Netidők Blogtársaság

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád

Helyettesíthetik-e az egyre többet tudó okostelefonok más, csupán egy-egy konkrét feladatra szakosodott készülékeinket? Kiválthatják-e az mp3-lejátszót vagy a fényképezőgépet, és lehet-e a smartmobil a házon kívüli internetezés elsődleges eszköze? Mit gondolnak erről a jelenlegi használók? Ezt tudhatjuk meg az NRC friss piackutatásából.

Az NRC rendszeres Kütyükutatása szerint 2012 első negyedévére a hazai internetes társadalmon belül – jórészt a karácsonyi ajándékozásoknak köszönhetően – 26-ról 34 százalékra nőtt az okostelefonnal rendelkezők aránya. És bár a következő Karácsony még messze van, biztosra vehető, hogy a növekvő trend nem szakad meg: mind többen használnak majd okostelefont, és a használók egyre több élethelyzetben fordulnak a legnépszerűbb kütyühöz.

Persze az okostelefon terjedése más eszközök használatát is befolyásolja. Kutatási adatok azt mutatják, hogy a smartphone-penetráció emelkedésével párhuzamosan nem csak a „butatelefonok” használóinak aránya csökken, hanem azoké is, akik zenelejátszót, digitális fényképezőgépet vagy GPS-készüléket használnak. Úgy tűnik tehát, hogy a multifunkcionális mobilkészülék egyeseknél képes kiváltani más, csak meghatározott célra használható eszközöket.

Az NRC március végén végzett felmérése alátámasztja ezt a feltételezést. Az eredmények szerint ugyanis az okostelefon-tulajdonosok 60 százaléka szokott telefonjával zenét hallgatni, ráadásul minden második smartphone-használó vélekedik úgy, hogy a mobil teljes mértékben helyettesítheti az mp3-lejátszót. Fotózásra még többen – négyből hárman – használják okos mobiljukat, ez esetben azonban már sokkal mérsékeltebb az egyetértés azzal, hogy a telefon kiválthatja-e a fényképezőgépet: mindössze 12 százalék gondolja, hogy teljes mértékben, a többség ellenben legfeljebb néhány esetben lát helyettesíthetőséget.

Az eredmény nem meglepő. A zenelejátszó funkciói valóban könnyedén integrálhatóak egy mobilkészülékbe; egy komolyabb, és főleg egy professzionális fényképezőgép azonban – ma még – nem fér bele egy tenyérnyi mobilba. Így is vannak azonban, akiknél a mobil tökéletesen ki tudja elégíteni fotózási szükségleteket, azzal pedig a nagy többség egyetért, hogy bizonyos szituációkban – például egy vicces jelenet megörökítésénél és a Facebookon történő megosztásánál –a telefon kamerája kiváló szolgálatot tehet.

Az okostelefon legjellemzőbb funkciója persze nem a zenehallgatás vagy a kamerahasználat – hiszen erre sok hagyományos mobil is képes –, sokkal inkább wifi-n vagy mobil szélessávon keresztül történő internetezés. A smartphone-használók háromnegyede szokott internetezni a mobilján, ám még ebben a körben sem mondhatjuk, hogy a telefon átvette volna az első helyet házon kívüli internethasználatban. Az okostelefonnal rendelkezők egynegyede gondolja csak úgy, hogy a mobiltelefon a mobilis netezés legideálisabb eszköze, a többiek valamilyen más eszközt választanának erre a célra. A többség jól bevált laptopjával internetezne, de szép számmal vannak azok is, akik egy – egyelőre még álmukban vagy terveikben élő – táblagéppel a kezükben csatlakoznának legszívesebben a világhálóra.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. március 24-28. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve. A mintába 400 okostelefon-használó került.

Egyre inkább a felé halad a világ, hogy otthon ülünk a képernyő előtt és már nem mozdulunk ki a lakásból. Meredten bámuljuk a villódzó képernyőt és elvesznek a személyes kapcsolataink… Ismerős kép? A napokban erről az internettel kapcsolatos félelemről vitáztunk a hallgatóimmal és egyedül maradtam azzal a véleményemmel, hogy a személyes kommunikáció nem feltétlenül értékesebb, mint a közvetített.

2008-ban tanítottam utoljára az információs társadalom témáját, de négy év kihagyás után „visszairatkoztam” a terület oktatói közé. A héten volt az első „igazi” óra, amin az információs társadalom bevezető diskurzusaival foglalkoztunk, azokkal a kérdésekkel, amelyek vizsgálatával el lehet jutni a téma mélyrétegeihez. Ezek között szerepelnek az internettel kapcsolatos régi-új félelmek. A gyakorlati óra végét „pódiumbeszélgetés” zárta, ahol a korábban, a hallgatók által előre elküldött kérdések közül néhányat négy hallgató vitatott meg, a többiek aktív közreműködésével. Ebben a beszélgetésben merült fel, hogy meglehet, az internettel kapcsolatos félelmek mégis csak jogosak és a világ a felé halad, hogy a végén a monitor előtt végezzük mind, elveszítve személyes kapcsolatainkat.

Miközben egyetértek azzal, hogy fontosak a személyes kapcsolatok és a találkozások, egyvalamivel nem értek egyet, mégpedig, hogy alapvetően a kommunikációs csatorna jellege határozza meg annak minőségét vagy „jóságát”. Ha számítógép vagy más eszköz által közvetített a kommunikáció, akkor biztosan rosszabb, mint a személyes? Hány unalmas találkozón vettünk már részt, amit elpazarolt időnek éreztünk? Hányszor bántuk már meg öt perc után, hogy személyesen találkoztunk valakivel? Ezzel nem megfordítani akarom az állítást (értékesebb a közvetített kommunikáció, mint a személyes). Sem azt állítani, hogy nincs szükség személyes találkozásokra. Hanem azt, hogy hagyományosan – talán valamiféle romantikus meggyőződésből – túlértékeljük a személyes kommunikációt, miközben nem ismerjük (f)el az internet vagy a mobiltelefon nyújtotta hatalmas lehetőségeket.

A vitában felmerült, hogy az ember evolúciós okokból vágyik mások társaságára, belénk van kódolva, hogy jobban érezzük magunkat, ha nem vagyunk egyedül és ezért törekedünk is erre. Vajon a homo informaticusnál is megmarad ez a vonása az embernek? Tehát a mostani fiatalok, vagy azok, akik most vagy majd később szocializálódnak, ugyanezt a személyességet fogják természetesnek tekinteni és a közvetített kommunikációt a szükséges rossznak? Vajon az emberi evolúció megáll és nem válik részévé, hogy újfajta eszközök állnak a rendelkezésünkre abban, hogy mások társaságát élvezhessük?

Továbbra sem fér a fejembe, hogy hogyan és miért gondolja azt teljes komolysággal az emberek egy jó része, hogy az internet magányossá tesz és elidegenít, miközben soha ilyen mértékű (és minőségű) interaktív kommunikáció nem folyt az emberiség tagjai között, mint, amit a modern kommunikációs eszközök most lehetővé tesznek. Ha lehetne, akkor ezeket az emberek külön-külön hosszabb kirándulásra küldeném a modern kommunikációs eszközök előtti időkbe – mondjuk a 150-200 évvel ezelőtti Magyarországra. Az az érzésem, hogy megölné őket az unalom, az adott mikrovilágba való bezártság, a túlontúl lassú és ritka kommunikáció és az elzártság – hogy szinte csak a személyes kommunikáció az egyetlen lehetőség az emberek közötti érintkezésre, de annak is olyan kötöttek a társadalmilag elfogadott formái, hogy az szinte kivétel nélkül kiüresíti és formálissá teszi a legtöbb párbeszédet. Alásszolgája.

Pintér Robesz

Akik már az 1989-90-es rendszerváltás előtt eszméltek, azoknak ismerős lehet a Cray neve: különféle tudományos ismeretterjesztő műsorokban láthattuk a szuperszámítógépet, amely az alapító, Seymour Cray nevét viselte. Idén a szuperszámítógép fogalmát bevezető cég, a Cray Research éppen 40 éves. Vajon tudjuk-e, mi a különbség a szuperszámítógép és a nagyszámítógép között?

Manapság, amikor a személyi számítógépek robbanásszerű elterjedésén túl vagyunk, és a éppen azt látjuk, hogy a sorozatgyártás nyomán mennyiféle digitális eszköz származik a PC-ből, az okostelefontól kezdve, a táblagépeken át és netbook-okon keresztül a spéci szerverekig és célszámítógépekig, már szinte elhomályosult, hogy a számítógépeknek felhasználásuk szerint mind a mai napig több csoportja, kategóriája van. Az internet révén a szerverekről vagy kiszolgálógépekről már mindenki hallott, no meg arról is, hogy szerverként „sima” PC-ket is használnak. Az állami intézményeknél, nagy cégeknél bankoknál azonban szükség van olyan nagyteljesítményű, nagy tárkapacitású gépekre, amelyek igen üzembiztosan szolgálják ki a kritikus alkalmazásokat, amelyek a nyilvántartásban, a statisztikában vagy éppen pénzügyi tranzakciók feldolgozásában jeleskednek. A nagygépekre sokszor csatlakoznak terminálok vagy inkább már terminálszerűen működő PC-k.

A szuperszámítógépek meghatározása ehhez képest nem is annyira magától értetődik, amit az is mutat, hogy a Wikipédia magyar oldalain a szuperszámítógép kifejezést a nagyszámítógép szócikkhez irányították, igaz, azon belül egy viszonylag részletes szempontrendszert sorakoztatnak fel a nagygép és a szupergép közti különbségek megvilágítására. Mi most csak a lényeget próbáljuk megfogni elnagyoltan: a szuperszámítógép olyan, mint egy versenyautó, a nagygép meg inkább mint egy autóbusz. A versenyautónak egy komoly feladata van, minél gyorsabban célba juttatni a versenyzőt, az autóbusz viszont ki kell szolgáljon egy sor utast, nagy teherbírásúnak kell lennie és nagyon üzembiztosnak is. A szuperszámítógép egyik jellemző felhasználása, hogy nagyon számításigényes tudományos projektet segítő szoftvert futtassanak a gépben, míg egy nagygépen például egy pénzintézet sok-sok adatát tárolják és lebonyolítják a pénzügyi tranzakciókat is. Idézem a Wikipédiából: „A szupergépek főként a tudományos és a katonai alkalmazások területén, a nagygépek pedig az államigazgatási és üzleti alkalmazások területén dolgoznak. Az időjárás-modellezés, a fehérjeláncok elemzése, digitális rajzfilmek és effektek készítése a szupergépek működési területe. A bankkártya tranzakciók nyilvántartása, a számla kezelés, népességnyilvántartás, ipari folyamatok irányítása a nagygépek működési területe.” Nyilván nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a két gépkategória között.



A Cray azonban egyértelműen a szuperszámítógépek gyártásában tűnt ki a 70-es évek közepétől kezdve, a Cray-1 gép 1976-ban készült el és nagyon sikeres lett a maga területén, mivel sokkal gyorsabban működött minden más számítógépnél. A sor ezután napjainkig és tovább folytatódik, és a NASA-tól kezdve különféle nagynevű tudományos szervezetekig használnak Cray gépeket.

Az alapító Seymour Cray egyébként 71 évesen, 1996-ban hunyt el, számtalan projekt és jónéhány cég fűződik a nevéhez, de mindezek közül is legfényesebb a szuperszámítógépeket megteremtő Cray Research megalapítása.

Szilágyi Árpád

Táblagépek mindenhol a boltokban, a legolcsóbbaktól a nagy nevekig minden. Vásároljuk is őket rendesen, de kérdés az, hogy ennek a hullámnak majd mely eszközök látják a kárát?

Az év folyamán több kutatóintézettől is megjelentek mindenféle statisztikák és előrejelzések. A legérdekesebb adatok talán az NPD DisplaySearch-től és a Forrester-től jelentek meg. A korábbi jövendölések ugyanis arról szóltak, hogy a táblagépek majd megeszik az hordozható gépek piacát. Ezzel szemben mind a Forrester és az NPD is azt jósolta, hogy ugyan lesz valamennyi hatása a táblagépek megjelenésének erre a szegmensre, de azért nem akkora.

A most megjelent legutóbbi adatok ezt a jövendölést támasztották alá, ugyanis míg a táblagépek a teljes hordozható gépek piacából több, mint 72 millió eladott példánnyal a részesedésük meghaladták a teljes mobil számítástechnikai piac 25%-át. De vajon melyik mobil gép kárára? A hagyományos notebook-okból 187 millió darab fogyott, ami ugyan némileg elmarad a 188 milliós előrejelzéstől, de a 2010-es évhez képest ez még mindig 12%-os növekedést jelent. Sőt az igazán érdekes az volt, ami az NPD adataiból derült ki, hogy a táblagép vásárlók nagyobb arányban vettek PC-t is a táblagép mellé. A két eszköz piaci részesedése valamikor 2017 körülre fog beállni arra a szintre, amikor is egyenlő arányban fognak osztozni a piacon.

Ez utóbbi adat azért teljes érthető, hiszen a táblagép elsődlegesen tartalomfogyasztásra és szórakoztatásra lett kitalálva. Tartalom előállításra, dokumentumok készítésére a hagyományosabb eszközök sokkal alkalmasabbak. De akkor miért vesznek az emberek ilyen eszközöket ilyen arányban és mit fogyasztanak ezeken az eszközökön? A táblagépek tulajdonosainak jó egyharmada elsősorban videó tartalmakat fogyaszt az eszközön, a hagyományos böngészés, levelezés, chat, játék és közösségi alkalmazások mellet. Ami még megdöbbentőbb, hogy a tulajdonosoknak mintegy 82%-a csak otthon használja az eszközt, a TV előtt, a konyhában, az ágyban és a mellékhelységben. A használók 62%-a csak este szokta használni a táblagépet.

Ez utóbbi adatok azt vetítik előre, hogy a már korábban jelzett streaming médiafogyasztás eszköze bizony itt van. Ennek a kábelszolgáltatók és hagyományos tévécsatornák látják majd a legnagyobb kárát. A reklámköltés pedig arra a platformra fog átterelődni, ahol az emberek a legértékesebb idősávban töltik az idejüket. Márpedig úgy tűnik, hogy a táblagépek komolyan versenyeznek a prime-time-ért. Nem véletlen, hogy a két nagy platform - az Apple és Android - mellé megjelenik egy harmadik a Kindle Fire az Amazontól. Ez utóbbi a szakmától nem kapott valami lelkes fogadtatást, mivel képességeiben elmarad a Samsung Galaxy és iPad párostól. A felhasználók ezzel szemben zabálják az eszközt és vele együtt a tartalmat Jeff Bezos (az Amazon.com tulajdonosa) legnagyobb örömére.

Képzavaros jóslat: 2012 táblagépe a tartalom lesz.