Netidők Blogtársaság

Egyre nagyobb piaca van 2012 végén, illetve 2013 elején azoknak a mobil készülékeknek, amelyekkel telefonálni is lehet, ám az érintőképernyőjük a szokásosnál jóval nagyobb. Méretüknél és tudásuknál fogva tehát alkalmasak ezek a mobil eszközök a táblagépek és az okostelefonok egyesítésére.

Ezeket a készülékeket phabletnek hívják, és az 5-7 hüvelykes kijelzőjű készülékeket értik rajta az elemzők, a szakma képviselői. Technológiailag ugyan még nem egyértelmű ez a kategória, ám az biztosnak látszik, hogy létrejött egy konvergens, több funkciót egyesítő mobil készülékosztály, amely a táblagépeknél kisebb, ám mobiltelefonálásra alkalmas, viszont a mobiltelefonnál nagyobb. A hagyományosabb készülékeket használó személyek számára a mérete miatt furcsa lehet egy phablet, mert kicsit kezd közelíteni a fél téglához. Ugyanakkor meg az okostelefon-használók könnyen beláthatják, hogy néha fontos lehet, hogy a kijelző nagy méretű legyen.

Ennek a kategóriának a neve tehát a phablet, könnyen kitalálható, hogy ez a szó a phone és a tablet ('táblagép') szavak összevonásából jött létre. Mivel ez egy sajátos, egyedi alakú szóösszevonás, ezért kategórianévként minden bizonnyal megőrzi az alakját, nem fog magyarosodni, nem is nagyon lenne ennek értelme. Az bizonytalan, hogy el fog-e terjedni a nagyközönség körében ez a kifejezés. Én azt valószínűsítem, hogy csak a szakma fogja használni, az egyszerű felhasználók csak a készülék típusát nevezik meg.

A phablet első említése: 2012 végén történt, bár az első, ebbe a kategóriába tartozó készülék 2010-ben jelent meg, ez volt a Dell Streak nevű modellje, ám ez piacilag sikertelen volt, ezért abba is hagyták a gyártást. Az első sikeres phablet a Samsung Galaxy Note volt, ami 2011. őszén jelent meg. Ám magát a phablet kifejezést csak kb. egy évvel később kezdték el emlegetni.

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Phablet

http://index.hu/tech/2013/02/05/robbanas_elott_a_phabletek_piaca/

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Sorozatunk harmadik részéhez érkezett: Videoton - erről a cégről a 80-as években egy kiváló focicsapat, TV-k és HiFi-k jutottak az emberek eszébe.

Aki "közelebb volt a tűzhöz", az tudhatta, hogy nagy hadi gyártóról és szállítóról van szó, sőt nagy informatikai rendszerekhez terminálokat és egyéb eszközöket is készítettek. Így merülhetett fel a gondolat, hogy ha ennyire felkészült cégről van szó, miért is ne szálljanak bele a világon mindenütt virágzó házi-számítógép üzletbe, főleg úgy, hogy az iskolaszámítógépesítés több ezer fix megrendelést jelenthetett? A Videoton nagy volt, erős volt, voltak gyártási tapasztalatai - logikusnak tünt a lépés.

Ha nincs saját, akkor licenceljünk

Nem lehet tudni, kinek az ötlete lehetett, mindenesetre mai szemmel nézve is jó döntés volt: ahhoz, hogy korszerű készüléket gyárthassanak két út lehetséges: fejleszteni egyet ennek minden buktatójával, illetve megvásárolni a licencét egy már létező készüléknek, amelyről tudni lehet, hgoy világszinvonalú. Ez utóbbi történt, a múlt héten bemutatott Enterprise 64/128-at fejlesztő cég egyik régebbi modelljét vették meg, ez alapján készült a Videoton TV Computere. Természetesen a terveket előbb át kellett állítani hazai viszonyokra és alkatrészkre (akkortájt a keleti blokkban még a licencelt, vagy "ellopott" technológiák elérhetősége sem volt garantált - magyarán mindennapos volt az alkatrészhiány).

Az Elan 64 (ez volt az Enterprise közvetlen elődje) és a TV Computer konstruktőrei gyakorlatilag napi kapcsolatban álltak egymással, így elméleti síkon igencsak hasonló tudású készülék jött létre - ami azonnal feltünő különbség az nem más, mint a processzor órajele, hsizen az Enterprise-ban 4MHz-en, míg a TV Computerben 3,125 MHz-en ketyegett a Z80 (később Z80A). Az átalakítás és a "magyarítás" sajnos komoly áldozatokkal járt. Hogy miért? Mert a TV Computer alkatrészei java részt gyönge minőségűek voltak: a joystick hamar letört, a műanyag ház recsegett, a forrasztások néha elengedtek, vagy gyárilag hiányoztak - rengeteg volt a minőségi reklamáció a forgalmazás megkezdése után.

Mégiscsak egyedi?

Ennek ellenére léteztek olyan dolgok, amelyekben a TV Computer egyedi volt. Elsőként a magyar billentyűzet, illetve a gyárilag beépített magyar karakterkészlet. Másrészt a négy bővítőhely, ami igencsak ritkaságnak számított a 80-as években. S volt egy harmadik dolog, amely inkább hátrány volt, mint előny: a gép ugyanis legfőképp kazettás magnó használatára készült, de a BRG legendás MK27-ese nem volt a csúcsok csúcsa az akkortájt forgalmazott Polimer szalagokról nem is beszélve. Elvileg a készülék önmagában nem kezelt lemezes egységet - azonban létezett ilyen, amely saját operációs rendszert hordozott (kettőt is voltaképpen, hiszen képes volt PC-s floppykat is olvasni). Nagyon sok hardver-kiegészítőt fejlesztettek idehaza a TV Computerhez: hangdigitalizálót, memóriabővítéseket, hálózati csatlakoást, illetve ezt vezérlő egységet stb.. A gép 3 változatban került forgalomba: a 32K, ahogy a neve jelzi egy 32 kilobyte memóriás, BASIC 1.2-es gép volt. A 64K csak a memória méretében különbözött az előzőtől. A 64K+ modellbe, amely az iskolaszámítógép programon indult, már továbbfejlesztett BASIC 2.2 volt található. A televízióhoz/monitorhoz az antennán, RGB kimeneten és kompozit kimeneten át is lehetett csatlakoztatni.

Forgalmazás és bukás

A TV Computer 1984-re lett kész és meg is jelent a Centrum Áruházakban, potom 12800 forintért - ez akkortájt egy tanár három havi fizetésének felelt meg (Életem első fizetése 1984 októberében 3100 forint volt). A BRG magnót 2900 forintért lehetett kapni. Ilyen áron a magán-vásárlókat kevésbé érdekelte, igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy külön TV-műsor indult (saját könyvvel) a TV Computer BASIC-jének elsajátítására. Az interneten fellelhető adatok szerint állami megrendelésre mintegy 12000 darab készüléket adtak el, 1988-ig, ezek közül 3000 db 32K-s, és 9000 db 64K-s volt. Magánemberek részére a Centrum Áruházak forgalmazta 14-16000 forint körüli áron: 40-50 programot is árultak hozzá, amely között volt szövegszerkesztő, levélnyilvántartó, CP/M operációs rendszer, FORTH programozási nyelv stb.

A rengeteg meghibásodás hatására a Novotrade nem vállalta a gép szervizelését és a programfejlesztés is akadozott rá. Ugyan készült a TV Computerhez Spectrum emulátor hardver, azonban csak egy darab példányban, házilag: ennek gyártására nem került sor. A Videoton az évek alatt nem tudta csökkenteni az előállítás költségeit, így mivel a TV Computer nem volt kompatíbilis sem a Spectrummal, sem az Enterprise 128-al és a Novotrade ellenérdekelt volt a programfejlesztésben (jóval nagyobb bevétele volt a Commodore fejlesztésekből, sőt később ők hozták be Magyarországra az Enterprise 128-at) a készülék szép lassan támogatás nélkül maradt, gyártása megszünt. Bukását többek között egy másik magyar számítógép, a jövő héten bemutatásra kerülő Primo is okozta, bár az okok közül többet is felsoroltunk. Manapság a TV Computer minden retro gyüjtő kollekciójának értékes darabja, egy-egy ép példány igazi ritkaságnak számít.

Műszaki adatok:

Processzor: Z80 / 3,125 MHz

ROM: 20 kbyte BASIC+OS (max. 24 kbyte-ig)

RAM: 32 kbyte vagy 64 kbyte

Video RAM: 16K (A 64K+-ban 64K)

I/O ROM-RAM: maximum 4db kártyáig (32K vagy 64K)

Szöveges mód: 64 x 24 karakter

Grafikus módok: 128 x 240 /16 szín (24x16 karakter) (GRAPHICS 16)

256 x 240 / 4 szín (24x32 karakter) (GRAPHICS 4)

512 x 240 / 2 szín (24x64 karakter) (GRAPHICS 2)

Hang: 1 csatorna 12 bites programozható lánc /195812,5 Hz/

Billentyűzet: 57 nyomógomb, 9 funkció billentyű

Botkormány: Beépített, a gépen két botkormány port is található

Kimenetek: TV kimenet PAL (25-40 csatorna közt), hangvivő képvivő + 6,5 MHz, FM

RGB kimenet - 75 Ohm 1,4 Vpp

Magnó csatlakozás - 200mVpp

Centronics port

2 x joystick csatlakozó

cartridge csatlakozó (max. 16 kbyte)

4 x bővítő csatlakozó (max. 8 kbyte ROM egyenként)

BASIC: TVC Basic V1.2 (64K+ modellnél TVC Basic V2.2)

Dragon György

(Eredeti közlés: 2012. május 20., GameStar Online)

Folytatjuk múlt héten elkezdett sorozatunkat: tudtok-e olyan házi számítógépet mondani, amely nem magyar gyártmány, és a valaha gyártott mennyiség negyede Magyarországra került?

Elnézve a cikk címét, nem lesz nehéz a válasz - igen, az Enterprise 64 és 128 az, amelyből a gyártott mennyiség egy negyede (C64-re kivetítve ezt a számot azt jelentené, hogy több, mint 4 millió C64 lett volna Magyarországon. Persze ez csak játék a számokkal.)

1982 a házi számítógép piac robbanásának éve volt az Egyesült Királyságban - legfőképp a ZX Spectrum megjelenése miatt hihetetlenül felpezsdült a piac. Egy Locumals nevű hongkongi kereskedőcég úgy döntött, megbízza az angol Intelligent Software nevű céget egy házi számítógép kifejlesztésére. Az Intelligent Software akkortájt sakkszámítógépek fejlesztésével és eladásával foglalkozott, vezetője egy nemzetközi nagymester, David Levy volt.

Immár egy hete nyüstölöm az iPad Minit. Mint androidos táblaPC felhasználó akaratlanul is folyamatosan összehasonlítgatom a két rendszert. Szubjektív beszámoló következik az Apple legkisebb tablájáról.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a Microsoft Surface szoftveres hiányosságai felett keseregtem. Őszintén bevallom, hogy eredetileg egy Surfacet szerettem volna, több okból:

- geek vagyok és minden infokom újdonság lázba hoz;

- bár próbáltam több számítógépes operációs rendszert is a múltban (Ubuntu és Apple) egyik sem volt számomra használhatóbb, mint a Windows, sőt (ezt most nem ragoznám, hogy miért van így, talán majd egy másik blogposztban);

- azt gondoltam, hogy a Surface egyetlen eszközben képes egyesíteni a tabletet és a laptopot a számomra megszokott szoftveres környezetben.

Sajnos az első négy részletes, videóval is ellátott angol nyelvű beszámoló a Surfaceről arról győzött meg, hogy bár a hardver nagyon izgalmas, a szoftver közel sincs tökéletes állapotban még. Egyelőre. Így végül alternatív megoldás után kellett néznem addig is, amíg a Microsoft (vagy valamelyik partnere) gyárt egy megfelelő Windowsos táblát. Maradt tehát az android vagy az iPad. Mivel elsősorban utazás közben használom a tabletet, fontos volt, hogy lehetőleg kicsi legyen (eddig egy Galaxy Tab 7 boldog és elégedett tulajdonosa voltam). Az új iPad Mini lehetővé tette a kis méret elérését iOS platformon is és nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyivel másabb ez a rendszer, mint az (unalomig) megszokott android. Ezért hajlandó voltam azt a plusz összeget beruházni, ami egy Nexus és egy iPad Mini között húzódik.

A készüléket az Apple Store-ban rendeltem meg, rögtön az első napon, amikor hozzáférhetővé vált, október 26-án. Majd utána három hetet vártam, hogy kiszállítsák. Tanulság: attól meg, hogy valamit árulnak, nem biztos, hogy azonnal a tiéd lehet, még akkor sem, ha már kifizetted... Az iPadet így egy hete használom, múlt péntek óta. Nézzük, hogy mi az, ami tetszett és mi az, amivel elégedetlen vagyok (az egyszerűség és rövidség kedvéért felsorolásszerűen, abban a sorrendben, ahogyan szembesültem velük, tehát nem szálaztam szét a pro és kontra érveket):

- Tényleg nagyon keskeny és könnyű a készülék, szinte vág a kávája, ha huzamosabb ideig használom.

- A kijelző ugyan nem a legszebb, de nekem tökéletesen megfelel, a Tab után nem érzek visszalépést – ami, valljuk be, azért furcsa lett volna, hiszen az már egy két éves konstrukció volt. Retina kijelzőt huzamosabb ideig szerencsére soha nem használtam, így nincs hiányérzetem.

- Bár részben pont a sok dedikált táblás alkalmazás miatt vettem meg a Minit, többször belefutottam abba az elmúlt hét napban, hogy az androidon megszeretett és használt alkalmazások nem érhetők el, ilyen például az AnySoftKeyboard (teljes billentyűzetet varázsol a gépre) vagy a BKV / BpMenetrend. Ennek az az oka, hogy nincsenek ilyen dedikált iPad alkalmazások. Egy részük persze elérhető iPhone alkalmazásként, ami vicces méretben jelenik meg a tábla közepén. Nem használhatatlan, de ha iPhonet akartam volna, veszek azt.

- Azt azért erős túlzásnak érzem, hogy az androidon ingyen le tudom tölteni például az Angry Birds programjait, akár a legújabb Stra Wars-ososat is, itt pedig 2-3€-ba kerül darabja, az ingyenes verzió csak néhány pályát tartalmaz és közben egyfolytában a fizetős verziót ajánlgatja. Inkább megígérem, hogy veszek még Angry Birds plüss figurát meg egyéb vackot, de a játékot nem fogom pénzért letölteni (ez elvi kérdés). Mivel maradt még egy nagyobb androidos családi tabletünk is, akkor majd játszok azon, ott ingyen is megvannak a madarak és a malacok...

- Ami eléggé zavaró, hogy helyenként igen kicsik a képernyőn látható gombok, emiatt nehezen lehet pontosan eltalálni őket (pl. AppStore-ban való keresésnél a keresőmező tartalmát törlő X vagy böngészőben az aktív fül bezárása) – pedig nekem még csak nem is különösen nagyok az ujjaim.

- A Chrome böngésző nagyon jól működik, szinkronizál a háttérben a PC-n megnyitott ablakokkal, ehhez semmit sem kellett csinálnom azon kívül, hogy letöltöttem és beléptem a PC-n is használt Google fiókomba. Egyébként a Safari is sokkal használhatóbb, mióta jó 2 éve utoljára használtam.

- Nagyon tetszik a levelezés megoldása is (az Apple beépített levelezője is, illetve a Gmail hivatalos alkalmazása is, amiben végre külön látom az olvasatlan leveleket, ami nekem nagyon fontos, mivel olvasatlanra állítom a még megválaszolandó leveleimet)

- Sajnos hivatalos YouTube alkalmazást nem sikerült találni a táblára, csak iPhone verzióban. Ez botrányos, még akkor is, ha tudom, hogy a Google és az Apple most fúj egymásra. Őszintén, mezei júzerként ez nem érdekel, a YouTube-ot nem szabadna kihagyni egy ilyen platformról.

- A nagy remény, hogy iPad-en végre fut a Dimag Reader, amiben előfizettem a Galaktikára, teljesülni látszik, a teljesen újraírt alkalmazás kisebb kényelmetlenségekkel, de jól használható iPad-en. Végre van remény, hogy a 2011 szeptemberig olvasott Galaktikánál behozom a lemaradást, a hét nap alatt kiolvastam egy fél számot.

- A beépített böngészőből való megosztás sokkal szegényesebb, mint az androidnál, itt gyakorlatilag nem lehet teljes cikkeket elmenteni pl. Evernote-ba, ami nekem nagyon fontos, legfeljebb linket, kimásolt szöveget e-mailen lehet továbbküldeni Evernote fiókba vagy Pocketbe.

- A legfájóbb pont, hogy nincs teljes ékezetes billentyűzet, pedig simán elférne. Félreértés ne essék, vannak ékezetes betűk, elrejtve az angol karakterek alá, de ekkora méretnél már lehetne teljes billentyűzet (az androidon gyakorlatilag nagyon jól bevált, a rendszerbe beépült megoldások vannak erre). Így marad az ékezetek nélküli gépelés és az automatikus javítás (ahol a nem ékezetes szavakat javítja a rendszer) ez azonban helyenként pontatlan és bosszantóak a rossz javítások (aminek a korrigálása időfaló – de talán a rendszer tanul és idővel jobbá válik). Mindenesetre androidon sokkal gyorsabban tudtam ékezetes betűkkel gépelni. Érthetetlen az is, hogy a billentyűzeten minden betű nagyban jelenik meg, akkor is, ha egyébként éppen kis betűt írunk. És nincs külön smiley klaviatúra sem (de ez már csak hab lenne a tortán, igaz, androidon és Windows Phone-on is elérhető a dolog).

- Pozitívum, hogy nagyon jól lehet multitasking jelleggel dolgozni, tehát váltogatni az alkalmazások között, ez igazán kényelmes és hatékony.

- Muszáj megemlítenem, hogy a kiegészítők és tartozékok bődületesen túlárazottak, egy sima USB lightning kábel töltéshez közel 6000 forintba került…

- A végére két hardveres dolog: a wifi nálam problémásan működik, a telefonról megosztott wifi-t látja ugyan a Mini, de sokszor újra kell indítani az iPadet előtte, hogy tényleg működjön a dolog. De, hogy valami pozitívval fejezzem be, az akksi idő remek, ez alatt az egy hét alatt mindössze kétszer kellett töltenem az iPad-et, pedig nyúztam eleget!

Pintér Robesz