Új szót kell megtanulnunk: GNSS, vagyis globális navigációs műholdrendszerek, mert a GPS uralmára többen is törnek. A műholdas helymeghatározás már mindennapi életünk része. De az egész világ az amerikai GPS rendszertől függ, és ez a tény sokaknak nem tetszik. Ezért jönnek az alternatív rendszerek.
A GPS az angol "globális helymeghatározó rendszer" kifejezés rövidítése, amely mára a műholdas helyzet-meghatározás szinonimája lett. A GPS rendszer megszületéséhez a huszadik század tudományos-technikai vívmányai: űrkutatás, műholdtechnika, atomórák, mikroelektronika, számítástechnika, valamint Einstein általános relativitáselmélete is szükségeltettek.
A GPS létrehozása nemcsak tudományos, de óriási anyagi erőforrásokat is kívánt. A beruházás végösszege elérte a 12 milliárd dollárt. A hatalmas anyagi ráfordítás a katonai alkalmazásban keresendő. A hidegháború utolsó időszakában a technológia fejlődésével egyre kiélezettebbé vált az interkontinentális ballisztikus atomrakéták pontos célzásának problémája. A feladat immár az volt, hogy rakéták méterre pontosan az ellenség rakétasilóját találják el, ezzel lehetetlenné téve a viszontcsapást. A GPS megalkotása így kikerülhetetlen fejezete lett a fegyverkezési verseny utolsó szakaszának.
A rendszer teljes működési kapacitással a hidegháború vége után, csak 1995. április 27-én indult el. A késlekedés azonban nem volt véletlen. Föld körüli pályára kellett állítani 24 db, nagyjából 1 tonnás NAVSTAR műholdat. A holdak hat különböző orbitális pályán keringenek 20200 km-es magasságban, 12 óránként megkerülve a Földet. A rendszer működésének további feltétele volt földi ellenőrző állomásokat létrehozni, így a bolygó legkülönbözőbb pontjain monitorállomásokat és földi antennákat létesítettek.
De a GPS bármennyire is civilbarát rendszer, az Egyesült Államok hadseregének a tulajdona. Ez a szervezet működteti, finanszírozza, és a kormány döntése alapján bizonyos megszorítások mellett a civil szférának is biztosítja a használatát. A katonai rendszer pontossága 5-10 cm (bár egyes nem megerősített vélemények szerint a pontosság öt centiméteren belül van), a civil rendszeré 5-10 méter.
Korábban, ez az érték plusz-mínusz 50-100 méter volt. Ezt a pontatlanságot az adatok szándékos torzításával érik el, hogy az ellenség ne tudja a rendszert saját céljaira felhasználni. A pontos értéket egy meghatározott bonyolult függvény alapján módosították, ezt mutatták a műszerek. Érdekesség, hogy az ipari készülékek (például a földmérésnél használt eszközök is) torz értékeket mutattak. Azonban egy bizonyos idő után meg lehetett igényelni a pontos adatokat is. A mért értéket a pontos mérési időponttal el kellett küldeni, és hamarosan megküldték a pontos adatokat.
A rendszer manapság már nem csak interkontinentális rakétákat irányít, hanem a teljes amerikai és szövetséges hadsereg is ezek alapján tájékozódik. Az automata intelligens rendszerek – például a robotrepülőgépek és a GPS bombák – is ez alapján tájékozódnak.
Az USA azonban – valljuk be, joggal – aggódik amiatt, hogy a rendszer információ alapján indítanak támadást amerikai létesítmények és érdekeltségek ellen. Az USA kormánya ellenőrzi a polgári felhasználásra szánt GPS vevők (mikroáramkörök) exportját. Ellenséges katonai felhasználás elkerülése végett nem exportálható olyan vevő, amely 18 km magasság és 515 m/s sebesség fölött működőképes.
Ami a legfontosabb, a hadsereg fenntartja magának a jogot, hogy a civil rendszer működését nemzetbiztonsági okokból bármikor felfüggessze. Legyen ez akár háború, akár egy terroristatámadás. És képzeljük el, hogy amikor napjainkban a tengerjáró hajók, a repülőgépek, a természetjárók, az útépítők és földmérők, de még a személyautók is ezt használják, ezt a rendszert egyik pillanatról a másikra lekapcsolják. Ez rendkívül komoly anyagi és politikai következményekkel járna. A gazdasági károk jelenősek lennének. Ezért döntött úgy több nagyhatalom is, hogy alternatív rendszereket épít ki.
(folyatása következik)
Utolsó kommentek