Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mobil játszótárs (1. rész)

A játék már a kezdetektől hozzátartozik a mobiltelefonhoz, közel annyira, mint a telefonálás vagy az sms – elég csak a megszállottan „snake-ező” egykori Nokia-tulajdonosokra, vagy a színes kijelzőkön már kifejezetten jól mutató „tetris” népszerűségére gondolnunk.

Az okostelefonok megjelenése persze a mobilos játékok terén is hatalmas változásokat indított el. Az ingyenes és fizetős alkalmazások között számtalan játékot találhatunk, amelyek rendre előkelő helyen szerepelnek a különböző digitális boltok toplistáin. A közel kétmillió magyar okostelefon-használó többsége él is a lehetőséggel: 25 százalékuk rendszeresen, további 42 százalékuk pedig alkalmanként szokott játszani a telefonján – három okosmobilos közül tehát kettő ilyen célra is használja készülékét.

Bár az okostelefon-használat inkább jellemző a férfiakra, mint a nőkre, abban, hogy valaki játszik-e a smartphone-ján vagy sem, már nincs különbség a két nem között. Sőt a nők körében másfélszer annyian aposztrofálják magukat rendszeres játékosként, mint a férfiak körében, igaz, a rendszeresen játszó férfiak lényegesen több időt töltenek játékkal, mint a rendszeresen játszó hölgyek.

Az, hogy a játékkal töltött idő sok-e vagy kevés, természetesen nagyon szubjektív, és az is érthető, ha a játékosok ennek mértékét alulbecsülik. A rendszeresen játszók alig több mint fele érzi úgy, hogy hetente egy óránál többet tölt mobilos játékkal, igaz, a több mint másfél órás átlagos heti játékidő azért kevésnek sem mondható, főleg ha figyelembe vesszük a készülékek paramétereit – mint az üzemidőt vagy a képernyő méretét –, illetve azt, hogy a telefon csak egyike azon eszközöknek, amelyeken digitális játékok játszhatóak.

Ennek ellenére a játékosok csupán 13 százaléka érzi úgy, hogy sokat játszik, és a rendszeresen játszóknak is csupán egyharmada vélekedik így, azt pedig kevesebb, mint 2 százalékuk gondolja, hogy már valóban túlzásba viszi a játékot. Ez az adat azért is figyelemreméltó, hiszen a felmérésből kiderül, hogy bizony nincsenek kevesen, akiknél a mobilos játék valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenység rovására megy. Az okostelefonon játszók egytizedével fordult már elő, hogy a játék miatt elmaradt a munkájával vagy a tanulással, 6 százalékuk mondott már le emiatt valami más szórakozásról, 4 százalék késett el valahonnan, mert nem tudta abbahagyni a játékot, az pedig már minden ötödik játékossal megesett, hogy a játék „öröméért” kevesebbet aludt. Összességében a játékosok 27 százalékának volt már olyan tapasztalata, hogy a mobilos játék negatívan hatott ki más tevékenységeire vagy akár társas kapcsolataira, 3-4 százalék pedig bevallottan gyakran szembesül ezzel. A rendszeres játékosok esetében – érthető módon – ez a jelenség még inkább tetten érhető: négytizedüknek volt már kisebb-nagyobb problémája a játék miatt.

Amellett persze, hogy sokan vannak, akik akkor is játszanak a mobiljukon, ha épp jobb vagy fontosabb dolguk is lenne, azért a többségnél ez a típusú tevékenység általában az időtöltés vagy a kikapcsolódás célját szolgálja. Tízből kilencen játszanak utazás vagy várakozás közben, heten otthon pihenésként, szórakozásként, hárman pedig munkahelyükön lazítás céljából. Ez utóbbi egyébként a férfiakra sokkal inkább jellemző, mint a nőkre, akik viszont este, elalvás előtt szoktak nagyobb arányban játszani: kétharmadukkal fordul elő ilyesmi, míg a férfiak alig több mint 40 százaléka játszik a mobilján, mielőtt álomba merülne.

Köztudott, hogy sokan viszik magukkal mobiljukat a mellékhelyiségbe is, így nem meglepő, hogy 43 százalék ilyenkor is szokott játszani a telefonján – egyeseknél pedig az illemhelyiség mellett az illemmel kevésbé összeférő dolog is szerepet kap: 12 százalék ugyanis azok aránya, akik adott esetben társas eseményeken, családi, baráti összejövetelen is előkapják készüléküket, hogy játsszanak vele.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Folytatjuk!

Kurucz Imre


| Még több lehetőség

0 Tovább

Kell egy kis áramszünet! Amerikai Facebook használat

Sokan egyszerre imádják és utálják a Facebook-ot. A közösségi oldal a világ legnagyobb időzabálója, több mint egy milliárd(!) felhasználó tölti online idejének egy jelentős részét a Facebook-on. Mivel? A kritikusok szerint macskás képekkel, Coelho idézetekkel és az éppen elfogyasztott ételek képeivel. A rajongók szerint ugyanakkor a barátokkal és ismerősökkel folyó rendszerint értelmes párbeszéddel. A Pew Research Center’s Internet & American Life Project most megvizsgálta, hogy hogyan használják az amerikaiak a Facebook-ot – a Coming and Going on Facebook címmel megjelent hét oldalas kutatási összefoglaló szabadon hozzáférhető az interneten, ennek érdekesebb eredményeiből mazsolázok alább.

Az amerikaiak 67%-a (tehát háromból kettő ember) használja a Facebook-ot. Sokuk szerint túlságosan is gyakran és sokat. A válaszadók több mint hattizede (61%) vett már ki saját döntésre néhány hetes „szabadságot” a Facebook használatban legalább egyszer életében és 27% tervezi, hogy így tesz az előttünk álló egy évben. Akik szüneteltették már valaha a Facebook használatát, több okot hoztak fel:

  • 21% egyszerűen túl elfoglalt volt
  • 10% elveszítette az érdeklődését
  • 10% időpocsékolásnak találta, nem volt számára releváns a tartalom
  • 9% szerint túl sok volt a konfliktus, a dráma, a pletyka, a negatív hír az oldalon
  • 8% túl sok időt töltött az oldalon
  • 8% eleve csak hébe-hóba használta a Facebookot
  • 8% elutazott
  • 7% belefáradt / beleunt
  • 6% számára nincs különösebb oka, „csak”
  • 4% aggódott a magánszférája / a biztonság / a reklámok / a spamek miatt

Az oldal számára jelzésértékű lehet, hogy a válaszadók 20%-a nyilatkozta, valamikor ugyan felhasználó volt, de ma már nem az, miközben mindössze 8% - tehát két-és-félszer kevesebb – netező mondta, hogy a jövőben Facebook felhasználó kíván lenni. Mindez természetesen fakad a szolgáltatás széleskörű elterjedtségéből (kevés már azok száma, akik sohasem használták az oldalt), de a lemorzsolódó „kiábrándultak” elég magas aránya mutatja, hogy az oldal bizonyos csoportokban elveszítette vonzerejét és túl van a fénypontján.

Ugyanakkor azok az amerikaiak, akik nem hagyják abba az oldal használatát, jellemzően gyakrabban használják az oldalt és több időt töltenek el ott. Míg 2011 augusztusában a közösségi média oldalak használóinak egyharmada állította, hogy naponta többször is felnéz az ilyen oldalakra, addig 2012 novemberében már 41% mondta ugyanezt.

Tovább árnyalja a képet az oldal szubjektív fontosságának megítélése: amikor a felhasználókat arról kérdezték, hogy mennyire fontos nekik a Facebook az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, akkor 59% mondta, hogy legalább annyira fontos számukra az oldal, mint egy évvel korábban, 12%-nak fontosabb, de 28% számára kevésbé fontos. Ez ismét inkább arra mutat, hogy több ember „jön le” éppen a Facebook-ról, mint amennyi újabban „rákattan”, de a többség viszonya stabilnak mondható.

Véleményem szerint az adatokat elnézve a Facebook – és a felhasználók számára – az az egyik legfontosabb kérdés most, hogy lehet-e megfelelő önkontrollal és hasznosan használni az oldalt, azért, hogy ne érezzék azt feleslegesnek, megterhelőnek vagy egyenesen függőnek a kialakult viszonyt. Az oldaltól teljesen elforduló felhasználók magas száma és az időpocsékolásra panaszkodó júzerek fentebb látott magas aránya ugyanis szerintem arra utal, hogy a Facebook egy markáns kisebbség számára (kb. 20%) függést jelent, amit nem tudnak másképpen kontrollálni, csak, ha teljesen elfordulnak tőle. Kábé 60-70% lehet azon Facebook használó amerikaiak száma, akik elégedettek az oldallal és kiegyensúlyozott a viszonyuk (nem terveznek több vagy kevesebb időt eltölteni ott a jövőben, illetve nem lett fontosabb vagy kevésbé fontos számukra az oldal az elmúlt egy évben). Ez szerencsére egy elég magas arány – ők azok, akik feltehetően megtanulták hogyan használják saját maguk számára hasznosan az oldalt, az beleépült a napi rutinjukba.

A Facebook jövőjét tekintve ugyanakkor kulcskérdés, hogy a lemorzsolódók és az elégedetlenek mennyire hangadók a Facebook megítélését tekintve a saját környezetükben, képesek-e ciki dologgá változtatni azt (ahogy az szinte egyik pillanatról a másikra megtörtént a MySpace-szel pár éve). Ha igen, akkor a Facebook úgymond „elindulhat a lejtőn” és tömegével pártolhatnak el a ma stabilnak számító felhasználói is – ne felejtsük el, hogy egy közösségi oldal értéke hatványozottan nő az ott lévő felhasználók számával. Lemorzsolódás esetén ez sokkal gyorsabb hanyatlást tud jelenteni, mint bárki előre feltételezné (gondoljunk csak a Facebook és iWiW villámháborúra).

Tehát akár sorsfordító trendfordulót is beleláthatunk ezekbe az adatokba, ami előrevetíti a Facebook hanyatlását az USA-ban, de akár azt is gondolhatjuk, hogy a fentiek természetesek egy felkapott divatból idővel mainstream-mé váló szolgáltatás használatának kikristályosodásában – hiszen nem mindenki marad használó, aki kipróbálja. Ettől függetlenül igaz azonban, hogy ha úgy érezzük túl sokat használjuk a Facebook-ot, tartsunk egy kis áramszünetet. 

Pintér Robesz

1 Tovább

Itt egy szép könyv, ott egy labda – az internetről karácsonyra

Logikusnak tűnik, hogy azok, akik rendszeresen vásárolnak az interneten, a karácsonyi ajándékokat is online módon veszik meg. A karácsonyi vásárlás azonban valamivel több kockázatot rejt magában, mint egy hétköznapi netes rendelés: ha valami hiba csúszik a folyamatba, könnyen megeshet, hogy nem lesz mindenki számára csomag a fa alatt.

A kockázatok ellenére a felnőtt magyar internetezők 29 százaléka rendelt valamilyen karácsonyi ajándékot az interneten – derül ki az NRC december végén végzett felméréséből. Az online vásárlás leginkább a húszas, harmincas éveikben járókra jellemző leginkább, így nem meglepő, hogy az ajándékvásárlásban is ők jeleskedtek leginkább: több mint egyharmaduk rendelt az interneten valamit, míg az 50 felettieknek csak a 16 százaléka tett így. A többség egyébként valamelyik hazai webáruházban vásárolt, külföldi oldalról a netezők mindössze 4 (vásárlók 14) százaléka szerzett be valamilyen ajándékot.

Az e-kereskedelem slágerterméke a könyv, ráadásul könyvet ajándékozni sosem rossz ötlet, így nem csoda, hogy ezt vásároltak a legtöbben: a netezők egytizede rendelt ajándékot valamelyik online könyváruházból, de közel ugyanennyien vásároltak elektronikai cikkeket – kütyüket, szórakoztató elektronikai cikket, háztartási gépet – is. Játékot a netpolgárok 7, ruhaneműt és kiegészítőket 6 százalékuk rendelt a neten, valamilyen élményt (utazást, üdülést, egyéb szabadidős programot) pedig 3-4 százalék ajándékozott az internet segítségével.

 Ahogy a bevezetőben említettem, a karácsonyi internetes vásárlás rejt magában némi kockázatot, így talán nem is meglepő, hogy minden negyedik vásárló gyűjtött ezúttal is valamilyen negatív tapasztalatot. Az is épp elég stresszt okozhat, ha az utolsó pillanatban érkezik meg a csomag – a vásárlók egyötödével történt ilyen –, de voltak olyanok is szép számmal, akik ennél sokkal rosszabbul jártak. A vásárlók 12 százaléka egyáltalán nem kapta meg karácsonyig valamelyik csomagot, 8 százalék nem azt a terméket kapta, amit rendelt, 6 százalék hiányos pakkot kapott, és ugyancsak 6 százalék számolt be arról, hogy sérülten érkezett meg számára az áru. Az inkább a magyar boltok esetében fordult elő, hogy a kiszállított csomag nem tartalmazott mindent, vagy mást rejtett magában; míg az, hogy a termék sérülten vagy egyáltalán nem érkezett meg, a hosszabb és összetettebb szállítási folyamatot igénylő külföldi rendelések esetén volt jellemzőbb.

A problémák ellenére a vásárlók több mint 80 százaléka úgy érzi, a karácsonyi ajándékok interneten történő beszerzése még mindig kevésbé stresszes, mint járni a zsúfolt üzleteket, emellett az online vásárlással rengeteg időt spórolhatunk meg, sőt a többség úgy gondolja, a weben a választék is nagyobb, és olcsóbban is kijöhetünk az ajándékozásból, mint ha hagyományos módon vennénk meg a fa alá valót.

Nyilván a fenti előnyöknek is köszönhető, hogy az internetről ajándékozók idén decemberben is vállalják majd az esetleges kellemetlenséget, amit egy-egy későn vagy hiányosan megérkező csomag okoz: csupán alig több mint egy százalékuk tartja kizártnak, hogy idén is a netről vásárol majd, egyharmaduk ellenben úgy tervezi, hogy az összes ajándékot online módon szerzi majd be.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. október 25-29. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.


| Még több lehetőség

0 Tovább

Nem veszik az adást

„A podcasting technológia lehetővé teszi hang-, videó- és más fájlok sorozatszerű közzétételét az interneten úgy, hogy a felhasználók feliratkozhatnak az adott anyag epizódjait tartalmazó csatornákra.” (Wikipedia)

Bevallom, meglepődtem, amikor megnéztem, mit is ír a podcastokról a Wikipedia. No nem a definíció miatt, hanem azért, mert a szócikk jelen pillanatban 44 magyar podcastot sorol fel, igencsak változatos témákban. Kínálat tehát van bőven itthon is, a külföldi csatornákkal együtt pedig igazán van miből válogatnia annak, aki ilyen típusú szórakozásra, tájékozódásra vágyik.

A nagy kínálat ugyanakkor nem generál nagy keresletet – az NRC legutóbbi felmérése szerint ugyanis a felnőtt magyar internetezők mindössze 4-5 százaléka szokott podcastokat hallgatni. A többes szám ráadásul nem is igazán indokolt, hiszen ennek a meglehetősen kicsiny szegmensnek a zöme jellemzően egy – esetleg két – csatorna hallgatója.

Érdekes, hogy maga a podcast fogalma sem igazán közismert: a netpolgárok több mint 70 százaléka még csak nem is hallotta a kifejezést, azok aránya pedig, akik hallották már, és a jelentésével is többé-kevésbé tisztában vannak, csupán 9 százalék. Megállapítható tehát, hogy jórészt azok tudják, mi fán terem a podcast, akik hallgatnak is ilyesmit, vagy legalábbis feliratkoztak már valamelyik csatornára.

A podcast-hallgatók körében egyébként háromszor annyi férfit találunk, mint nőt. Ez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy sok hasonló típusú internetes tevékenység (például a letöltés, streamelés) is tipikusan férfiak körében népszerű, valamint ha figyelembe vesszük, hogy az egyébként széles hazai podcast-palettán többségben vannak az inkább a férfiakat vonzó témák.

Az viszont már talán meglepő, hogy bár a podcast szó előtagja az iPodra, és ezen keresztül a hordozható zenelejátszókra utal, meglehetősen ritka, hogy valaki ilyen eszközön hallgatja az adást. Legtöbben asztali számítógépen vagy laptopon, notebookon játsszák le műsort – a hordozható kütyük (beleértve a mobiltelefont is) sokkal kisebb szerepet kapnak a tartalmak fogyasztásában.

Annak ellenére azonban, hogy kevesen tudják, mi is az a podcast, azok száma nem csekély, akik nyitottak az ilyen típusú médiafogyasztásra. Felmérésünk azon résztvevői közül, akik ma még nem hallgatnak podcastot, minden negyedik nyilatkozott úgy, hogy elképzelhető, hogy a jövőben kipróbálja a dolgot (a legtöbben zenei vagy film tematikájú, illetve humoros adásokat hallgatnának). Ez a fajta nyitottság persze elméleti, és a valóságban csak akkor realizálódhat közönségként, ha a szolgáltatás ismertségében számottevő növekedés következik be.

Kurucz Imre


A felmérést az NRC 2012. október 25-29. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

0 Tovább

Ki wikizik?

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre


A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.


0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek