Netidők Blogtársaság

Geek: angol szó (magyarul: kockafej, kocka, er. jelentése: stréber) a túlzottan intellektuális beállítottságú emberre használt korábban pejoratív (informális, azaz bizalmas nyelvben használatos; szleng) szó, különösen ha ez az érdeklődés egy szűk területre irányul. Az angol szó a magyar műszaki zsargonban is kezd meghonosodni a magyaros gyík kiejtéssel. A modern korban előszeretettel használják a műszaki területeken jártas emberre.

Nerd: hasonló jelentéstartalommal bír; általában fizikailag kevéssé vonzó, de intellektuális kinézetű, ezért gyakran zárkózott és a tanulásba/számítógépezésbe menekülő embert jelent; magyarul talán a könyvmolynak lehet megfeleltetni.

A geek és a nerd között általában az a különbség, hogy a geek ért a számítástechnikához, a nerd pedig nem. Egy vicces rap-csata a szupermarketban (angoltudás szükséges):

Toochee, a galaktikus

Pár napja érkezett a hír, hogy ezüstérmet nyert egy magyar interaktív mesekönyv a 2013-as Moonbeam Children's Book Awards-on (E2. Children’s Picture Book – Enhanced & Apps kategória). A Tales from the Playroom - The Arrival of Erste Farben a Webstar Csoport kiadásában készült el, L. Molnár Edit írta és Steiner Lídia illusztrálta. Magyar nyelven is elérhető, Történetek a gyerekszobából – First colours megérkezik címmel. A mese egyelőre iPad-re (iPhone-ra) tölthető le az iTunes-ból és az iBooks-ban olvasható.

Egy gyerekeknek szóló alkalmazáshoz képest (mint, amilyen a múlt héten bemutatott Terka a piacon), annyiban más egy ilyen interaktív könyv, hogy ennek a szövegét nem olvassa fel egy színész, azt a szülőknek vagy már olvasni tudó gyerekeknek kell elolvasnia. Így azonban még közelebb kerülhet hozzánk a mese, illetve szabadabban értelmezhető annak mondanivalója a saját hangsúlyaink elhelyezésével. A másik fontos különbség, hogy a digitális megvalósítás ellenére könyv jellege van a szövegnek, két oldalra tördelt, "lapozni" kell benne. De ugyanúgy fel lehet fedezni, mint egy alkalmazást, mert animációk vannak a szöveghez, képes hangot lejátszani, itt-ott pedig mozgatni lehet a szereplőket, a megrajzolt képeket. A gyerekeim egyik kedvence például az az oldal, ahol Csíkos, a tigris az olvasószemüvegét keresi és közben mindenféle egyéb szemüveget felpróbálhatunk rá, megfelelő hang- és képhatások közepette. A gyerekek eközben kitalálhatják, hogy az adott szemüveg vajon mire való - a búvárszemüvegtől kezdve a napszemüvegen át a színházi látcsőig.

Nem árulom el, hogy pontosan miről szól a történet (tessék felfedezni), a kiindulópont, hogy a játékok köze egy új könyv érkezik. A mese elsősorban a kicsiket képes elbűvölni, ahogyan bemutatja a szereplőket, azok gyermeki gondolkodását, egymással való beszélgetésüket. Az első rész felnőtt fejjel nézve arra tanít meg, hogy hogyan bánjunk az idegenekkel, hogyan lehet megismerkedni valakivel, hogyan toleráljuk, ha valaki nem beszél a nyelvünkön.

A First Colours megérkezik annyira megbabonázta három gyermekemet, hogy közfelkiáltásra a zsebpénzükből megvásárolták a második részt is (Panni baba nevet változtat). Aznap este ez a két új történet volt az esti mese.

Gratulálunk a készítőknek a sikerhez és a remek meséhez, reméljük a díj meghozza a nemzetközi sikert és az anyagi elismerést, ami további hasonlóan színvonalas alkotásokhoz ad majd lendületet!

Pintér Robesz

A felhasználói felületek, idegen szóval a user interface-ek tervezésében a legújabb trend a flat design, ezt látni manapság a legtöbb modern felhasználó felületen, legutóbb a 2013 szeptemberében kiadott iOS 7 operációs rendszeren is. A flat design lényege, hogy grafikai minimalizmusra törekszik, egyszerű formákat használ (kör, négyzet, háromszög), élénk színeket, nagy fehér felületeket és foltokat, inkább kétdimenziós felületeket láthatunk. A háromdimenziós grafikai divat korát átléptük tehát, és újra terjed az egyszerű, lapos felület.

A flat design szószerkezet előtagja az érdekes számunkra, hisz a design közismert (jelentése ’formatervezés’), és már át is írjuk dizájn formában. A flat ebben az esetben azt jelenti, hogy ’lapos’, ’sima’. A flat design elnevezés tehát a látvány formavilágára, az alapvetően kétdimenziós, sík, lapos felületek ábrázolására utal. A kifejezés lényege úgy érthető meg igazán, hogy ezzel gyökeresen ellentétes az a grafikai tervezésmód, amelynek a lényege, hogy a valóságos formákat, felületeket a lehető legjobban szeretnék utánozni grafikai elemekkel.

(A kép forrása: http://www.webappers.com/2013/07/18/free-minimalist-flat-design-social-media-icons/)

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egy igazi geek lánykéréshez kell néhány eszköz, és némi tudás.

Kell egy jó műhely

Egy 35 éves komputerjáték

Egy kis programozói tudás, hogy belenyúljunk a kódba megy hexaeditorral

Egy EPROM égető, a módosított program rögzítéséhez

A kazettába építsük bele az Epromot.

Indulhat a páros játék

"Gratulálok Amy! Győztél a játékban, megmentetted a világot, és elnyerted a szívemet. Hozzám jössz feleségül?"

A boldog jegyespár

Toochee, a Galaktikus

Terka egy cserfes szájú kisgyerek, aki nem szeret enni, leszámítva az édességet. Különösen a zöldségekkel áll hadilábon. De a husit sem engedi, hogy felvágják, hiszen akkor még több étel lesz a tányérján. Ismerős? Mi lehet a megoldás egy ilyen helyzetben?

Terka valószínűleg nem egyedi eset, gyerekek milliói a világon küzdenek szüleikkel a reggelinél, ebédnél, vacsoránál, hogy mit és mennyit egyenek. Valahogy meg kellene értetni a gyermekekkel, hogy a zöldség egészséges és finom. De a gyerekek nem racionálisak, ahhoz, hogy megegyék a zöldséget, szeretniük kellene azt, legjobb esetben még azelőtt, hogy megkóstolnák, vagy különös színe elriasztaná őket.

Van megoldás: mi az, amit a legtöbb gyerek az édességen kívül még nagyon szeret? Segítek, nem étel. A kütyükért bolondulnak még a gyerekek. Tehát a tökéletes megoldás a „zöldség problémára” a szerethető digitális zöldségek, amelyek révén kötődésük alakulhat ki a gyerekeknek a zöldségekhez, megismerhetik és megszerethetik őket, mielőtt a tányérjukra kerülnének. Ez most így talán túl tudálékosan hangzik, de a dolog működhet. Most ki is lehet próbálni. Először az iPad tulajdonosoknak, mivel Terka egy mese alkalmazás főhőse, ahol megismerhetjük az akrobata borsókat, a vén kisasszony répát, a rosszcsont spenótot és a sóskát, a sötétben félős kis kelbimbót és társaikat. A meséből a megfelelő ponton az is kiderül, hogy a zöldségek akkor lesznek igazán boldogok, ha egy kisgyerek tányérján végezhetik és segíthetnek neki, hogy nagy és erős lehessen. No és melyik gyerek ne akarna megnőni?

Az alkalmazásból már fejlesztik az androidos verziót is. Terka egyébként a nyelvtanulásban is tud segíteni, mivel a narráció elérhető magyarul, angolul, németül, spanyolul és kínai nyelven is. Saját gyerekeimen (3, 6 és 9 évesek) tesztelve a mesét, különösen a borsópiramis nyerte el a tetszésüket, ahol a megijedt borsók szanaszét gurulnak a képernyőn újra és újra.

A mese interaktív, azaz a gyerekek kis kezeikkel különböző helyeken érinthetik meg a képernyőt miközben hallgatják a történetet, mindettől sokkal inkább részesei lehetnek a mesének. Ezért aztán persze érdemes egyszerre legfeljebb egy gyereknek megmutatni Terkát, mert a digitális zöldségek felett még akár össze is verekedhetnek. Bár a rendes zöldségek kapcsán ilyesmi nem igazán fordulhat elő, már az is nagy szó, ha esznek belőlük a gyerekek. A „Terka a piacon” ebben segít: megeteti a gyerekekkel a zöldségeket. Nyami!

Pintér Robesz