Netidők Blogtársaság

A mai internetes írásbeliség jelenségei közé tartozik az az eljárás, amikor az írott szöveg betűit számokkal és más ASCII karakterekkel helyettesítik. Ez az eljárás egyelőre leginkább az angol írott szövegekben, cset, messenger párbeszédekben, esetleg e-mailekben fordul elő, magyar változattal még nem találkoztam, illetve magánjellegű szövegekben fordulhat elő, amiről nincs nyilvánosan hozzáférhető nyelvi adat.

Maga a leet szó leetspeakben írva így fest: 1337. A szó egyébként az angol elite szóalak elvonásával jött létre követve az élőszó hangzását.

És egy komplett angol mondat leetspeakben:
1 ju57 n33d 4 |177|3 4nd 1 c4n p4y y0u b4ck 0n m0nd4y, 1 pr0m153.

A hagyományos átírása:
I just need a little and I can pay you back on Monday, I promise.

A mai írásbeliségünk szimbolikus jelenség, hiszen (ha leegyszerűsítjük az értelmezést, akkor) könnyen beláthatjuk, hogy az írásnak az a lényege, hogy a beszédhangokat vizuális jelekkel, azaz betűkkel fejezzük ki. Az egyes hangok és betűjelük közötti kapcsolat hagyományos, közmegegyezésen alapul, tehát szimbólum. Az írásrendszereknek a változásuk során jellemzően erősödik a szimbolikus jellege, hisz a kezdeti írásrendszerek inkább hasonlóságon alapuló, azaz ikonikus jelekből alakultak ki, például az ősi kínai írásjelekben és az ősi egyiptomi hieroglifákban is föl lehet fedezni az ikonikus jelleget. A mai latin betűs írás viszont szimbolikus.

A leet pedig egy olyan írásmód, amelyik alkalmazkodva a modern írásbeliséghez, merőben szimbolikus. A szimbolikusság egyik jellemzője, hogy az értelmezés alapja a közmegállapodás, ám egy szimbólumrendszer csak azoknak a személyeknek lesz értelmezhető, amelyek be vannak vonva ebbe a közmegállapodásba, be vannak avatva a szabályokba. Az írásbeliséget az iskolában tanuljuk meg, azaz a tanító avat be minket az írásbeliség szabályrendszerébe.

A leet esetében a mögöttes szabályrendszer egyáltalán nem általános, sok az esetlegesség, és sok a kreatív jellemző, a csoportos szerveződés. Tehát kijelenthetjük, hogy a leetspeak egyes közösségek netes szerveződésének sajátos szimbólumszabályokon alapuló írásbelisége, amely nagy változatosságot mutat, és a hagyományos írásbeliséghez képest lényegesen nagyobb ebben a rendszerben az esetlegesség.

Fölmerül, hogy egy ilyen következetlen, sok változatban élő írásrendszerre miért van szükség, hisz ez az írásmód nem tud megfelelni az írás legalapvetőbb elvárásának: nehezen és pontatlanul értelmezhető. A magyarázat ennek az írásmódnak az eredetében található meg. A leetspeak eredetileg egyes hackercsoportok, illetve illegális tevékenységet űző, internetes közösségek által kifejlesztett írásmód volt, amelynek az volt a célja, hogy ezeket a lényegében kriptográfiai szövegeket a keresők, a tartalomszűrők ne találják meg, és más illetéktelenek ne értsék meg. A leetspeak már elterjedt a mai – főként amerikai fiatal – felhasználók körében is, és arra használják, hogy az internetes kommunikációjukban eltitkolják a rejtegetni való információikat.

|\|3|

Bódi Zoltán

Hagyományosan az egyik leggyakrabban használt számítástechnikai kifejezés a PC (personal computer 'személyi számítógép') volt, amellyel a laikus felhasználók az otthoni, illetve a kis irodai mikroszámítógépeket nevezték meg. Manapság viszont már ez is változóban van, hisz az Apple gépei és legújabban a táblagépek is egyre gyakoribbak. Azt is vegyük észre, hogy a 21. század mikroszámítógépei egyre mobilabbak, ezért könnyen magunkkal vihetjük őket, így könnyen divattermékké válhatnak. Ennek pedig van nyelvi vonatkozása is, hiszen a számítógéptípusok nevei közül néhány már divatkifejezéssé vált.

A mikroszámítógépeknek hagyományosan két főbb típusa terjedt el, és így ezeket használtuk gyakran az informatikai nyelvben: a PC és a Macintosh, ez utóbbit szokták röviden Mac formában is használni. Ám a 21. század első évtizedében fokozatosan elterjedtek az ultramobil eszközök, és ezek között is elsősorban a netbookok és a táblagépek.

Image: Arvind Balaraman / FreeDigitalPhotos.net

Meg kell jegyezni, hogy korábban a PC-t használták a Macintoshra is, sőt a Commodore, a Sinclair és más mikroszámítógépekre is, de a kategóriamegnevezésből a PC egyre inkább az úgynevezett 'IBM-kompatibilis számítógép' szinonimájává vált. Olyannyira igaz ez, hogy a 2000-es években is sok esetben a PC-kategória részének tekintik a Macintosh-gépeket, pedig ezek már egyértelműen külön kategóriát alkotnak. A PC betűszó követi az angolos, csupa nagybetűs írásmódot, míg a Mac egy tulajdonnév (a Macintosh) rövidítése, így csak a kezdőbetűje nagy.

Érdemes összefoglalni az otthoni használatra szánt számítógép-kategóriák típusait. A sort az IBM PC nyitja, 1981-ben kezdték el gyártani, ezek voltaképpen asztali (desktop) gépek voltak. Röviddel ezután, 1984-ben jelentek meg a piacon a szintén személyi (tehát nem ipari, kutatási) használatra szánt Macintosh gépek. Ezek a gépek tehát alapvető kategóriát alkottak, így a megnevezésük is népszerű, divatkifejezéssé vált. Ma már senki nem keveri össze a PC-t és a Macintosht, mert ez utóbbiak nagyon népszerűvé váltak.

Image: Idea go / FreeDigitalPhotos.net

A hordozható számítógépek koncepciója ugyan már az 1970-es években megszületett, ám csak az 1980-as években jelentek meg a mai laptopokhoz hasonló eszközök, de a hétköznapi használatban csak az 1990-es évektől terjedtek el, szintúgy a 2000-es évekre már a laptop szinonimájává váló notebookok. Kisméretű, zsebben, tenyérben elférő gépek, a palm PC-k, a palmtopok, illetve a handheld PC kategóriáját 1989-ben indították útjára, és a hasonló kategóriájú zsebgépet, a PDA-t (personal digital assistant) 1992 januárjában dobta piacra az Apple. Az utóbbiak viszont már kezdenek véglegesen eltűnni a közhasználatból, így a szókincsben is a háttérbe szorultak.

Image: Nutdanai Apikhomboonwaroot / FreeDigitalPhotos.net

A szintén hordozható, jó multimédiás képességű, kihajtható kijelzőjű, kézírást is felismerő tábla PC (angolul tablet PC) koncepcióját 2001-ben jelentette be a Microsoft, és a 2010-es év februárjának a nagy újdonsága az Apple iPad-je ezt a kategóriát újította meg. Különösen érdekes nyelvhasználati zavar tapasztalható a táblagépek megnevezésében, mert nem ritka, hogy ezeket az eszközöket tábla PC-nek nevezik, ám tudhatjuk, hogy a 2010. évtől kezdve gombamód szaporodó táblagépek már nem a Microsoft-féle tábla PC kategóriájába tartoznak, hanem inkább az Apple táblagépének a kategóriájába, így pontosabb a táblagép elnevezés.

2006 februárjában jelent meg és nagy ütemben fejlődött az új PC-kategória, az UMPC (ultra mobile PC), amely voltaképpen a laptop és a PDA, palm PC közötti kategória, amely kiemelkedő internetezési képességekkel, és kis méreteivel hozott újdonságot. Az UMPC kategóriájában számos alváltozat jelent meg a 2007-es, 2008-as években: az összefoglaló kategórianévként használatos MID (mobile internet device) és a netbook kategória (amelynek a legendás, divatteremtő modellje a 2007-ben debütált ASUS-féle EeePC). A netbookok népszerűségének köszönhetően fejlesztették ki 2008-ra a hagyományos desktop gépek és a netbookok képességeit ötvöző nettop kategóriát. Ám mindezek közül is a netbook lett a legnépszerűbb divatkifejezés, de ahogy a 2011. év trendjeit megfigyelhetjük, a netbookok szerepét folyamatosan kezdik átvenni a táblagépek, így a netbook kifejezés is egyre inkább háttérbe szorul, az aktuális trendet a táblagép kifejezés vezeti 2011 nyarán.

Bódi Zoltán

A mai informatikai rendszerek világában talán észre sem veszi az egyszerű felhasználó, hogy milyen nagy jelentősége van a metainformációknak. Érdemes tehát megfejteni, hogy mit is jelent az, hogy metainformáció.

A meta- görög eredetű előtag, azt jelenti, hogy 'valaminek az elvonatkoztatott, áttételes formája', a különböző tudományterületeken ennél sokkal konkrétabb jelentésben használják. A meta- a nyelvészetben is ismerős előtag, a metanyelv a nyelvről szóló nyelv. Roman Jakobson híres kommunikációs alapmodelljében a metanyelv a kommunikációnak azt a velejáróját jelenti, amikor az érintkező felek az információcsere során használt kódot olyan funkcióban használják, hogy a nyelvről szóló adatokat közölnek vele, magát a kommunikációs folyamatot elemzik, reflektálnak kommunikációs szerepükre. Tehát amikor rákérdeznek egy szó jelentésére, vagy a használatban lévő nyelvi elemekről mondanak véleményt a kommunikáló felek, illetve a kommunikációs kód szerkezetét, szabályszerűségeit, jelentését írják le, akkor a metanyelvi funkció kerül elő. A metakommunikáció pedig a verbális kommunikációt kísérő kommunikációs kódok rendszere. Tehát összefoglalva és általánosítva a metakód vagy metainformáció a kódról vagy az információról szóló kód, az információ, a kód elvonatkoztatott modellje, formája.

 Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

Az informatikában a metainformációkat, metakódokat nagyon széleskörűen használják, csak néhány közismertebb példát mutatok be ezek közül. Talán a legalapvetőbb metakód a fájlnév, hisz amikor nevet adunk egy állománynak, akkor a rendszer e név alapján azonosítja a fájlt, ezért jellemzően a felhasználónak is célszerű olyan fájlnevet választania, amelyik azonosíthatja az állomány tartalmát.

 Image: graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net

Az egyik legkönnyebben megérthető metainformáció a GPS eszközök által produkált koordináta adatok csoportja, ezek kapcsolódhatnak például egy fotóhoz, vagy a pillanatnyi tartózkodási helyünket azonosító GPS adatok is ilyenek, amikor mondjuk egy közösségi szolgáltatásba bejelentkezve rögtön megjelenik az aktuális helyünkhöz kötődő adatsor. A GPS metaadatok sora még hosszan folytatható.

Itt látható ennek a posztnak a címkefelhője

A másik jellemző példája az informatikai eszközökben használatos metaadatoknak, amikor például egy blogbejegyzést ellátunk címkékkel, más néven megtegeljük a posztot. A címkékből metainformációs adathálózat, úgy nevezett címkefelhő jöhet létre az erre alkalmas programok segítségével. Tehát a modern informatikai eszközök már arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a metainformációk közötti összefüggésrendszert, hálózatot is bemutassák.

A world wide web alapja a metainformáció, hisz a webes dokumentumokat, állományokat címkék, indexek, kulcsszavak, azaz metainformációk alapján keressük meg. A metainformációk hálózatából álló webes rendszer az úgy nevezett szemantikus web vagy másként mondva a web 3.0. Ez a web jövőjeként elismert rendszer a weben tárolt adatsorozatoknak a jelentéséről, struktúrájáról, összefüggéseiről szóló metainformációkból létrehozott hálózatot kapcsolja össze a ténylegesen elérhető információkkal, és mindezt a felhasználó számára kereshetővé, elérhetővé teszi. Ez azért jó, mert például a keresést könnyíti meg, ugyanis az információkeresést felfoghatjuk metainformációs stuktúrák alkalmazásának is, vagyis amikor keresünk egy szöveget a weben, akkor a keresőprogramokba a szöveggel összefüggő metainformációkat írunk be, és a jó kereső ezek alapján meg is találja a szöveget. A szemantikus web pedig pont ezt a módszert fejleszti tovább.

És végül említsük meg, hogy minden nyelvi támogatást nyújtó szoftverben (pl. helyesírás-ellenőrzőben) van egy metanyelvi rendszer, hiszen nyelvi modellek alapján következteti ki az alkalmazás, hogy az adott helyen milyen nyelvi kódnak kell szerepelnie.

A metainformációk tehát az informatikának köszönhetően egyre látványosabb és egyre hasznosabb szerepet játszanak mindennapi életünkben.

Bódi Zoltán

Amikor egy egyszerű, kicsit tapasztalatlan felhasználónak az exportálás, illetve az importálás funkciókat kell használnia, előfordulhat, hogy izzadó tenyérrel, megemelkedett pulzusszámmal hajtja végre ezeket a műveleteket. Ekkor ugyanis az adataink mozgatásáról van szó, és elég egy rossz értelmezés, egy félreértés, és máris fuccs a leveleinknek, dokumentumainknak, névjegykártyáinknak.

A köznyelvben közismert az exportálás és az importálás jelentése, közhasználatban vannak, ám a jelentésszerkezetük már nem mindenkinek világos, és megfigyelésem szerint gyakran keverik a két kifejezés jelentését. Az pedig sokaknak zavaros lehet, hogy vajon mit jelent az exportálás – importálás kifejezéspáros a szoftverek esetében.

Image: digitalart / FreeDigitalPhotos.net

Az export alak előtagja a latin ex- elöljáró, jelentése 'ki', 'kint', 'kívül'. Az utótag szintén latin eredetű, és könnyen felismerhető a portábilis 'hordozható', 'szállítható' alak, ez megtalálható az angol protable 'hordozható', illetve port 'kikötő' szavakban is. Az export jelentése tehát 'kivitel'.

Az import jelentése pont az export ellentéte, amire könnyen rájöhetünk, hisz csak az im- 'be', 'befelé' előtag különbözik, tehát 'behozatal'.

Ám mit jelenthet a kivitel és a behozatal a szoftverek világában? Az export és az import jellemzően a szoftver szempontjából értelmezendő. Tehát az exportálás a szoftver által létrehozott állományok átvitele egy másik, külső alkalmazásba. És miért éppen exportálásnak hívják ezt a funkciót? Mert a program által létrehozott állományt föl lehet fogni egy árucikknek, anyagnak vagy szállítmánynak, amit az exportálás során kiemelünk, és átviszünk egy másik felhasználási területre. Például vannak olyan szövegszerkesztők, amelyek a saját állományformátumukat át tudják alakítani .pdf (portable document format 'hordozható dokumentumformátum') állomány formátumba, és így ezeket az állományokat át lehet vinni egy ilyen állományokat kezelő szoftver környezetébe.

Az importálás ugyanez a folyamat, csak fordítva: egy másik, külső alkalmazásból átemelni egy állományt a célalkalmazásba.

Az exportálás-importálás folyamata a levelező kliens programokban is létezik, mert a beérkező üzeneteket exportálni lehet egy archívumba, ahol összetömörítve kisebb helyet foglalnak. De használják az exportálás-importálás kifejezéspárost a grafikai, képszerkesztő programokban is, ahol a külső állományformátumok, képformátumok értelmezése az exportálás, illetve a saját formátum más alkalmazások számára alkalmazható formába átalakítása az importálás.

Mindemellett azt is észre kell venni, hogy mivel az exportálás-importálás állománymozgatással jár, ezért gyakran kapcsolódik össze az adatmentés, archiválás folyamatával is, hiszen az archiváláskor voltaképpen az eszközünkön, például okostelefonunkon lévő adatokat kivisszük egy külső eszközbe, okostelefonok esetében adatkártyára vagy egy külső számítógépre.

Bódi Zoltán

Egér és húskonzerv

Az informatikai szakkifejezések nagy része közismert a laikus felhasználók körében, és gyakran kerül szóba ezeknek az amerikai angol kifejezéseknek a fordíthatósága. A közhelyes vélemények szerint az idegen kifejezések érthetetlenek, ezért le kell fordítani őket. Ám könnyen beláthatjuk ennek a véleménynek a megalapozatlanságát, ha végiggondoljuk, hogy nem egyértelmű, mi minősül idegen szónak, és nincs ok-okozati összefüggés az idegen eredet és az érthetetlenség közt.

Image: Jeroen van Oostrom / FreeDigitalPhotos.net

Az a mondat, hogy A paraszt szénát kaszál - az átlagember szerint csak ősi eredetű, igazi magyar szavakat tartalmaz. Ám kis nyelvtörténeti műveltséggel tudhatjuk, hogy a határozott névelőn kívül minden szava idegen (szláv) eredetű. Tehát a szavak idegenszerűségének megítélésében nagy szerepet játszik az egyéni nyelvi műveltség, az ízlés és az idő tényező: minél régebben fogadtunk be egy idegen szót, annál megszokottabb, annál inkább sajátnak tekintjük.

A szakkifejezések jelentése valamilyen új technológiai eljárást, eszközt, szakmai tartalmat hordoz, és a laikusnak majdnem mindegy, hogy ezeket a számára ismeretlen szakmai jelentéseket idegen eredetű vagy belső keletkezésű szóalak hordozza. Így van ez az informatikával is: voltaképpen mindegy, hogy installálásnak vagy telepítésnek hívjuk ezt az eljárást, az egyszerű felhasználó csak magyarázattal vagy a szövegkörnyezetből kikövetkeztetve fogja megérteni.

Az informatikai szakkifejezés-készlet ráadásul erősen globalizálódik, néhány kivételtől eltekintve csupa amerikai angol szóalakból épül fel, amelyeket a legtöbb nyelvben átvesznek, használnak. Így van ez nálunk is, ennek a szókincsnek a jó részében megőriztük az idegen eredetű alakokat.

Az informatikai szakkifejezések egyes területeinek viszont olyan kiforrott, összefüggő képi hátterű kifejezéskészlete van, amelynek a honosítása komoly feladat.

Image: renjith krishnan / FreeDigitalPhotos.net

Érdemes áttekinteni a legáltalánosabb honosítási eljárásokat. A legszembetűnőbbek talán a betűszók, amelyeket többnyire megtartunk eredeti formájukban, ám ha kifejtjük, akkor lefordítjuk, például az USB betűszót a universal serial bus kifejezésből alkották, amelyet ha kifejtünk, akkor általában univerzális soros busz formában használunk.

Más a helyzet a közszókkal, szerkezetekkel, kifejezésekkel. Itt két eljárás van, az egyik, hogy használjuk az eredeti, idegen eredetű kifejezést (pl. port, driver, file) vagy lefordítjuk őket, meghonosodott megfelelőt keresünk nekik (pl. kapu, meghajtó, állomány).

Érzékeny pont a metaforák világa, hisz ezeket a képi kifejezéseket nem mindig lehet egyszerűen lefordítani, stílusában, képi világában hasonló megfelelőt kell keresni helyettük. A legritkább esetben lehet jó, ha egy nagyon áttekinthetetlen, vagy a kultúránktól távol álló metaforát lefordítunk. Például a mouse 'egér' egy olyan szerencsés metafora, amelyet könnyen megért mindenki, tehát el is terjedt a magyar, egér forma. Míg a pendrive, amely a 'tollmeghajtó' jelentést hozdozó összetétel, a magyar nyelvterületen nem terjedt el, ezért leginkább maradt idegen formájában, esetleg elkerülő, körülírásos alakokat használunk (pendrive > memóriakulcs, USB-kulcs). Ilyen például a spam is, amelyet soha nem mondunk húskonzerv formában, hanem körülírjuk, pl. kéretlen reklámlevél, kéretlen levél, esetleg levélszemét formában.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy melyek azok a kifejezések, metaforák, amelyek meghonosodott, magyar formában terjednek el, és melyek azok, amelyek idegen eredetű alakjukban épülnek be. Erre egyértelmű szabályt nem lehet fölállítani. Azt is nehéz befolyásolni, hogy megtartsuk egy kifejezés fordításánál a képi hátteret, vagy a leíró, definiáló jellegű honosított megfelelő terjedjen el. Itt a nyelvi lelemény, az iparági összefogás, a nyelvstratégiai kezdeményezés, a divat és a praktikusság az elsődleges befolyásoló tényező. Márpedig ezek a faktorok nem egyértelműek, kicsit homályosak és szubjektívek.

Bódi Zoltán