Netidők Blogtársaság

Érdekes perspektívába helyezte a Microsoft és Nokia közötti megállapodást a Telecom Italia vezetője és Neelie Kroes az Európai Unió biztosa egy konferencián a minap. Szerintük olyan folyamatok indultak el, amelyek Európa leszakadásához vezettek a mobiltelefoniában. Az, hogy a Microsoft megvette a Nokia mobilgyártó üzletágát, csak az egyik olyan „mega üzlet”, ami ezt a folyamatot újabban jelzi. A Vodafone szintén a napokban jelentette be, hogy kivonul az amerikai piacról, amivel egy fontos európai szolgáltató globális szintű jelenléte gyengül meg (bár azt még nem tudni, hogy az így befolyó hatalmas összeget mibe fekteti a cég).

Ennek a megközelítésnek (Európa lemarad) van relevanciája, de közel sem újkeletű folyamatról van szó, a Nokia ugyanis nem az első olyan európai mobiltelefon gyártó cég, amely valaha jobb napokat látott. Gondoljunk az Ericssonra, amely ma már nem gyárt mobiltelefonokat, pedig 10-15 évvel ezelőtt az egyik meghatározó szereplő volt a piacon és ezt követően is közös vállalkozást üzemeltetett a Sony-val (2001-től), de idővel abból is kiszállt (2011-ben). Az Ericsson azóta a hálózatfejlesztéshez, kommunikációs hálózatokhoz szükséges eszközök gyártására és a kapcsolódó területekre koncentrál. A Nokia most közel ugyanezt az utat járja be, megszabadul a készülékgyártástól, de megtartja a Nokia Siemens Networks-öt, miután kivásárolta belőle a Siemens-et és így a kommunikációs hálózati eszközök területen kíván tovább működni (ahol a piaci részesedése alapján az Ericsson és a Huawei után a harmadik). (A HERE térkép szolgáltatást – amely a Nokiánál maradt – kicsit „kilóg” ebből a képből, de ezt jól megfontolt stratégiai okok miatt kellett a Nokiánál tartani, ha ezt is viszi a Microsoft, akkor sérült volna a platformfüggetlenség, ami a sikerhez fontos a szolgáltatás esetében.)

De egykori európai mobilos cégként említhetjük a Siemens-et is, már ők sem gyártanak mobiltelefonokat, miután 2005-ben eladták az üzletágat – vagy az Alcatelt, amely márkaként még tovább él, de részben kínai tulajdonban van. A 8-10 evvel ezelőtti helyzethez képest egyértelmű, hogy Európa dominanciája gyengül. De ne legyünk rövidlátóak, ha nem a cégekre fókuszálunk, akkor ez a történet nem csupán Európáról szól, hanem a világrégiók és egyes országok versengéséről. Vajon nem szomorúak-e a kanadaiak, amikor a Blackberry bukdácsolását látják? Vagy a tajvaniak, amikor a HTC teljesítményéről van szó? Az amerikaiak a Motorola kapcsán? A japánok, amikor azt látják, hogy a fogyasztói elektronikában egyeduralkodónak számító márkáik szinte mind eltűnnek? Én még emlékszem a Panasonic vagy az NEC mobiltelefonokra, ma már csak a Sony küzd, hogy bekerüljön a top3 gyártó közé az okostelefonok között (közel két tucat országban ez már sikerült is nekik).

Nem egyszerűen Európa „hanyatlásáról” van tehát szó, hanem a mobil piac globális átrendeződéséről... Mindeközben ugyanis Korea (Samsung, LG) és Kína (ZTE, Huawei, Lenovo) vagy az Apple (USA) csillaga emelkedik. Ha pedig a területi versengés mögé nézünk, akkor valójában cégek versengését látjuk: amelyik képes tartósan innoválni, megújulni, az a csúcson marad, amelyik pedig rosszul csinálja ugyanezt, az legyen bármekkora is, lemarad a versenyben és megfizeti ennek az árát (most éppen a Nokia). Egészen biztos vagyok benne azonban, hogy a következő évtizedben a most csúcson levő Samsung vagy Apple esetében is látni fogjuk ennek a hullámvasútnak a működését.

Pintér Robesz

végére

Taxi paradicsom, pesszimista európai mobilosok, a Facebook mint eleve mobil vállalkozás és a Nagy Adat (Big Data) ami megmenti az előfizetők életét, hogy legyen kinek a számlát fizetnie. Első nap a Mobile World Congressen Barcelonában. Élménybeszámoló, ömlesztve.

Nehezen indult a reggel, megfogadva a szervezők tanácsát inkább korábban indultam el a kongresszusra – de kár volt, már ¾ 9-kor ott voltam a fél 10-kor kezdődő workshopon, először nem is engedtek be. Furcsa látvány volt egyébként, ahogy taxik ezrei hömpölyögtek a Fira Gran Via felé az MWC résztvevőivel, miközben én a 9-es buszon zötykölődtem. (Elvégre minek fizessek a taxiért, ha a szombaton, a reptéren megejtett konferencia regisztráción ingyen lehetett 4 napra szóló bérletet kapni a tömegközlekedésre?) Szóval a helyi taxisoknak most van karácsony, ha ügyesek, megkereshetik a négy nap alatt a havi fizetésüket. 

Ami sárga-fekete, az mind taxi – úton az MWC megnyitójára

Az első program nekem nem a keynote (megnyitó beszéd) volt, hanem a Telefonica 3 órás délelőtti workshopja, amire ugyan külön, előre regisztrálni kellett, viszont itt ismertették először a Gallup és a WIN 54 országra kiterjedő 2012-es mobilos kutatásának az eredményeit. A teljesség igénye nélkül, mazsolázzunk az eredményekből: a világon az európaiak (egész pontosan a nyugat-európaiak) a legpesszimistábbak a mobiltelefon hatásait, várható előnyeit illetően. Miközben globálisan csak 9% került ebbe a csoportba, Nyugat-Európában ugyanez 30%. Annak ellenére, hogy Észak-Amerika után itt a legmagasabb az okostelefon elterjedtsége, nem igazán használják ki az ebben rejlő lehetőségeket. A nyugat-európai emberek fele csak magáncélra használja a mobiltelefonját, leginkább azért, mert féltik tőle az életminőségüket. 25% szerint egyáltalán nem javít az életükön a mobiltelefónia, ami globális összevetésben kiemelkedően magas arány. Bármelyik vizsgált területet nézzük: munka, tanulás, napi tevékenységek, közösségi aktivitások, tudásszerzés, lehetőségek kiterjesztése és célok elérése – a világátlag kivétel nélkül minden területen magasabb, mint Nyugat-Európában. Öröm az ürömben, hogy Kelet-Európa nem tartozik bele ebbe a pesszimista régióba.

A Gallup kutatásában kimutatták, hogy erős kapcsolat van a jövedelem és a mobil használatába vetett hit között – minél magasabb valakinek a jövedelme, annál kisebb jelentőséget tulajdonít a mobil eszközök lehetséges hatásainak. A mobil a fejlődő világ számára elsődleges eszköz, leginkább Afrikában, de sokkal nyitottabban állnak hozzá Dél-Amerikában vagy az ázsiai régióban is. Mindez nem túl jó hír azoknak, akik az európai piacon szeretnék megcsinálni a szerencséjüket a mobil szektorban.

A nap, számomra másik igen érdekes előadása az volt, amikor a Facebook egyik vezetőjével, Dan Rose-zal beszélgettek a Business Transition szekcióban. Kiderült, hogy a Facebook eleve egy mobil vállalkozás, csak amikor elindult, akkor rabul esett a PC szektorban, mert a mobiltelefónia még nem volt elég fejlett hozzá. Hiszen a Facebook az élmény megosztásáról szól, egy finom ebédről, a nyaralásról, bulikról. Mindezeket az élményeket asztali környezetben legfeljebb utólag lehet megosztani. Szóval a legjobb, ami történhetett a FB-kal, az a mobiltelefon evolúciója. Azt ugyan kétszeri kérdésre sem tudtuk meg, hogy a jövedelmének mekkora hányada származik most a vállalatnak a mobilból (feltehetően annyira kevés), de azt igen, hogy 680 millió felhasználó jelentkezik be rendszeresen mobilról és ma már mindent mobilra csinálnak meg először és azt adaptálják asztali környezetre.

A Facebook távlati célja, hogy a világ mind a 7 milliárd felhasználóját behálózza, ami csak mobilon lesz lehetséges, hiszen sokak számára az az elsődleges kommunikációs eszköz. Ehhez pedig az olyan eszközgyártók a partnerek, mint az operációs rendszerbe a Facebookot integráló Apple vagy az ingyen Facebook elérést lehetővé tévő mobiltelefon szolgáltatók. Számukra az a biznisz, hogy a Facebook-on megosztott tartalomra szívesen kattintanak a felhasználók, ami előbb-utóbb szükségessé teszi, hogy előfizessenek valamilyen adatcsomagra.

Ha már adatok, a nap utolsó szekciója számomra a Big Data (Nagy Adat) volt. Végre megtudhattam mi ez: amikor óriási adatbázisokból hámoznak ki valami értelmeset a cégek. Lehet ez identitással kapcsolatos adat, viselkedéssel összeköthető dolog vagy fizikai helyzethez kapcsolódó információ. Mint kiderült, ma már nem technikai kérdés a Nagy Adatbázisok megművelése, mert a számítási erő vagy a memória rendelkezésre áll, ahogy a szabályozás vagy az üzleti modell is kezd kikristályosodni, viszont szakemberekből hiány van. Aki biztosra akar menni, az tanuljon adatbázis kezelést, ilyen tudásra később is szükség lesz.

De a nagy adatokhoz tartozik az a történet is, ami az emberek természeti katasztrófát követő vándorlásával kapcsolódik össze. Évente átlagosan 30 millió ember kényszerül elhagyni az otthonát természeti csapás miatt. 2010-ben a Haiti földrengést követően a svéd Karolinska Institute kutatói elemezték 1,9 millió SIM kártyához tartozó előfizető anonimizált adatait, hogy merre mozogtak az országban. Mindez segített a kormányzatnak és az embereknek, hogy könnyebben túlélhessék a katasztrófát – a cégeknek pedig, hogy életben maradjanak az előfizetői, akik továbbra is igénybe veszik a szolgáltatást és fizetnek is érte.

A mai nap mérlege, hogy a kongresszus konferencia része is egész embert kíván, a kiállításból egyetlen csarnokra futotta az erőmből, abban is csak 2-3 dolgot tudtam jobban megnézni. De igyekszem a következő napokban bepótolni a lemaradást. Addig is, akit érdekel az esemény, olvasgassa twitteren a közvetítést: http://www.twitter.com/probesz vagy #mwc hashtag.

Pintér Robesz

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

A mobiltelefon húsz év alatt – 1990-es bevezetése óta – szinte teljesen elterjedt Magyarországon. 2011 augusztusában 117 előfizetés jutott 100 lakosra (NMHH adat) és ténylegesen a lakosság körülbelül 80%-a rendelkezett mobiltelefonnal.

A közhiedelemmel ellentétben nincs mindenkinek mobiltelefonja hazánkban. A 117%-os „penetrációt” az adja, hogy sokaknak van kettő vagy esetleg három működő készülék a tulajdonában, az adat tehát a hívásfogadásra képes aktív SIM kártyák számát mutatja. Az igazság az, hogy minden ötödik magyarnak nincs mobiltelefonja. Nyilván ezek között sok a készülékhez a szülők szerint túl fiatal gyermek; a vonalas telefonnal rendelkező és legtöbbnyire otthon lévő idős ember; azok a kispénzű emberek, akik nem engedhetik meg maguknak még a mai árak mellett sem, hogy mobiltelefont tartsanak fent; végül azok, akik valamiért egyszerűen csak nem szeretnének mobiltelefont.

A mobiltelefon idehaza az egyik legelterjedtebb kommunikációs eszközzé vált. Az eszköz terjedése az elmúlt tíz évben (2000 és 2010 között) követte a kelet-európai trendet, viszonylag alacsony bázisról nagy lendülettel 2008 körül jutott a csúcsra és azóta nem változott érdemben (az utóbbi 2-3 évben nálunk stagnált, a két bemutatott visegrádi országban enyhén emelkedett a penetráció). Két további, ezen a téren igen fejlett európai állammal összevetve (Olaszország és Finnország), azt mondhatjuk, hogy a tíz év alatt jelentős hátrányt sikerült ledolgozni, de az olló nem zárult be, sőt Finnország esetében tovább nyílt 2008 óta:

Forrás: ITU, 2010

A hazai 117%-os adat európai összevetésben nem számít egyébként különösebben magasnak, megfelel a kontinens átlagának, világviszonylatban viszont hazánk a legfejlettebbek közé sorolható:

Forrás: ITU, 2010

Európán belül viszont – ahogy az alábbi térképen is látható –, Magyarország nem tartozik a legmagasabb penetrációval rendelkező európai országok közé (a térkép a 2009-es állapotokat mutatja), hazánk a „középmezőnyben” foglal helyet:

Forrás: Wikipédia, 2010

Mindent összevetve elégedetlenségre semmi okunk sem lehet, a mobiltelefon elterjedése igazi sikertörténetnek tekinthető Magyarországon. De vajon mi a helyzet az okostelefonokat tekintve? Ezzel foglalkozok a következő részekben.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az amerikai kontinensen rendesen megrángatta konkurencia bajszát a néhai filmkölcsönző cég, amikor elindította a streaming videó szolgáltatását. Alig több, mint egy év alatt a cég minden hasonló szolgáltatást nyújtó riválisát leelőzte, most pedig egy hónap alatt két újdonsággal rukkolt elő.

Amerika meghódítása

A Netflix hatalmas filmkínálattal rendelkezik (több, mint 10000 film), melyből minden előfizető egy igen csekély havidíj ellenében azt nézhet amit csak akar és akkor amikor úri kedve úgy hozza. A reklámra nagyon nem költő cég, így is le tudta előzni a hagyományos prémium kábelcsatornákat. A kínálatból azonban hiányoztak a sorozatok, amelyek pedig a hagyományos tévécsatornák törzsközönségének fontosak. Az év elején ezért a cég megvásárolt egy sikeresnek ígérkező politikai dráma sorozatot, mellyel egyértelműen a klasszikus tévécsatornák ellen fújtak támadást.

Egy gond volt csupán, mégpedig az, hogy a műsorok terjesztési joga csak az USA és Kanada területére volt érvényes. Valószínű, hogy cégnek sikerült megállapodást kötni a jogtulajdonosokkal és így az egész amerikai kontinensen 43 országban vált elérhetővé a szolgáltatás. A latin-amerikai piac a cég további növekedése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert ott most zajlik a kábeltévé boom, amivel a világ egyik legdinamikusabban növekvő területévé vált. Ezen a piacon sikerült idén májusban kiépíteni a cégnek fontos hídfőállásokat. A májusi bejelentést a befektetők is kedvezően fogadták és a cég részvényeinek az árfolyama 8% feletti növekedést mutatott, míg a felhasználók számának emelkedése 70% feletti. Nem kétséges, hogy ezzel a húzással a Netflix ismét csatát nyerhet a versenytársakkal szemben.

Európa a célkeresztben

Mi az öreg kontinensről csak csorgattuk a nyálunkat, hogy micsoda Kánaán van a nagy vízen túl az északi sarktól az Antarktiszig bezárólag. Június végé azután a cég ismét bejelentett valami fontosat, mégpedig azt, hogy 2012 első negyedévében megkezdi a szolgáltatást az Egyesült Királyságban és Spanyolországban is. Ez Európa bevételének a főpróbája lesz. Ha a cég szolgáltatásainak európai bevezetése sikeres lesz, akkor várható, hogy nagyon hamar a többi ország is sorra kerül a nézők legnagyobb örömére és valószínűleg a hagyományos tévécsatornák legnagyobb bánatára. Amint ez a terjeszkedés megindul, úgy a többi régi szereplő olyan hátrányba kerül, amit nagyon nehéz lesz ledolgozni, ha egyáltalán sikerül. Ahhoz ugyanis a jelenlegi üzleti modelljüket kell majd átalakítani, amiből egyelőre nem látszik az ég adta világon semmi. A másik nagy vesztese ennek a folyamatnak a kábeltévé szolgáltatók hada lesz, akik vagy beszállnak az IP alapú streaming üzletbe, vagy a fogyasztók fognak elpártolni nagyon gyorsan.

Követve a különféle hazai és európai médiaipari konferenciák anyagait, nekem nem világos, hogyan tudnak majd a jelenlegi hagyományos szereplők hosszú távon talpon maradni. Mikor alkalmam nyílt beszélni néhány médiával foglalkozó szakemberrel, akkor mindenki megmosolyogta azt amikor azzal jöttem elő, hogy a semmiből előkerülhet egy vagy több olyan új szereplő amelyik az innovatív megoldásaival fenekestül fogja felforgatni a piacot. Ugyan nem zárták ki soha sem ennek a lehetőségét, de a valószínűségét nagyon alacsonyra tették.

Most itt van ez az új szereplő, új és olcsó szolgáltatással és bekopogtat szépen ez európai háztartások ajtajain is. Én, mint egyszerű fogyasztó epekedve várom, hogy a kárpátmedence is felkerüljön a Netflix szolgáltatási térképére és abban a pillanatban lemondom a kábeltévé előfizetésemet.

Ritkán jelenik meg több, mint 200 oldalas kutatási jelentés a kelet-európai internet helyzetéről. Most a Gemiusnak köszönhetően 2010 után másodszor ismét átfogó képet kaphatunk a világháló fejlettségéről a régióban. Néhány napja napvilágot látott A Do you CEE – The internet market of Central and Eastern Europe in 2010 című jelentés.

Néhány érdekesebb adat, ami az anyag átfutásakor kiderülhet a magyar olvasó számára:

• Magyarország a középmezőnyben foglal helyet (15 ország közül a nyolcadik) az internet elterjedtségét tekintve a vizsgált régióban (alulról közelítjük az 50%-ot - 2010. januári adat). Közvetlenül előttünk Bulgária, utánunk Szlovákia található, az első helyen Észtország van (több mint 70%-kal) az utolsó pedig Ukrajna (alig több mint 20%-kal).
• Szélessávú internetben viszont dobogósok vagyunk, Észtország és Szlovénia után – több, mint a háztartások felében van szélessávú internet nálunk. Ez az eredmény azonban csupán a régióban impozáns, Nyugat-Európában mindössze 4 országot előzünk meg vele, miközben 15 ország jár előttünk.
• Az utóbbi egy évben (ez a jelentésben 2009. január és 2010. január közötti időszakot jelenti) Magyarországon növekedett az egyik legnagyobb ütemben az internet penetráció.
• Hiába a legmagasabb az észt internet penetráció a térségben, mivel kicsi az ország lakossága, abszolút számokban ez a legkisebb piac, míg az oroszoké a legnagyobb. Nálunk 4,3 millió netező van, amivel ismét csak a középmezőnyben foglalunk helyet (a vizsgált 15 ország közül a hetedikek vagyunk).
• Az egy főre jutó online reklám költés a csehek után a második legnagyobb idehaza. A csehek a maguk közel 50 eurós adatával toronymagasan a piac fölé nőnek, a mi második helyre elegendő értékünk 20 euró körüli és közel megegyezik a lengyel, illetve a szlovén adattal. Az online reklámpiac teljes költését tekintve viszont már a piac mérete dominál, az első három helyen Oroszországot, Lengyelországot és Csehországot találjuk, hazánk az ötödik (még nem éri el az évi 100 millió eurót az online reklámpiac hazánkban).

A jelentés egyébként egy 14 oldalas összefoglaló résszel kezdődik – ahol az imént említett összehasonlító statisztikák is helyet kapnak. Az anyag túlnyomó részét azonban az összesen 15 ország internetes piacát és fejlettségét azonos szerkezetben taglaló országprofilok adják (ezek egyenként 15-20 oldalasak). Ezekből kiderül például, hogy melyik a legnépszerűbb közösségi oldal Litvániában (a one.lt, 766423 felhasználóval, a facebook nincs a top ötben), mivel böngésznek a legtöbben Oroszországban (Internet Explorerrel – bár jelentősen veszített a népszerűségéből 2008 óta – második az Opera, harmadik a Firefox), vagy melyik a legnépszerűbb oldal Szlovákiában (az azet.sk portál, amely szlovák júzerek 67%-át éri el). A leírások az adott ország internet használati statisztikáin túl a jelenlegi trendeket és a kulcs szereplőket is összegzik, valamint kommentárokat az adott országot jól ismerő piaci szereplőktől (Magyarország esetében ezek Kürti István a Sanomától, Tóth Gábor az Omnicomtól és Novák Péter az Internet Advertising Bureau /IAB/ képviseletében – fontos tudni, hogy a jelentést a Gemius az IAB-vel partnerségben készíti el).

A jelentés egyértelműen hiánypótló, mert ezek az országok bár meglehetősen sokban hasonlítanak egymáshoz internetes fejlettségüket, fejlődési pályájukat, szolgáltatásaikat tekintve, mégis igen keveset tudnak egymásról ezen a téren. Ennek részben a nyelvi akadály az oka, részben, hogy nincsenek több országot bevonó nemzetközi összehasonlító kutatások (tehát publikus adatok) a térségben, végül pedig, hogy valamennyien a területen a fejlődést diktáló és a híreket is uraló országokhoz mérik magukat, így javarészt vakok egymás történéseire. Ez a fajta vakság persze nem csak az internettel kapcsolatos történésekre jellemző Kelet-Európára – persze ez egy igen régi történet, ami még jóval az internet előtt kezdődött...

A jelentés további – nem elhanyagolható – haszna, hogy a Kelet-Európára fejlesztő, azt piacnak tekintő cégek egységes és mélyreható képet kaphatnak a térségről, amiből kiderül, hogy miben hasonlítanak és miben egyediek ezek az országok, ha az internetről van szó. Ez alapján pedig jobb, a régióra szabott szolgáltatásokkal, tartalmakkal, megoldásokkal jelentkezhetnek, aminek végül mi, egyszerű internetezők láthatjuk a közvetlen hasznát. Mindezekért is köszönet illeti a jelentés készítőit, hogy közreadták ezt az igen érdekes és hasznos anyagot. A Gemius tanulmánya regisztrációt követően ingyenesen letölthető a http://www.internetcee.com/ címről.

Pintér Robesz