Netidők Blogtársaság

A rádióműsorban ugyan nehéz lenne megmutatni, de elhihetik, az információ gyönyörű. Amióta láttam a hazai infografika blogon az ideális pénisz méretéről szóló infografikát egyre mélyebbre ástam magam a témában és minden újabb képpel nőtt a meggyőződésem, hogy az adatoknak nem kell unalmas táblázatokba vagy grafikonokba rendeződniük. Lehet ezt másképpen is csinálni, úgy, hogy már szinte szexik az adatok.

Nagy kedvencem például az infografika egyik apostolának számító David McCandless TED előadása a témában (magyar felirattal nézhető teljesen ingyen). McCandless Information is Beautiful címmel publikált nemrégiben egy hihetetlenül érdekes könyvet arról, hogyan lehet (szabad? kellene? illene? kell?) vizuálisan megjeleníteni információkat, adatokat és rögvest maga is számtalan jó példával járt elő. A dolog egyébként rendszerint (hihetetlenül) munkaigényes, McCandless saját bevallása szerint volt olyan, hogy egy egész hónapot egyetlen információsűrítő ábra elkészítésének szentelt, de a végeredmény miatt megérte, mivel interaktív infografikát készített belőle a végén. A könyvét a napokban jelentette meg a Typotex Kiadó Az információ gyönyörű címmel, benne sok érdekes illusztrációval, alátámasztandó az amúgy is fontos mondanivalót.

Remélem, hogy ez nem csak egy újfajta divat vagy hóbort, hanem egy újfajta trend és egyúttal vizuális nyelvezet is, ami soha többé nem kopik ki az adatokkal dolgozók életéből. Mert az információ szép, csak megfelelően kell tálalni őket. Egy jó ábra a legösszetettebb jelenségeket is könnyen megérthetővé képes varázsolni. Ennek az az oka, hogy az ember alapvetően a szemén keresztül, vizuálisan képes a leggyorsabban megérteni a dolgokat - ha ez a vizualitás egyúttal találkozik a megfelelő fogalmi rendszerezettséggel is (tehát nyelvi támogatást kap), akkor a látás és a hallás közösen hatnak abba az irányba, hogy agyunk villámgyorsan feldolgozza, megértse és felfogja az összesűrített információt.

Reményre ad okot, hogy David McCandless nincs egyedül abban, hogy az információt szépnek találja, és a megfelelő megjelenítést pedig elengedhetetlennek. Az infografika a 2010-es év egyik legjobb durranása véleményem szerint és észveszejtő tempóban hódítja meg az embereket. Aki nem hiszi, nézze meg ezeket a további oldalakat (amit pár perc keresgéléssel találtam egy megfelelő LinkedIn csoportból kiindulva):

http://www.informationisbeautiful.net

http://chartporn.org

http://www.visualeconomics.com

http://flowingdata.com

http://infosthetics.com

http://junkcharts.typepad.com

A Netidők csapatában Spányik Balázs kollégánk alkotott egy új kifejezést, az angol spamlication szóösszevonást. Mint minden új kifejezésnek, ennek is egyedi jelentése van, Balázs egyre többünket sújtó jelenségnek adott nevet. A spamlication így értelmezhető: amikor olyan új számítógépet veszünk, amelyiken előre telepített operációs rendszer van, akkor bizonyos esetekben a szükséges szoftvereken, meghajtókon kívül több, kéretlen, jellemzően reklám célú alkalmazást is telepítenek a gépünkre. Ezek java része kipróbálható szoftververzió, azaz néhány hét múlva lejár a használati ideje, ezután vagy meg kell venni vagy törölni kell a gépről. Ám leginkább az alapelv a lényeges: az újonnan megvásárolt gépre olyan alkalmazásokat is telepítenek, amelyek nem az alapvető használhatóság követelményei miatt vannak, hanem reklámozási céllal. Csak úgy, ajándékba, de ezeknek az ajándékoknak jellemzően nem örül senki. Ezekkel a szoftverekkel vélhetően hozzáadott értéket próbálnak nyújtani a gyártók, ám sok esetben éppen a kéretlenség miatt fölösleges bosszankodást okoznak a felhasználónak.

A spamlication kifejezés két tagból áll, a spam főnévből, illetve az application főnév csonkolt változatából. Az angol spam elsődleges jelentése informatikai környezetben már klasszikusnak számít 'kéretlen reklám e-mail'. Ám ennek a szónak a jelentése kezd bővülni, általánossá válni, és lassan spamnek hívunk minden kéretlenül megjelenő adatot, tartalmat (pl. spam jöhet már azonnali üzenetekben - spim, VoIP hívások formájában – spit, illetve blogokban is – splog). Az általános értelmű spam jelentése érvényesíthető a kéretlenül telepített alkalmazásokban is, így alakul ki a spam application szerkezet, amelyből az utótag csonkolásával jött létre a spamlication összevonás.

Szokatlan, hogy magyar felhasználók angol kifejezést alkossanak, ám ne feledjük, hogy olyan szaknyelvi környezetről van szó, amelynek az alapja angol nyelvű, így érthető és logikus ez a szóalkotás. Az idegen forma a magyar informatikai témájú nyelvhasználatban nem lehet szokatlan. A kifejezés újszerűségét és egyediségét bizonyítja, hogy a Google keresőjében 2010 novemberében (amikor Spányik Balázs először használta ezt az alakot), mindösszesen egy darab (!) találat született, az is egy blog bejegyzésben olvasható, és hasonló jelentéskört fed le. A többi nemzetközileg is elterjedt kereső (pl. Yahoo, Bing) egyetlen találatot sem mutatott. A ritka, egyedi ötletként születő kifejezések (szakkifejezéssel hapax legomenon – görög, 'egyszer olvasott') nem ritkák a nyelvhasználatban, hiszen mindannyian kreatív lények vagyunk, ami a nyelvhasználatunkban is megmutatkozik. Ebben az esetben viszont olyan frappáns formával találkozunk, hogy a jelenség elterjedésével remény van a kifejezés elterjedésére is.

Bódi Zoltán

Az internet lassan de biztosan a tévé helyére lép. A technológia változása magával hozza a tartalomhoz jutás megváltozásának kérdését is. Talán hamarosan közvetlenül a gyártóktól jutunk a sorozathoz.

Ma már mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy fékezhetetlenül terjed az internetes letöltés. A tartalom egyre inkább átköltözik a virtuális térbe. Már manapság is felbukkannak olyan epizódok, amelyek csak az interneten láthatóak. Ezek vagy kifejezetten ere a közegre készült rövid kiegészítő epizódok, vagy a tévétársaságok az alacsony nézettség miatt leállította a sorozat vetítését, és a be nem mutatott részek itt lettek elérhetőek.

Van a szürke része is a feltöltésnek. Ezt jelenleg még a rajongók teszik, akik a tévében bemutatott filmet, vagy sorozat epizódot feltöltik, és mindenki számára elérhetővé teszik. A folyamat egyszerű. Este lemegy az epizód a tévében, másnap reggel már letölthető a netről. Újabb 24 órán belül már elkészül hozzá a felirat fájl is. A rajongók a világ bármely pontján élvezhetik a bemutatóval gyakorlatilag egy időben.

Ebből adódóan rögtön felmerül a kérdés: nem kellene ezt inkább másoknak megtenni? Nem lenne célszerűbb egy olyan rendszert kidolgozni, amely ezen a módszeren alapul és pénzt is termel a gyártóknak?

Miért ne tehetné maga a gyártó letölthetővé a saját tartalmát? Nézzünk egy példát. Adott egy sorozat, amely a tévében sikeres, azonban egy idő után a nézettsége visszaesik, a csatorna nem akar több részt bemutatni. Mondjuk szemára hirdetési szempontból kevés az egymilliós nézettség. A gyártónak azonban, mondjuk hatszázezres nézettségig a sorozat hasznot hajt. Neki megéri, hogy a nézői bizonyos ellentételezésért cserébe letöltsék az elkészült részeket. Amíg számára megfelelő nézettség van addig újabb és újabb epizódokat gyártana. A gyártónak érdeke a sorozat színvonalának fenntartása, megtermeli a szükséges bevételeket, a néző megkapja a kedvelt sorozatát. Mindenki jól jár.

A gyártók bevállalhatnák olyan sorozatok gyártását is, amelyekben ők fantáziát látnak, de a tévétársaságok visszadobták. Megjelenhetnek a rétegsorozatok, akár a kamaradarab szintű, mikro-költségvetésű művek, amelyek csak igen kis kulturális igényeket elégítenének ki, de gyártásuk rentábilis lenne.

Egy izgalmasabb és igazságosabb jövő állhat előttünk.

Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják a sorsunkat? Erre a kérdésre keresi a választ a Typotex kiadó gondozásában a napokban megjelent Kapcsolatok hálójában című könyv.

Miközben Isten összezavarta a Bábel tornyát építők nyelvét és szétszórta őket a világban, gyakorlatilag a köztük lévő kapcsolati hálózatot zilálta szét, mivel kommunikáció nélkül képtelenek voltak összehangoltan együttműködni. Bár ennek a történetnek szokatlan a hálózati aspektusát kiemelni – inkább a nyelv fontosságát vagy az emberi nagyravágyás hátulütőit szokás kiemelni vele – az újabban reneszánszát élő hálózatkutatás joggal tartja az emberi hálózatok egyik első ábrázolásának. Ez a bibliai történet mai szemmel nézve ugyanis egyrészt a hálózatok kiemelt fontosságát bizonyítja, másrészt rámutat arra, hogy a társadalmi hálózatok évezredek óta többé-kevésbé észrevétlen módon velünk vannak.

A könyv szerzői – Nicholas A. Christakis (orvos és szociológus, a Harvard Egyetem professzora és James. H. Fowler (politológus, a Kaliforniai Egyetem professzora) – ehhez hasonló példák és történetek sokaságán keresztül úgy mutatják be a társadalmi hálózatokat, hogy az mindvégig olvasmányos marad, de egyúttal a hálózatkutatás friss eredményeit is összegzi.

Az új évezred első évtizedében intézményesülő és világszenzációnak számító eredményeket elérő hálózatkutatás ma már az egyik legnépszerűbb téma a tudományos ismeretterjesztésben is, elég csak az Amerikába szakadt Barabási Albert-László két, magyar nyelven is napvilágot látott könyvére gondolni (Behálózva és Villanások). Amiben a Kapcsolatok hálójában mégis új, hogy a hálózatok társadalmi relevanciájával foglalkozik elsősorban és az egyéb vonatkozások (tehát a természettudományban hasznosítható eredmények) bemutatása itt nem kap szerepet. A könyv témái között így többek között megtaláljuk az érzelmek terjedését, a partnerkeresés nehézségeit, a betegségek útját, a pénz áramlását, a politikai hatások terjedését, a vérségi kapcsolathálózatok fontosságát és a virtuális viszonyrendszereket.

A könyvet külön érdekessé teszi, hogy a kiadó új, kísérleti formában adja közre a szöveget, mivel az három hazai szakértő – Bőgel György, Csermely Péter és Lovrics László – széljegyzeteivel olvasható. Mindez arra is csábítja az egyszeri olvasót, hogy lapozgatás közben, in medias res kezdje a könyvvel való ismerkedést. Erre egyébként mindenkit csak bátorítani tudok, hiszen, ha a szöveget gondolatok hálózataként képzeljük el, akkor annak megismerését is a számunkra legérdekesebb, leghasznosabb kapcsolódási pontnál érdemes kezdeni és nem rögtön az elejétől a végéig kiolvasni.

Akit pedig a könyvön túl is érdekli a hálózatkutatás, az további friss és izgalmas anyagokat talál a könyv saját Facebook oldalán, amit a kötet kiadói készítettek a magyar megjelenés alkalmából.

Nagyistók Tibor televíziós szerkesztő (Magyar Televízió) eddigi pályája érdekesen alakult, hiszen rádiós szerkesztőből lett tévés, és egy pár éve ismét továbblépett, jelenleg valahol a televízió és az internet között található. Interjú.
(Tegnap volt a televíziózás világnapja.)

Nagyistók Tibor a Médiaguru c. műsorban

Nagyistók: Egy kicsit leképezem azt, amit a televízió is csinál. Pont egy évvel ezelőtt született az a felmérés Magyarországon, amely szerint korábban a gyerekek átlagosan hat órát tévéztek, de mára ez az időtartam már csak egy órát tesz ki, miközben az internet használat meg feljött egyről három órára. Tehát ha az én középiskolás lányomat kérdezed, ő már mindent a YouTube-on néz meg. Szeretném ezt a folyamatot megérteni és ezért járok középiskolákba, hogy lássam a gyerekeknél, hogy miért olyan népszerű a YouTube, hiszen egész egyszerűen ez lett a „szabvány”. A YouTube-on minden ott van és ami még sincs ott, az nem létezik. Felzárkózott mellé ugye a Facebook, a blogokat pedig már csak a keresőkben való megjelenésre és az archiválásra használjuk. A tévéseknek pedig el kell kezdeni ezzel a problémával foglalkozni.

Szilágyi: A televíziósnak ez nem annyira jó, mert elmegy a figyelem a tévétől. Apaként mit gondolsz erről a változásról?

Nagyistók: A világ a direktből az indirekt felé megy. Ez gyereknevelésre és televíziós műsorkészítésre ugyanúgy érvényes. Direkt mondatok – „ne cigizz!” – már nem léteznek, mert rögtön rágyújt. Ezért nekem úgy kell vezetni a nézőmet, mint tévés műsorkészítő, hogy szinte maga motiválódjon. Nem hogy kevesebb, hanem több a munkánk, mert a televíziós, a videós, a „youtube”-os tartalmakra iszonyatos nagy szükség van. Nagyon leegyszerűsödött a helyzet: a profi és az amatőr arcáról van szó. Tehát itt már nem televízióról meg online-ról van szó. Ugyanazon a platformon, amit te nézel, meg nekem is itt van ez az androidos készülék – ugyanazt megkapom, mint a televízióban. A plazmatévé pedig ma az egyetlen hely, ami köré a család összegyűlhet.

Szilágyi: Azért látható, hogy vannak olyan tartalmak a televízióban, amelyek a mai napig őrzik a csalogató jellegüket. Ilyen például a sport, amiről azt mesélted, hogy a nyári sporteseményeknek máig tartó közösségteremtő hatása van. És ezeket a videókat a közösségek nem tudják előteremteni, ezek kifejezetten televíziós tartalmak.

Nagyistók: Igen, itt jön elő a profi. Mi kifizetjük azt az iszonyatos jogdíjat, amit egy világbajnokság közvetítéséért elkérnek és amit a kereskedelmi adók nem is tudnak megengedni maguknak, hiszen ehhez egy állami összefogás kell, vagy az EBU-nak a segítsége kell, hogy te lásd a világbajnokságot. Mi odaküldtük a nyolc riporterünket és most először a televíziózás történetében kezükbe nyomtunk egy húszezer forintos HD kamerát egyenként. És olyan eseményeket mutattak hátulról… tehát nem azt, amit direktbe a közvetítés kamerái mutatnak, amit egyébként máshogy nem lehet látni. Kétmillió ember nézte meg a foci vb háttérinformációit, amit a műsorvezetők és kommentátorok vettek fel a saját kis kütyüjeiken.

Szilágyi: Sőt, ahogy hallom, ez a közösség azóta is él és virul…

Nagyistók: Kilencezres közösséggel fejeztük be a vb-t és most tart 11 ezer valamennyinél. Nincs még magyarázat, hogy miért. Valószínűleg azért, amit tíz évvel ezelőtt felírtam egy másik televízió falára, hogy „Közönségből közösséget, közösségből közönséget!” Magyarul: kell nekünk a közösség, kell ez az élmény, amit a hagyományos tévé nehezen tud megadni.

Szilágyi: Mit lehet hónapokkal később még beszélni egy foci vb-ről?

Nagyistók: A sportot. Ha a Lost vagy a 24 c. sorozat befejeződik, akkor az amerikai tévétársaság Facebook oldalán azon a napon be is fejeződik az utolsó posztolás. Nálunk itt Magyarországon úgy tűnik, hogy tart tovább a közösség ereje.
Az egyik új mániám a videoújságírás: játsszunk rádiót a tévében, három az egyben! Tehát megfogom a kamerát, mint szerkesztő, plusz meg is vágom (szeretnek, mert költséghatékony) és innen már csak egy ugrás a közösség szervezése. Kaptunk egy olyan formátum-ötletet, hogy egy mozgalmat indítsunk be a fiataloknál. Én azt írtam a formátum készítőinek, hogy hát ez már nem tévés műfaj. Régen a Ki mit tud?, meg az Ász, amit Geszti Péter csinált, az volt - de azóta megszűnt a tévé monopóliuma! Először a Facebook-on erősítse meg a közösségét és amikor az rendben van, na akkor rakjunk rá televíziót. Így kezd átalakulni a dolog. A tehetségkutató show-k is kezdenek kifújni, én látom az adatokat. Egy dolog miatt ülnek már csak le az emberek: végre együtt van a család a tűz körül, amit televíziónak hívunk.

Szilágyi: Az archívum jelleg nagyon erős funkciója a weboldalaknak, tehát az, hogy lement az élő műsor a tévében és aztán vissza tudom keresni.

Nagyistók: Ez már nem érdekli az embereket. Az van, hogy a fiatalok már nem e-maileznek, hanem fészbúkoznak. Tehát minden, ami off-air vagy offline, az már nem menő. Akit én ott megtalálok a cseten, az létezik, aki nincs ott, az nem létezik. Az, hogy archívból visszanézzek egy tévéműsort… nem elég, hogy nem tévéznek az emberek, de hogy archívumban nem keresik a műsort, az biztos. Ha archívum, akkor az legyen ott a közösség helyén, a YouTube-on vagy a Facebook-on.

Szilágyi: Mi az a videolevél?

Nagyistók: Jöttek hozzánk finn gyakornok lányok. Azt a feladatot adtam ki nekik, hogy „írjanak” videolevelet. Komplett idiótának néztek, szokás szerint. Viszont a kezükbe adtam a kis kamerát és azt mondtam: ne is lássalak benneteket három napig! Olyan videolenyomatokat hoztak Budapestről „by Finnish eye” – ahogy a finnek látják -, hogy az valami hihetetlen. És a videolevél lényege, hogy nem kell vágókép, hanem elindítja és mondjuk egy-két perc alatt megmutatja maga körül a látnivalókat. Ezt tölti fel a YouTube-ra és a „Két finn lány Magyarországon” c. tévécsatornát megcsinálták egy perc alatt a YouTube-on. Ha valaki nem tud írni-olvasni, akkor analfabéta. De ha nem tud video-írni-olvasni, amin keresztül az információ 80%-a jön, akkor senkit nem érdekel. Nem csak Magyarországon, Amerikában sem.