hogy hogyan fedezzük fel azokat a zenéket, amik ott vannak, ránk várnak, imádnánk őket, de eddig még nem hallottunk róluk. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Mobinauta - a mobil hullámok hajósa

Hozzá vagyunk szokva, hogy az interneten, az informatikában minden kifejezés angol eredetű. Örömmel hallottam egy rádióműsorban a napokban (2013 márciusában) a mobinauta kifejezést. Ebben a szövegkörnyezetben a mobinautát az okostelefon felhasználóira értették, tehát olyan személyekre, akik az okostelefonjuk, sőt, egyéb mobil eszközeik (pl. tábalgépek) segítségével folyamatosan internetkapcsolatban vannak, és okostelefonra készített alkalmazásokat használnak.

 

A mobinauta egyébként közvetlenül a franciából került nyelvünkbe, mert a francia mobinaute az alapja. A franciában ezek a –naute végződésű kifejezések egyáltalán nem ritkák, a mobinaute egyszerűen mobiltelefon-használót vagy mobilozót jelent, ám egyre gyakrabban fordul elő – a technológiai fejlődésnek köszönhetően – okostelefon-felhasználó jelentésben is. Ám ne feledjük el, hogy a franciában használatos például az internaute kifejezés is, ami internetfelhasználót jelent. Ám a –naute utótag a görög-latin eredetű nauta alakra megy vissza, a jelentése ’hajós’. Ismerjük az internetezésnek a hajózás köré épülő kognitív metaforakörét, tehát azokat a képi kifejezéseket, amelyek egy gondolatkörbe rendeződve fejeznek ki egy jelentésmezőt: szörfözés az interneten, navigálás a weben, az egyik kora böngészőnk a nevében is viselte a hajózás egyik szakkifejezését: Netscape Navigator (még ennek a legendás böngészőnek a logójában is egy hajó kormánykereke volt látható).

 

Érdekes, hogy a mobiltelefonok valós hullámokat, mégpedig rádióhullámokat használnak, tehát a hullámzás és a hajózást kognitív metaforaköre még magyarázható is, bár nem hiszem, hogy tudatos lett volna ennek a figyelembe vétele a mobinauta szó alkotása során.

 

A –nauta végződésű kifejezések a görög mitológiának köszönhetően mellesleg a magyarban sem ismeretlenek: asztronauta vagy a ritka aeronauta ’repülő’, Argonauta. Az Argonauták voltak azok a hajósok, akik Argosz Argó nevű hajóján – innen a nevük argosz+nauta ’az Argó hajósai’ – utaztak Kolkhiszba, hogy segítsenek Iaszón királyfinak megszerezni az aranygyapjút.

 

Az egyszerű francia mobilhasználót, mobilozót jelentő mobinaute tehát már nemzetközileg is használatos, és egyre gyakrabban szerepel az okostelefont használók jelzésére.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek