Netidők Blogtársaság

(via huffingtonpost)

Annyit használjuk a kompakt jelzőt különböző informatikai eszközök megnevezése során, hogy szinte fel sem tűnik, hogy mit is jelent voltaképpen. A következő szerkezetekben a leggyakoribb: kompakt lemez (comapct disc – CD), kompakt számítógép, kompakt számítógépház.

A kompakt lemez kifejezést már nem is használjuk, meghonosodott az angol szerkezetből alkotott rövidítés, a CD. Könnyű magyarázat lehetne arra, hogy miért is kompakt ez a lemez, hogy nagyon nagy mennyiségű adat fér el rajta, tehát – kis képzavarral élve – nagyon sűrű, nagyon tömör az adattartalma. Tudva levő, hogy a kompakt latin eredetű nemzetközi vándorszó, és az egyik jelentése ’sűrű’, ’tömör’, ’tömött’. A valóság azonban ennél sokkal kevésbé fantáziadús: a CD egyik fejlesztője a Philips volt (a Sony mellett), és a cég az új, optikai adattároló eszköz megnevezésével tovább szerette volna vinni a CD fejlesztésének idejében (az 1970-es évek végén) népszerű másik termékvonal nevét, a kompakt kazetta kifejezést. A kompakt kazetta nevében pedig a kompakt a kis méretre utal (kompakt: ’összeálló’, ’tömör’, ’szoros’).

A többi kifejezésben (kompakt számítógép, kompakt számítógépház) a kompakt szintén azt jelenti, hogy az eszköz kis méretű, és minden lényeges elemet, perifériát tartalmaz, ami a működéshez szükséges, és ezek a perifériák és alkatrészek jobbára integrálva vannak, tehát be vannak építve. A kompakt számítógép kis, esztétikus kivitelezésű háza könnyen elhelyezhető, akár el is rejthető a gép kijelzője mellett, mögött.

A kompakt számítógépház pedig kifejezetten jól mutatja a jelző alapjelentését, kis méretben van összesűrítve minden fontos egység, ami egy házba kell. Tehát a kompakt házak nem a nagy méretről, a szellős elhelyezkedésről híresek, hanem épp fordítva, minden benne van, de nagyon össze van sűrítve az összes alkatrész, és méreténél fogva akár hordozni is könnyű, gyakran még fogantyúja is van.

Bódi Zoltá

| Még több lehetőség

A táblagépek nagy hódításának az idejét éljük, szinte nincs olyan felhasználó, aki valamire, valamikor ne tudna használni egy ilyen igazán sokoldalú eszközt. Ez egyben a gyártóktól, fejlesztőktől is megköveteli, hogy egyre újabb és újabb speciális modellekkel álljanak elő. Sokak számára életszerű, hogy az internetről szedik össze a recepteket, amikor főznek, illetve ha elkészül az étel, azon melegében megosztják remekművüket az ismerősükkel. Számos más helyzetben jön jól egy egyszerűen használható, strapabíró táblagép a konyhában. Ezt az igényt felismerve született meg a konyhai táblagép koncepciója, amit az Archos nevű gyártó ChefPadnek keresztelt el.

A strapabíró szilikontokba bújtatott táblagép Androiddal megy, és speciális konyhai alkalmazások is vannak rá telepítve, de természetesen minden egyéb célra is fel lehet használni (http://ipon.hu/hir/archos_chefpad___a_modern_konyha_kelleke/25325).

Kifejezetten érdekes a ChefPad névadása. Ennek az összetételnek az előtagja a mindenki számára jól ismert, francia eredetű chef, magyarul is használjuk séf alakban, jelentése ’konyhafőnök’. Az összetételi utótag a pad, ami az Apple által kifejlesztett táblagépnek, az iPadnek a nevéből rövidült. A sok jelentésű pad főnév releváns jelentése ’jegyzettömb’, ’blokk’, ebből alakult ki az Apple eszközének a neve, és ez elé helyezték el i előtagot, amely már a cég termékneveinek a védjegyévé vált. Az i előtag eredetileg az eszköz internetképességét, illetve az E/1. személyű angol személyes névmással való megegyezés miatt nyilván az eszköz személyes jellegét emelte ki. A ChefPad összetétel esetében viszont nyilvánvaló, hogy a Pad utótag nem az eszköz Apple céghez való kötődését jelenti, hanem az Apple által divatba hozott táblagépekre utal általában. Ez tehát azt jelenti, hogy itt egy újabb bizonyíték arra, hogy a legdivatosabb táblagép neve, az iPad már általános jelentésűvé vált, és az utótagja a táblagép kategóriáját is jelenti általánosságban.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A táblagépek speciális fajtái 2013 tavaszán nagyon divatosak. Az egyszerű táblagépek népszerűsége az iPad első megjelenése, 2010 eleje óta töretlen. Manapság viszont változatos formákban, különböző kijelzőméretekkel, különböző operációs rendszerekkel, egyre bővülő funkciókkal és kifejezetten változatos formátumokban jelennek meg ezek a lassan már a hétköznapjaink részévé váló ultramobil eszközök. Arról már írtam, hogy megjelentek az okostelefon és a táblagép közötti úgy nevezett phablet géposztályok: http://netidok.postr.hu/phablet-az-uj-keszulekosztaly/.

A legújabb trend, hogy a táblagépek lassan ötvöződnek az ultrabookokkal, vagyis a könnyű és strapabíró felépítésű, igen gyors, ám viszonylag kis háttér kapacitású egyben jó internetes képességekkel rendelkező notebookokkal. Mindennek az az oka, hogy a táblagépek igen könnyűek, és nagyon kreatívan, sokoldalúan lehet használni őket, ám a billentyűzet gyakran hiányzik, tehát a felhasználóknak sokszor jól jönne a virtuális mellett egy valódi billentyűzet is.

Erre jelenleg két koncepció látszik megjelenni, az egyik a traszformer (transformer pad) nevet viseli, a másik pedig a konvertibilis tábla (convertible tablet) nevet.

A transzformer olyan ultrabook-táblagép, amelynek átfordítható billentyűzete van, tehát mechanikusan kifordítható a kijelző, és mögötte megjelenik egy valódi billentyűzet. A szó alapja már ismerős mindenki számára, hisz a transzformátor (’átalakító, áramátalakító’) berendezéssel nap mint nap találkozunk. A tanszformer alak megtartotta az idegen, angolos végződését, és így vált a géposztály nevévé. Érdekes egybeesés, hogy az utóbbi években a filmekben is megjelentek a transzformerek, amelyek átalakuló gépek, robotok.

A konvertibilis tábla olyan táblagép, amelyhez egy speciális érintkezővel ellátott billentyűzetet lehet csatolni, úgy, mintha tépőzárral vagy valamilyen érintkező saruval kapcsolnánk a táblához a klaviatúrát. Szellemes, praktikus megoldás, amellyel könnyen, alkalmilag ám jól használható módon lehet a táblához hozzákötni a hosszas gépelésre is alkalmas eszközt. A konvertibilis nemzetközi vándorszó, tehát sok nyelvben megtalálható a származéka, a jelentése ’átalakít’, ’átvált’, tehát a billentyűzet hozzácsatolásával az eszközből rögtön egy ultrabookhoz hasonló gép lesz. Megjegyzem, hogy a mostani kovertibilis táblák nagyon hasonlítanak táblagép egyik korai koncepciójához, amelyet még a Microsoft alkotott meg 2001-ben.

Ezek a megoldások is mutatják, hogy a táblagépek mennyire érdekes, mennyire sokoldalú eszközök. A mai informatikai világ egyértelműen az ultramobil, kreatívan, érintéssel is vezérelhető, internetezésre igen sokoldalúan használható eszközök felé megy. 

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

...avagy élünk-e az óránkénti 10 perces pihenés lehetőségével?

Egy kormányrendelet szerint a számítógép előtt dolgozókat óránként 10 perc szünet illeti meg. Tudnak-e erről az érintett munkavállalók, és ha igen, élnek-e a lehetőséggel? Milyen gyakran és mivel szakítják meg munkájukat azok, akik számítógép előtt dolgoznak? Az NRC legutóbbi felmérése erre kereste a választ.

A számítógéppel dolgozók 79 százaléka tud az óránkénti tízperces szünetekről, azzal azonban csak egynegyedük van tisztában, hogy a szabályozás nem általában véve az ülőmunkára vonatkozik, hanem kifejezetten a képernyő előtt történő munkavégzés káros hatásaitól próbálja óvni a munkavállalókat, akik a 10 perces szünetekben más munkát – akár ülőmunkát is – végezhetnek.

Annak ellenére ugyanakkor, hogy a többség tudja, hogy jár neki óránként tíz perc távollét a képernyőtől, mindössze 27 százalék igyekszik élni a lehetőséggel, és további 11 százalék azok aránya, akik rendszeresen – ha nem is óránként – szünetet tartanak munkájukban. A többség inkább ad-hoc jelleggel, egy-egy új feladat megkezdése előtt, vagy akkor tart szünetet, ha már nem tud megfelelően koncentrálni; ötből négyen azonban még ilyen esetben sem szakítják meg a munkát abból a célból, hogy egy kicsit pihenjenek, lazítsanak.

És hogy mivel töltik a munkaközi szüneteket? Legtöbben sétával, illetve némi testmozgással, vagy –  kevésbé egészséges – kávézással, nassolással ütik el az időt: előbbi 45, utóbbi 43 százalékra jellemző. Az sem ritka, hogy valaki a pihenőidőt is az íróasztalánál tölti, ugyanis minden második munkavállalóra jellemző, hogy ülve próbálja kipihenni az ülőmunka káros hatásait: asztalánál relaxál, telefonál, vagy – ami még ellentmondásosabb – internetezik, esetleg játszik a számítógépén. Utóbbi egyébként inkább jellemző azokra, akik csak esetenként szakítják meg a munkájukat – a „kimozdulás”, legyen annak a célja a testmozgás, a büfé meglátogatása vagy akár a dohányzás, ezzel szemben azok körében jellemzőbb, akik rendszeresen tartanak pihenőt.

A számítógépes ülőmunka káros hatásai egyébként meglehetősen sokakat érintenek. Négyből hárman szenvednek valamilyen komolyabb, rendszeres problémától: minden második embernek romlott a testtartása, minden harmadiknak a látása, minden negyediknek rendszeresen vannak nyak-, hát- vagy derékfájásai (főleg a nőknek), minden nyolcadik szenved rendszeresen szemfáradtságtól, szemgyulladástól, könnyezéstől, minden tizedik fejfájástól.

Bár igen gyakoriak a mozgásszervi problémák, mégis csupán 4 százalék figyel oda maximálisan munka közben a testtartására (beleértve a monitor és a billentyűzet pozícióját is), és további 37 százalék azok aránya, akik általában ügyelnek arra, hogyan ülnek a gép előtt. A többség tehát vagy egyáltalán nem törődik a dologgal, vagy csak akkor, ha épp eszébe jut.

Az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére számos megoldás kínálkozik, mégis csak kevesen vesznek igénybe ilyeneket. Mindössze 10 százalék állította be magának az íróasztal magasságát; gerinckímélő gumilabdát, fitballt pedig csupán 4 százalék használ. Irodai játékokat, sporteszközöket (csocsóasztalt, bokszzsákot) a számítógép előtt dolgozók egytizedének lenne lehetősége használni, de kevesebb, mint felük él a lehetőséggel; az egyre divatosabb irodai masszázst pedig még kevésbé használják ki: 5 százaléknak biztosít ilyet a munkahelye, de csak 1 százalék lazíttatja ki beállt izmait masszőr segítségével.

Persze az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére, de a stressz levezetésére is a rendszeres sport a legjobb megoldás. Ennek ellenére csak 42 százalék sportol legalább heti rendszerességgel, 17 százalék ugyanakkor soha. A testmozgásban, edzésben a harminc évnél fiatalabb férfiak járnak élen, de közülük is csak minden második mozog rendszeresen – a másik végletet a negyven feletti nők jelentik, akiknek mindössze egynegyede sportol legalább heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az sem segít, ha a cégek ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak dolgozóiknak: 15 százaléknak van erre lehetősége, de azok aránya, akik ezt igénybe is veszik, csupán 7 százalék.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2013. március 25-29. között végezte 400 fő online megkérdezésével. Az adatbázis reprezentatív a számítógépes munkát végző munkavállalók csoportjára nézve.

| Még több lehetőség