Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

RadioDNS: így működik a hibrid rádió

A jövő rádiózásának útkeresésében jelenleg az egyik kulcsfogalom a hibrid rádió. Ennek lényege az, hogy ugyanaz a készülék képes a kisugárzott rádióműsor vételére és egyúttal kapcsolódik az internetre, hogy megkeresse az éppen hallgatott rádióállomás interaktív szolgáltatását. Ennek egyik megvalósítása a RadioDNS nevű rendszer, amely két brit műsorszolgáltató, a közszolgálati BBC és a kereskedelmi Global Radio (jelenlegi neve: GCap Media) együttműködésében hoztak létre azért, hogy összekapcsolják a rádiós műsorszórást az internetes lehetőségekkel. A rendszer koncepcióját 2008 májusában Münchenben mutatták be, majd 2010-ben nonprofit szervezetet alapítottak a rendszer képviseletére.

A RadioDNS weboldalán, három pontban foglalják össze a rendszer főbb szolgáltatásait:

- RadioVIS: Fotók, ábrák, képsorozatok, valamint szöveges üzenetek megjelenítését teszi lehetővé egy kijelzőn. (Itt néhány videón megnézhető, hogy különféle rádiókészülékeken, illetve mobiltelefonokon hogyan működik a RadioVIS.) A VIS egyébként az angol Visualisation, azaz megjelenítés, láthatóvá tétel szóból ered.

- RadioEPG: A más rendszerekből már jól ismert elektronikus műsorújság. (Ez fontos eszköz a hallgató számára, hogy megtudja, éppen mit hallott, hall vagy mit fog hallani, legyen az műsor vagy egy zenei felvétel.)

- RadioTAG: Ez talán a legizgalmasabb lehetőség, mivel e funkcióval ténylegesen interaktívvá válhat a rádióműsor hallgatása, mert lehetővé teszi a hallgató számára, hogy visszajelzést küldjön a rádiósoknak, illetve felcímkézzék és könyvjelzőkkel jelöljék meg a rádiós tartalmakat.

Egy hibrid rádió fotója
Pure Sensia - íme egy hibrid rádió, ami a RadioDNS rendszer szerint működik

A rendszer hibrid jellegében az a szép, hogy nem csak a jól ismert analóg FM rádiózással, és a Nyugat-Európában erősen terjedő (digitális) DAB rádiózással, hanem még a középhullámú (AM) rádióadásokkal is összekapcsolható. A fentebb linkelt videók egyikében egy mobiltelefonon behangolnak egy FM rádióadást, majd látható a kijelzőn, hogy a rádióadó RDS kódjával küldött weblinket a rendszer automatikusan betölti és már láthatjuk is a műsorral kapcsolatos információkat és képeket.

Többféle megvalósítás lehetséges a készülékek terén: a hagyományos rádiókészülékek érintőképernyővel és Wifi modullal ellátva (lásd képünkön) vagy az okostelefonokat dokkoló készülékmegoldások (itt az érintőképernyőt maga az okostelefon adja), sőt mobil applikációként is beépíthető okostelefonokba vagy táblagépekbe. Néhány készülék itt megnézhető.

A RadioDNS weboldalán még a mobilszolgáltatók számára is üzentek: „A rádióhallgatás a mobiltelefonokon egyre népszerűbbé válik. Az amerikai okostelefon tulajdonosok 33%-ának van rádiós applikációja a telefonján, az Egyesült Királyság okostelefon használói esetében ez az arány 48%.”

A RadioDNS projektet azzal a szándékkal hozták létre, hogy olyan szabvány legyen belőle, amit a műsorszolgáltató és a gyártók sora használhat fel fejlesztései során.

Szilágyi Árpád

Netidők Blogtársaság

0 Tovább

Szubjektív iWiW nekrológ

Tegnap volt az első sikeres magyar közösségi weboldal, az iWiW utolsó napja, éjfél után lekapcsolták a szervereket. Pedig a rendszer fénykorában olyan magas felhasználószámmal rendelkezett (4,7 millió regisztrált tag!), amilyennel semmilyen más internetes szolgáltatás idehaza. Ráadásul ezt a számot nagyon gyorsan érte el az iWiW a felfutáskor…

Szándékosan nem azt írtam, hogy tegnap volt a rendszer halála, hiszen az inkább a tavalyi évben jött el, amikor a tulajdonos közlése szerint az oldalon megjelenő reklámok forintban kifejezett összege már kevesebb volt, mint a rendszer üzemeltetési költsége. Ez a nap inkább az oldal temetése volt, bármilyen furcsa is így fogalmazni. Igaz, éjfélkor még teljes funkcionalitásával működött az iWiW: az utolsó posztomra még éjfél előtt egy perccel és utána 3 perccel is érkezett még egy-egy „lájkolás”. (Igen, azoknak, akik már évek óta lejöttek az iWiW-ről: egy ideje itt is volt lájkolás!)

Az iWiW-es adatlapom egy részlete: az 1788. user voltam 2002-ben...
Jómagam már az elején beléptem: emlékszem, hogy még a műsorunk Netdoktornője, Kitzinger Szonja invitált az iWiW-be 2002-ben, ez még az az idő, amikor csak meghívóval lehetett belépni. Így lettem az rendszer 1788. tagja… De ekkor még nem éreztem igazán, hogy miért igazán fontos ez az oldal.

2006-ban, amikor a Magyar Telekom kötelékébe tartozó T-Online Magyarország megvette az iWiW-et a korábbi tulajdonostól, akkor én a T-Online PR menedzsere voltam. Így volt szerencsém viszonylag közelről követni az akkori eseményeket. A felvásárlás idején még (vagy már?) pár százezres volt a felhasználói tábor, majd volt idő, amikor hetente kértem és kaptam az újabb számokat a növekedésről a cég statisztikus kutatóitól. Döbbenetes volt látni azt az addig nem tapasztalt ütemű növekedést. (Emlékszem: sokan fanyalogtak arról, hogy az akvizíció után mindenki otthagyja majd a rendszert. Ehhez képest sosem látott magasságokba növekedett. Egy ideig pedig a Webaudit „slágerlistáját” is vezette az iWiW a napi látogatószám versenyében.) A számokon túl pedig még érdekesebb volt akkoriban megtapasztalni, hogy milyen jelenségeket produkál ez a közösségi oldal. Láthattam például a Magyar Telekom "Internet Akadémia" programjában, illetve teleházakban, hogy az internettől idegenkedő emberek kezdik el használni a világhálót, mert az iWiW-en keresztül megtalálják a régen szem elől veszített rokont, osztálytársat, barátot. Vagy látni, ahogy idős nagymamák-nagypapák büszkén mutogatják egymásnak az unokák fényképeit az iWiW-en. Érdekes módon, ha az unoka fotója volt a téma, akkor nem volt nehéz megtanulni a számítógép és az intetnetböngésző használatát! Ezért érzem jelentősnek az iWiW fejezetet a magyar internet történetében.

Az idő aztán gyorsan túlhaladott a rendszeren; az amerikai "nagyok", a Facebook, a Google és a YouTube belépett a magyar reklámpiacra is. Előbbi nagyon sok felhasználót és reklámot szipkázott el az iWiW-től, a két utóbbi pedig sok reklámbevételt. (Ez a hatás egyébként a többi magyarországi internetes tartalomszolgáltatónak is fájó probléma.)

Az iWiW-et megőrizhetjük szép emlékeink között.

Szilágyi Árpád

Netidők Blogtársaság

0 Tovább

Smart Radio: a modern zsebrádió

A világ nyolc műsorszolgáltató szövetsége úgy látja, hogy a rádiózás jövőjét a mobil eszközök, vagyis az okostelefonok és a táblagépek jelentik. Ez nem csak a jól megszokott analóg (FM-sávban sugárzott) rádióadások vételét jelentheti az új eszközökben, hiszen az többnyire megvalósult már, hanem valamilyen digitális átvitelen alapuló újfajta rádiózást. Az előbbi mondatban a „többnyire” kifejezés azért is indokolt, mert – ahogy az Európai Közműsorszolgáltatók Szövetsége, vagyis az EBU közleményében is kitérnek rá – a világ jó néhány mobilszolgáltatója nem teszi elérhetővé az okostelefonokban az FM rádiót. A „hardver” benne van a készülékben, csak éppen nem jelenik meg a kezelőfelületen a rádió… Ennek oka az, hogy a mobilszolgáltatók attól tartanak, hogy a jól ismert és népszerű FM rádiózás elvonná az előfizetőik figyelmét a fizetős tartalomszolgáltatásoktól. Megjegyzem, hogy az én Lumia 820-as telefonomban sem volt elérhető néhány hónapig az FM rádió, igaz, nem a mobilszolgáltatóm, hanem az operációs rendszer fejlesztője miatt. Aztán jött egy frissítés és voilá, már működik is a rádióvétel!



Ennél izgalmasabb kérdés, hogy a „digitális zsebrádió”, vagyis az okostelefonokba internetes összeköttetéssel hangzó tartalmakat juttató technika (az EBU ezt „smart radio” kifejezéssel illeti) milyen perspektívákat jelenthet a rádiós tartalomszolgáltatók számára. Ezt ma még csak tapogatjuk, noha látunk már itt-ott megjelenő próbálkozásokat. A kiindulópont egyértelműen az, hogy nem csupán arról van szó, hogy a rádiós műsorfolyamot immár bitek és bájtok formájában továbbítjuk egy IP-hálózaton, hanem arról, hogy alapvetően vizuális platformo(ko)n (azaz okostelefonon, táblagépen) érdekesebb, rugalmasabb rádiós szolgáltatásokat lehet indítani. A múlt századi zsebrádiók kijelzőjén általában csak a rádióadó frekvenciáját láthattuk, esetleg a pontos időt. Egy okostelefonos applikációként működő rádiószolgáltatás esetében már színes, nagyfelbontású képet, videót és szöveget is lehet mellékelni, megadhatók kiegészítő információk (pl. linkek) és jöhet a közvetlen interakció is a hallgatóval. Igen, ismerős ez a mozzanat a kb. 15-20 évvel ezelőtti időkből, amikor a személyi számítógépek internetes csatlakozásakor megindult a rádiózás internetesítése. A különbség most az, hogy az interaktív eszközünk immár tényleg könnyen hordozható (egy laptop azért mégiscsak méretes, ahhoz képest mindenképpen, hogy nem cipeljünk mindenhova – nem úgy az okostelefont!), rendelkezésre áll a szélessávú mobilinternet… Sőt, a fentebbiekből talán kikövetkeztethető: ezúttal már nem az államtól kell kérni frekvenciát (hiszen azt a mobilszolgáltatók megpályázzák a szolgáltatásuk számára), hanem a mobilszolgáltatókat kell meggyőzni arról, hogy igenis lehet jó üzlet a smart radio koncepcióra alapozott tartalomszolgáltatás.

Szilágyi Árpád

Netidők Blogtársaság 

0 Tovább

Beszól a jövő

Milyen feliratokra számítsunk a jövőben, ha mindennapossá válnak a ma még sci-finek tűnő technológiák, mint a vezető nélküli autó vagy az intelligens kontaktlencsék? Érdekes képösszeállítás látható a témában a Signs from the Near Future Tumblr oldalán.

Helyenként persze vicces, hogyha ezek a technológiák elterjednének, akkor éppen hogy nem lenne szükség néhány itt szereplő képzeletbeli feliratra, hiszen ezek a közös tudáskincs részét képeznék, felesleges volna folyamatosan emlékeztetni rájuk. Mintha ma minden autómobilra ki kellene írni, hogy "Vigyázat, gyorsan mozgó jármű" vagy a metróra, hogy "Ön most bányavasutat vesz igénybe, vigyázzon, sötét lehet". Persze, tudom - gondolhatnánk, hiszen ez már az életünk része. De ettől függetlenül is érdekes az oldal, mert betekintést nyújt a jövőbeli hétköznapokba: ma még izgalmas és érdekes, akkor pedig, amikor megéljük majd, hétköznapi lesz és "szürke".

Pintér Robesz

0 Tovább

Hogyan fut fel egy geek a Kékesre?

Május 24-én rendezték a 17. Kékes csúcsfutást: 11,6 kilométer, 671 méter szintemelkedés. Volt szerencsém részt venni, nagyszerű élmény volt. Így visszagondolva azonban még valami világossá vált: számomra ez egy tipikusan 21. századi esemény lett, amit észrevétlenül szinte mindenhol áthatott a technológia, aminek segítségével számtalan embert tudtam bevonni ebbe a felemelő élménybe. Elmondom, mire gondolok.

Május elején jött az őrült ötlet, miközben a somogyi dombokon róttam a kilométereket, hogy esetleg el kellene menni a Kékes futásra. Amikor kiderült, hogy május végén van, nem volt kétséges, hogy muszáj indulni. Az előzetes infókat a BSI oldaláról gyűjtöttem be: vannak itt beszámolók korábbi versenyekről, részletes térkép a pályáról, a verseny 11,6 kilométeres távjának bemutatása kilométerenként, szintemelkedéssel, frissítő pontokkal stb. Eleve be sem nevezek, ha nincs egy ilyen remek oldal.

A nevezés kivételesen személyesen történt, de akár neten, bankkártyával is intézhettem volna: csak mivel új futócipőt akartam venni, ami a nevezési iroda melletti futóboltban szakértők segítsége mellett megejthető, maradt a konzervatív személyes megoldás. (Bár futócipőt is lehet a neten venni, de az a 6-7 pár, amit felpróbáltam, meg a lábam bemérése miatt macerásabb lett volna online.)

Viszont miután eldöntöttem, hogy nem saját kocsival megyek, a futókat szállító buszra a jegyet már a neten vettem meg, a jegy akár okostelefonon is bemutatható volt a különbuszon indulás előtt. Mondjuk még egy dolgot személyesen intéztem – úgy értem magán a futáson kívül – a rajtszám átvételét. Nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a verseny előtt, mert abból kapkodás lesz, olyankor pedig már jobb a bemelegítésre, az utolsó vízivásra és egyéb fontos teendőkre koncentrálni.

A futást megelőző este már meglehetősen fel voltam spannolva: úgyhogy „végigfutottam” a távot a Google segítségével StreetView-n (például innen másnap vettünk rajtot): végigpörgetve az utat így nem is tűnt meredeknek és csak pár percig tartott. Az viszont kiderült, hogy hiába futunk erdőben, az abban felfelé kanyargó műúton csak elvétve lesz árnyék. Muszáj lesz sapkát is vinni, mert meleget ígértek másnapra.

A futóversenyre menet WhatsApp-on csetelés a futótársammal, aki máshonnan közelíti meg a helyet – neki is ki vannak hegyezve az idegei, mint nekem. „Rádiócsend”, mert a végén még idő előtt lemerül a telefon, pedig még szükség van rá.

Érkezés után fényképezkedés és az indulás előtti utolsó kép posztolása a Facebook-ra. A rajtnál levideózzuk Karcsi bácsit, aki 79 évesen is végigtolja a versenyt, 10 perccel a közös rajt előtt indították, mi féltávnál hagytuk le, később láttam őt befutni. Megcsinálta. Aztán öt perccel a rajt előtt indulnak a Suhanjosok. Őket is megörökítem a telefonnal.

Végül jön a mi rajtunk: geek szívem örül, nem vagyok egyedül. Rajt előtti pillanatok: „too many signals” (túl sok jel) – a pulzusmérő órám megkergült a nagy tömegben, nem tudja, hogy melyik az én jelem. Végre elindulunk! Pulzus rendben, mutatja az órám – okostelefonon futó alkalmazás külön elindítva. Runtastic Live: a telefonos app éppen a Facebook-on toboroz drukkereket, miközben én loholok az idő után, küzdök a 34 fokos meleggel és folyamatosan a pulzusom nézem, hogy ne fussam el magam. Otthonról pedig drukkol a család és a kollégák, a telefonomból időnként duda szól és kiabálnak, hogy Go! Go! Go! – bár digitális, de mégis mennyi erőt ad, mindig mosolyt csal az arcunkra. Az utolsó kilométerekre aztán sajnos elmegy a térerő, magamra maradtam a több száz másik futóval… Sebaj.

A verseny után boldog kimerültségben újabb fotózkodás a telefonnal, immáron a célban, Magyarország tetején. De térerő híján ezek a képek már otthonról kerülnek fel este a netre. Aztán fél órával később lemerül a telefonom is, sok volt neki ez a nap, ő is elfáradt. Este rengeteg like a Facebook-on és gratulációk a „győztes” fotóhoz.

Másnap már több ezer hivatalos kép van fent a neten a versenyről, bárki rendelhet is belőle és kereshet köztük az indulók rajtszáma alapján! A verseny összes résztvevőjének másodpercre pontos versenyideje is elérhető a verseny oldalán: 816. lettem, 1:27:31-es idővel, épphogy, de befértem a mezőny első felébe.

Harmadnap pedig jön a kellemes meglepetés, háromszor is szerepelek 1-1 pillanatra a futásról készült pár perces filmben, ami felkerült a netre: egy közeli, ahogy kötöm indulás előtt a cipőm, kocogás féltávnál és ahogy a végén integetek a kamera előtt elfutva.

Nem is értem milyen lehetett egyedül lefutni az első marathont… hiszen egy geek a sok technológiának köszönhetően ma már a futásból is közösségi élményt csinálhat.

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek