Taxi paradicsom, pesszimista európai mobilosok, a Facebook mint eleve mobil vállalkozás és a Nagy Adat (Big Data) ami megmenti az előfizetők életét, hogy legyen kinek a számlát fizetnie. Első nap a Mobile World Congressen Barcelonában. Élménybeszámoló, ömlesztve.
Nehezen indult a reggel, megfogadva a szervezők tanácsát inkább korábban indultam el a kongresszusra – de kár volt, már ¾ 9-kor ott voltam a fél 10-kor kezdődő workshopon, először nem is engedtek be. Furcsa látvány volt egyébként, ahogy taxik ezrei hömpölyögtek a Fira Gran Via felé az MWC résztvevőivel, miközben én a 9-es buszon zötykölődtem. (Elvégre minek fizessek a taxiért, ha a szombaton, a reptéren megejtett konferencia regisztráción ingyen lehetett 4 napra szóló bérletet kapni a tömegközlekedésre?) Szóval a helyi taxisoknak most van karácsony, ha ügyesek, megkereshetik a négy nap alatt a havi fizetésüket.
Ami sárga-fekete, az mind taxi – úton az MWC megnyitójára
Az első program nekem nem a keynote (megnyitó beszéd) volt, hanem a Telefonica 3 órás délelőtti workshopja, amire ugyan külön, előre regisztrálni kellett, viszont itt ismertették először a Gallup és a WIN 54 országra kiterjedő 2012-es mobilos kutatásának az eredményeit. A teljesség igénye nélkül, mazsolázzunk az eredményekből: a világon az európaiak (egész pontosan a nyugat-európaiak) a legpesszimistábbak a mobiltelefon hatásait, várható előnyeit illetően. Miközben globálisan csak 9% került ebbe a csoportba, Nyugat-Európában ugyanez 30%. Annak ellenére, hogy Észak-Amerika után itt a legmagasabb az okostelefon elterjedtsége, nem igazán használják ki az ebben rejlő lehetőségeket. A nyugat-európai emberek fele csak magáncélra használja a mobiltelefonját, leginkább azért, mert féltik tőle az életminőségüket. 25% szerint egyáltalán nem javít az életükön a mobiltelefónia, ami globális összevetésben kiemelkedően magas arány. Bármelyik vizsgált területet nézzük: munka, tanulás, napi tevékenységek, közösségi aktivitások, tudásszerzés, lehetőségek kiterjesztése és célok elérése – a világátlag kivétel nélkül minden területen magasabb, mint Nyugat-Európában. Öröm az ürömben, hogy Kelet-Európa nem tartozik bele ebbe a pesszimista régióba.
A Gallup kutatásában kimutatták, hogy erős kapcsolat van a jövedelem és a mobil használatába vetett hit között – minél magasabb valakinek a jövedelme, annál kisebb jelentőséget tulajdonít a mobil eszközök lehetséges hatásainak. A mobil a fejlődő világ számára elsődleges eszköz, leginkább Afrikában, de sokkal nyitottabban állnak hozzá Dél-Amerikában vagy az ázsiai régióban is. Mindez nem túl jó hír azoknak, akik az európai piacon szeretnék megcsinálni a szerencséjüket a mobil szektorban.
A nap, számomra másik igen érdekes előadása az volt, amikor a Facebook egyik vezetőjével, Dan Rose-zal beszélgettek a Business Transition szekcióban. Kiderült, hogy a Facebook eleve egy mobil vállalkozás, csak amikor elindult, akkor rabul esett a PC szektorban, mert a mobiltelefónia még nem volt elég fejlett hozzá. Hiszen a Facebook az élmény megosztásáról szól, egy finom ebédről, a nyaralásról, bulikról. Mindezeket az élményeket asztali környezetben legfeljebb utólag lehet megosztani. Szóval a legjobb, ami történhetett a FB-kal, az a mobiltelefon evolúciója. Azt ugyan kétszeri kérdésre sem tudtuk meg, hogy a jövedelmének mekkora hányada származik most a vállalatnak a mobilból (feltehetően annyira kevés), de azt igen, hogy 680 millió felhasználó jelentkezik be rendszeresen mobilról és ma már mindent mobilra csinálnak meg először és azt adaptálják asztali környezetre.
A Facebook távlati célja, hogy a világ mind a 7 milliárd felhasználóját behálózza, ami csak mobilon lesz lehetséges, hiszen sokak számára az az elsődleges kommunikációs eszköz. Ehhez pedig az olyan eszközgyártók a partnerek, mint az operációs rendszerbe a Facebookot integráló Apple vagy az ingyen Facebook elérést lehetővé tévő mobiltelefon szolgáltatók. Számukra az a biznisz, hogy a Facebook-on megosztott tartalomra szívesen kattintanak a felhasználók, ami előbb-utóbb szükségessé teszi, hogy előfizessenek valamilyen adatcsomagra.
Ha már adatok, a nap utolsó szekciója számomra a Big Data (Nagy Adat) volt. Végre megtudhattam mi ez: amikor óriási adatbázisokból hámoznak ki valami értelmeset a cégek. Lehet ez identitással kapcsolatos adat, viselkedéssel összeköthető dolog vagy fizikai helyzethez kapcsolódó információ. Mint kiderült, ma már nem technikai kérdés a Nagy Adatbázisok megművelése, mert a számítási erő vagy a memória rendelkezésre áll, ahogy a szabályozás vagy az üzleti modell is kezd kikristályosodni, viszont szakemberekből hiány van. Aki biztosra akar menni, az tanuljon adatbázis kezelést, ilyen tudásra később is szükség lesz.
De a nagy adatokhoz tartozik az a történet is, ami az emberek természeti katasztrófát követő vándorlásával kapcsolódik össze. Évente átlagosan 30 millió ember kényszerül elhagyni az otthonát természeti csapás miatt. 2010-ben a Haiti földrengést követően a svéd Karolinska Institute kutatói elemezték 1,9 millió SIM kártyához tartozó előfizető anonimizált adatait, hogy merre mozogtak az országban. Mindez segített a kormányzatnak és az embereknek, hogy könnyebben túlélhessék a katasztrófát – a cégeknek pedig, hogy életben maradjanak az előfizetői, akik továbbra is igénybe veszik a szolgáltatást és fizetnek is érte.
A mai nap mérlege, hogy a kongresszus konferencia része is egész embert kíván, a kiállításból egyetlen csarnokra futotta az erőmből, abban is csak 2-3 dolgot tudtam jobban megnézni. De igyekszem a következő napokban bepótolni a lemaradást. Addig is, akit érdekel az esemény, olvasgassa twitteren a közvetítést: http://www.twitter.com/probesz vagy #mwc hashtag.
Utolsó kommentek