Netidők Blogtársaság

A trollok a skandináv népmesékből származó misztikus óriások, akik a különböző irodalmi feldolgozásokban vad, agresszív hősökként jelennek meg, gyakran szerepelnek sötét, erdei környezetben. A skandináv meseirodalomból a romantikán át vezetett a trollok útja a fantasy irodalomig, és például J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura és J. K. Rawling Harry Potter című regényében is szerepelnek. Természetesen a fantasy irodalommal kapcsolatos számítógépes játékokban is megjelentek a trollok.

Az internetes szövegkörnyezetben funkcionális, metaforikus jelentésváltozáson ment keresztül a troll kifejezés, és elsőként az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején jelent meg a troll új jelentéstartalommal. Ez az új jelentés a következőképpen írható le: a Usenet, majd később a fórumok, a csetszobák, a blogok közösségeiben azokat a szereplőket nevezik trolloknak, akik kizárólag provokatív, közösségromboló, heccelődő céllal jelennek meg, kötekedő magatartást tanúsítanak. A troll tehát egy misztikus, mesebeli lény nevéből valós, magatartásforma nevévé vált. A trollok magatartása és a közösségromboló, provokatív, vitázó internetes szereplők magatartása megegyezik, hisz veszélyesek egy közösségre nézve. Így módosult, bővült az alapkifejezés jelentéstartalma.

A troll főnév, ám az angolban a folyamatot is képesek kifejezni ennek a szónak a továbbképzett formájával: a trolling jelentése és alakja hozzávetőlegesen a trollozás, provokálás, közösségrombolás alakokkal fejezhető ki.

Ugyan nincs közvetlen nyelvi vonatkozása, de ha már a trollokról ejtünk szót, említsük meg, hogy nagyon fontos alapelv fejeződik ki A trollok etetése tilos! felszólításban. Ez azt jelenti, hogy ha troll téved a közösségbe, akkor ne válaszoljon senki a provokatív, közösségromboló hozzászólásaira, mert azzal csak kialakul egy senki által nem kívánatos vita. Azzal, hogy a troll hozzászólására való reagálást etetésnek nevezik, metaforikusan a vita táplálására asszociálunk. Emellett kicsit becsmérlő értelmezéssel A trollok etetése tilos! mondatról az állatkertben olvasható Az állatok etetése tilos! felhívásra gondolhatunk, így a közösségromboló trollokat az állatokkal azonosíthatjuk.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Egy amerikai talkshow műsorvezetője, Jimmy Kimmel érdekesen fogalmazta meg azt a problémát, ami már engem is hónapok óta foglalkoztat. Hány barátod van?

Mert biztosan nem annyi, mint ahány a Facebookon bejelölt. Ezért november 17-re meghirdette a Nemzeti Baráttalanítási Napot. „Ha nem adnál valakinek kölcsön 50 dollárt, töröld ki a barátaid közül. Ha nem hívnád meg a születésnapi bulidra, töröld ki. Ha nem sírnál, amikor elüti egy busz, töröld ki” – hirdette a műsorban Kimmel. Teljes joggal.

Hónapok óta gondolkozom azon, hova tűntek a „barátok”. A barát fogalma az elmúlt 2-3 évben sokat vesztett az értékéből. Néhány éve még azt jelentette, hogy az az ember, akire bármikor számíthatsz.  A jóisten a barátaiddal kér bocsánatot a családodért – tartja egy régi mondás.  Mára mit jelent a barát? Azt, hogy bejelölt a Facebookon.

Nagyapám hajdanán azt mondta: „Ha van többszáz ismerősöd – népszerű ember vagy. Ha van néhány tucat haverod – szerencsés ember vagy. Ha van öt barátod – boldog ember vagy.

Az egyik legmélyebb emberi kapcsolat egybitessé vált: igen/nem, barát/nembarát. Másféle kapcsolat a virtuális térben nincsen? Azt gondoljuk, a közösségi háló a való világ virtuális leképezése. De a mindennapi életben vannak szomszédaink, ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  A Facebookon csak barátaink.  Ebből a szempontból jobb az iWiW: ott csak ismerőseid vannak. Az ismerősbe mindenki belefér, annak legkisebb szelete a barátok.

Lehet ez ellen tenni valamit? Nem tudom. Már hiába jelennének meg újabb kategóriák, már nem tudnánk váltani. Furcsán nézne ki, ha eddigi barátainkat lefokoznánk az új kategóriákra. Sértődések lesznek. Mert az életben lehet, hogy léteznek ezek a kategóriák, de nem hangoztatjuk azokat, nem is igazán vállaljuk fel azokat. Mert nincs rá szükség. Két ember között lényegtelen a kapcsolat fokának megjelenítése, nagyobb csoportban meg lényegtelen.

De a virtuális térben van egy fontos szempont: az információ-megosztás. Mást akarsz megosztani a családoddal, mint a barátaiddal, vagy a munkatársaiddal. Már van rá lehetőség, csoportokba rendezed az embereket: lehetnek ismerőseink, munkatársaink, haverjaink, barátaink.  Beskatulyázhatod őket, hozzáférést biztosítasz az információkhoz. De mi van akkor, ha egy csoporton kívüli akar az információhoz jutni. Például a munkahelyeden elmondod, hogy a barátaid láthatják a nyaralásod képeit. Aki melletted ül évek óta, és együtt lógtok, ekkor jön rá, hogy nem tartod a barátodnak. Jó esélyed van rá, hogy a kapcsolat megromlik köztettek.

Mi lehet a megoldás? Nem tudom. Már a legtöbben eljutottunk arra a szintre, ha valaki bejelöl minket, már nem firtatjuk a kapcsolatot, hanem szó nélkül visszaigazoljuk. Mert nincs időnk/kedvünk azzal foglalkozni, tényleg ismerjük-e. Lesz egy újabb álságos kapcsolatunk, egy álbarátunk. Ezért később sem fogjuk az újra-kategórizálással felvállalni a baráttalanítást: maradnak az álvilág álkapcsolatai.

De amilyen gyorsan változik az internet, lehet, hogy erre is születik megoldás.

További elérhetőségek:

Vasárnap bezár az Űrhódító kiállítás. Édes gyermekem, sok energiát áldoztam rá, kezdve a MADOK program keretében folytatott gyűjtéssel, egészen a kiállítás megrendezéséig és üzemeltetéséig. Sok nagyszerű embert ismertem meg általa – és sok új projekt indult el a kiállítással összefüggésben, mint például az azonos című videojáték konferencia.

Lenne hát okom egy picit gyászolni a kiállítást, de hát ez az élet rendje: a kiállítások idővel bezárnak, hogy átadják a helyüket valami újnak. Ez még az állandó kiállításokkal is megesik (bár Magyarországon akadnak húszévesek is), nemhogy az ilyen kisebb tárlatokkal.

Vidáman búcsúztatjuk hát az Űrhódítót, annak reményében, hogy a kialakult, összekovácsolódott gamer közösség megmarad: azok az emberek, akiknek a játékkultúra és a múzeumi örökségvédelem egyaránt fontos. Megmarad a kiállítás Facebook oldala is, mondhatjuk azt is, virtuális kiállításként.

A kiállítás záróeseménye egy új magyar találmány bemutatója lesz. Az eredeti feltaláló, Rátai Dániel jön el hozzánk, s a múzeum konferenciatermében bemutatja Leót, azaz Leonar3Dot, az első személyi számítógépre fejlesztett teljes virtuális valóság eszközt. Egy olyan 3D készletet, amely alighanem még sok meglepetést tartogat a játékok kedvelőinek. Szabad platform, lehet fejleszteni rá! De nemcsak a játékban, hanem az animációs művészetben, az oktatásban, a prezentációkészítésben is sok lehetőséget rejt magában. Ezekből kapunk ízelítőt a november 21-én, 10 órakor kezdődő, interaktív előadáson. Főépületünkben, a Városligeti körút 11-ben.

S aki eljön hozzánk, remélem vet egy búcsúpillantást az Űrhódítóra is, amely május vége óta – szinte napra pontosan a Pac-man harmincadik születésnapja óta – várta a látogatókat, igazi NES-sel köszöntötte Super Mario 25. születésnapját, s november eleje óta ezzel a nagyszerű magyar találmánnyal, s annak eredeti prototípusával bővült ki.

A szívószálból, hurkapálcikából és mindenféle más ház körüli eszközből eszkábált deszkamodellt látva akaratlanul a garázsban alakult Apple cég sztorija jut eszembe, s reménykedem, hogy hazánkban is lehetséges egy hasonló sikertörténet. Ugyanez az érzés fog el, amikor a Leo stílszerű helyen lévő bemutatótermébe lépek (hát persze! a Frankel Leo úton!).

Minden esetre a gyártott példány dobozán jó érzés a Made in Hungary feliratot látni!

A vasárnapi bemutatóhoz itt is lehet csatlakozni.

Várom ezt a napot. Másnap lebontjuk a kiállítást, de már fejben tervezem a következő eseményeket. Több mint hat éve dolgozom a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban (és jogelődjénél, az Országos Műszaki Múzeumban ), s már volt alkalmam magyar feltalálókkal találkozni. Nálunk, a múzeum Tanulmánytárában mutatkozott be a Gömböc, ez a matematikai szenzáció, s persze többször találkoztam régebbi időszakok konstruktőreivel is. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, a szememben ők az igazi „celebritások”. Van egy - beismerem, nem túl eredeti - megfigyelésem: az igazán nagy koponyák szerények és közvetlenek. Jó a társaságukban lenni.

A múzeumunk róluk szól, az ő sikereikről és kudarcaikról. No meg a felhasználókról, az alkalmazókról. Nem győzöm hangsúlyozni: a múzeum nem poros, régi tárgyak gyűjtőhelye, hanem jellemző és fontos tárgyaké. Ezért is adtunk helyet örömmel a Leónak, s ezért sem hagyjuk abba a gyűjtést, kutatást, a kiállítások rendezését.

Örömmel tölt el, hogy az Űrhódító, ahol közel ötvenéves kibernetikai játékok is megtekinthetőek voltak, egy vadonatúj tárgy bemutatásával zár be. A kiállítás alcíme ez volt: "a számítógépes játék /r/evolúciója".

S ezt a szójátékos küldetést teljesítettük: a jelenig visszük az evolúciót – és jelezzük, hogy a forradalom is itt dübörög még. Három dimenzióban!

(Képes Gábor)

A Google-ról mindenki beszél, mindenki használja a szolgáltatásait, közismert internetes cég, amely a híres keresőszolgáltatásról vált népszerűvé. A Google név tipikusan azoknak a szavak a csoportjába tartozik,  amelyek közhasználatúak, ám nem gondolkodunk el a jelentésükön. Hát íme a történet.

A Google név a 10¹⁰⁰ számot kifejező angol googol szóból ered. Ez a szám az 1-es számjegyből és az azt követő 100 darab nullából áll. A googol egy gyermeknyelvi szó, amelyet Edward Kasner matematikus kilencéves unokaöccse nevezett el. Kasner a James Roy Newmannel írt Mathematics and the Imagination című könyvében azt írja, hogy a gyermekek azoknak a számoknak tudnak nevet adni, amelyeket végesnek éreznek. Kasner arra kérte Milton Sirottát, a kilencéves unokaöccsét, hogy adjon nevet egy hatalmas nagy számnak, amelyet 1 után 100 darab nullával lehet leírni. Így tehát ez a hatalmas, elképzelhetetlen szám rögtön végesnek tűnt. Sirotta a googol nevet adta. Amikor a Google keresőrendszerének a feltalálói, Larry Page és Sergey Brin nevet kerestek az új rendszernek, akkor több egybehangzó forrás szerint szóba jött a googol szó is, de a csapatban valamelyikük elgépelte a szót a google formára, ami végül is megtetszett a társaságnak. A Google és a googol hangalakja és írásképe igen hasonló, és a jelentéstani kapcsolat lényege az, hogy a Google minden eddigi keresőnél több releváns találatot eredményez.

A magyar, mint minden nyelv, a nehézkesen kiejthető és jellemzően idegen hangzású szavak kiejtését közelíti a magyar szokásokhoz, így vált a szlenges, kötetlen beszélt nyelvben a Google [gúgl] alakjából gugli, és az igei származéka guglizik. A szó eleji és szó végi mássalhangzó-torlódások feloldása nagyon régi tendenciája a magyar nyelvnek, így a jellemzően idegen eredetű mássalhangzó-torlódásos szóalakokat egyszerűsítjük. Szó végi helyzetben ennek egyik módja, hogy hozzátoldunk egy magánhangzót a torlódáshoz: [gúgl] > gugli. Ez hasonlít a német eredetű krigli, sramli szavainkhoz.

Az angolban az igen nagy, ám matematikailag definiálatlan számok kifejezésére több, kreatívan alkotott forma is van, a legismertebb alak a zillion, de használják a godzillion, killion kifejezést is. Mindegyik annyit jelent hogy 'nagyon sok', 'megszámlálhatatlanul nagy mennyiség'. Ezeknek a kifejezéseknek az utótagja az -illion alak, ami a million ('millió'), billion ('milliárd') alakokból elvonással született. Az előtag a zillion esetében vélhetően az ábécé utolsó betűje, ami a betűvel kifejezhető legmagasabb érték szimbóluma. A godzillion a 'godzilla', 'hatalmas méretű szörny', a killion előtagja pedig vélhetően a to kill 'meggyilkol', 'megöl' jelentésű ige, és így kb. annyit tesz, hogy 'gyilkosan nagy szám'. Látható, hogy a zillion és társai a szemléletes, kreatív, szlenges szóképzés eredményei.

A magyarban ehhez hasonló jelentésű és stílusárnyalatú a ritkán és periférikusan előforduló, szintén szlenges csilliárd, amelynek az előtagja a csillagra megy vissza, tehát hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 'annyi, mint amennyi csillag van az égen'.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Év végéig eléri a bűvös két milliárdos határt a világ internetezőinek száma az International Telecommunication Union (a Nemzetközi Távközlési Unió) szerint. 2009-ben még 1,4 milliárdra becsülte a szervezet az internetezők számát világszerte, 2010 elejére ez 1,6 milliárdra nőtt és a növekedési ütemet tekintve várható, hogy év végéig eléri a 2 milliárdot.

Persze ettől még a nemzetek közötti (ún. Észak-Dél) digitális szakadék továbbra is fennmarad: míg a fejlett világban az emberek 71%-a fér hozzá az internethez 2010 végéig, addig ez az arány a fejlődő világban 50%-kal alacsonyabb. Viszont várható, hogy a különbség csökkenni tud a jövőben.

Az internet használók számának növekedése részben a szélessávú internetes hálózatok térnyerésének köszönhető, részben pedig a mobil internet gyors előretörésének – miközben mindkét technológia további hatalmas fejlődés előtt áll, ha a globális használatot nézzük. A szélessávú internet penetrációja például mindössze 8%-os jelenleg – mindeközben a világ mobil lefedettsége már most 90% körüli, emiatt a mobil internetben nagy lehetőségek vannak. Az ITU szerint éppen ezért várható, hogy a távközlési szektor szerepe a jövőben világszerte növekedni fog és a gazdasági szerepe is erősödik. A fejlődéstől azt várják, hogy új állásokat fog létrehozni és pozitív hatással lesz a gazdasági növekedésre, miközben javítja a munkavégzés hatékonyságát és a versenyképességet – különösen a fejlődő országokban. A mobiltelefónia penetrációja egyébként már most 68%-os a fejlett világban – soha egyetlen technológia sem ért el még ekkora elterjedtséget a világnak ezen részében.

(A mobiltelefont a fejlődő világban a saját igényeikhez igazodva adaptálják, emiatt a használata sok tekintetben eltér a nyugati világban bevettől, olyan innovatív megoldásokat nyújtva, mint a feltöltőkártya alapú pénzküldés és készpénz felvétel. Ehhez hasonló példákról is hallhat, aki megnézi Jan Chipchase, a Nokia kutatójának előadását a TED oldalán a mobiltelefon használatról – sajnos magyar felirat még nem érhető el a videóhoz, de az angol mellett további kilenc nyelven áll rendelkezésre felirat. Az említett feltöltőkártyás példa kb. 8:15-nél kezdődik, érdemes megnézni, tanulságos.)

További elérhetőségek: