Netidők Blogtársaság

Itt az év vége, a számvetések és a jövőbenézés ideje. Ma foglalkozzunk az előbbivel és nézzük meg vajon mi foglalkoztatta az internetes társadalmat 2011-ben? Megjelent a Google Zeitgeist, a keresőóriás éves keresési trendeket összefoglaló jelentése, amiből kiderül, hogy mi érdekelte leginkább az embereket idén.

A top10 újonnan megjelenő kifejezés – amelyek vagy 2011-ben tűntek fel, vagy ebben az évben nőtt meg a leginkább utánuk az érdeklődés:

1. Rebecca Black
2. Google+
3. Ryan Dunn
4. Casey Anthony
5. Battlefield3
6. iPhone5
7. Adele
8. Tepco (a fukushimai erőművet üzemeltető társaság)
9. Steve Jobs
10. iPad2

Öt ember, egy új közösségi szolgáltatás, egy játék, két technológiai eszköz (mindkettő az Apple-től) és egy katasztrófa. A listát elnézve 2011 (is) az Apple éve volt, még ebben az évben is sikerült hatalmas érdeklődést generálni az újdonságai iránt, illetve Steve Jobs is folyamatosan az érdeklődés homlokterében állt (visszavonulása, betegsége, majd halála okán).

Persze egy blogposzt nem elég a Zeitgeist aranybányájának bemutatására, megszokhattuk már, hogy a Google ilyenkor számtalan kategóriában publikál keresési listákat. A minket érdeklők közül először nézzük meg a hazaikat. Például vajon mik voltak a magyarokat leginkább érdeklő újonnan felbukkanó, felemelkedő dolgok?

1. Éden Hotel
2. Való Világ
3. Kapi Hospital
4. Csillag Születik
5. Nav
6. Összeesküvők
7. Ezel
8. Népszámlálás
9. Samsung Galaxy
10. Balaton Sound 2011

Két dolgot emelnék ki: 2011 egyértelműen a valóságshow-k éve volt Magyarországon. A másik egy meglepetés: az Apple vagy a termékei nem fértek fel ugyan erre a listára, ott van azonban a Samsung Galaxy termékcsaládja, amit nagy érdeklődés kísért idehaza. Magyarországra vonatkozóan egyébként összesen hat listát állított össze a Google, az előbb már bemutatott üstökös-kifejezéseken túl a további kategóriák és az egyes top3-ak:

• Hírek: az időjárás, a balesetek és Japán alkotja a képzeletbeli dobogót
• A magyarokat leginkább érdeklő mozik: The Secret Circle, Batman, Conan a Barbár
• Celebritások, akiknek 2011-ben a legtöbbet emelkedett a csillaga: Seherezádé, Adele, Alekosz
• Tévéműsorok: Odaát, Való Világ, Supernatural
• Utazási célpontok: Balatonkenese (egyetlen magyarként), Disneyland Párizs, Aruba

Végül nézzük meg röviden a technológiai trendek közül a 2011-ben kiemelkedő elektronikai kütyüket: meglepetésre az első a Kindle Fire, majd az iPhone 4S, a Sidekick 4G. A listára háromszor fért fel az Apple, de ott van a HP (Touchpad), a HTC (Sensation), a Samsung Nexus Prime) és a Sony (NGP) is.

Akinek nincs kedve a listákat bogarászni, annak is azt javaslom, hogy nézze meg a Google videóját, 3 percben összefoglalja, amit 2011-ről tudni érdemes. Egyszerre fantasztikus, borzasztó és felemelő látni, hogy mi minden történt velünk 2011-ben: az arab forradalmaktól kezdve az athéni tiltakozásokon keresztül, a japán földrengésen át, az űrsiklók utolsó útjáig, Steve Jobs elvesztéséig és Osama bin Laden megöléséig…

Pintér Robesz

A héten részt vettem a HWSW App! konferenciáján, ahol két mozira való (közel 400) kockának adhattam elő egyszerre, hogy szerintem mi az az 5+1 dolog, ami megbizsergeti őket az alkalmazások fejlesztése kapcsán. Engem persze leginkább az hoz lázba, hogy ezekben a kérdéskörökben mit lehet tudni, mik a trendek, vagyis: Is there a stat for that? (Hogy megmutassam, koránt sincs mindenre jó kutatási adat és még van mit tenni ezen a téren, a lentebbi összefoglaló helyenként felvállaltan „lukacsos”. De így is látszik, hogy a verseny óriási, a felhasználók pedig inkább megfontoltak, ha az alkalmazásokról van szó.)

Az előadás a nemzetközi trendekkel foglalkozott – kollégám, Kovács Marci beszélt a hazai adatokról, így most ebben a posztban sem foglalkozom a hazai helyzettel. Lássuk tehát akkor, hogy milyen témákkal és adatokkal lehet felcsigázni egy alkalmazásfejlesztőt:

1. okostelefont választanak az emberek vagy nem?

Mivel egy mobil fejlesztőnek a célcsoportját elsősorban az okostelefon felhasználók jelentik, az a legérdekesebb számára, hogy vajon mennyi ilyen készülék van a világon és milyenek ezek a készülékek. Az IHS szerint 2011-ben várhatóan 478 millió okostelefont fognak eladni a világon, ami az összes készülék közel egyharmada.

A legfrissebb – 2011 harmadik negyedéves – Gartner adatok szerint most már minden második értékesített okostelefon androidos, csökken az Apple készülékeinek részaránya és nagyon visszaestek a Symbian-os készülékek. A Windows saját mobil operációs rendszerrel szerelt készülékei pedig még a Samsung házi oprendszerét, a Bada-t sem előzték meg (bár csak most indult a Phone 7-es Nokiák értékesítése – jómagam is a Lumia800-ra várok).

Az egyes országok lakosait tekintve viszont igen változatos okostelefon penetrációs adatokat láthatunk. A Google-Ipsos-MMA 30 országra kiterjedő vizsgálata szerint – amelynek adatai bárki számára szabadon „gyúrhatók” az OurMobilePlanet oldalon – régiónkban 20 és 30% közötti adatot láthatunk.

2. Alkalmazás vagy böngésző?

A fejlesztő számára az alkalmazás a nagyobb kihívás és a nagyobb pénz – böngészőre optimalizálni egy tartalmat sokkal kevésbé érdekes (gondolom én). Ezért nem mindegy, hogy hogyan, mire használják az emberek az okostelfonjukat: vajon böngészőből vagy alkalmazásból használják-e az adott szolgáltatást? A válasz: attól függ mire. A Yahoo-Ipsos amerikai kutatása szerint „bizonyos aktivitásokról, mint a vásárlásról vagy a keresésről azt gondolják, hogy a böngésző alkalmasabb rá, míg a közösségi médiát, a térképet és az információkat gyakorta inkább alkalmazásból érik el”. Nincs tehát egyetlen arany középút, amit követni lehetne.

3. Megtalálja az alkalmazást vagy nem?

Az nem elég, hogy a fejlesztő egy remek alkalmazást tesz le az asztalra, a felhasználónak meg is kell találnia azt. A sok mobilra írt program és a különböző boltok kavalkádjában könnyen elveszhet az alkalmazás. Százezerszámra találni ugyanis konkurenciát az AppStore-okban. A GfK MRI 2011-es amerikai kutatása szerint azonban mégis az alkalmazásboltok az elsődleges tájékozódási források: „a tablet alkalmazások 80%-át az alkalmazásboltokon keresztül fedezik fel”.

Feltehető azonban, hogy az egyszeri felhasználókra jellemző kezdeti „letöltési láz” után már az ismerősi ajánlások, a médiában olvasható hírverés is hozzájárulhat egy alkalmazás kipróbálásához.

4. Letölti vagy nem?

Az persze nem elég, hogy a felhasználó megtalálja az alkalmazást, le is kellene töltenie… Szintén a GfK MRI amerikai kutatásából úgy tűnik, hogy ez kategóriafüggő: „az általános hírek a leggyakrabban letöltött alkalmazás-kategória, amit a közösségi média követ. A játék, IT hírek és az azonnali üzenetküldés szinten nagyon népszerű tablet alkalmazások.”

A Google-Ipsos-MMA vizsgálatából általam kiválasztott hat országra (Ausztria, Csehország, Németország, Lengyelország, Nagy-Britannia és Egyesült Államok) pedig az derül ki, hogy egy átlagos okostelefon felhasználó országtól függően 15-27 alkalmazást töltött már le a telefonjára – a több százezerből. Nem valami biztató… 

5. Használja vagy nem?

A letöltés akkor ér valamit, ha a felhasználó – mint a neve is mutatja – használja az alkalmazást. Az IDG Global Solutions 2011-es felmérése szerint a bűvös választóvonal a hetes: „a mobiltelefon tulajdonosok többsége kevesebb, mint 7 alkalmazást használ rendszeresen. Mindössze a válaszadók 17%-a állította, hogy több mint 10 alkalmazást használ rendszeresen”. A Google-Ipsos-MMA szerint a kiválasztott hat országban az átlag felhasználó 6-10 alkalmazást használt az elmúlt 30 napban. Nem valami sok…

A Zokem Mobile Life smartphone panel adatai szerint a leggyakrabban használt mobil alkalmazások az e-mail, üzenetküldés, telefonálás, böngészés és közösségi oldalak. Minden mást ritkábban használnak.

5+1: Fizet érte vagy nem?

Végül nézzük meg azt, hogy vajon fizetnek-e a felhasználók az alkalmazásért! A Google-Ipsos-MMA felmérése szerint a hat kiválasztott országunkban átlagosan 6-21 alkalmazásért fizettek rendszerint az okostelefon tulajdonosok. Lengyelországban és Csehországban mindössze 6-6 alkalmazásért, Amerikában 8-ért, Nagy-Britanniában 10-ért és Németországban 15-ért, Ausztriában 21-ért. Ez alapján úgy tűnik, hogy a kelet-európai piacnak még van hová fejlődnie, német nyelvterületre érdemes fejleszteni, és bár fajlagosan az angol nyelvű piac a legnagyobb, de ott inkább az ingyenes alkalmazások vannak túlsúlyban az átlag felhasználó készülékén.

*    *     *

Mindebből nekem úgy tűnik, hogy miközben óriási verseny van az alkalmazások fejlesztői között, a közben az egyszeri felhasználó inkább „konzervatívnak” mondható, viszonylag kevés alkalmazást tölt le, annak csupán egy részéért hajlandó fizetni és ennél is kevesebbet használ rendszeresen.

A jó hír viszont az, hogy a felhasználók nem egyformák: bár darabra kevés alkalmazást használ egy-egy okostelefon tulajdonos, de bizonyos alkalmazásokat (pl. e-mail, közösségi média stb.) leszámítva jellemzően más-más alkalmazásokat, így lehet végül sikeres olyan sok fejlesztő cég.

Pintér Robesz

A Google legutóbbi akvizíciójától hangos a technológia és gazdasági sajtó napok óta. Sokan egyetlen egy okot látnak a felvásárlás mögött, mégpedig a szabadalmi portfóliót. Ettől azonban szerintem sokkal összetettebb a dolog.

Hirtelen felindulásból történt a bevásárlás?

Sokak szerint a hiteles történet valahogy így zajlott:

Larry Page-nek elromlott a telefonja és odaszólt a titkárnőjének:
- Vegyetek nekem egy telefont. Motorolát.
Kisvártatva visszaérkezik a titkárnő és mondja, hogy megvan a Motorola.
- Melyik modellt vettétek meg?
- Modellt?!

A viccet félre téve, annyi bizonyos, hogy a vásárlás sürgető volt, de nem a perek miatt, hanem mert egy másik kérő is ácsingózott az arára. A források szerint többen is régóta tárgyaltak a cég megvásárlásáról. Az egyik kérő a Microsoft volt, amelyet csak a szabadalmi portfólió érdekelt a cégből, hogy megtorpedózhassa vele az Androidot. Mi tagadás szüksége is lenne rá, mert a Nokiával kötött egyezség ellenére nem muzsikál valami fényesen a cég mobil operációs rendszere a piacon.

Ez is közrejátszott abban, hogy a Google is tárgyalásokat kezdett a céggel, ami sokkal sikeresebb volt, hiszen itt a készülék gyártást is vitte a cég. A vételár sem lehetett mellékes, mert a 60%-os felár a részvényárfolyam felett, azt mutatja, hogy árverseny is volt. Az üzlet megköttetett és a gyártással együtt kb. 17.000 mobil telefonos szabadalom mellé, még 7.500 folyamatban levő szabadalom is volt a hozományban, ami a vezeték menetes rádiós kapcsolat egészét érinti.

A tárgyalások egyébként mindössze öt hétig tartottak közvetlenül az elnök vezérigazgatók között, alig néhány felső vezető bevonásával. A tárgyalásokba bevonták Andy Rubin-t is, aki az Android társalapítója volt. Ez erősíti azt a kommunikációt, amit Larry Page és a Google folytatott az akvizíció után, miszerint a cél egyértelműen az Android operációs rendszer helyzetének a megerősítése volt. A tárgyalások igaz gyorsan zajlottak, de nem valami hirtelen ötlettől vezérelve.

Lőnek az Androidra

Az Android operációs rendszer az okos telefonok és a táblagépek piacán is nagyon fontos. A mobil készülékek piacán az úttörőt befogták a versenytársak a nyílt rendszerrel és a trendek azt mutatják, hogy a táblagépek piacán is hasonló dolog fog történni. Nem véletlen, hogy az ellenérdekeltek minden lehetséges módon igyekeznek lassítani a folyamatot. Ezek a támadások ugyan minden esetben egy konkrét cég ellen irányulnak, de tulajdonképpen az egész OHA (open handset alliance) elleni támadásként lehet értékelni. Ebbe a szövetségbe tartozik a Google mellett, a HTC, LG, Samsung, Sony Ericsson, Acer, Asus és természetesen a Motorola (egyébként jelenleg több, mint 80 taggal). Egyébként pont ezek azok cégek amelyek szálkák mint a Apple, mind a Microsoft és új szövetségese a Nokia szemében is. Az OHA sikere leginkább az Applenek és a Nokiának fáj a legjobban, a Microsoftnak ez "csak" azt jelenti, hogy a mobil operációs rendszere nem fog úgy növekedni, ahogy azt szeretné.

Az Android mellett elkötelezett többi gyártó, nem véletlenül üdvözölte a megállapodást, hiszen ezzel egy nagyon tőkeerős cég, nagyon komoly szabadalmi portfólióval tudja támogatni a szövetség tagjait, ami jelenlegi szabadalmi perek és viszontkeresetek mellett létfontosságúak. Maga a szabadalmi rendszer a jelenlegi formájában egyébként már rég megérett egy komplett felülvizsgálatra és átalakításra, ám amíg ez nem történik meg (nem fog egyhamar), addig szükség van olyan fegyverek beszerzésére amivel a támadásokat vissza lehet verni.

Mi lesz a gyártással?

Érdekes és nem mellékes kérdés, hogy mi lesz majd a gyártással. A Google a tervek szerint különálló entitásként kezeli a most megvásárolt céget, megtartva a márkanevet és a cég eredeti profilját. Nem ritka, hogy cégek ilyen módon vásárolnak meg egy másikat. Leginkább az autóiparban látunk hasonlókat, de a háztartási- és szerszámgépek vagy a vegyipar piacán sem ritka ez a fajta felvásárlás. Extrém esetben az is elképzelhető, hogy a K+F megmarad a Motorolánál, míg a gyártás egy részét akár kiszervezhetik valamelyik OHA partnerhez, amihez jó helyzetben van a HTC és az Asus is, amelyik rendelkezik ilyen szerződéses elektronikai gyártó tapasztalattal és kapacitással. Egy ilyen szcenárió ugyan nem elképzelhetetlen, de a megvalósítása akár éveket is igénybe vehet. A piacon ettől függetlenül még versenyezhetnek egymással a vevőkért a márkák és fognak is, ahogy ezt más iparágakban is látjuk.

Még mit várhatunk?

A Motorola Mobility üzletága nem csak telefonokat gyárt, de egyéb háztartási berendezéseket is gyárt. Többek között kábeltévéhez set-top-box-okat, amiből a legnagyobb vevő a Time Warner. A technológiai know-how és a piaci ismeret tehát adott ahhoz is, hogy a sokadszorra sikertelen Google TV új startot vehessen. Az általam csodált és mára piacvezető Netflix-et ugyan nem fogja egyhamar megszorongatni, de nem is lehetetlen, hogy esetleg erős másodiknak berobbanjon a Google TV, ezt a piacot is megkavarva. Ez persze csak spekuláció a részemről de ha végignézünk a két cég portfólióján, ez egy felettébb valószínű forgatókönyv lehet, de jelenleg semmiféle prioritást nem élvez a perek árnyékában.

Egy éve az volt a benyomásom, hogy a Google kicsit megült a babérjain és belassult mindenféle szempontból. Most ezt a nézetemet felül kell, hogy vizsgáljam. Üzletileg nagyon érdekes időszak kezdődik a cég életében. Ha Larry Page számítása bejön, akkor a mennybe mehet, ha nem akkor a befektetők büntetni fognak, amit a részvényárfolyamok fognak leginkább tükrözni.

Hetek óta figyeljük a Google+ szolgáltatás megjelenése körüli híreket. A felhasználói száma olyan gyorsan nő, mint a frank árfolyama, immár inkább a 30 millió felé közelít a regisztrációk nagyságrendje. A Netidők Blogtársaság posztjaiban is lehetett már olvasni a Google+-ról (Facebook vs. Googe+, 3-3 érv a Google+ ellen és mellette), ezúttal a hangzó rádióműsorunk beszélgetésének egy részét tesszük elérhetővé, melynek résztvevői: Gállfy Csaba, a HWSW szakújságírója, Pintér Róbert információs társadalom-kutató és Borek András, a nyílt forrású rendszerek szakértője.

Szilágyi Árpád: Mire valók a Google+ szolgáltatásban látható körök?

Gállfy Csaba: Ez a Google+ egyik legfontosabb vagy legkommunikálhatóbb különbsége a Facebook-hoz képest. A Facebook-ban szemmetrikus kapcsolatok léteznek, tehát ha én bejelölök valakit, akkor ő vissza kell igazoljon, másrészt pedig a Facebook-on nagyon nehézkes megvalósítani azt, hogy a barátaink egyes szegmenseinek küldjünk ki üzeneteket. A tipikus beállítás az, hogy mindenki számára eljut a státusüzenet vagy a megosztott tartalom, videó, képek, bármi, amit megosztunk. A Google+ óriási újítása ezek a körök, amelyekbe ha beletesszük a barátainkat, akkor célzott megosztásokat tudunk végrehajtani. Vagyis a családi fotókat megoszthatjuk a családunkkal és a közeli ismerőseinkkel, míg a táncórával kapcsolatos legújabb fejleményeket megoszthatjuk az ott megismert barátainkkal.

Borek András: A Facebook-on nagyon sok erőforrást éppen a megosztás visz el, az, hogy mindent mindenkivel megosztunk. Azzal, hogy a Google például körökre osztotta ezt az egészet, ő exponenciálisan csökkentette az erőforrásigényt. Azt gondolom, hogy a Google nagyon okosan építette fel technikailag ezt az egész rendszert.

Szilágyi Árpád: Tehát akkor Google+-ban megmondhatjuk, hogy kivel mit osztunk meg, vagy milyen csoporttal mit osztunk meg?

Gálffy Csaba: Pontosan. És ugyanehhez kapcsolódik az aszimmetrikus kapcsolatok alkalmazása is, vagyis az, hogy ha beteszünk valakit egy körbe, az azt jelenti, hogy amit nyilvánosan megoszt, az megjelenik a mi listánkban, míg az, amit mi osztunk meg, az nem feltétlenül jelenik meg az övében, addig amíg ő is vissza nem jelöl minket. Ebben a tekintetben ez egy Twitterhez hasonló megoldás, ami megengedi az aszimmetrikus kapcsolatokat is.

Szilágyi Árpád: Az aszimmetria előny vagy hátrány?

Pintér Róbert: Szerintem alapvetően előny. A Facebook-nak a legnagyobb gyengesége az, hogy képtelen lemásolni az offline életből vett személyiségeinket. Egy ember valójában nem egy ember, hanem embereknek a sokasága, annak megfelelően, hogy milyen kapcsolatrendszerekben van. Nekem van egyetemista baráti köröm, esetleg valamilyen hobbit űzök, vagy éppen idejövök ebbe a rádióműsorba, az asztaltársaságba… tehát az embernek különböző csoportokkal van kommunikációja és a Google ezt tudta fantasztikusan megoldani, hogy képes vagyok általa ezeket az identitásokat nagyon egyszerűen menedzselni. Ebben az a fantasztikus, hogy nem az történik, hogy „na ezt inkább ki sem rakom”, mert mondjuk túl személyes, vagy inkább csendben maradok. Készítettünk ilyen vizsgálatot tavaly, hogy hogyan kommunikálnak az emberek ezeken az oldalakon: sokan kommunikálnak, az emberek negyede vagy harmada, mindenféle dologról. Valakik meg csak egyszerűen hallgatóznak: odamennek és nem mondanak semmit, mert félnek attól, hogy ki fogja azt majd elolvasni, ki fogja majd megnézni, és így inkább nem mondanak semmit. Tehát ha így lehetővé válik az, hogy célzottan, bizonyos emberek számára, viszonylag juttathassak el üzeneteket akár családi fényképeket, vagy hogy mi van velem, vagy pl. híreket meg lehet osztani, az akkor az embereket aktívabbá teszi ebben a közösségben. Valójában a nagy kérdés itt van: hogy ha a Google+ átmegy bétából aktív szolgáltatásba és mondjuk megnyitja a tágabb közösség felé ezt a rendszert, akkor elkezdik-e az emberek használni. Odamennek, megnézik, megcsinálják a profiljukat, egy-két embert felvesznek és aztán esetleg otthagyják az oldalt? Mutatnak erre statisztikák, hogy egyre kevesebben vagy kevesebb ideig használják az oldalt. Ha nem szokunk át a Facebook-ról, akkor hiába van egy jobb rendszer. Ezt a fajta rivalizálást már több esetben megfigyelhettük akár a számítástechnikában, hogy van egy jobb dolog, aztán mégsem terjed el – tehát egyáltalán nem biztos, hogy a Facebook-ot ezzel is sikerül esetleg letaszítani a trónról.

Szilágyi Árpád

A két óriás csatája folytatódik és újabb nyulak kerülnek elő a cilinderből. A Google+ rajtja a soha nem látott növekedés ellenére nem volt mindenkinek fenékig tejfel. A csalódottakra pedig megpróbált a Facebook lecsapni.

Pár nappal a Google+ rajtja után elindult Facebook for Business, azaz az üzleti felhasználóknak szánt valami (ezt azért érdemes majd körbejárni, mert ez sem az aminek látszik). Ennek előzménye az volt, hogy a Google egy pár nap alatt kirakta az üzleti felhasználókat azzal, hogy jelenleg a szolgáltatást csak valós személyek vehetik igénybe. A cégeknek szánt verzió pedig hamarosan érkezik (az időpontról egyelőre nem tudni semmit). Akik pedig nem bírják kivárni a céges felhasználói funkciók indulását, azoknak egyetlen egy lehetőségük van, hogy valaki a cégtől a saját nevében regisztrál, mint az XY cég képviselője.

Ezek után a kezdeti lelkesedés némileg alább hagyott és a 3%-kal csökkent a napi látogatók száma, míg a szolgáltatással eltöltött idő is 10%-kal csökkent. Persze nem lehet tudni, hogy az üzleti felhasználók ideiglenes kitessékelése a szolgáltatásból, mennyire járult hozzá ehhez az adathoz, de hogy nem segítette a növekedést az szinte biztos.

Christian Oestlien a Google+ termékmenedzsere szerint a felhasználói élmény javítására fókuszálnak a fejlesztés és tesztelés jelenlegi szakaszában és folytatják a nem megfelelően regisztrált cégek törlését. Sok cég áldozatul esett a nagy tisztogatásnak, de néhány szerencsés megúszta a dolgot, sőt nem csak megúszta, de sikerült bekerülniük a nekik szánt verzió tesztelésébe. Akik nem voltak ilyen mázlisták, azok felháborodtak és nyílt leveleket írtak (jó sok +1-gyet begyűjtve).

A Google legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy amikor valamit elbénáznak akkor, nem próbálják elkenni a dolgot, hanem kimondják, hogy ezt bizony eltolták. Vic Gundotra a cég Google+-ért felelős fejlesztési alelnöke, reagált a felháborodott hangokra és elismerte, hogy "várható lett volna, hogy a cégek és személyek, akik a követőkre építenek, nagyon frusztráltak mert nincs még megfelelő profilunk a számukra. Ez az én hibám. Elsődlegesen a felhasználói élményre koncentráltunk. Egyik belső modellünk sem jelezte előre a növekedés ilyen mértékét, ami váratlanul ért minket.". A Google+ csapata mindeközben teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy minél előbb megfelelő megoldást adjon a helyzet kezelésére.

A Facebook mindeközben bevitt egy ütést azzal, hogy elindította a Facebook for Business nevű "izéjét". Ami nem más egyébként, mint egy oktató anyag arra, hogyan használhatják a cégek a Facebook arzenálját saját oldal készítésére, reklámra és rajongói kör kiépítésére. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ennek már korábban is lett volna értelme, mert korábban az erre vonatkozó összefoglaló jellegű anyag nem volt és sokaknak igen frusztráló volt, főleg a kisebb cégeknek, hogy milyen típusú oldalt is kell regisztrálni és mit lehet kezdeni azzal.

A menetnek ugyan vége, de mérkőzés még sokáig folytatódik. A Google olyan előnyöket tud kínálni később, ami után a Facebook kerülhet a keresőórás mögé. Az egyik ilyen terület talán a sokszor és joggal kritizált személyes adatok védelme lehet, ahol a Facebook nem büszkélkedhet túl jó eredményekkel, míg a Google a rosszul sikerült Buzz esetét kivéve nemigen volt a fókuszban ezen a téren. A körök segítenek abban, hogy megfelelően legyenek célozva az üzeneteink és ha nem akarjuk az illetéktelenek elől rejtve maradnak. Az adatainkkal pedig a Google esetében valóban magunk rendelkezünk és a Data Liberation Tool segítségével összecsomagolhatunk és továbbállhatunk, minden adatunkkal együtt. A Facebook ilyen lehetőséget nem kínál, sőt a rossz nyelvek szerint a profilunk örök életű. A Hangout/Társalgó funkció pedig rendesen odapörköl a Facebook hasonló szolgáltatásainak.

A céges profilok elindulása valóban fordulópont lehet, de emellett a másik komoly fegyver majd egy jó API megjelenése lesz ami a külső fejlesztők előtt nyitja meg a lehetőséget.