Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egy kis nosztalgia

Nem is olyan régen a rádióműsorban nosztalgiáztunk első számítógépes élményeinkről. Nekem ez a Commodore-64 volt.

Nyolcvanas évek első felében a sztár a Commodore-64 volt. Ez volt minden gyerek álma, de még a vállalatoké is, hiszen komplett ügyviteli rendszerek futottak ezeken a gépeken. Csak becsempészni lehetett, és a műszaki bizományi áruházakban hozzájutni.

1983-ban a Deák téren a bizományi kirakatában ki volt állítva egy komplett C64 szett: Commodore-64 60.000Ft, Commodore 1541 Floppy Drive 60.000Ft, Commodore monitor 60.000Ft, Commodore 801 printer 60.000Ft. Összesen 240.000Ft Ugyanebben az évben egy Lada GÉPKOCSI 100.000 forintba került.

1983-84-ben rendszeresen belógtam a Gödöllői Egyetem számítástechnikai laborjába. A GATE igen jól menő egyetem volt. A három teremben 12-12 Commodore64 szett (komputer/floppy drive/monitor) állt a hallgatók rendelkezésére. Mennyit is ért ez akkoriban.

1987-ben szerelmes lettem egy karórába. A Japán Seiko cég gyártmánya volt, és bődületes, két kilobájtos memóriája volt Az óra memóriáját Commodore-64ről lehetet tölteni egy kábel segítségével. Ráadásul az óra memóriáját dinamikusan lehetett kezelni, vagyis nem volt meghatározva a telefonkönyv/teendők/naptár/jegyzet kapacitása, hanem az igények függvényében változhatott. Az óra akkor 15.000 forintba került. Öt havi fizetésem volt...

Ha ma az űrkutatás itt tartana...

Tücsi, a galaktikus

 

 

0 Tovább

Az új Híradó.hu portál

Néhány héttel ezelőtt írtam e blogban a BBC portálról, ami jó példa arra, hogy hogyan lehet korszerű és átgondolt közszolgálati portált építeni. Meggyőződésem, hogy ez a helyes irány és előbb-utóbb (jobb lenne előbb) ebbe az irányba kell haladnia a magyar közmédia portálnak is.

Most megújult a közmédia központi weboldala, ami ugyebár pár hónapja egy döntés nyomán a Magyar Televízió korábbi nyitó oldala, a hirado.hu lett. Hogy e névválasztásból mi következik, tartalomban és kommunikációban, azt most tegyük félre. Röviden a sok év óta hangoztatott véleményem: első lépésként elfogadható, hogy egy hírportál legyen a „faltörő kos” az első hónapokban, de biztos vagyok benne, hogy ezt a hírportál felfogást érdemes lendületesen kibővíteni (általános portállá, mint az Origo és az Index, vagy a BBC.co.uk) úgy, hogy ne csupán a hírfogyasztó netezők alkossák a célcsoportot, hanem valamennyi magyar netező.

Híradó.hu - a logó és a menü egy része

Itt az alkalom tehát, hogy az első vakuvillanások fényében elkapjak egy pillanatképet és rögzítsem első benyomásaimat. Le kell szögezzem, hogy jómagam is az egységesülő közmédia egyik munkatársa vagyok, ráadásul több múltbeli (közmédiás) internetes fejlesztés révén érintett vagyok a témában és van is némi rálátásom az elmúlt 15 évre úgy, hogy közvetlen közelről láttam bizonyos részeredményeket felmutató fejlesztéseket, de e másfél évtizedet úgy látom, hogy összességében (értsd: a jelentős hatású portál létrehozása szempontjából) jórészt kihagyott lehetőség maradt az online világ a magyar közmédia számára. Azt is jelzem, hogy ez alkalommal nem volt lehetőségem befolyásolni a közmédia portál átalakítását. E helyütt nem lehet elég részletesen végigvenni a portálépítés legfontosabb szempontjait és ez alapján alapos elemzést írni. Tényleg csak egy első benyomás, ami a későbbiekben módosul majd, ahogy a közmédia portálja remélhetőleg továbbfejlődik.

Elsőként érdemes elismerni (hiszen mindenki először a külcsínt nézi meg), hogy a portál a korábbi hirado.hu finoman szólva is eklektikus esztétikájához képest jóval nyugodtabb, letisztultabb és így vonzóbb képet mutat. Szintén fontos, bár nem különösebben érdem, hogy a nyitó oldalon van egy kiemelt anyag (címlapsztori), továbbá a logóra (?) kattintva a portálokon megszokott módon visszajutunk a nyitó oldalra. (Logónak tekintettem legalábbis azt a fura jelet, amire ráírták, hogy BETA, a logó helyén találjuk és az RSS logóra emlékeztet.) A kötelező körös rápillantáshoz tartozik még az is, hogy észleljük a menürendszert, ami e portálon vízszintesen kapott helyet. Rögtön hadd fűzzem hozzá ez utóbbihoz, hogy érdemes egymás mellé tenni a BBC menürendszerét illetve tartalomtérképét („Can’t find? Try A to Z”) valamint a Hirado.hu menüjét (nincs sitemap!) – rögtön látszik majd, mire gondolok… Nem tudom például, hogy ha a Netidőkben hírértékű információ van és mondjuk egy blogposztban megírjuk, akkor melyik menübe kerülhetne? A Netidők se nem kultúra, se nem tudomány, se nem gazdaság – illetve mindegyik kicsit, de csak érintőlegesen… Hopp: van egy HIGHTECH rovat! De sajnos nem kapott helyett a menüben, csak a nyitó oldal alján (ahova a netezők kis százaléka fog csak eljutni) egy dobozban.

A címoldal alapján az is ténynek látszik, hogy egyrészt a tartalom alapján egyértelmű, hogy a közmédia nyitó oldala jelenleg csupán hírportál és nem általános portál, másrészt egyértelmű, hogy a tervezés során valamilyen okból kifolyólag elbillent az arány a tévés felfogás felé.

Kezdjük ez utóbbival: a vízszintes menü rögtön egy VIDEO menüponttal kezdődik, rákattintva egy olyan gyűjtőoldalon találjuk magunkat, ahol az MTV és a Duna TV híranyagait találjuk meg. A közmédia rádiós tartalmai itt nincsenek, de hát miért is lennének a VIDEO alatt? Logikailag akkor kellene legyen egy AUDIO menüpont (vagy inkább: „Hangtár”, ahogy a rádiós weboldalakon évek óta működik), de se AUDIO, se hangtár. Aztán a címlapsztori mellett jobbra láthatjuk kiemelt helyen a LEGFRISSEBB VIDEÓK c. ablakot, ahol ismét a televíziós hírműsorokat látjuk. Ha pedig a nyitó oldal aljára tekintünk, ott még egy TV MŰSOR ajánló részt is találunk. (Rádiós hírműsorok meghallgatása sehol, rádiós műsorrend sehol.) E tévéműsort ajánló doboz felett (tehát nem túl értékes helyen) találunk egy rádiós dobozt, amibe mindössze a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió élő adásának linkje fért be.

Nézzünk még két szempontot: a hírportál jelleget támasztja alá az is, hogy az eddig felemlített felületeken kívül lényegében csak híranyagokat találunk, továbbá szintén a hír műfaj dominanciáját jelzi ezen a portálon az is, hogy az egyetlen közösségi szolgáltatást felhasználó tartalmi egységben, a Facebook dobozban a hírek megosztása látható.

Értékelésre e helyütt (értsd: nyilvánosan) nem vállalkozom, a fentiek inkább ténymegállapítások voltak az eddigi tapasztalataim alapján, érdemes átgondolni ezeket a szempontokat és továbbfejleszteni a közmédia portált, ha komolyak a szándékok vele kapcsolatban.

Szilágyi Árpád


0 Tovább

Érdemes belépni a közösségi vásárlásba?

Vajon miért van annyi étteremmel, masszázs szalonnal és szépészeti szolgáltatással kapcsolatos ajánlat a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon? A dolog egyáltalán nem véletlen és szorosan összefügg azzal, hogy hogyan működnek ezek a rendszerek és, hogy kinek érdemes így kínálnia a portékáját.

Tegnap délután a Corvinus Egyetemen jártam, a Tudományos Diákköri verseny szóbeli fordulóján voltam elnök az E-Business szekcióban. Több dolgozat is igen érdekes volt, de számomra az a közösségi vásárlásról szóló elemzés volt a legizgalmasabb, amely nemzetközi irodalmak és saját hazai kutatás (mélyinterjúk és kérdőíves felmérés) alapján azt a kérdést járta körül, hogy kinek érdemes eladóként elgondolkodnia azon, hogy szolgáltatásait vagy termékeit a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon értékesíti.

A dolgozatot készítő Kárpáti Dániel szerint optimális esetben a közösségi vásárlás mindenkinek jó. Az eladónak azért jó, mert megspórolva a marketing költségét (persze valamekkora költséggel) új vevőkhöz jut. A vevőnek azért jó, mivel igen kedvező áron vásárolhat szolgáltatásokat, esetleg termékeket. A közvetítőnek pedig azért kifizetődő, mert az eladótól jutalékot kap a tranzakciók után. De mégsem minden akció sikeres, előfordulhat, hogy valamelyik szereplő rosszul jár, például az eladó nem jut új vevőkhöz vagy, mint később kiderül vállalhatatlanul magas költséggel; a vevő valamiért nem tudja beváltani a kuponját vagy elégedetlen a kapott szolgáltatás minőségével; a közvetítőnek nem sikerül eladnia a szolgáltatást és bevételre szert tennie stb.

Ahhoz, hogy mindenki jól járhasson, elsősorban az eladónak kell megfontolnia még az akció meghirdetése előtt, hogy vállalja-e a dolgot. A teljesség igénye nélkül a következő kérdéseket érdemes feltenni, mielőtt valaki belevág a közösségi vásárlás segítségével eladni szolgáltatásait vagy a termékeit:

  • Mik a várható költségek és hasznok: mekkora marketing költség spórolható meg, hány új vevő érhető el, mekkora költséggel jár ez? (Nem véletlen, hogy elsősorban az alacsony fix költségekkel és felesleges kapacitásokkal működő szolgáltatásokat találjuk meg leggyakrabban az ajánlatok között. A fogyasztói árban magas gyártási költség aránnyal bíró termékeket nehéz az ilyen oldalakon megszokott 50-90%-os kedvezménnyel kínálni.)
  • Mi fog történni az így megjelenő új vásárlókkal? Mindannyian kiszolgálhatók vagy a kapacitási korlátok miatt érdemes inkább maximálni a megvásárolható összes kupon számát? Bírni fogjuk a rohamot, mit fog szólni hozzá a személyzet (főleg, hogy a kuponos vásárlás mellé sokan nem adnak borravalót).
  • A megnövekedett vásárlói tömeg mellett ki lehet-e szolgálni a törzsvásárlókat, nem ijesztjük-e el őket, vagyis nem sül el éppen fordítva az akció? Mi történik, ha éppen a törzsvásárlóink vesznek a kuponból és így további bevételkieséssel kell számolni?
  • Az új vevőket hogyan tudjuk hűségessé tenni? Mekkora részük lesz „rossz vásárló”, aki csak az egyszeri akciós ár miatt vásárolt és nem látjuk soha többé? (Jellemző egyébként, hogy a vásárlóknak csak egy része vásárol csupán az akciós ár miatt, egy jó részük hűségessé tehető. A gyakori kupon vásárlók jól kereső, 25-40 éves, nagyvárosi fogyasztók, akik keresik az újfajta szolgáltatásokat, új helyeket szeretnének felfedezni.)

A kérdések sora persze folytatható volna, de talán már ennyi is bőven rámutat, hogy itt gondos tervezésre és megtérülés számításra van szükség a csalódás elkerüléséhez. Egész biztos ugyanis, hogy a közösségi vásárlás jó dolog, de nem csodaszer.

Pintér Robesz

| Még több lehetőség

  • Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

    Email címed:

     

0 Tovább

Nem értem az internet-szolgáltatókat.

Nem értem az internetszolgáltatókat, miért nem foglalkoznak a kéretlen reklámlevelekkel. Oké, tudom, manapság már mindenkinek van spamszűrője, és a spameknek csak töredéke jut el hozzánk. De az az irtózatos mennyiségű megfogott levél a szolgáterheli, eszi a sávszélességet, terheli szervereket.

Mit tehetnének a szolgáltató k? Nagyon egyszerű. A spamek nem csak úgy teremnek, hatalmas – akár több millió komputerből álló – zombihálózatok küldik szét milliószámra. A zombi gépekben semmi különleges nincs, olyan masinák, amely fölött távolról átvették az irányítást. Lehet az enyém, tiéd, a szomszédé, a polgármesteré. A komputer az internetre van kötve, távolról utasítják a reklámlevelek küldésére.

Ami azonban tény, hogy minden komputer a szolgáltatójához kapcsolódik. A szolgáltató folyamatosan figyeli az adatforgalmat különböző okokból. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy figyelje azt is, egy adott kapcsolattól milyen levélforgalom folyik át rajta. Magyarul számolhatná a kimenő leveleket.

Például ha ötszáz e-mailnél több megy ki egy magán előfizetőtől egy éjszaka, akkor egy udvarias levélben felhívhatná erre az előfizető figyelmét. Ha ő küldte ki, tekintse a levelet tárgytalannak. Ha nem, akkor valószínűleg gépe egy zombihálózat tagja, és hívja fel ezt és ezt a számot.

Ilyen esetben a szolgáltatót semmilyen felelősség nem terheli, vagyis az elhárítást is plusz szolgáltatásként végezné.  Vagyis bevételt termelhetne.

Gyorsan és drasztikusan csökkenhetne a zombi gépek száma, a szolgáltatók forgalmi költségei csökkennének. Miét nem teszik ezt a szolgáltatók? Rejtély.

Tücsi, a Galaktikus

0 Tovább

Az oroszok betiltják a Gmailt és a Skype–ot?

Érdekes ötlettel állt elő a héten az FSZB, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat. A KGB utódszervezete (sokak szerint csak a név változott) le akarja tiltatni Oroszországban a Gmailt, a Hotmailt, és a Skype-ot. Az indoklás szerint ezek a szolgáltatók olyan kódolást használnak, amelyek révén ellenőrizhetetlenek lesznek az átáramló információk az FSZB számára.

Hogy mit jelent ez magyarul? Az FSZB dühöng, hogy ezeket a szolgáltatókat nem tudja lehallgatni. Az információk ellenőrizhetetlenül áramolnak, vagy is nem tudnak belehallgatni két skype-oló beszélgetésébe, és nem tudják elolvasni a Gmailes és Hotmailes leveleket. Ez egy ilyen jól ellenőrzött államban elképzelhetetlen.

Viszont ebből automatikusan adódik a következtetés: az FSZB minden mást képes ellenőrizni. El tudja olvasni a hazai szolgáltatók levelezését, le tudja hallgatni a mobil és vonalas szolgáltatókat. Vagyis totális ellenőrzést gyakorol az internet felett.

Ebbe rondítanak bele ezek a gaz imperialista szolgáltatók. Jönnek ezekkel az áldemokratikus kapitalista lózunggal, miszerint szólásszabadság, meg emberi jogok, pedig csak a rendszerükben lévő rendetlen anarchiát próbálják leplezni. Bezzeg a rendezett Oroszországban ott nincs helye az ilyen államra veszélyes lazaságnak.

Ezért a probléma megoldására kormánybizottságot alakítottak, munkacsoportot hoztak létre, amelynek október elsejéig kell megoldást kínálnia kormánynak.

Már maga az ötlet is óriás felháborodást keltett, nem csak a jogvédő szervezetek háza táján, de még az elnök emberi jogi tanácsadó testületének elnöke is felszólalt az ötlet ellen: „Ha nem tudjátok lehallgatni, oldjátok meg!”

Már maga az ötlet is azt bizonyítja, hogy ebben az országban sok minden nincs rendben. De még elérhetik a céljukat, hogy rálássanak az információkra. Nem kevés hacker él az országban, sok köztük a hazafias érzelmű, de biztos akad olyan leleplezett hacker is, akit a büntethetőségével szoríthatnak sarokba. Vagyis van ép elég szellemi tőke, amelyet a cél elérése érdekében mozgósítani lehet.

Az azonban még mindig látszik, hogy fenn, a döntéshozó helyeken még mindig nincsenek tisztában az internet működésével. Már most is módszerek tucatjai vannak arra, hogy tud két ember úgy társalogni, hogy senki ne tudja lehallgatni őket.

Toochee, a Galaktikus

 

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek