Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hogyan legyünk internet milliomosok – könyvajánló

Vatera.hu, ingatlan.com, stockfresh, habostorta.hu, használtautó.hu, IND, portfolio.hu, profession.hu, netpincér.hu. Vajon mi a közös bennük? Mindegyik a magyar internet meghatározó vállalkozása, amit honfitársaink hoztak létre és tettek sikeressé. Hogyan csinálták? Kiderül a Digitális sikertörténetek című interjúkötetből, amelyet Dunder Krisztián internetes tanácsadó készített.

Vajon hányunknak fordult meg kósza ötletként a fejében, hogy milyen lenne, ha a saját magunk urai lehetnénk, saját vállalkozást indítanánk? Hogy milyen lenne meggazdagodni az interneten, saját sikeres vállalkozást indítani – belevágni, kipróbálni magunkat? Megmondom őszintén, nekem már átvillant egy-két alkalommal az agyamon, hogy a magam ura legyek. Ami visszatart az a félelem a kudarctól, illetve, hogy nem tudom hogyan vágjak bele. Ódzkodás a várhatóan rengeteg munkától, amiért az egyáltalán nem biztos sikert mérik, a felelősségtől, hogy másoknak is munkát adjak, akik elsősorban csak rám számíthatnak. Ezért is minden elismerésem a kötetben szereplő szerzőknek, hogy volt bennük bátorság, kitartás, ügyesség, hogy sikerre vigyék az ötletüket.

Az interjúkötetet lapozva egyértelmű, hogy bár nincs egyetlen recept a sikerhez, kellenek mögé azok a meghatározó emberek, akik folyamatosan újítanak, terveznek, mennek előre. Éppen ezért, aki ma Magyarországon sikeres online vállalkozást szeretne indítani vagy vezetni, mindenféleképpen tanulhat a könyvből, számukra kötelező olvasmány, amely hasznos praktikákat és közvetve tanácsokat adhat.

De a laikus internet használó olvasónak is izgalmas lehet a könyvvel töltött idő. Mi magyarok egyszerre szeretjük, utáljuk és irigyeljük a sikeres embereket. Szeretjük, mert büszkék lehetünk rájuk, utáljuk, mert biztosan „nem véletlenül” lettek sikeresek, és irigyeljük, mert jól megy nekik. Dunder Krisztián remek interjúi révén viszont lehetőséget kapunk arra, hogy sztereotípiánkat és előítéleteinket félretéve ismerhessük meg a hazai internetes cégek sikeres vezetőit – testközelből. Eldönthetjük, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rájuk, lennénk-e a helyükben, vagy esetleg számunkra tényleg nem szimpatikus, amit csinálnak.

Dunder Krisztián: Digitális Sikertörténetek (szerzői kiadás, 2011. november)

Oldalszám: 208

ISBN: 978-963-08-2463-7

Ajánlott fogyasztói ár: bruttó 3 900 Ft

Jelenleg könyvesboltokban nem kapható!

Pintér Robesz

0 Tovább

A teljes Netidők hangarchívum MP3-ban

Közel egy éve számoltam be a blogunkban arról, hogy megkezdtük a Netidők műsor weben elérhető hangarchívumának átalakítását a korábbi RealAudio formátumról MP3 formátumra. Azóta a Facebook oldalunk látogatói számára folyamatosan jeleztem, hogyha egy-egy újabb mérföldkövet elértünk az archívum reformálásában, de most elérkezett a pillanat, hogy bejelenthetem a munka befejeztét: immár a teljes Netidők hangarchívum elérhető MP3 formátumban az 1995. júliusi indulástól kezdve napjainkig. Márpedig ez már közel 16 és fél év hanganyaga!

A felvételek 112 kbit/s-os MP3 fájlok. Aki valamelyest járatos a külföldi és hazai podcast szolgáltatások világában, annak feltűnhet, hogy általában 64 kbit/s-os MP3 fájlokat tesznek közzé, ha szöveges műsorról van szó, mert ezzel a bitrátával is érthető a szöveg. Mi azért döntöttünk az ennél valamivel nagyobb bitráta mellett, mert a ma elérhető sávszélességek világában nem jelent igazi problémát a hangfájlok mérete. Mondhatjuk úgy is, hogy ezzel a jobb hangminőséggel jövőállóbb lett az archívum, hiszen szebben, tisztábban szólnak a műsor felvételek.

Netidők archívum

A hangminőséghez azért hadd tegyem hozzá, hogy az első 3-4 év műsorait eredetileg még analóg kazettára rögzítettük a stúdióban, és e kazettákat digitalizáltam az otthoni számítógépemen. (Ezekben az években még a Magyar Rádió stúdió is analóg technikával működtek. Mint utóbb kiderült, fontos is volt ez a kazettás rögzítés, mert ezeket a magazin műsorokat egyébként más módon ekkoriban egyáltalán nem archiválták a közrádióban.) Aztán 1999-ben beszereztem egy MiniDisc rendszerű decket, ettől kezdve már a stúdióban az élő adás közben viszonylag jó hangminőségű digitális felvételt rögzítettünk, bár ezt még újra kellett digitalizálni azon egyszerű oknál fogva, hogy a MiniDisc digitális felvételét nem tudtam transzkódolni a PC-re. Nem sokkal később bevezették a közrádióban a Dalet számítógépes adáslebonyolító rendszert, így rövidesen a műsor felvételét immár a stúdióban rögzítette a számítógép és az előállított fájlt kellett csak átalakítani a webhelyünk archívuma (valamint a PC World lemezmelléklete és a saját archívumom) számára szükséges formátumokba.

Többekben felmerült a kérdés, hogy a viszonylag gyenge hangminőségű RealAudio fájlokból hogyan csináltunk jó MP3-akat? A válasz nagyon egyszerű: nem a RealAudio fájlokat használtuk erre, hanem a gondosan eltett jó minőségű MP3 fájlokat konvertáltuk a megfelelő bitrátára.

Tegyük hozzá, hogy a RealAudio felvételeink sem a formátum miatt szóltak rosszul, hanem azért, hogy az immár ősidőknek számító modemes korszakban elérhető szűk sávszélességgel is hallgathatók legyenek a műsorok. (Szóval a RealAudio formátumban benne volt akár az a lehetőség is, hogy olyan jól szóljon, mint egy jobb MP3 felvétel, de szándékosan 20 kbit/s-os bitrátát használtunk, ami egy közepes középhullámú rádióadásnak felelne meg.)

A webhelyünkön immár elérhető MP3-ak egyelőre „mindössze” letölthető fájlok. Ez azért lényeges, mert a korábbi RealAudio archívum mögött egy ún. médiaszerver működött, ami például a felvételek indexálásában volt nagy segítség. A lejátszó programot (RealPlayer) lehetett úgy vezérelni egy egyszerű linkből, hogy az adott műsor egy bizonyos időpontjától egy másik időpontjáig tartson a lejátszás. Mondjuk az egyórás Netidők felvételekben ez fontos, hogy ha egy blogposztban hivatkozunk egy műsorbeli beszélgetésre, akkor ne kelljen kivárni, hanem kattintásra rögtön a keresett beszélgetés induljon el. Nos, ez a lehetőség egyelőre nem áll rendelkezésre, de remélem, nemsoká megoldható lesz ez is az MP3 felvételeinkkel.

A Netidők hangarchívuma pedig folyamatosan rendelkezésre áll immár 15 éve és egyúttal lenyomatát adja a digitális világ fejlődésének.

Szilágyi Árpád

0 Tovább

ClearPad és FlexPad

A technológiai fejlesztés az informatikában névadási szempontból érdekesen alakul, mert vannak olyan eredmények, amelyeket használunk, ám a pontos nevük mégsem terjed el a nagyközönség körében. Például a Synaptics nevű céggel leginkább a laptophasználók találkozhatnak, amikor az érintőfelület, a TouchPad beállítását, esetleg a hozzá tartozó meghajtó program telepítését végzik. Azzal viszont kevesen szembesülnek, hogy a TouchPad is egy fejlesztés eredményeként létrejövő eszköz neve. Tehát tulajdonnév, ami egyébként a gyakori használat miatt lassan elveszíti tulajdonnévi jellegét, és köznevesül. Sőt ha a TouchPadet magyarítjuk például érintőpad, érintőfelület formában, akkor köznévként, kisbetűvel írjuk. A köznevesülés egyébként teljesen normális, megszokott folyamat, főként a gyakran használatos eszközök nevével fordul elő.

Ennél még érdekesebb, hogy az előző bejegyzésben elemzett ClickPad ugyanennek a TouchPadnek a továbbfejlesztett változata, amely még őrzi tulajdonnévi jellegét, és csupa nagybetűs. Ám ha jobban tájékozódunk, észrevesszük, hogy több, ehhez hasonló továbbfejlesztett változata is van a TouchPadnek, amelyet nem is ismer, nem is használ a közvélemény. Ilyen például a FlexPad és a ClearPad. Ezek olyan technológiai újdonságokat tartalmaznak, mint a jobb, érzékenyebb felület, több érintés értelmezése, összetettebb gesztusok használata. Ám olyan fejlesztés is van, amely a hagyományos érintőfelületet más felületekkel kombinálja, például billentyűzet mögé vagy a készülékházba építik az érzékelő felületet. Ám ezeket a technológiákat hiába nevezi el a fejlesztő, mivel az érintőfelületek jobbára formailag mégis csak a hagyományos TouchPad felületén jelennek meg, vagy a technológia jellegénél fogva az érintőfelület kevésbé látványos, háttérben van, egyre inkább abba az irányba halad, hogy az érintőfelületet észre se lehessen venni (készülékház, billentyű mögött, kijelzőre integrálva). Ha nem látjuk, nem is nevezzük meg.

Jól megfigyelhető ebben a névadási stratégiában a cég fejlesztési irányvonalának a jelzése, azonosítása. Brandet, márkanevet csinálnak egy eszköz nevéből (TouchPad), és annak az alaptagját (pad) továbbviszik az új technológiájukba. A ClearPadben meg azt figyelhetjük meg, hogy a mögötte álló technológia nevét emelik be az eszköz nevébe (ClearSense technológia > ClearPad).

A ClearPad és a ClearSense előtagja egyébként a clear: 'tiszta', 'akadálymentes', 'sima', 'világos', míg a FlexPad előtagja a flex a flexible elvonással létrehozott, rövid alakja, a jelentése 'hajlékony', 'rugalmas'. Minkét kifejezés jól leírja a mögötte álló technológia lényegét.

További információk:
FlexPad http://www.synaptics.com/solutions/products/flexpad
ClearPad http://www.synaptics.com/solutions/products/clearpad

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Mire lehet még jó egy CD/DVD drive?

Minden második asztali számítógépet használó embernél akad otthon 1-2 használaton kívüli CD/DVD olvasó vagy író. Már rég nem kell, de kidobni nincs szívünk, hiszen működik. Vagy csak éppen a polcon maradt a rossz drive. De mire lehet használni még ezeket. Akiben van egy kis barkácsszellem, az átalakíthatja rejtett széffé. Az átalakítás egyszerűbb, mint hinnénk.

Toochee, a Galaktikus

0 Tovább

5+1 dolog, ami megbizserget egy mobil alkalmazás fejlesztőt

A héten részt vettem a HWSW App! konferenciáján, ahol két mozira való (közel 400) kockának adhattam elő egyszerre, hogy szerintem mi az az 5+1 dolog, ami megbizsergeti őket az alkalmazások fejlesztése kapcsán. Engem persze leginkább az hoz lázba, hogy ezekben a kérdéskörökben mit lehet tudni, mik a trendek, vagyis: Is there a stat for that? (Hogy megmutassam, koránt sincs mindenre jó kutatási adat és még van mit tenni ezen a téren, a lentebbi összefoglaló helyenként felvállaltan „lukacsos”. De így is látszik, hogy a verseny óriási, a felhasználók pedig inkább megfontoltak, ha az alkalmazásokról van szó.)

Az előadás a nemzetközi trendekkel foglalkozott – kollégám, Kovács Marci beszélt a hazai adatokról, így most ebben a posztban sem foglalkozom a hazai helyzettel. Lássuk tehát akkor, hogy milyen témákkal és adatokkal lehet felcsigázni egy alkalmazásfejlesztőt:

1. okostelefont választanak az emberek vagy nem?

Mivel egy mobil fejlesztőnek a célcsoportját elsősorban az okostelefon felhasználók jelentik, az a legérdekesebb számára, hogy vajon mennyi ilyen készülék van a világon és milyenek ezek a készülékek. Az IHS szerint 2011-ben várhatóan 478 millió okostelefont fognak eladni a világon, ami az összes készülék közel egyharmada.

A legfrissebb – 2011 harmadik negyedéves – Gartner adatok szerint most már minden második értékesített okostelefon androidos, csökken az Apple készülékeinek részaránya és nagyon visszaestek a Symbian-os készülékek. A Windows saját mobil operációs rendszerrel szerelt készülékei pedig még a Samsung házi oprendszerét, a Bada-t sem előzték meg (bár csak most indult a Phone 7-es Nokiák értékesítése – jómagam is a Lumia800-ra várok).

Az egyes országok lakosait tekintve viszont igen változatos okostelefon penetrációs adatokat láthatunk. A Google-Ipsos-MMA 30 országra kiterjedő vizsgálata szerint – amelynek adatai bárki számára szabadon „gyúrhatók” az OurMobilePlanet oldalon – régiónkban 20 és 30% közötti adatot láthatunk.

2. Alkalmazás vagy böngésző?

A fejlesztő számára az alkalmazás a nagyobb kihívás és a nagyobb pénz – böngészőre optimalizálni egy tartalmat sokkal kevésbé érdekes (gondolom én). Ezért nem mindegy, hogy hogyan, mire használják az emberek az okostelfonjukat: vajon böngészőből vagy alkalmazásból használják-e az adott szolgáltatást? A válasz: attól függ mire. A Yahoo-Ipsos amerikai kutatása szerint „bizonyos aktivitásokról, mint a vásárlásról vagy a keresésről azt gondolják, hogy a böngésző alkalmasabb rá, míg a közösségi médiát, a térképet és az információkat gyakorta inkább alkalmazásból érik el”. Nincs tehát egyetlen arany középút, amit követni lehetne.

3. Megtalálja az alkalmazást vagy nem?

Az nem elég, hogy a fejlesztő egy remek alkalmazást tesz le az asztalra, a felhasználónak meg is kell találnia azt. A sok mobilra írt program és a különböző boltok kavalkádjában könnyen elveszhet az alkalmazás. Százezerszámra találni ugyanis konkurenciát az AppStore-okban. A GfK MRI 2011-es amerikai kutatása szerint azonban mégis az alkalmazásboltok az elsődleges tájékozódási források: „a tablet alkalmazások 80%-át az alkalmazásboltokon keresztül fedezik fel”.

Feltehető azonban, hogy az egyszeri felhasználókra jellemző kezdeti „letöltési láz” után már az ismerősi ajánlások, a médiában olvasható hírverés is hozzájárulhat egy alkalmazás kipróbálásához.

4. Letölti vagy nem?

Az persze nem elég, hogy a felhasználó megtalálja az alkalmazást, le is kellene töltenie… Szintén a GfK MRI amerikai kutatásából úgy tűnik, hogy ez kategóriafüggő: „az általános hírek a leggyakrabban letöltött alkalmazás-kategória, amit a közösségi média követ. A játék, IT hírek és az azonnali üzenetküldés szinten nagyon népszerű tablet alkalmazások.”

A Google-Ipsos-MMA vizsgálatából általam kiválasztott hat országra (Ausztria, Csehország, Németország, Lengyelország, Nagy-Britannia és Egyesült Államok) pedig az derül ki, hogy egy átlagos okostelefon felhasználó országtól függően 15-27 alkalmazást töltött már le a telefonjára – a több százezerből. Nem valami biztató… 

5. Használja vagy nem?

A letöltés akkor ér valamit, ha a felhasználó – mint a neve is mutatja – használja az alkalmazást. Az IDG Global Solutions 2011-es felmérése szerint a bűvös választóvonal a hetes: „a mobiltelefon tulajdonosok többsége kevesebb, mint 7 alkalmazást használ rendszeresen. Mindössze a válaszadók 17%-a állította, hogy több mint 10 alkalmazást használ rendszeresen”. A Google-Ipsos-MMA szerint a kiválasztott hat országban az átlag felhasználó 6-10 alkalmazást használt az elmúlt 30 napban. Nem valami sok…

A Zokem Mobile Life smartphone panel adatai szerint a leggyakrabban használt mobil alkalmazások az e-mail, üzenetküldés, telefonálás, böngészés és közösségi oldalak. Minden mást ritkábban használnak.

5+1: Fizet érte vagy nem?

Végül nézzük meg azt, hogy vajon fizetnek-e a felhasználók az alkalmazásért! A Google-Ipsos-MMA felmérése szerint a hat kiválasztott országunkban átlagosan 6-21 alkalmazásért fizettek rendszerint az okostelefon tulajdonosok. Lengyelországban és Csehországban mindössze 6-6 alkalmazásért, Amerikában 8-ért, Nagy-Britanniában 10-ért és Németországban 15-ért, Ausztriában 21-ért. Ez alapján úgy tűnik, hogy a kelet-európai piacnak még van hová fejlődnie, német nyelvterületre érdemes fejleszteni, és bár fajlagosan az angol nyelvű piac a legnagyobb, de ott inkább az ingyenes alkalmazások vannak túlsúlyban az átlag felhasználó készülékén.

*    *     *

Mindebből nekem úgy tűnik, hogy miközben óriási verseny van az alkalmazások fejlesztői között, a közben az egyszeri felhasználó inkább „konzervatívnak” mondható, viszonylag kevés alkalmazást tölt le, annak csupán egy részéért hajlandó fizetni és ennél is kevesebbet használ rendszeresen.

A jó hír viszont az, hogy a felhasználók nem egyformák: bár darabra kevés alkalmazást használ egy-egy okostelefon tulajdonos, de bizonyos alkalmazásokat (pl. e-mail, közösségi média stb.) leszámítva jellemzően más-más alkalmazásokat, így lehet végül sikeres olyan sok fejlesztő cég.

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek