Néhány napja Föld körüli pályára állították az első magyar műholdat, a MaSat-1-et. A pályára állítást az Európai Űrügynökség VEGA hordozórakétája tette lehetővé. A MaSat-1 kockaműhold felépítését nagyjából négy évvel ezelőtt kezdte a csapat és mivel az eszköz össztömege mindössze 1 kg lehet, és a méretei is korlátozottak, ezért nagyon komoly kihívás volt patikai mérlegen minden alkatrészt pontosan összeválogatni. A Netidők vendége volt a műhold-építő csapat projektmenedzsere, Horváth Gyula, a BME adjunktusa, akivel arról kezdtünk el beszélgetni, hogy mekkora kihívás egy valóban működő műhold építése.

Horváth Gyula: Pont azért, mert a MaSat-1 alig nagyobb, mint egy Rubik-kocka, rendkívül sok elektronikát, és sok funkciót kell beleintegrálni ebbe a nagyon kicsi térfogatba és ennek köszönhetően, elég jól megizzasztottuk a mérnök hallgatókat, hiszen érdemes azért megjegyezni, hogy ez a fejlesztés mérnökhallgatók nevéhez fűződik.

MaSat-1

Nagyistók Tibor: De a történet eleje izgalmasabb volt, amikor egyszer csak bekopogtattak az ajtódon a hallgatók…

Horváth Gyula: Igen, a történet valahol 2007 derekán kezdődött, amikor Marosi Gábor hallgató – most már kollégám – szóval Gábor bejött egy lengyel-magyar konferencia után, és azt mondta, hogy „Ilyet szerintem mi is meg tudnánk építeni. Te mit gondolsz?” Mondom, fogalmam sincs, de aztán javasoltam, hogy keressük meg, hogy kik azok, akik a Műegyetemen régóta foglalkoznak ezzel a témakörrel.

Bódi Zoltán: És találtatok?!...

Horváth Gyula: Negyven éve van egy űrkutató csoport a BME-n, tehát ott nagy a szakmai múlt és komoly tudást köszönhetünk nekik. Tizenöt különböző műholdra fejlesztettek már részegységeket. Volt olyan műhold-projekt, ami katasztrófával végződött, viszont mindössze két egység működött már csak rajta, mégpedig a BME fejlesztésű kommunikációs és az energiaellátó-rendszer. Volt egy saját külön vészadója is, azt többször hallották egyébként az amúgy detonációval véget érő misszió után is, úgyhogy szerintem ez egy rendkívül jó referencia. Az elektronikus eszközök tanszékkel, és a szélessávú hírközlés tanszékkel együttműködésben végül összeállt a tanári gárda és toboroztunk ötven fő hallgatót… persze volt lemorzsolódás, így érkeztünk meg ahhoz a 12-15 főhöz, akikkel végül tényleg létrehoztuk Magyarország első műholdját. Tehát én is szeretem mindig hangsúlyozni, hogy az országunk első műholdját hallgatók építették. Szerintem ez zseniálisan hangzik és rendkívül büszke vagyok a csapatra.

Nagyistók Tibor: Sok egyetem-főiskola kísérletezik ezzel, de úgy tűnik nekem a statisztikákból, hogy kiemelkedő, amit csináltatok.

Horváth Gyula: Ez valószínűleg leginkább annak köszönhető, hogy jó magyaros virtusból a srácok beleadtak apait-anyait és nem elégedtek meg az átlagos, cubesatok (kockaműholdak) világában elterjedt hozzáállással, hogy „néhány alkatrészt megveszünk külföldről és egy-két olyan technológiát ráfejlesztünk, ami az egyetem kompetenciája”, hanem ahogy elneveztük MaSat-1-nek, ebben már benne volt az elején egy hosszabb távú koncepció. Tehát szeretnénk több generációt még a mi életünkben „kinevelni” ebből a műhold-családból és emiatt megpróbáltunk minden technológiát kézben tartani és minden technológiát – lehetőleg ez a gyártásra is vonatkozzon – hazai gyártókkal, hazai tervezőkkel megoldani.

Nagyistók Tibor: Ha valaki érdeklődik és szeretne belehallgatni, hogy mit csinál a műhold, akkor a http://cubesat.bme.hu címen tud ennek utánanézni és többen már ezt meg is tették…

Horváth Gyula: Pont emiatt, hogy minél több információt le akarunk hozni, egy plusz innovatív ötletet is bedobtunk a közösbe. Eleve a rádióamatőr sávba sugározunk és így a világban élő rádióamatőrök növelik a lefedettséget; köszönjük nekik a segítő munkájukat. Az első napon 800 adatcsomagot fogtunk mi és több mint 2000 csomag jött be az interneten keresztül. Ugyanis publikáltunk a weboldalunkon egy szoftvert, aminek segítségével lehet a műhold jeleit venni. És a szoftver folyamatosan tölti fel a szerverünkre a számunkra is fontos információkat.