Netidők Blogtársaság

Szerdán reggel leállt a Facebook több országban, így Magyarországon is, rövid időre a napi betevő social média nélkül maradtak az internetezők. Na és? – kérdezhetnénk, nincs ebben semmi érdekes, mindennapos eset, hogy oldalak tervezetten vagy véletlenül leállnak. A dolog azonban ráébresztett minket arra, hogy a Facebook mennyire beleépült a mindennapjainkba. Az elvonás következménye, hogy láthatóvá vált, az internet szép lassan közművé "cseperedett" az elmúlt években.

A közműség – az alap infrastrúra (pl. áramhálózat, víz-, gázszolgáltatás) – lényege ugyanis, hogy nélküle elképzelhetetlen az életünk abban a formájában, ahogyan éljük, tartósan nem tudjuk nélkülözni, mivel ráépül a többi tevékenységünk.

Az egyetemen a hallgatóimmal szoktunk arról beszélgetni, hogy bár lehet internet nélkül élni, de az nem csupán információfogyasztási forrás vagy szórakoztató médium, hanem egy olyan alapvető infrastruktúra, amely a legalapvetőbb módon beépült a mindennapokba, a világunk, gazdaságunk működésének egyik alapja. Bár tudnánk nélkülözni, ha igazán muszáj lenne, de nagyon nagy zökkennőkkel járna a visszatérés egy internet előtti világba. Ennek alapvetően az az oka, hogy az internet hiánya kontroll válsághoz vezetne, vagyis az élet jelenlegi szervezettségi szintjén, annak működtetéséhez azonnali információáramlásra van szükség, amit elsősorban az internet biztosít.

Lehet emiatt siránkozni, internet függőségről beszélni. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem vennénk észre, hogy ez ugyanolyan civilizációs függőség, mint a gáz, áram vagy víz esetében. Csak az internet újdonsága miatt jobban szembeötlik a függőségünk, mint az áram vagy a gáz esetében, amihez annyira hozzászoktunk, hogy természetesnek vesszük. Pedig nem az, elég, ha az évekkel ezelőtti kiszolgáltatott helyzetünkre gondolunk, amikor télvíz idején a gázszolgáltatás teljes leállása fenyegetett.

Az egyén szintjén igen nehéz felkészülni az ilyen helyzetekre (infrastruktúra összeomlása), igazándiból a katasztrófavédelem és az állam feladata felkészülni a vészforgatókönyvekre (mi lesz, ha nincs áram vagy gáz, víz, esetleg telekommunikáció és internet). Persze építhetünk egy atombiztos bunkert, ahol berendezkedhetünk teljes önellátásra, itt nyilván internetre sem lesz feltétlenül szükségünk, de a készleteink itt is végesek lesznek.

Látszólagos megoldás a kivonulás ebből a világból (például nem használni az internetet), mert ez csak a közvetlen használatra vonatkozhat, illúzió azt hinni, hogy ki tudjuk vonni magunkat a hatása alól. Az információs társadalmunk egyik legfontosabb sajátossága ugyanis, hogy az infokommunikációs infrastruktúra használata észrevétlenül beépült mindenhová. Még akkor is ott van, ha olyan dolgokat csinálunk, ami már az internet előtt is megszokottnak számított, a háttérben ugyanis átalakult a társadalmi rendszerek működése. Az internet ott van például a boltok polcain található termékekben (a mögöttes termelési, logisztikai , marketing stb. rendszerekben), ha kinyitunk egy újságot (a hírtermelés, a nyomtatás, a kiszállítás stb. megszervezésében), ha elmegyünk egy étterembe (itt is a logisztika, a beszállítás, a nyersanyagok beszerzése, a fizetés stb. mind-mind informatikával támogatott).

Végezetül ajánlom mindenki figyelmébe A kisvakond álma c. rajzfilmet, abban ugyan még nem az internet hiánya okozza a bonyodalmakat, de jól bemutatja, hogy hogyan omlik össze az életünk, ha az alapvető közmüvek egyszer csak leállnak.

(A bejegyzés apropóját a Facebook leállással kapcsolatban a pozsonyi Pátria Rádióban március 8-án reggel elhangzó élő telefoninterjúm adta.)

Pintér Robesz

Egy barátom olyan lakásba költözött a budapesti belváros közepén, ahonnan a szolgáltató kikötötte az áramot és egy pereskedés miatt az egyelőre nem is kapcsolható vissza. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen hatással lehet az ember életére, ha egy ilyen fontos közmű nélkül kell élnie.

Először is szögezzük le, hogy szerencsére meleg víz és fűtés van a lakásban, ezeket nem kapcsolták ki, tehát „csak” az áramot kell nélkülözni. Vegyük számba, hogy mit jelent ez. Először is, nincs világítás, tehát minden olyan helyiségben, ahol nincs ablak, csak ajtó, szinte mindig félhomály vagy teljesen sötét van (pl. fürdő, WC, kamra). Az ezekhez a helyekhez kapcsolódó tevékenységeket sötétben vagy zseblámpa mellett kell végezni. De így sem használható a mosógép, a villanyborotva, a hajszárító vagy a hősugárzó. Azokban a helyiségekben, ahol van ablak, napközben javarészt nélkülözhető az áram, ha a tevékenységünk nem igényel elektromos készüléket. Főzni például leginkább nappal lehet, amikor kint világos van, viszont így sem tudjuk használni a konyhában a mikrohullámú sütőt, az elektromos vízforralót, az árammal működő kávéfőzőt és nincs hűtő sem. A nappaliban nem lehet tévézni, az elemes zsebrádió vagy a máshol (például munkahelyen) feltöltött mp3 lejátszó viszont használható – amíg le nem merül. Ha besötétedik és olyasmit akarunk csinálni, amihez fény kell – például olvasni szeretnénk – akkor gyertyát vagy zseblámpát tudunk használni.

Mi a helyzet az információs és kommunikációs technológiák használatával? 10-15 évvel ezelőtt igazán gondban lettünk volna, ha áram nélkül szerettünk volna számítógépet használni és azon internetezni. Ma már viszont egy naponta a munkahelyen (vagy máshol) feltölthető laptoppal és mobiltelefonnal (vagy mobil stick-kel) akár fél napot is lehet otthon internetezni, anélkül, hogy rászorulnánk a 220-ra. Tehát minden este ülhetünk a gyertyafényes szobában és közben olvashatjuk a postr blogposztjait vagy böngészgethetünk az interneten.

Ahogy azonban a fentiekből kitűnhet, elég sok mindenről le kell mondanunk áram nélkül. Bár nem lehetetlen így élni, de sokkal inkább kötve vagyunk a nappalok és éjszakák váltakozásához, mint ahogy azt megszoktuk. Az áram hiánya egyaránt rányomja a bélyegét a tevékenységeinkre és az időbeosztásunkra (a napi rutinra), annak tervezhetőségére.

Persze ne higgyük, hogy áram nélkül élni kuriózum lenne – legfeljebb a magyar főváros közepén számít annak. Ha belegondolunk több ember élt áram nélkül a világtörténelemben, mint árammal és jelenleg is csak a fejlett világban ennyire kézenfekvő a folyamatos áramszolgáltatás a lakásokban (bár Magyarországon is tízezrek élnek áram nélkül, főleg tanyákon). Végeredményben tehát civilizációs függésről van szó, csak legtöbbször ezt nem vesszük észre, mivel az áram olyan közmű, amit természetesnek tekintünk – és véleményem szerint ez így is van jól. Sokkal inkább szemet szúr viszont a csak mostanában közművé váló infokom szolgáltatásoktól való függésünk és sokan szeretnek is szörnyülködni afelett, hogy egyesek „nem tudnak mobiltelefon vagy internet nélkül élni”. Nekik azt javaslom, hogy próbáljanak meg áram nélkül boldogulni néhány napig és rá fognak ébredni, hogy ők is ugyanúgy függők, csak ennek nincsenek tudatában.

Pintér Robesz