Netidők Blogtársaság

Léteznek az informatika világában is legendák, például hogy a vírusok csak a Windows-rendszereket fertőzik meg. Keleti Arthur, a Netidők biztonsági szakija, az ITBN főszervezője most egy olyan esetet mutat be, ami az elmúlt öt évben elképzelhetetlen volt. Felfedezték ugyanis az első rosszindulatú programot az Apple mobilboltjában, az AppStore-ban. Aztán kiderült, hogy a GooglePlay-ben szintén jelen volt ez a program.



Keleti Arthur: Az volt a program neve, hogy Find & Call, vagyis keresd meg és hívd fel. Felkínálta a felhasználónak, hogy a telepítés után az összes barátjával tud ingyen beszélni. Kiderült, hogy telepítés után a felhasználónak az összes kontaktját az összes adatával együtt feltöltötte egy távoli szerverre anélkül, hogy erre különösebb engedélyt kért volna. Ezután a szerveren az adott névlistára kiküldött egy SMS-spam-szerűséget, azzal a felhívással, hogy mindenki telepítse fel ezt a programot, aki csak tudja, és az SMS feladójaként azt az embert tüntette fel, akinek a telefonjáról ezeket az információkat leszedte.

Nagyistók Tibor: Azért eddig ilyet csak e-mailben láttunk…

Keleti Arthur: Igen, ez egy klasszikus spam-jelenség. Másrészt pedig a szerver nem csak ilyen információkat gyűjtött, hanem egyebeket is: Facebook jelszavakat, Google jelszavakat, amit a biztonsági szakértők feltételezése szerint másra is felhasználtak a készítői. Az írója azt mondta, hogy ez egy béta állapotban lévő program és hát ő igazából nem is gondolta, hogy ebből ekkora balhé lesz. Ezt azért kicsit nehéz elhinni. Nagyon agresszívnek tűnt egyébként az alkalmazás ilyen szempontból és az, hogy nem adott semmiféle információt arról, hogy mit fog csinálni, az nem volt egy okos húzás. Szintén problémás, hogy ezt az információcserét nem titkosítottan hajtották végre, amire minden lehetőség megvan, ez szintén nem egy elegáns húzás. Tehát ebből is sejthető az, hogy aki itt az adatokat összegyűjtötte, az nagyon felelőtlen volt az adatkezeléskor. Tehát például a Kaspersky – aki felfedezte ezt a kórokozót - ma azt mondja, hogy ez egy trójai és bele is tette a legtöbb vírusírtó cég az antivírus motorjába mindkét platformon. 



Nagyistók Tibor: Szűrjük le a tanulságot, hogy mire kell odafigyelni az online boltokban? 

Keleti Arthur: Arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy melyek azok az alkalmazások, amelyek feltételezhetően hozzá fognak férni egyéb adatokhoz is, az adott készüléken. Tehát a kontaktcímekhez, addressbookhoz, melyek azok az alkalmazások, amelyek lokációs (tehát helymeghatározási) információt fognak továbbadni… és hogyha azt látjuk, hogy erre nem kérnek tőlünk engedélyt, vagy mondjuk feltelepítjük az alkalmazást és anélkül, hogy mi bármit mondtunk volna, látjuk, hogy az alkalmazás elkezd nagy mennyiségű adatot forgalmazni, akkor mindenképpen kezdjünk el gyanakodni.

Bódi Zoltán: Azt egyébként honnan lehet látni?

Keleti Arthur: Egyrészt a legtöbb ilyen eszközön vannak statisztikakészítő programok, amiket ha bekapcsolva hagyunk, akkor látjuk, hogy mennyit forgalmaztunk. Ez egyébként azért sem butaság, mert nagyon sok szolgáltatónál mérik az adatforgalmat, tehát fontos az, hogy mennyit forgalmazott a készülék, ezért is érdemes ilyen programokat a háttérben futtatni. Kettő: több modellnél is látható, hogy éppen forgalmaz adatot a készülék. Ha rápillantunk és azt látjuk, hogy már régóta zajlik, akkor ott valami nem stimmel. Erre érdemes odafigyelni. Mondjuk ha én ezt az alkalmazást feltelepítettem volna, biztos, hogy abban a percben, amikor elkezd motoszkálni a címjegyzékem környékén vagy elkezd az én engedélyem nélkül ilyen forgalmat bonyolítani, biztosan azonnal letöröltem volna! Arról nem is beszélve, hogy így hirtelen azt sem értettem meg, hogy egyáltalán miért telepítenének fel az emberek egy ilyen alkalmazást. De mint tudjuk, ehhez nem kell különösebb indok, mert annyi butaság van ezekben az online áruházakban és annyi marhaságot feltesznek az emberek. Hogyha egyszerűn csak azt mondjuk nekik, hogy „ez nagyon jó lesz, mert majd tudsz beszélni a barátaiddal!”, akkor azonnal feltelepítik…

 

Múlt héten meg úgy tűnt, hogy a Surface-szel a Microsoft az új Apple, de tegnap óta egyértelműen a Google pályázik erre a címre. Legalábbis nálam. Mert míg a Microsoft „csupán” a tabletből csinál végre egy használható eszközt (több mint 10(!) évvel évvel az eredeti koncepció bejelentése után már igazán ideje volt valakinek), addig a Google valami újjal állt elő tegnap, csakhogy úgy ahogy azt az Apple-től szoktuk meg az elmúlt években. Hogy tényleg sikerül-e ellopniuk a showt az Apple elől, az persze ezeknek a termékeknek a majdani piaci fogadtatásától függ. Az azonban biztos, hogy jelenleg nem az Apple a leginnovatívabb a nagyok közül. És valljuk be őszintén, ma már ennek is hírértéke van.

Ettől még mondjuk semmi sem veszélyezteti most vagy a közeljövőben az Apple sikereit és részvényárfolyamát - mert ahogy a Nokiánál láttuk, egy jól menő cégnél éveken át tartó stratégiai és taktikai baklövéseknek a sorozata kell ahhoz, hogy teljesen megroggyanjon a cégbe vetett bizalom és a részvények közel fabatkát se érjenek. De ne szakadjunk el a témánktól.

Amit az Apple nagyon jól csinál az a hardver és a szoftver integrálása, a felhasználói élmény előtérbe helyezése, a termékek iránti vágyakozás megteremtése és folyamatos fenntartása, végül mindezek egyfajta eredőjeként egyes iparágak teljes kifordítása önmagukból és lenyűgöző megújításuk (ebben Steve Jobs volt a látnoki mester), miközben állva hagyják a versenytársakat. Most ebből az innovációs dinamikából láttunk valamit megvillanni a Google-nél.

Ha szűken, a számokat nézzük, akkor a Google már legyőzte az Apple-t az androiddal - a platform részesedése az okostelefon piacon a legmagasabb (a tablet esetében korántsem ilyen kedvező a kép). Az Oracle perben napvilágra került információk szerint mondjuk pénzt nem igazán a Google csinált ebből a győzelemből, hanem a nevető harmadik Samsung. A Google persze nem győzhet mindenhol, de a többfrontos háborúban, amit folytat (például a böngésző piacon a Microsoft és a Mozilla ellen, okostelefon és tablet fronton az Apple ellen, vagy a közösségi médiában a Facebook ellen) vannak igazán jó húzásai. Ahhoz azonban, hogy igazán az élre törjön, olyan innovációs lendületre van szüksége, mint amit az Apple-től láttunk az elmúlt évtizedben. Méghozzá folyamatosan. Ezért a kulcs kérdés az, hogy vajon a tegnapi Google show egyszeri alkalom volt vagy egy nagyszerű menetelés kezdete? Bizonyos szempontból – a fogyasztók, végfelhasználók számára – teljesen mindegy, reméljük ugyanis, hogy a versenytársak felveszik a kesztyűt és kiváló, de megfizethető árú termékekkel, fognak minket fogyasztókat kényeztetni, bármelyik táborhoz tartozzunk is. Hajrá!

Pintér Robesz

Most aztán tényleg nagy dolgokban érdemes gondolkodni, hiszen legalább egymillió ember életminőségét javító ötletekkel és megoldásokkal lehet jelentkezni a NASA és a Google által alapított Singularity University versenyén. Ez egy technológiai-innovációs verseny, amely kifejezetten fiataloknak szól. A verseny fődíja: részvétel az egyetem, vagyis a Singularity University 2012-es nyári képzési programján, a NASA Kutatási Központban. Kezdjük rögtön azzal, hogy a beküldési határidővel mi a helyzet? Szabó Csaba, az egyetem magyarországi nagykövete, a verseny főszervezője volt a Netidők vendége.

Szabó Csaba: Rengeteg kérés érkezett a weblapunkon keresztül, illetve a Facebook oldalunkra, ezért kitoljuk a jelentkezési határidőt 2012. április 9-re, tehát aznap éjfélig várjuk a jelentkezéseket.

Nagyistók Tibor: Magyarországon egy embert tudok – az te vagy – aki már felvételt nyert erre az egyetemre, talán azóta már vagytok ketten-hárman? Te mivel nyertél?

Szabó Csaba: Szerencsére most már ketten vagyunk. Árvay Péter, a Prezi vezérigazgatója a másik, ő most márciusban vett részt az egyetem vezetői képzésén. Az én projektem a 3D nyomtatással volt kapcsolatos, de végül nem ezt a projektet követtem: ugyanúgy, ahogy a többi résztvevőt, új ötletek fertőztek meg és egy olyan játékot kezdtünk el fejleszteni, ami által lehet növelni az emberek energia hatékonyságát, ezáltal sokkal inkább környezettudatos életmódra nevel és amennyiben ez a játék sikeres, akkor pl. 2045-ig nem lesz szükség új erőműveket építeni Amerikában.

Nagyistók: Itt tényleg a „megfertőzés” a lényeg, nem? Tehát egy olyan szellemi közegbe kerülsz, hogy elkezdtek együtt gondolkodni.

Szabó Csaba: Abszolút ez a lényeg. Az egyetemen részt vesz Larry Page, Steve Wozniak… Wozniakkal együt tanultam egy héten keresztül; lehetett vele beszélgetni az ő ötleteiről…

Nagyistók: Ő egyfajta mentorod volt?

Szabó Csaba: Nem, ő ugyanúgy diák volt. Azt tudni kell, hogy a diákok közt az átlagéletkor 33 év, a legidősebb csoporttársam 54 éves volt (ő volt korábban a chilei energetikai miniszter), a legfiatalabb pedig 22 éves volt Oroszországból, aki éppen akkor fejezte be a nanotechnológiai PhD-jét. Hadd említsek még egy példát: volt egy olyan brainstorming session (ötletelés), amin a Cisco vezérhelyettese vett részt, majd egy félóra múlva felhívta az Autodesk vezérhelyettest, hogy annyira izgalmas ez a téma, hogy jöjjön már át és dolgozzunk együtt.

Nagyistók: Itt egy egész más világ nyílik meg, mert mi azt gondoljuk, hogy iszonyatos verseny van és titkos minden projekt…

Szabó Csaba: A Szilícium-völgy teljes mértékben a kooperációra alapszik, itt az a jelmondat, hogy az ötlet ingyen van, itt csak a munka számít és mindig az nyer, aki gyakorlatban a leggyorsabban tudja végrehajtani az ötletnek a megvalósítását. Az egyik kedvenc példám a Dropbox esete. A rendszer fejlesztőjét megkereste a Steve Jobs, hogy szeretné megvenni az ötletét és szeretné, hogyha nekik dolgozna. Miután visszautasította az ajánlatot, Steve Jobs elmondta, hogy ő is ugyanezen a fejlesztésen dolgozik, aminek a neve iCloud lesz és az egyetlen különbség közte meg a Dropbox fejlesztője között, hogy neki 200 millió eszköze van kint jelenleg a piacon, amire azonnal egy frissítés által fel tud kerülni az iCloud. A srác miután kijött erről a teázásról, azt mondta, hogy akkor van egy félévem, hogy befejezzem a fejlesztést és 200 millió felhasználót találjak. A Dropbox jelenleg 4 milliárd dollárral szerepel a NASDAQ-on.

Nagyistók: A magyar fiatalok nincsenek hátrányban ebben a mezőnyben?

Szabó Csaba: Én nem érzem, hogy hátrányban lennének, sőt, rengeteg innovatív ötlet születik itt a régióban, ugyanakkor itt azt is tudni kell, hogy a versenyen való részvételnek nem feltétele, hogy kitaláljunk egy teljesen új megoldást. Itt nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e a következő hullámot teremteni, hanem hogy megtaláljuk-e azt a szörfdeszkát, amivel meg tudjuk ezt a hullámot lovagolni.

A versenyre a www.sucee.eu honlapon jelentkezni, ahol részletes útmutatást és egy nyertes pályázatot is találnak az érdeklődők. A jelentkezési határidő tehát 2012. április 9.

Amerikai felhasználók közel 40% fedezte már fel barátja közösségi oldalakon megjelent posztjai alapján, hogy annak más a politikai beállítódása, mint, amit korábban feltételezett róla. Érdekes felmérés eredményeit tette közzé a napokban a Pew Research Center: az Internet & American Life kutatássorozatának részeként a közösségi oldalakon folyó aktivitás politikai vonatkozásait vizsgálták. Hogyan kommunikálnak a politikáról barátaik között az amerikaiak az online térben?

Először is, már eleve nem egyenlőek a viszonyok, mivel a politikai beállítódásnak szignifikáns kapcsolata van a közösségi oldalak használatával. A magukat liberálisnak vallók nagyobb része aktív a közösségi térben, mint a konzervatívoké: 74%-a azoknak az internet felhasználóknak, akik liberálisnak vallják magukat, használnak közösségi hálózati oldalakat (SNS), míg a konzervatívoknál ugyanez az arány 60%.

A politika egyébként elég kényes téma a közösségi oldalakon folyó személyes párbeszédekben. A közösségi oldalak használóinak 18%-a blokkolta, vagy rejtette el a hírfolyamban korábbi ismerőse bejegyzéseit esetleg vonta vissza a bejelölést, mivel az vagy túl gyakran tett közzé politikai üzeneteket a közösségi oldalon, vagy túl sértő volt a bejegyzése, esetleg azért, mert nem értett egyet azokkal. Ugyanakkor több mint 80% soha sem tett ilyet politikai tartalom miatt. Meglepő lehet, de a liberálisok a legkevésbé toleránsak, esetükben a teljes népességre jellemző 18% helyett 28% élt a fentebb említett kizáró eszközökkel.

Akik úgy nyilatkoztak, hogy zártak már ki valakit politikai megnyilvánulások miatt a barátaik közül, vagy rejtették el, blokkolták a közzétett üzeneteiket, elsősorban távoli ismerősökkel tették ezt (67%), a közeli barátokkal kapcsolatban ritkábban éltek ezzel az eszközzel (31%), de leginkább a családtagok azok, akikkel szemben elnézőek voltak (csak 18%-ukat „zárták ki” politikai megnyilvánulásaik miatt) – izagolódni látszik tehát, hogy az ember a barátait megválogathatja, míg a családtagjait nem.

A kizárással szemben azonban sokkal elterjedtebb gyakorlat a megerősítés, amikor valaki lájkolja az ismerőse politikai tartalmú közlését: 47% mondta azt, hogy már tett ilyet. 38% pedig pozitív hozzászólást is tett már politikai tartalmú bejegyzéshez.

Annak ellenére, hogy Amerika szabad ország, ahol a politikai vélemények kifejtésének nagy hagyománya van, a válaszadók több, mint ötöde (22%-a) mondta azt, hogy a közösségi oldalakon az öncenzúra eszközével él és soha nem tesz közzé politikai tartalmú bejegyzéseket, mivel attól tart, hogy ez mások számára bántó vagy sértő lehet. A liberálisok és konzervatívak gyakrabban éltek ezzel az eszközzel, mint a mérsékelt politikai beállítódásúak.

Az eredményeket látva elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a helyzet idehaza? Az az érzésem, hogy sokkal többen élhetnek a politikai témák személyes közlésekből való kizárásával (az öncenzúrával): több a rejtőzködő, aki nem traktálja politikai nézeteivel az ismerőseit, mert tart azok reakcióitól. Ugyanakkor biztosan vannak, akik politikailag igen aktívak ezeken az oldalakon, sőt, ismerőseiket is megválogatják ezen szempont alapján. Persze igazán egy jó felmérés segítene ezen, hiszen a közösségi oldalak használata Magyarországon sem kevésbé népszerű, mint az Egyesült Államokban, a Socialbakers szerint már közel 4 millió Facebook felhasználó él idehaza, az internetezők köze kétharmada használja ezt a szolgáltatást...

A felmérést az Egyesült Államokban készítette a Pew Research Center, 2012 január 20 és február 19 között, 2253 válaszadó részvételével, amelyből 1729 fő volt internet használó. A kutatás módszertana telefonos megkérdezés angol és spanyol nyelven.

Pintér Robesz

A web 2.0 állandóan a köztudatban van, nem csitul az iránta való érdeklődés, nem csökken a társadalmi súlya. A közösségi hálók egyre jelentősebb társadalmi, civil szerveződési központokká válnak (mozgalmak, tiltakozások, arab forradalmak, vírusmarketink színterek, legutóbb pedig a likejacking jelenségével már fokozott biztonsági kockázatot is jelentenek stb.). Az is vitathatatlan, hogy a web 2.0 alkalmazások egyre jobban tematizálják a közvéleményt. A tavalyi év nemzetközi blogtrendjeit vizsgálja a Technorati kutatása, amelyből most csak egy elemet emelek ki, hogy a vizsgálat szerint melyik volt az első harminc, legnépszerűbb címke a blogokban 2011-ben, íme a lista:

News
Business
Politics
Entertainment
Video
Sports
Music
Movies
Blog
Technology
Fashion
Reviews
Health
Apple
Art
Software
Business
World
Travel
Education
Facebook
iPhone
Home
TV
Marketing
Google
Media
Internet
Gadgets
Android
További részletek: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/#ixzz1jGiiUUW9

Azért érdekes a web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy ez a rendszer egy új alapokra helyezett, új generációs szisztéma. Pedig valójában, techológiatörténetileg a world wide web Tim Berners-Lee eredeti szándéka szerint olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása, a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Voltaképpen a web 2.0 is ugyanezt a célt kívánja megvalósítani, csak az idő közben kifejlesztett és általánossá vált technológia segítségével.

A web 2.0 megragadható technológiailag, műfajilag és felhasználói magatartás szempontjából. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem - lényegi informatikai ismeretek nélkül - tartalom előállítására és a weben való publikálására is. Mindezt anélkül, hogy programozni kellene tudni, speciális célszoftvereket kellene használni, domaint kellene birtokolni stb.

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videófelvételeket, szövegket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség