Netidők Blogtársaság

Dezintegráló hazai kultúra, inkompetens szabályozási környezet, lemaradás okostelefóniában, innovációs kényszer, ötletes új megoldások. 2013. március 12-én, kedden rendezték meg Budapesten az Evolution ’13 konferenciát, amely a legújabb online, mobilos és közösségi médiás trendekkel foglalkozott.

A Hotel Héliában három teremben párhuzamosan zajló rendezvényt György Péter, az ELTE professzora nyitotta meg. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos belátnunk, hogy az Egyesült Államokból érkező új technológiai trendek vagy kulturális jelenségek teljesen más léptékben értelmezendők nálunk, mint eredeti közegükben. A lépték fogalma ebben az esetben a térképészetből jön, és azt jelenti, hogy mekkora kicsinyítésben-nagyításban látunk egy környezetet, mi rajzolódik ki a térképen (ezzel ugyanis láthatóvá tehetünk és el is tüntethetünk dolgokat). Magyarország egy pici ország, más lehetőségekkel és problémákkal, mint az USA – ez még önmagában nem lenne baj, de jelenleg a hazai szabályozási környezet, a jogalkotók képtelenek lefordítani a hazai közegre a világban zajló technikai vagy kulturális változásokat és megfelelő szabályozási környezetet teremteni számukra. Jól láthatóan nem is értik ezeket. Ezt még tetézi, hogy a legfontosabb (legtöbb embert elérő) média, a televíziózás, különösen az MTVA produktumai alapján nincs tisztában azzal, hogy milyen kulturális változások zajlanak a világban. A kereskedelmi média sem sokkal jobb, ha megnézzük például a saját gyártású sorozatokat, akkor abból egy züllött, „kavarós” emberekkel teli kriminalizált Magyarország képe rajzolódik ki. Miközben a médiának az lenne a szerepe, hogy integratív közeget teremtsen, segítsen értelmezni a világot, hogy miről mit gondoljunk, hogyan viszonyuljunk hozzá össztársadalmi szinten. Ezt azonban nem teszi meg, helyette a rendszerint amerikai filmek és sorozatok próbálják betölteni ezt a szerepet idehaza is – csakhogy ezeket nem egy ilyen kis léptékű országnak szánták, így nálunk nem is képesek integrálni a társadalmat. A hazai média úgy tűnik inkább dezintegrál, műsorai pedig rendszerint nemzetközi mércével mérve nézhetetlenek, egy állatkert belső terjesztésű anyagainak tűnnek. Kemény szavak ezek – nem véletlenül érezhette a közönség, hogy most jól „megkapta”.

A központi teremben tartott megnyitót a két kisteremben is közvetítették, majd ezekben is elkezdődött a program, jómagam az elsősorban az okostelefóniával foglalkozó Mobile Hungary-t választottam és ültem végig az előadásokat egészen kora délutánig. A mottó az „Elmosódó határok: ahol az offline és az online találkozik” volt, ami röviden annyit jelentene, hogy a mobiltelefon képes elszakítani az internetet a helyhez kötött számítógépektől, lehetővé tenni, hogy bárhol és bármikor hozzáférjünk az internethez, tartalmakhoz, alkalmazásokhoz. A mobilban így találkozhat az offline és az online világa.

Az előadásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy bár ez a lehetőség idehaza is létezik, de a hazai evolúció elég lassú, sokan, akiknek van okostelefonja, nem használják azt internetezésre (40%-a az okostelefon tulajdonosoknak az eNet 2012 decemberi mérése szerint). Az okostelefonosok közel fele nem nézi a telefonján sem a levelezését, sem a közösségi médiát, végül 60%-uk nem tölt le alkalmazásokat sem a készülékére. Költői kérdésemre, hogy akkor „mi a fenének nekik okostelefon” a hallgatóság néhány tagja provokálva érezte magát és érdekes párbeszéd alakult ki. Egyetértettünk abban, hogy sokaknak azért van okostelefonja, mert a szolgáltatóknál szinte csak ilyen készüléket kapni kedvező áron. Mások pedig egyszerűen divatból vesznek ilyen készüléket. Sokan azonban nem érzik szükségét, hogy ki is használják ezek tudását, vagy, hogy adatforgalmi csomagot is válasszanak hozzá. Annak ellenére sem, hogy a belépő csomagok elég olcsóak (akár 1000 forint alatt is elérhetőek) – bár ahogy nemzetközi összevetésben láttuk a hazai mobilozás árai Európában a drágábbak közé tartoznak, ami részben hozzájárul ahhoz, hogy a mobil internet használatát tekintve tavaly sereghajtók voltunk Európában. Innen nézve elég nehézkes ez a mobilos evolúció idehaza – ami lehet, hogy nem csak engem emlékeztet arra, ahogy a ’90-es években az internet használata (nem igazán) terjedt idehaza.

Az előadásomat Erdélyi Zsolt, Kis Ervin Egon és Novák Péter kerekasztal beszélgetése követte. Elsősorban abban nem értettek egyet hárman, hogy kell-e, érdemes-e Magyarországon innoválni. Erdélyi Zsolt szerint inkább a Volkswagen kiváró, követő logikáját kellene itthon is alkalmazni, ha valami már bevált máshol, akkor kell a hazai közegre átültetni – bár ekkor sem garantált a siker. Kis Ervin Egon szerint viszont muszáj felkészülni a változásokra, mert azok sokkal gyorsabbak, mint bárki gondolná. Példának a VHS hazai eltűnését említette, ami az egyik évben még rekord eladásokat generált a karácsonyi szezonban, majd a következő tavasszal a nagy kiadók bejelentették, hogy nem adnak ki több filmet VHS-re. Attól, hogy most még úgy tűnik, számos feltétel nem kedvez a mobiltelefonos megoldásoknak, az sokkal gyorsabban fordítja majd fel gyökerestül a viszonyokat, mint gondolnánk. A postakocsi hálózatot működtetők sem féltek az autóktól annak idején, mert azokhoz rendes úthálózat, benzinkúthálózat és elérhető javítóműhelyek sokasága kellett. Olyan komplex infrastruktúra, aminek kiépítése lehetetlenül összetett és hosszan tartó folyamatnak tűnt akkor… A mobilra is most kell felkészülni, mert sokkal gyorsabban jön, mint az a hazai viszonyokból tűnhet.

Végül hagy zárjam ezt a töredékes beszámolót egy érdekes innovációval. Ottlik „Hajnali háztetők” című regényéből készítettek interaktív sétát okostelefonra a MOME KTL, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA SZTAKI e-Learning Osztálya közreműködésével. A séta segítségével nem csak a regényt ismerhetjük meg, hanem azt a fizikai környezetet is, ahol a regény a múlt évszázad ’30-as éveiben játszódott. Az irodalmi séta elérhető a Budapest Guide@Hand alkalmazás ingyenes budapesti sétái között – ha végre kitavaszodik, akkor érdemes, akár több részletben is, bejárni a 16 kilométeres kulturális túrát, amiben találkozik az offline és az online világ.

Ottlik: Hajnali háztetők irodalmi séta from Creative Technology Lab on Vimeo.

Pintér Robesz

A játék már a kezdetektől hozzátartozik a mobiltelefonhoz, közel annyira, mint a telefonálás vagy az sms – elég csak a megszállottan „snake-ező” egykori Nokia-tulajdonosokra, vagy a színes kijelzőkön már kifejezetten jól mutató „tetris” népszerűségére gondolnunk.

Az okostelefonok megjelenése persze a mobilos játékok terén is hatalmas változásokat indított el. Az ingyenes és fizetős alkalmazások között számtalan játékot találhatunk, amelyek rendre előkelő helyen szerepelnek a különböző digitális boltok toplistáin. A közel kétmillió magyar okostelefon-használó többsége él is a lehetőséggel: 25 százalékuk rendszeresen, további 42 százalékuk pedig alkalmanként szokott játszani a telefonján – három okosmobilos közül tehát kettő ilyen célra is használja készülékét.

Bár az okostelefon-használat inkább jellemző a férfiakra, mint a nőkre, abban, hogy valaki játszik-e a smartphone-ján vagy sem, már nincs különbség a két nem között. Sőt a nők körében másfélszer annyian aposztrofálják magukat rendszeres játékosként, mint a férfiak körében, igaz, a rendszeresen játszó férfiak lényegesen több időt töltenek játékkal, mint a rendszeresen játszó hölgyek.

Az, hogy a játékkal töltött idő sok-e vagy kevés, természetesen nagyon szubjektív, és az is érthető, ha a játékosok ennek mértékét alulbecsülik. A rendszeresen játszók alig több mint fele érzi úgy, hogy hetente egy óránál többet tölt mobilos játékkal, igaz, a több mint másfél órás átlagos heti játékidő azért kevésnek sem mondható, főleg ha figyelembe vesszük a készülékek paramétereit – mint az üzemidőt vagy a képernyő méretét –, illetve azt, hogy a telefon csak egyike azon eszközöknek, amelyeken digitális játékok játszhatóak.

Ennek ellenére a játékosok csupán 13 százaléka érzi úgy, hogy sokat játszik, és a rendszeresen játszóknak is csupán egyharmada vélekedik így, azt pedig kevesebb, mint 2 százalékuk gondolja, hogy már valóban túlzásba viszi a játékot. Ez az adat azért is figyelemreméltó, hiszen a felmérésből kiderül, hogy bizony nincsenek kevesen, akiknél a mobilos játék valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenység rovására megy. Az okostelefonon játszók egytizedével fordult már elő, hogy a játék miatt elmaradt a munkájával vagy a tanulással, 6 százalékuk mondott már le emiatt valami más szórakozásról, 4 százalék késett el valahonnan, mert nem tudta abbahagyni a játékot, az pedig már minden ötödik játékossal megesett, hogy a játék „öröméért” kevesebbet aludt. Összességében a játékosok 27 százalékának volt már olyan tapasztalata, hogy a mobilos játék negatívan hatott ki más tevékenységeire vagy akár társas kapcsolataira, 3-4 százalék pedig bevallottan gyakran szembesül ezzel. A rendszeres játékosok esetében – érthető módon – ez a jelenség még inkább tetten érhető: négytizedüknek volt már kisebb-nagyobb problémája a játék miatt.

Amellett persze, hogy sokan vannak, akik akkor is játszanak a mobiljukon, ha épp jobb vagy fontosabb dolguk is lenne, azért a többségnél ez a típusú tevékenység általában az időtöltés vagy a kikapcsolódás célját szolgálja. Tízből kilencen játszanak utazás vagy várakozás közben, heten otthon pihenésként, szórakozásként, hárman pedig munkahelyükön lazítás céljából. Ez utóbbi egyébként a férfiakra sokkal inkább jellemző, mint a nőkre, akik viszont este, elalvás előtt szoktak nagyobb arányban játszani: kétharmadukkal fordul elő ilyesmi, míg a férfiak alig több mint 40 százaléka játszik a mobilján, mielőtt álomba merülne.

Köztudott, hogy sokan viszik magukkal mobiljukat a mellékhelyiségbe is, így nem meglepő, hogy 43 százalék ilyenkor is szokott játszani a telefonján – egyeseknél pedig az illemhelyiség mellett az illemmel kevésbé összeférő dolog is szerepet kap: 12 százalék ugyanis azok aránya, akik adott esetben társas eseményeken, családi, baráti összejövetelen is előkapják készüléküket, hogy játsszanak vele.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Folytatjuk!

Kurucz Imre

| Még több lehetőség

A 21. század első évtizedeinek az egyik legfontosabb jelzője az okos, az intelligens és a gondolkodó. Van már okostelefonunk, okostévénk, és fejlesztés alatt áll a gondolkodó vagy intelligens keresőrendszer is, amely a szemantikus webhez vagyis a web 3.0-hoz kapcsolódik.

Érdemes végiggondolni ezeknek a kifejezéseknek a jelentését, vajon mitől lesz „okos” egy telefon vagy egy tévé, illetve hogyan válik gondolkodóvá a keresőrendszer.

Az okos kifejezés az infokommunikációs technológia világában leginkább az okostelefonnak köszönhetően terjedt el. Arról viszont már vita van, hogy pontosan mitől okos egy telefon, illetve hol válik el egymástól a hagyományos és az okostelefon. Ennek a készüléknek az intelligenciáját vagyis az okosságát leginkább az operációs rendszer, az alkalmazások fejlesztésére alkalmas platform, az e-mail, a böngészés és egyéb, számítógépes funkciók hozzáférhetősége adja. A telefonok véleményem szerint tehát azért nevezhetők okosnak, mert a sokoldalúságuk miatt rendkívül sok funkcióval rendelkeznek, és változatosan kiszolgálják a használóikat.

A gondolkodó vagy intelligens keresőrendszerek egyelőre csak fejlesztés, tesztelés alatt vannak, és a lényegük az, hogy a kereső ember gondolkodását próbálják meg modellezni. A hagyományos kereső rendszerek nagyon hatékonyan tudnak nagy szövegben szabad szavas kereséseket végezni, illetve kisebb-nagyobb szószerkezetek előfordulását és egyéb, a keresés pontosságát növelő faktort vizsgálni. Az emberek a keresés, tájékozódás során igyekeznek a keresett kifejezések kontextusát, szövegkörnyezetét is figyelembe venni, valamint a keresett szavak jelentését sem mechanikusan, szóalak + jelentés csoportosítással tanuljuk, értelmezzük. Az informatikai rendszereknek és fejlesztőinek igen nagy kihívást jelent az emberi kognitív folyamatok modellezése. Hisz a rendszereknek komplett szövegkörnyezetek elemzését is el kell végezniük, valamint a szavak egymásra vonatkozását is vizsgálniuk kell.

Másrészt a nyelvtudományban több elmélet is van arra, hogy a szavakat milyen módon értelmezzük, hogyan kapcsolunk a szavakhoz jelentést. Valószínű, hogy ez egy viszonylag összetett folyamat, amely gyakran mellőzi a véletlenszerűséget, és van benne logika is. Az egyik elmélet szerint a szavak és a jelentések mezőket alkotnak, amelyekben az egymással többé-kevésbé összefüggő jelentések és szavak összegyűlnek, és könnyen találunk közöttük kapcsolatokat. Az is valószínű, hogy az egyes konkrét tárgyakat, dolgokat a hozzájuk leginkább hasonlóak alapján (úgy nevezett prototípusok alapján) ismerjük fel. És ez csak néhány szemantikai elmélet a sok közül.

Ahhoz tehát, hogy a legfrissebb fejlesztésű keresőrendszerek valódi gondolkodó rendszerekké váljanak, legalább elfogadható mértékben kell megközelíteniük az emberi kognitív folyamatokról, szemantikáról való tudásunkat.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ez a kérést kapta a Samsung telefonos segélyszolgálatától egy vásárló, miután képtelen volt beállítani a Wi-Fi kapcsolatot a telefonon, és a az ügyfélszolgálaton is hiába próbáltak tanácsot adni. Figyelmesen megnézte a készüléket, és alaposan meglepődött.

Toochee, a Galaktikus

Spanyolországban az egyik egyetemen valósították meg azt a projektet, amelynek keretében a különböző szakokon tanuló hallgatók megterveztek és kiviteleztek egy olyan házat, amely napelemekből és napcellákból nyeri a hő és villamos energiát. Az egész projekt igen érdekes és minta értékű, ám a Netidők blogtársaságban az informatikai vonatkozások a legfontosabbak. Mivel az egyetemnek vannak informatikus hallgatói is, terveztek hozzá egy internetes kapcsolaton keresztül működő távvezérlő alkalmazást. A ház minden villamos energiával működő rendszere irányítható egy okostelefonos platformra írt alkalmazással. A felhasználó távolról is, illetve nyilván a házból is bekapcsolhat, kikapcsolhat bármit. Mire hazaér, befűtheti vagy nyáron lehűtheti a lakást, bekapcsolhatja a sütőt, a tévét, a számítógépet, elindíthatja a filmfelvételt, bekapcsolhatja vagy éppen kikapcsolhatja a világítást. Meglepő volt látni, hogy a bemutatón egy iPaddel vezérelték a televíziót, amelyen meglehetett nézni az építkezésről szóló filmet.

Mindezzel azért találkoztam, mert éppen Spanyolországban, Valenciában, az Universidad Cardenal Herrera egyetemen vagyok egy Erasmus programon, amelynek keretében a nemzetközi hallgatói csoport közös projektmunka keretében fenntartható energiával működtethető autók marketing- és kommunikációs kampányát dolgozza ki. Ennek a munkának az egyik háttérbemutatója volt, hogy minként lehet egy 100%-ban fenntartható, napelemes és napcellás energiaforrásokkal működtetett házat megtervezni, kivitelezni, hogyan építették fel a kommunikációs kampányt és milyen maga a ház. A legérdekesebb az volt, hogy miként tudott együttműködni az építész, a marketinges, a kommunikációs és az informatikus hallgató egy közös projekten. És lám, egy ilyen munkában is aktív része van az informatikának.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség