Netidők Blogtársaság

Egy hétig tesztelhettem a Huawei új csúcskategóriás készülékét a Honor 6-ot. Megelőlegezve a végeredményt, azt kell mondjam, hogy a telefon a nagyon jó és a kiváló határán egyensúlyoz, az árcédulát megnézve pedig (105 ezer pénzért lehet kapni) ár-érték arányát tekintve az egyik legjobb, ha nem a legjobb androidos választás jelenleg.

A készülék szégyenlős tervezői csupán a hátlapon eldugva, apró betűkkel hozzák a felhasználó tudomására, hogy „Powered by Huawei” és a készüléket bekapcsolva sem túl sokszor találkozunk a Huawei nevével, de itt-ott elpöttyintik, hogy igen, itt vannak a háttérben, ők rakták össze a cuccot (például a hangok beállításánál szerepel a Huawei vagy a billentyűzeten a Swype is általuk támogatott). Mindez szándékos, a Huawei új (al)márkát épít, aminél szándékosan szerényen a háttérben szeretne maradni.

A teszt elején elgondolkodtam, hogy vajon honnan jöhet a név (Honor) és miért van szükség egy új márkára a Huawei mellett-alatt? Valószínűnek tartom, hogy a Honor a cég egyfajta jóárasított prémium márkája lesz, ezek lesznek azok a felső kategóriával versenyző telefonok, amelyek technikailag és egyéb paraméterekben felveszik majd a versenyt a mostani csúcskategóriás androidos készülékekkel (mint amilyenek a Sony Z-k vagy Samsung Galaxy S-ek), viszont nagyjából feleannyiért. A Samsungnál az utóbbi egy évben amúgy is érzik a kínai konkurensek (elsősorban a Huawei, Lenovo és ZTE) jeges lehelletét a nyakukon, a Honor pedig meg is mutatja, hogy mennyivel többe kerül például egy csúcskategóriás Samsung attól, hogy elsősorban irtózatos marketing költségek rakódnak rá és a gyártó is jól keres az eszközökkel (ez nagyjából megduplázza a telefonjuk árát). Szóval nem sokáig örülhet a koreai gyártó, hogy közel egy évtized alatt sikerült kicsinálni a Nokiát (amihez persze a finnek bénázása is kellett), mert most már ő van a célkeresztben, mint no.1 gyártó. De vissza a Honorra: az ár megtartásában fontos szerepet játszik a rövid értéklánc is, a Honor Magyarországon most csak az eDigitalnál kapható, a szolgáltatók nem fogják árulni. Ezzel is a smart consumer kategóriát célozzák, akiknek a jó ár-érték arány kiemelten fontos és nem szállnak el egy márkanév láttán.

Hogyan lehet egy androidos telefont tesztelni? Nyilván a készüléken futó operációs rendszertől nem elválasztható maga a teszt. Nekem az az elvárásom egy androidos eszköznél, hogy a készülék szinte legyen észrevétlen, tökéletesen szolgálja ki a rendszert, legyen kezes, sokáig bírja egy töltéssel, készítsen szép képeket és ne recsegjen-ropogjon, ha kézbe veszem. A Honor 6 mindezt simán tudja és még jóval többet is.

Miheztartás végett, hogy mihez mértem a tesztalanyt:

• Utoljára androidos telefonok közül egy Galaxy Note 3-asat teszteltem, közel egy éve. A Honor is nagyjából ez a méret (kicsivel nagyobb csak), távol-keleti gyártó (bár nem kínai) és androidos készülék. Akkor a Note 3 inkább csalódás volt, mivel nehezen lehetett gépelni rajta, teljesen átlagos képeket csinált, a hozzá adott pici ceruzának (stylus) nem sok haszna volt, az egyedi szoftveres megoldások pedig számomra szimpla parasztvakításnak tűntek, miközben az árcédulán szép nagy szám szerepelt.
• Fél éve egy iPhone 5S-t használok. Röviden: túl kicsi, állandóan mellényomok a billentyűzeten, viszont tökéletesen lehet egy kézzel használni és szinte minden másban imádom (ez a kompromisszum). Jó lenne nagyobb méretben, de nem vagyok hajlandó 250 ezer forintot adni egy telefonért (igen, ez csak egy telefon, ráadásul a 16 gigás iPhone 6-ot normál használat mellett egy hónapon belül megtölteném, 32 gigás nincs, a 64 gigás meg közel 300 ezer forint idehaza. Nem normális – három Honor kijönne belőle, háromszor meg egyáltalán nem jobb az iPhone.)
• Végül az összehasonlítás utolsó alanya(i): jó két és fél évig Windows Phone rendszert használtam Nokia készülékekkel (Lumia 800 majd 920) - ezeket is szerettem, leszámítva, hogy főleg az elején 1-2 appot nem lehetett megtalálni a platformra (például sokáig ilyen volt az Instagram) és a mai napig sokan nem gondolkodnak a platform támogatásában (pár hónapja vettem egy lépésszámláló Runtastic órát, induláskor még véletlenül sem működött együtt a Windows Phone rendszerrel).

Viszont amire leggyakrabban használom a telefont, arra tulajdonképpen mind a három rendszer és a fentebb leírt készülékek tökéletesen alkalmasak:

• telefonálás
• levelezés több fiókból
• naptár
• hírek olvasása, böngészőből vagy appból (pl. index vagy HVG stb.)
• Facebook: olvasás, írás, kommentelés
• csetelés Viberen és FB messengeren, néha Skype-on
• időnként SMS küldés
• fotózás és fotók megosztása (Instagram vagy Flickr, FB)
• anyagok megosztása a közösségi médiában: twitter és Tumblr
• időjárás
• ébresztőóra
• zseblámpa
• jegyzetek írása: Evernote és jegyzettömb (utóbbi jó, ha automatikusan szinkronizált a gmail fiókomba)
• YouTube
• számológép
• LinkedIn hébe-hóba
• Foursquare és Swarm a ritka bejelentkezésekhez
• Deezer zenehallgatáshoz
• Dropbox és Onedrive a felhőben tárolt file-ok megnézéséhez
• néha navigáció (mindegy mi, csak legyen megbízható)
• ritkán játékok, nálam főleg Angry Birds, a gyerekeimnek Minecraft, Gameloft meg egyéb játékok (amikor rövid időre megkapják a telefont)

Ezek után nekem a következő elvárásaim vannak a telefonommal kapcsolatban:

• minden általam rendszeresen használt app meg legyen a rendszeren (mint a listából látszik ez van vagy 40-50 alkalmazás)
• minden említett app menjen, gyorsan, akadásmentesen
• szinkronizáljon a háttérben mindent, amit kell (például levelek, naptár stb.)
• ne merüljön le túl gyorsan (nincsenek irreális elvárásaim: ha egy töltéssel megcsinál egy napot, az már nekem elég)
• nézzen ki normálisan, ne recsegjen-ropogjon, ne akarjon szétesni hosszabb használat után sem
• csináljon szép képeket, miután ez van mindig nálam
• legyen elég nagy a kijelzője (az már mindegy, hogy egykezes vagy kétkezes – tehát nem elvárás az 5+ col)
• szép legyen a kijelzőn a kép

Innen nézve egyáltalán nem érdekel, hogy hánymagos, hánygét tud, hánygigamemóriás és megacicaherztes. Ha tudja a kívánalmakat jó - ha nem tudja, nem jó. Akkor sem, ha nyolcmagos és az első 4G-s „olcsó” android telefon, mint amilyen a Honor 6 (olcsó a 200 ezres csodákhoz képest, drága ahhoz képest, hogy „csakegytelefon” és „mikerülebben100ezerforintba?!”)

Ezen előzetes elvárásokkal láttam neki az egy hetes tesztnek. Kicsomagolás: mivel a készülék egy nagyjából telefon méretű pufis védőfóliás tasakban érkezett, nem tudom milyen doboza lesz, sem azt, hogy mit adnak mellé. Töltő biztosan jár majd (rendes micro USB) - talán füles is. Egyéb jóságokról nincs hír. (A részletes specifikációk elérhetők a gyártó magyar nyelvű oldalán jobb oldalt.)

A készülékkel kapcsolatos benyomások:

Méret és kijelző

Ez egy kétkezes telefon - nekem nincs kicsi kezem, de egy kézzel nehezen érem el a képernyő felső részeit (azt kockáztatva amúgy, hogy kicsúszik a kezemből). Méretéből adódóan ezt amúgy már elsőre sejtettem, nekem ez amúgy nem gond.

A képernyő képe szép – de őszintén, az újabb készülékekkel nagyon el vagyunk kényeztetve, bizonyos képsűrűség felett nem is igen lehet különbséget tenni. A Honor 6 már ez a kategória: pixeleket nem vesz észre az ember, a betekintési szög is rendben van. Ezen a fronton nem lehet panasz a készülékre.

Gépelés

Ezen sem jó gépelni a „beépített” billentyűzeten: túl kicsik a betűk, állandóan félrenyomok (mondjuk a szótár a javaslatokkal a billentyűzet felett nagyon jó). A swype nekem minden 2-3. szóra következetesen hülyeséget dob, úgy látszik partikuláris kifejezésekkel operálok (na ugye). Néhány karaktert el is dugtak, például a kötőjelet, a számok pedig egy furcsa kiosztású második képernyőn érhetők el. Szóval a billentyűzeten elég nehéz gépelni, kicsik a betűk, nehéz őket eltalálni. Nem csak az én nagyobb kezemmel, hanem a tíz éves lányom is ezt emelte ki pár órás nyomogatás után: minden jó a készüléken, de nehéz rajta gépelni, szerinte azért, mert néhány plusz ékezetes betűt is kiraktak a billentyűzetre például á, é, amitől kevesebb lett a hely, keskenyebben a karakterek. Ebből a szempontból például a Lumia 920 sokkal jobb, kényelmesebben használható, de még az iPhone is, pedig annak kisebb a kijelzője.

Akkumulátor és sebesség

A Honor 6 leírásában azt ígérik, hogy átlagos használattal több mint két napot kibír. Én nem vagyok átlagos felhasználó, nálam egy napot bírt csak, de a Lumiához vagy az iPhone-hoz képest egy picivel jobban bírta, még úgy is, hogy néha meghajtottam és a bekapcsolt 4G igencsak szereti az energiát (az iPhone-om 4G-n gyakorlatilag reggeltől kora délutánig bírja ki, a Honor végigtolta az egész napot, miközben hihetetlenül gyorsan töltötte be a tartalmat mobil neten is).

Egy-két komolyabb játékkal is csak egy kicsit sikerült felmelegíteni a telefont (mint amilyen az Angry Birds Go – nekem ez volt az első játék, ami megjelenésekor nem futott az akkori készülékemen, nagy csalódást okozva a gyerekeknek), de a Honoron sehol nincs akadás. Jól terhelhető a készülék.

Az nagyon tetszik, hogy „szól”, ha egy alkalmazás a háttérben szerinte túl sok energiát eszik, így ezeket könnyen kilőhetjük.

Úgy is kibírt egy napot, hogy szándékosan rendesen nyúztuk, Maja lányom tesztelte 1-2 órát, aztán este 2-3 órát én is pörgettem rendesen.

A jelenlegi mezőnyben tehát jól teljesít, bár azért nem vagyok elájulva tőle (a több napig használható okostelefon továbbra is egy álom számomra).

Kamera

Lőttem pár képet, a front oldali kamera selfiezésre (meg videócsetelésre) alkalmas, de kicsit elmosódottak lettek a fényképek. A hátoldali kamerán érdemes bekapcsolni a HDR-t (ami alapból nem megy), hogy ne mosódjanak el a képen a mozgó részek beltéren, viszonylag kevés fénynél – nálam ugyanis rendre ezt történt.

Nagy fekete pont, hogy nincs dedikált fotógomb (ahogy a Lumiákon van), vagy legalább a képernyőzár beállítása után egy gyorsindítási lehetőség a zárolt képernyőn (mint például az iPhone-nál). Ilyen kamera gyorsindítást nem sikerült találnom vagy beállítanom (lehet, hogy én vagyok a béna, mert a Honor 6 reklámszövegében külön kiemelik, hogy milyen gyorsan használatra kész a kamera). Igen, kiderült, hogy én vagyok a béna: “A kamera azonnali indításához gyors egymásutánban két alkalommal meg kell nyomni a hangerő le gombot, a Honor 6 pedig azonnal, 0,6 másodperc alatt elkészíti a képet." 

Nálam amúgy a Nokia Lumia 920 jelenti a mobillal fényképezés elfogadható szintjét, ehhez képest már az iPhone 5S is kompromisszum (bárki bármit is mond). Így számomra a Honor megalkuvás lenne, de egyébként hozza az átlagos felsőkategóriás szintet ezen a téren is.

Hangzás

A készülék hátlapján van egy pár milliméter széles és pár centi hosszú hangszóró – egyetlen darab. A telefont sima felületre rakva is jól szól, de könnyű lefogni a készüléket az oldalára fordítva – mondjuk játék közben. Átlagos a hangzása, nem javaslom, hogy bármi komolyabbat tervezzünk vele, kihangosított beszélgetésre és háttér zenehallgatásra megteszi.

A telefonhívások hangminősége rendben van, nem akadozik, nem recseg, nem szakad, mindkét irányban lehet hallani (ami például nem volt elmondható a Lumiámról, ami emiatt szervizbe is került – rendszeresen panaszkodtak, hogy nem hallanak rendesen).

Fülhallgatóval jó volt a hangzás – de ez sokban múlik a fülesen, az iPhone-nal, Lumiákkal vagy az iPodommal összevetve nem volt érdemi különbség, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy nem vagyok vájtfülű audiofil.

Verdikt: nagyon jó ez!

Na, nem szaporítom tovább a sorokat: az egy hetes tesztelés után nagyon tetszik a Honor 6: gyors, szép a képe, nem akad, egyszerű volt mindent beállítani rajta. Verdikt: ez egy jóárasított csúcskészülék, amiben csupán a billentyűzet jelent kicsi csalódást, de azt öt perc alatt le lehet cserélni egy másikra (példáulAnySoftKeyboard).

Akinek nincs brand mániája, de szeretne a pénzéért egy kiváló androidos készüléket kapni, az nyugodtan szerezze be a Honor 6-ot, nem fog benne csalódni és még marad pénze is ahhoz képest, mintha egy hasonló tudású versenytársat választott volna.

További infók a Honor készülékekről a gyártó magyar nyelvű oldalán (ahol akár Te is feliratkozhatsz, ha ingyen szeretnél egy Honor 6-ot)

Pintér Robesz (rendszeres blogposztjaim olvashatók a Tumblr-en)

Az elmúlt években volt szerencsém mindhárom nagy okostelefonos, tabletes platformhoz. Huzamosabb ideig (legalább egy évig) használtam mindegyiket és a napokban arra jöttem rá, hogy az volna a legjobb, ha a három rendszerből ki lehetne mazsolázni a legjobb megoldásokat és gyúrni belőlük mondjuk egy iAndroPhone rendszert. Lássuk, nálam melyik rendszerből milyen tulajdonság kapna feltétlenül helyet egy ilyen Frankenstein oprendszerben.

Ami nekem az iOS-ben a leginkább tetszik:

• Cikkek teljes szövegének elmentése a böngészőből (Safari olvasó módból).
• Minőségi alkalmazások, családi okokból nekem főleg gyerekeknek szóló appok jöttek be (legutóbb például a Terka a piacon).
• A beépített jegyzet alkalmazásban készült jegyzetek mentése automatikusan a Google fiókba, így azok gépen is elérhetőek mindenféle különösebb szinkronizálás nélkül (persze internet kapcsolat kell hozzá, hogy a háttérben végbemenjen a dolog).
• Photo Booth: trükkös felvételek a rendszerbe integrált fotós alkalmazással.
• Levelezéskor intelligensen kiválasztja a feladót a címzettnek megfelelően: tehát, ha több e-mail címről is levelezünk, de mondjuk egy listára csak megadott címről fogadnak el tőlünk levelet, akkor a rendszer megtanulja melyik az és azt használja, ha ezt a címzettet választjuk ki.
• Egyedileg, letöltés után módosítható beállítások az alkalmazásoknál (például, hogy mi fér hozzá a hely adatainkhoz és kapcsolgathatja az energiazabáló GPS-t).

Ami a Windows Phone-ban a leginkább tetszik:

• A Nokia-s WP telefonok esetében a fényképező, a külön fotós alkalmazások (pl. Cinemagraph), a külön hardveres fényképező gomb, a remek minőségű videók. Bárki bármit mond, a legszebb képeket és videókat a Lumia csinálja a mezőnyből.
• Offline is működő Nokia Here térkép, autós és tömegközlekedési navigálás, integrált beltéri térképek.
• Interneten mindenhol elérhető Skydrive file-ok (mondjuk a Dropbox ugyanilyen jó a másik két rendszeren).
• A szavak gépelése közbeni automatikus javítás – bár a másik két rendszeren is van erre megoldás, itt a leginkább felhasználóbarát, messze a legjobb. Az Apple megoldásától kihullik az ember haja, képtelen a ragozó, sok ékezetet használó magyar nyelven normálisan működni, rendszeresen automatikusan hibás szavakra cseréli, amit rendesen leírtunk.
• Data Sense – operációs rendszerbe beépített adatforgalom mérő, részletes statisztikákkal (melyik program mennyi adatot forgalmaz mobil neten és wifin, mennyi van még a csomagból hátra...)
• Takarékos akkumulátor üzemmód, ami egy kattintásra kikapcsolja az összes energiazabáló háttérfolyamatot (életmentő lehet, ha például otthon hagyjuk a töltőt egy hosszú hétvégén vagy egyéb okból töltő nélkül vagyunk kénytelenek kibírni még egy darabig).
• Beépített Office támogatás (Word, Excel és PPT), de külön kiemelném a OneNote jegyzeteket - ezt nem ragozom, akik Office-t használnak, azoknak ez egy óriási előny.

Ami az Androidban a leginkább tetszik:

• Automatikus szuperség (nem én találtam ki, ez a neve): az elkészített fotókból, videókból a Google automatikusan montázs videókat készít, vágásokkal, zenével, többféle stílusban, ami később egyedileg módosítható és elmenthető. Nagyon menő szuperjóság és még fel is vághatsz a rokonok és ismerősök előtt.
• A Facebook messenger magas fokú integráltsága (bár megvan a másik két rendszerben is, messze itt a legjobb).
• Fejlett értesítési sáv - a három rendszerből szerintem itt van a legjobban megoldva.
• Tartalmak megosztása bármilyen, az ezt támogató alkalmazásból egy másik alkalmazásba – szabad átjárás az alkalmazások között ebben a tekintetben.
• Remek alkalmazás választék - azt is eléred ingyenesen vagy freemium modellben (alap funkciók ingyenesen), amiért az iPhone-on fizetned kell és, ami nem biztos, hogy a Windows Phone rendszeren megtalálható már.

Persze a kiválasztott tulajdonságok alapvetően attól függnek, hogy ki hogyan használja az adott rendszert. Feltehető, hogy ahogy az okostelefon használat egyedi mintázatokat mutat, úgy az adott oprendszerben szeretett és gyűlölt tulajdonságok is különbözőek lehetnek. Szóval a kérdés: nektek mi tetszik a legjobban az általatok használt mobil operációs rendszereken?

Pintér Robesz

Érdekes kutatás híre látott napvilágot pár napja a The Guardian hasábjain, amely szerint bár ugyan az Android részesedése toronymagas az okostelefonok között az Egyesült Királyságban is, a felhasználóik kevésbé hűségesek, mint az almás platform esetében. Sőt, a robotok „gravitálnak” az alma felé, vagyis sok androidos hűtlen lesz és idővel elhagyja a platformot az iPhone kedvéért.

A kutatást készítő Foolproof magyarázata szerint (a kutatási jelentés itt érhető el), míg az első készülék kiválasztásánál az elsődleges szempont az ár (ezért választanak sokan olcsó androidos készüléket), ahogy a felhasználók életében egyre fontosabb szerepet tölt be az eszköz, az ár szerepe csökken és a felhasználói élmény kerül a középpontba (így egy részük hajlandó beruházni egy iPhone-ba). Ezért, amikor a készüléket lecserélik, több androidos úgy dönt, hogy vált a platformról iOS-re.

Egy másik kutatás hasonló tendenciát mutatott az Egyesült Államokban is. De vajon mi lehet a helyzet idehaza? Egyelőre erre vonatkozó kutatási eredmények nem állnak rendelkezésre, azt viszont tudjuk, hogy 2013 szeptemberében a 18 évnél idősebb internetezők 47%-ának volt okostelefonja, amiből 77% volt Android, 9% Windows Phone, 8% Symbian és 5% Apple (eNET online kutatás, 18 évnél idősebb internetezők körében).

Érdemes volna megvizsgálni, hogy nálunk mi alapján választanak az emberek okostelefont (biztosan szerepet kap az ár, a szolgáltatói ajánlat, az ismerősök ajánlása, a korábbi tapasztalatok stb.). Az első készülék kiválasztásánál kiemelkedően fontos lehet az ár, később azonban ez csökkenhet, bár valószínűleg nálunk továbbra is meghatározó maradhat. Egy ilyen kutatásból idehaza is kiderülhet, hogy hogyan cserélnek készüléket a felhasználók, tényleg ellépnek az androidos júzerek a drágább, jobb készülékek felé és gravitálnak az iPhone-hoz? Vagy a Windows Phone magasabb részesedése azt mutatja, hogy inkább errefelé mennek tovább?

A válasz feltehetően összetett, érzésem szerint különböző fogyasztói szegmensek lehetnek, amelyek eltérően viselkedhetnek, nincs egyetlen útvonal a platformok között. Van, akit a jobb felhasználói élmény ígérete győz meg a váltásról; van, akit a kíváncsiság hajthat másik platform felé; van, aki helyett „házi rendszergazdája” dönt; van, akit kétévente a szolgáltató boltjában az eladó győz meg; van, aki „örökli” a telefont. És a sor korántsem teljes – arról nem is beszélve, hogy sokan hűségesek maradnak. Plusz eltérő lehet a helyzet a készülékkínálat alsó és felső végén. Míg alul az Apple nem kínál valódi alternatívát (leszámítva a levetett régi iPhone-okat), a drágább készülékek között már nagyobb dilemma, hogy melyik platformot és készüléket válasszuk.

Szóval, bár látszólag egyszerű kérdésről van szó, de ez egy meglehetősen több változós egyenlet, még, ha változók végül mind egy irányba mutatnak is, mint a Foolproof tanulmányában.

Pintér Robesz

Főként androidos rendszereken igen népszerűek a launcher alkalmazások, amelyeket az átlag felhasználó talán nem is ismer, ám mégis állandóan használja. A launcher voltaképpen a rendszer kezelőfelülete, az a felület, amellyel a mobil eszközeink képernyőzárának feloldása után találkozunk. A launcher alkalmazás biztosítja tehát a felhasználói felületet, idegen szóval user interface-t, rövidítve csak UI-t. Mivel az androidos rendszerek lehetővé teszik az eredeti felület megváltoztatását, ezzel élnek is a gyártók, illetve az alkalmazásfejlesztők. Az androidos telefonokat előállító cégek rendszerint saját launchert, azaz kezelőfelületet készítenek a készülékre telepítendő androidhoz, ezzel saját köntösbe bújtatják az eszközeiket. Ám ez a lehetőség nyitva áll az alkalmazásfejlesztők előtt is, így se szeri, se száma az androidon elérhető launchereknek.

A launcher alapja az angol launch ige, amelynek az aktuális jelentése: ’elkezd’, ’elindít’, ’alapít’. A launcher szóalak jelentésszerkezetéből kiderül, hogy ez az indító, kezdő felület, amelynek használatán keresztül voltaképpen elindíthatjuk az eszköz alkalmazásait.

Az androidos launchereknek megvan az az előnyük, hogy ha megunjuk az eredeti felhasználói felületet, lecserélhetjük egy vadonatújra, amely egész más funkciókat, vizuális környezetet és beállítási lehetőségeket rejt. Egy mozdulattal meglephetjük magunkat karácsonyra egy vadonatúj vizuális környezettel!

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A HungaroCon találkozón jártam (http://hungarocon.hu/) vasárnap (2013. november 17-én), és a Netidők asztaltársaság nyilvános beszélgetésén olyan informatikai kifejezésekkel foglalkoztam, amelyeknek van valamiféle közük a sci-fihez. Íme egy kis válogatás.

Wi-Fi

Az audiotechnikából a már több évtizeddel ezelőtt közhasználatba került HIFI kifejezés mintájára épül fel ez a mozaikszó. A HIFI-hez pedig formailag a sci-fi hasonlít igazán. Ezekben a szerkezetekben az utótag és a hangtani felépítés a közös. A közös utótag a Fi: fidelity ’hűség, torzításmentesség’ (a sci-fi végén a fi pedig a fiction ’fikció’ rövidülése). A HIFI feloldása: high fidelity ’magas szintű (hang)hűség, torzításmentesség’. A Wi-Fi ugyanígy épül fel: a Wi előtag a wireless, azaz ’vezeték nélküli’ rövidítése, a Fi utótag pedig ’torzításmentesség, érzékenység’ jelentésű, ám az utótagnak nincs különösen fontos szerepe a kifejezésben. A Wi-Fi egyszerűen a ’vezeték nélküli internetkapcsolat’ jelentést hordozza, és a vezetékes internetkapcsolat alternatívájaként gyakran találkozunk vele. A Wi-Fi írásmódja ebben a változatban terjedt el a nemzetközi és a magyar írásbeliségben is.

robot

Ez a szó középkori szláv átvétel eredménye a magyar nyelvben. A töve a rabota ’munka’ jelentést hordozza. Maga a munka szó is szláv eredetű, valamikor a honfoglalás idején vettük át. A robot első jelentése: ’a jobbágyoknak kötelezően elvégzendő, ellenszolgáltatás nélküli munkája’, és csak a legutóbbi időtől jelenti az ’automata vezérlésű berendezést’.

A robot számítástechnikában használatos rövidebb alakja a bot, ami csonkolással jött létre az eredeti szóból. A botok az informatikában jellemzően önállóan, emberi beavatkozás nélkül működő szoftverek, ilyenek például a csevegőszobákban (chatroomokban) az új belépőknek köszönő botok, de vannak spambotok is, amelyek kéretlen reklámleveleket küldenek automatikusan az adatbázisban lévő e-mail címekre.

Android

Ez egy ógörög kifejezés, amely az androsz főnév (ami az anēr ’férfi’, főnév birtokos esete) és az –eidesz ’valami példánya’, ’valamihez hasonló’ utótag (ami az eidosz ’faj’ névszóból származik) kapcsolatából áll. Az android tehát eredetétől fogva nemhez kötött, hím nemre vonatkozik, ám a nemzetközi nyelvhasználatban nemtől függetlenül az ’emberhez hasonló’, ’emberalakú’ jelentést hordozza.

Kifejezetten gyakori az android kifejezés a kultúra, a tudomány számos területén. Maga az android szóalak már a 13. században belekerült az európai kultúrába, Albertus Magnus vagy más néven Nagy Szent Albert, a középkor egyik legnagyobb teológusa, filozófusa és univerzális polihisztora a legenda szerint alkotott egy androidot vagyis gépembert, amit aztán tanítványa, Aquinói Szent Tamás megsemmisített. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberi lét, az intellektus lényege, az antropológia ’embertan’ Albertus Magnus gondolkodásának a középpontjában állt. Innentől kezdve időről-időre felbukkant az európai, illetve majd az amerikai kultúrában is az android ’emberhez hasonló’ kifejezés.

Sok területen használják az emberhez hasonló, emberformájú eszközök megnevezésére az android szót. Talán a legismertebb származéka a droid (ami csonkolással alakult ki) George Lucas Csillagok háborúja című filmjében jelent meg, és már nem csak az emberszabású, hanem mindenféle robot jelentésében is elkezdték használni.

Az informatikában az androidot olyan robotok vagy mesterséges organizmusok, rendszerek elnevezésére szokták használni, amelyek úgy néznek ki, mit egy ember, vagy emberi módon cselekednek. Ám filmcímként, különböző számítógépes és egyéb játékok neveként, zeneszámok címeként is előfordul. Tehát az emberkinézetű vagy ember módjára cselekvő mesterséges szerkezet gondolata megtermékenyítette a kulturális, a művészeti és a tudományos életet is.

Az informatikában, pontosabban a moblitelefónia világában az Android egy tulajdonnév, ami a Google által (illetve a Google által felvásárolt Android Inc. kezdeményezésével) 2007 novemberére mobiltelefonok részére kifejlesztett, nyílt forráskódú, Linux alapú operációs rendszer neve. A névadás motivációja tehát világos, az operációs rendszer a fejlesztő vállalat nevét vitte tovább, tehát itt egy névátvitellel találkoztunk. És az eredeti név, a vállalat nevének a jelentése jól átláthatóan kapcsolódik a technológiai környezet a jelentésvilágához.

Ám ennek a mobilos operációs rendszernek a népszerűsége hatására az android kifejezés hallatán a legtöbb ember elsősorban a mobiltelefonokra asszociál, és csak másodsorban jut eszébe az 'ember alakú' jelentés.

Lézer

Az angol laser szó magyarított formája a lézer, amely meglepő módon mozaikszó, tehát egy hosszabb szószerkezetből alkotott betűszó. A laser feloldása: Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation, vagyis ’indukált emissziós sugárzással kibocsájtott fényerősség/összefüggő fénysugár’. A lézer tehát egy olyan fényforrás, amely indukált emissziót használ egybefüggő fénysugár létrehozására.

Az első lézert az amerikai Theodore H. Maiman fejlesztette ki 1960-ban.

Sokfelé használjuk: műtéteknél, vizsgálatoknál, navigációnál (felületek, pozíciók letapogatása), felületek összeolvasztására, kiégetésére, fémpolírozásra, rakétatechnikában a hőkövetés ellensúlyozására, még a villámvédelemben is. Emellett a sci-finek köszönhetően a fegyverek, a rombolás eszközeként emlegetik, és történt ezen a területen egy metonimikus jelentésváltozás is, mert a lézer voltaképpen a rombolást végző fénysugár, ám a sci-fiben az ezt kibocsájtó fegyver nevére is értik.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség