Sokan érzünk bűntudatot, amikor megnyitva a böngészőt, az előző napokon elmentett, igen fontos, érdekes oldalak sorban töltődnek be, és a lelkünk mélyén sejtjük, de bevallani nem merjük, hogy ezeket a weboldalakat sosem fogjuk megnézni. Mégsem merjük egyszerűen kitörölni őket. Olyan ez, mint a Könyvjelző vagy a Kedvencek menü, látszólag oda mentjük a fontos oldalakat, ám ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor bevallhatjuk, hogy egy webhely örök elfelejtésének a legbiztosabb módja, ha elmentjük. Ennek az életérzésnek a kifejezésere született egy új a kifejezés.

 

 

Az infoguilt angol szóösszetétel, a tagjainak az együttes jelentése csak körülírással adható pontosan vissza. Az alakulat előtagja az info-, ami az information ('információ') szóból rövidült. Ez az alak ismerős, mert több magyar összetételben is előfordul (pl. infotechnológia, infokommunikáció), sőt önállóan is használatos: infó.

 

Az angol guilt főnév (itt utótagként) azt jelenti, hogy 'bűn'. Az infoguilt kifejezés az információval, annak a feldolgozásával szemben elkövetett „bűnt”, mulasztást jelenti. Az infogulit összetételt annak a tevékenységnek a megnevezésére használják, amikor a böngészőnkben több, vélhetően fontos ismeretet tartalmazó lapot nyitunk meg, ám időhiány miatt elhalasztjuk ezeknek a weboldalaknak az áttekintését, így a megnyitott lapokat (az arra alkalmas böngészőben) elmentve tároljuk későbbi feldolgozás céljából, ám egyre csak gyűlnek a feldolgozandó weboldalak, és a restanciánkat nem tudjuk ledolgozni. Az infogulit az információs társadalom polgárainak a jellemző problémája.

 

A kifejezés némiképpen túlzó stílusértékű, hisz az időhiány és az információsokaság miatti elmaradás azért nem bűn, legfeljebb kisebb-nagyobb mulasztás. Másrészt viszont némiképpen megszemélyesítő is a kifejezés, hiszen bűnt jellemzően emberek, élőlények ellen tudunk elkövetni, elvont fogalmak ellen nem, viszont ennek a szóösszetételnek a személeti háttere így is nyilvánvaló.

 

Bevallom, hogy nekem is tele van a Könyvjelző menü, a Kedvencek sávja, gyűlnek az olvasatlan levelek a postafiókomban, de már nem érzek bűntudatot, már túl vagyok rajta...

 

Bódi Zoltán

 

További elérhetőségek: