Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

(Web)helyesen írunk?

Hány elütést és hány helyesírási hibát fedez fel Ön ebben a posztban? Nagyon remélem, hogy egyet sem, a magyar internetezők ugyanis nem nagyon tolerálják az online szövegekben előforduló hibákat – legalábbis ez derül ki az NRC legújabb felméréséből.

A hazai internetes társadalom 88 százaléka számára fontos a helyesírás, és minden második netező úgy gondolja, teljes mértékben illik rá az az állítás, hogy helyesen ír – csupán 4-5 százalék tartja magát gyengének ezen a téren. A nők valamivel fontosabbnak tartják a helyesírás kérdését, mint a férfiak, és – érthető okokból – azok is nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, akik maguk is rendszeresen írnak az interneten: saját blogot vezetnek, vagy akár csak sűrűn posztolnak, kommentelnek fórumokon, közösségi oldalakon. Utóbbiak kilenctizede jellemzően odafigyel arra, hogy ne kövessen el hibát, és a neten írásban rendszeresen megnyilvánulók csupán 4 százalékára igaz az, hogy nem törődik azzal, milyen helyesírású szöveget hagy maga után.

A helyesírás tehát fontos dolog, így aztán nem meglepő, hogy az internetezőket alapvetően zavarja, ha hibát találnak valamelyik oldalon. Bár a többség nem ért egyet azzal, hogy az internetes tartalmakban elfogadhatóbb a hiba, tény, hogy a világhálón található írások esetében valamivel toleránsabbak vagyunk, mint a nyomtatásban megjelenő szövegek olvasásakor. Leginkább a könyvek esetében tartjuk zavarónak az elütéseket és a helyesírási hibákat, de a nyomtatott sajtóban is nagyobb a zavaró hatásuk, mint az internetes hírportálok, magazinok esetében; legkevesebben pedig a felhasználók által generált online tartalmak esetében akadnak fenn egy-egy hibán – ötből egy netező szemet tud hunyni ezek felett. Érdekes ugyanakkor, hogy kifejezetten nagyok az elvárások a vállalati honlapokkal szemben: az egyfajta online cégbemutatóként funkcionáló oldalakon előforduló hibákat a netpolgárok ugyanannyira zavarónak tartják, mint ha nyomtatott könyvben akadnának rájuk.

Az internetezők négyötöde úgy véli, a sok hiba csökkenti az olvasás élvezetét, ennek ellenére feleannyian tartanak zavarónak egy egyoldalnyi szövegben sok kisebb elütést, mint egyetlen, de valóban komoly helyesírási hibát. A hibák egyébként az író nemtörődömségét jelzik az olvasók szerint, sőt a netpolgárok háromnegyedének szemében a szöveg hitelességét is rontja, ha sok elütést, helyesírási bakit tartalmaz. Talán meglepő, hogy a többség az internet egyik legnagyobb erényét, a gyorsaságot, frissességet sem tudja alárendelni a tökéletességnek: csupán 34 százalék gondolja úgy, hogy egy hír esetében fontosabb, hogy minél előbb megjelenjen, mint az, hogy tökéletesen legyen megírva, és mindössze 9 százalék ért egyet az állítással teljes mértékben.

Ezek után nem csoda, ha következménye is van annak, ha az internetező lépten-nyomon helyesírási hibákba ütközik. Minden harmadik netpolgárral előfordult már olyan, hogy abbahagyta egy cikk olvasását emiatt, sőt a netezők egyötödével már az is megesett, hogy elpártolt egy olyan internetes oldaltól, amelyen rendszeresek voltak az ilyen jellegű hibák. Mindemellett aránylag sokan vannak azok is, akikből időnként előbújik az amatőr nyelvész, amikor helyesírási hibába futnak bele – a netezők egyharmada tette már szóvá más hibáját valamelyik online platformon.

Kurucz Imre


A felmérést az NRC 2012. július 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.


86 Tovább

Teljesen elhülyülünk az internettől? (frissítve)

Egy osztrák agykutató, bizonyos Manfred Spitzer, az Ulmi Egyetem Pszichiátriai Klinika orvosi vezetője szerint az internet rendszeres használata demenciához, tehát elbutuláshoz vezet. A digitális demencia fogalmát először 2007-ben dél-koreai kutatók használták annak leírására, hogy a fiatal felnőttek koncentráció zavartól szenvednek, nem tudnak megjegyezni dolgokat. Mindezt a túlzott internet használat számlájára írták.

Spitzer továbbmegy, szerinte visszafordíthatlan leépülést okoz az agy bizonyos területein az internet használata. Elsősorban a memória sérül, az internetezők kevésbé vagy sehogy sem tudnak megjegyezni telefonszámokat, nem tudnak fejben számolni vagy helyesen írni. Az ok, hogy az internet - akárcsak az autó a mozgást - kivált bizonyos tevékenységeket, amiket így már nem kell az agyunknak elvégeznie. Spitzer megoldást nem igazán ad a helyzet kezelésére, de kézenfekvő, hogy a rendszeres fejben számolás vagy akár a telefonkönyvünk újra megtanulása megelőzheti a bajt.

Részemről egyébként komolyan szkeptikus vagyok az agykutató megállapításaival kapcsolatban. Kétségtelen, hogy bizonyos, korábban végzett agyi tevékenységeket ritkábban végzünk az információs korszakban. Az is kutatásokkal igazolt, hogy mivel a Google szinte mindent megtalál számunkra az interneten, az így talált eredményeket agyunk hajlamos kevésbé megjegyezni, hiszen később újra könnyen megtalálhatjuk őket (legalábbis azt hisszük). De, hogy ez digitális demencia, tehát elbutulás volna, azt erősen kétlem. Amit Spitzer nem vesz számításba, hogy az internet- és számítógép használatnak nem csak árnyoldalai vannak. Ebben a helyzetben is igaz, hogy olyan fausti alkuról van szó, ami egyik oldalon elvesz valamit, a másik oldalon viszont ad. Például a rendszeresen belsőnézetes lövöldözős játékokkal játszó fiatalok nagy valószínűséggel remekül tájékozódnak valóságos 3 dimenziós terekben is, mondjuk egy hatalmas bevásárlóközpontban. A számítógép használatával javul a párhuzamos tevékenységek végzésére irányuló készségünk is. Sokkal inkább úgy érzem, hogy olyan evolúcióról van szó, amire már korábban is volt példa az ember fejlődésében, a megváltozott életvitel miatt agyunk alkalmazkodik a kialakuló új helyzethez. A homo informaticusnak nincs szüksége, hogy telefonszámokat vagy születési évszámokat jegyezzen meg, annál inkább tart észben pin kódokat és jelszavakat - vagy, hogy hova írta fel azokat.

Egyébként pedig, ha már a memóriánk elvesztéséért valamit átkozni kell, az sokkal inkább az írásbeliség kialakulása, mintsem az internet. Mióta le tudjuk írni a dolgokat, nem kell emlékeznünk rájuk. Biztosra veszem, hogy már az ókori görögök is észrevették, hogy ez elbutuláshoz vezet, csak mivel az írás kritikusai ezt érthető okból nem írták le (az élő szóban hittek), ennek nem igazán maradt írásos nyoma és emiatt akadtak is kritikusai az írásnak (lásd Szókratész, a szavak mesterének kritikáját - amit tanítványa, Platón vetett szerencsénkre papírra. Köszönet ZKL-nek és Rab Árpinak a forrásért). Végeredményben tehát egy évezredek óta tartó folyamatról és az ahhoz kapcsolódó vitáról van szó, amikor valaki digitális demenciát kiált.

Pintér Robesz

4 Tovább

Felhatalmazás nélkül kutathatnak a mobiltelefonokban

Az amerikai rendőrök bírósági felhatalmazás nélkül átkutathatják a mobiltelefonokat annak megállapítására, hogy mi az adott készülék hívószáma - határozott egy szövetségi fellebbviteli bíróság.

Egy indianai narkórazzia alkalmával a rendőrök több mobiltelefont foglaltak le és a hívószámaik megállapítása után bekérték a híváslistákat, amelyek alapján a tulajdonosokat kábítószeres ügyletekhez tudták kötni. Az egyik elítélt, a 10 évet kapott Abel Flores-Lopez azonban kifogásolta, hogy a rendőröknek bírósági felhatalmazás nélkül nem lett volna joguk átvizsgálniuk készülékeket.

A chicagói fellebbviteli bíróság csütörtökön elutasította ezt a kifogást. Ezt azzal indokolta, hogy a személyes adatokat az adott esetben csak csekély mértékben sértették meg, és nem sérült az amerikai alkotmány negyedik kiegészítése, amely tiltja az indokolatlan átkutatást.

A bíróság ugyanakkor, részben legalábbis, abban is állást foglalt, hogy milyen mélységbe merészkedhet el a rendőrség egy kommunikációs elektronikus szerkezet - nevezzék az komputernek vagy sem - átkutatásában. A kérdés különösen fontos az "okostelefonok" esetében, amelyek alkalmazásai lehetővé teszik például, hogy a hatóság emberei egy webkamera segítségével betekintsenek a tulajdonos lakásába, ami de facto virtuális házkutatást jelentene.

Richard Posner bíró a mobiltelefonnal kapcsolatban a zsebnapló analógiáját hozta fel: a rendőrség abban is külön felhatalmazás nélkül is elolvashatja a tulajdonos címét, de a többi tartalmat nem. A mobiltelefon esetében ugyancsak megengedett a készülék bekapcsolása annak érdekében, hogy kiderüljön a száma, de a benne található fájlok és levelek megnyitása már tilos.

Toochee, a Galaktikus

1 Tovább

Elfelejtheted, amit az okostelefonokról eddig tudtál

Világszerte igaz, hogy az okostelefon felhasználók nagyjából kétharmada(!) az első okostelefonját nyüstöli, ami azért fontos, mert most köteleződnek el, vagy utálnak meg egy platformot, esetleg márkát jó időre. A többség számára ez az egész okostelefonosdi újdonság, az eszköz még keresi a helyét az életükben, nagyjából a következő 1-2 évben fog kiderülni, hogy mire jó is ez igazán. Folytatódik a múlt héten kezdett sorozat, amelyben az Our Mobile Planet globális okostelefon kutatás eredményeit járom körbe.

Az első rész a Netidők Blogban: Android : iPhone – félidőben 11:10

Az első felhasználók ilyen óriási száma azt is jelenti egyúttal, hogy most alakulnak ki a felhasználói szokások. Amit az elmúlt 2-4 évben megtanultunk az okostelefonokról, az a kezdeti felhasználói csoportok, az innovátorok (rendszerint a felhasználók 2,5%-a) és a korai adaptálók (rendszerint a felhasználók 13,5%-a) tapasztalataiból fakadt. Ennek a világnak azonban az okostelefonok robbanászszerű terjedésével éppen ebben évben szakad vége, a „zöldfülű” tömegek átveszik a hatalmat: ami nekik tetszik, az fog elterjedni, elsősorban az ő igényeiket kell kiszolgálni ahhoz, hogy egy platform vagy márka tartósan sikeres legyen. Tehát részben elfelejthetjük, amit eddig az okostelefonokról és az okostelefonosokról tudtunk, az új felhasználók új világot hozhatnak.

Mindebből az következik, hogy amilyen felhasználói szokásokat felvesznek az újdonsült okostelefonosok, az évekre eldöntheti, hogy milyen tömegtermék lesz a következő években az okostelefon. Ezek a tömegek már nem a korábban a többséget kitevő technológiai gurukból (geek felhasználók) állnak. A két legnagyobb platformnak, az androidnak és az iOS-nek ma már felhasználók százmillióit kell egyszerre terelgetniük, ami az éles kanyarokat, tehát a forradalmi megújulásokat meglehetősen kockázatossá teszi. Az okostelefon igazi tömegtermékké válik. A felhasználók tömegei pedig paradox módon egyszerre jelentik a sikert a piacon és azt a ballasztot, amit cipelni kell. A Nokia, a Blackberry vagy a HTC példája pedig minden gyártó számára intő jel, hogy ebben a gyorsan változó iparágban, ahol átlag 1,5 évente cserélnek készüléket a vevők, milyen gyorsan ki lehet esni a vásárlók és a részvényesek kegyeiből.

(folytatjuk)

AZ OUR MOBILE PLANET KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

A kutatás első hulláma 2011. március-júliusa, második hulláma 2012. január-márciusa között készült. A kutatás országonként és évenként eltérő mintamérettel folyt (a legkisebb országos minta 500 fős, a legnagyobb 6.000 fős volt). Minden országban online kérdőívvel vették fel az adatokat, amelyeket kulcs változók mentén súlyoztak az okostelefonos populációra. A súlyozáshoz szükséges változókat telefonos kutatással vették fel. Bővebben a kutatásról.

Pintér Robesz

0 Tovább

Android : iPhone – félidőben 11:10

Melyik országban vezet még mindig toronymagasan a Symbian? Hol van lakosságra vetítve a legtöbb okostelefon tulajdonos? Hogyan alakul az android és az iPhone versenye? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ több mint két tucat ország vonatkozásában az Our Mobile Planet 2012-es kutatásából, ugyanis a napokban jelent meg a Google felmérése az okostelefonokról, amelyet az Ipsos készített a Google felkérésére, a Mobile Marketing Association és az Interactive Advertising Bureau partnersége mellett.

Az Our Mobile Planet már 2011-ben is elérhető volt, most a 2012-es friss adatok kerültek fel az új oldalra. Ami különösen tetszik ebben a felmérésben, hogy ingyen hozzáférhetővé teszi az összes adatot, amiből egy interaktív online felületen maga a felhasználó gyárthat pár pillanaton belül egyszerű grafikonokat. Sőt az adatbázisok is letölthetők országonként Excel formátumban és a riportok is PDF-ben. Idén egyébként 26 országban vettek fel adatot (nem mindegyikben azok közül, ahol tavaly volt adatfelvétel), így összesen 40 országra van 2011-ből, 2012-ből vagy mind a két évből adat. Tehát valóságos kincsesbányáról van szó! (Sajnos Magyarország idén sem került bele a mérésbe – pedig reménykedtem benne. Azért lesznek magyar adatok is, ugyanis a magyar Ipsos jelenleg készít egy meglehetősen összetett kutatást a témában, amiről terveim szerint ősszel részletesen be fogok számolni ezeken a hasábokon is).

Na, de akkor lássuk az adatokat! A kutatás az okostelefonok elterjedtségi adatain túl széleskörű betekintést nyújt a felhasználói szokásokba például a keresés, videó, közösségi oldalak, levelezés, vásárlás kapcsán. Egy blogposztba nyilván nem fér bele sok minden, szóval most nézzük meg az elterjedtséget, aztán a következő hetekben körbejárok még néhány érdekesebb témát. A 2012-ben vizsgált 26 ország közül Szaúd-Arábiában (61%) és az Egyesült Arab Emírségekben (60%) a legmagasabb az okostelefonokkal rendelkezők aránya – első ránézésre meglepő lehet az eredmény, de végül is jól magyarázható ezeknek az országoknak a jólétével. A harmadik a dobogón Norvégia (54%), majd Ausztrália (52%), Svédország (51%) és az Egyesült Királyság (51%) következik. Ezek azok az országok, ahol már többségben vannak az okostelefonosok, az összes többi országban még kisebbségbe szorulnak (például az USA-ban 44%-os az elterjedtség).

Folytassuk a mobil platformok részesedésével: azt gondolnánk, hogy az elsőség az android vagy az iOS között dől el mindenhol. Mindkét fentebb említett arab országban azonban a Blackberry a nyerő (Szaúd-Arábiában 35%-kal, az Emírségekben 42%-kal) és ezen kívül még Mexikóban (25%) is tart a szebb napokat látott rendszer elsősége (bár az android itt már 24%-on áll). Remélem, senkit nem lep meg, hogy Finnország a Symbian mentsvára (43%), ezen kívül még Egyiptomban (19%) áll a rendszer az első helyen.

A maradék 21 országon az android és az iOS osztozik 11:10 arányban (az android javára). Ahol az iPhone a nyerő (részesedések a teljes piacon zárójelben): Ausztrália (49%), Ausztria (41%), Kanada (45% iPhone – a Blackberry saját „hazájában” csak 23%-on áll, éppen, mint az android), Dánia (46%), Franciaország (43%), Németország (35%), Írország (39%), Egyesült Királyság (30% - igaz itt az android csak 1%-kal marad le), Svédország (48%) és Svájc (52%). Utóbbi az egyetlen ország a vizsgálatban, ahol az iPhone több mint a felét birtokolja a piacnak – szép kis teljesítmény. De a lista maga is elgondolkodtató, a világ igen fejlett országai találhatók rajta, amiből nyolc nyugat-európai.

A gazdasági kontraszt még nagyobb, ha megnézzük, hogy hol vezet fölényesen az android: Argentína (33%), Brazília (28%), Kína (38%) és Spanyolország (34%) – ezekben az országokban legalább duplája az android részesedése az iOS-ének, de van ahol még nagyobb. További hét országban vezet az android, a következő ötben már „elhúzott”: Belgium (28% szemben a 20%-kal), Olaszország (26% szemben a 17%-kal), Japán (55%! szemben a 39%-kal), Új-Zéland (41% szemben a 31%-kal), USA (40% szemben a 32%-kal). További kettőben bár vezet az android, de szinte fej-fej mellett van a két rendszer: Hollandia (33% szemben a 30%-kal), Norvégia (39% szemben a 37%-kal).

Az iPhone és az android részesedése néhány országban 2012-ben

Érdemes azt is észrevenni, hogy ahol az iPhone vezet 2012-ben, ott rendszerint 40% feletti a részesedése (kivétel Németország és az Egyesült Királyság), viszont az android számai csak három országban érik el a 40%-ot: Japánban, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban. Ennek ellenére elmondható, hogy az iPhone vesztésre áll: a 2011-es adatokat megnézve abban a 15 országban, ahol mindkét évre vettek fel adatot, Finnország kivételével mindenhol vezetett még tavaly (és egyedül Ausztriában volt holtverseny a két rendszer között). 2012-re viszont a 14 országból hatban már elveszítette az elsőségét, sőt, van ahol látványosan visszaesett, például Japánban vagy Spanyolországban.

(folytatjuk)

AZ OUR MOBILE PLANET KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

A kutatás első hulláma 2011. március-júliusa, második hulláma 2012. január-márciusa között készült. A kutatás országonként és évenként eltérő mintamérettel folyt (a legkisebb országos minta 500 fős, a legnagyobb 6.000 fős volt). Minden országban online kérdőívvel vették fel az adatokat, amelyeket kulcs változók mentén súlyoztak az okostelefonos populációra. A súlyozáshoz szükséges változókat telefonos kutatással vették fel. Bővebben a kutatásról.

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek