Netidők Blogtársaság

A táblagépek speciális fajtái 2013 tavaszán nagyon divatosak. Az egyszerű táblagépek népszerűsége az iPad első megjelenése, 2010 eleje óta töretlen. Manapság viszont változatos formákban, különböző kijelzőméretekkel, különböző operációs rendszerekkel, egyre bővülő funkciókkal és kifejezetten változatos formátumokban jelennek meg ezek a lassan már a hétköznapjaink részévé váló ultramobil eszközök. Arról már írtam, hogy megjelentek az okostelefon és a táblagép közötti úgy nevezett phablet géposztályok: http://netidok.postr.hu/phablet-az-uj-keszulekosztaly/.

A legújabb trend, hogy a táblagépek lassan ötvöződnek az ultrabookokkal, vagyis a könnyű és strapabíró felépítésű, igen gyors, ám viszonylag kis háttér kapacitású egyben jó internetes képességekkel rendelkező notebookokkal. Mindennek az az oka, hogy a táblagépek igen könnyűek, és nagyon kreatívan, sokoldalúan lehet használni őket, ám a billentyűzet gyakran hiányzik, tehát a felhasználóknak sokszor jól jönne a virtuális mellett egy valódi billentyűzet is.

Erre jelenleg két koncepció látszik megjelenni, az egyik a traszformer (transformer pad) nevet viseli, a másik pedig a konvertibilis tábla (convertible tablet) nevet.

A transzformer olyan ultrabook-táblagép, amelynek átfordítható billentyűzete van, tehát mechanikusan kifordítható a kijelző, és mögötte megjelenik egy valódi billentyűzet. A szó alapja már ismerős mindenki számára, hisz a transzformátor (’átalakító, áramátalakító’) berendezéssel nap mint nap találkozunk. A tanszformer alak megtartotta az idegen, angolos végződését, és így vált a géposztály nevévé. Érdekes egybeesés, hogy az utóbbi években a filmekben is megjelentek a transzformerek, amelyek átalakuló gépek, robotok.

A konvertibilis tábla olyan táblagép, amelyhez egy speciális érintkezővel ellátott billentyűzetet lehet csatolni, úgy, mintha tépőzárral vagy valamilyen érintkező saruval kapcsolnánk a táblához a klaviatúrát. Szellemes, praktikus megoldás, amellyel könnyen, alkalmilag ám jól használható módon lehet a táblához hozzákötni a hosszas gépelésre is alkalmas eszközt. A konvertibilis nemzetközi vándorszó, tehát sok nyelvben megtalálható a származéka, a jelentése ’átalakít’, ’átvált’, tehát a billentyűzet hozzácsatolásával az eszközből rögtön egy ultrabookhoz hasonló gép lesz. Megjegyzem, hogy a mostani kovertibilis táblák nagyon hasonlítanak táblagép egyik korai koncepciójához, amelyet még a Microsoft alkotott meg 2001-ben.

Ezek a megoldások is mutatják, hogy a táblagépek mennyire érdekes, mennyire sokoldalú eszközök. A mai informatikai világ egyértelműen az ultramobil, kreatívan, érintéssel is vezérelhető, internetezésre igen sokoldalúan használható eszközök felé megy. 

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egy 32 gigás iPhone 4 mindössze 500 euróért a bolondnak is megéri. Bekapcsolásra még működik is. Aztán otthon amikor tüzetesebben megnézzük...

Vajon milyen lehet internet nélkül élni? Mit tesz velünk, milyenné tesz minket az internet? Milyenek lennénk internet nélkül? - ezekre a kérdésekre kereste a választ Paul Miller, aki 2012. május 1-től kerek egy évre "önkéntes száműzetésbe" vonult, amikor úgy döntött, hogy nem használja a világhálót és szolgáltatásait 365 napon keresztül. Élményeit folyamatosan közzétette a The Verge hasábjain, majd végül egy posztban összegezte a tapasztalatait. Röviden: nem az internet a hibás, ha úgy érezzük szétesik az életünk, nem tudjuk utolérni magunkat és felszínesek a kapcsolataink.

Paul Miller a The Verge senior szerkesztője 2012-ben sokallt be az internettől, amikor úgy érezte, hogy a rengeteg e-mail, az olvasásra váró online cikkek, blogposztok és a közösségi média nem csak egyszerűen kikezdi a produktivitását, de rosszabb emberré is teszi, mint amilyen valójában lehetne. Úgy döntött megkeresi az "igazi Paul-t", aki az internet túlzott használata nélkül lehetne: végre lenne ideje önmagára és másokra odafigyelni, könyveket olvasni, megírni azt, amire sohasem jutott ideje, a barátaival találkozni és még így is sokkal több szabadidővel rendelkezne... Ismerős vágyálom?

Az elején minden jól ment, Miller felszabadultabb és produktívabb lett, sokat olvasott és írt, eljárt sportolni, több időt töltött a barátaival és a családjával is. Élvezte a hirtelen nyert szabadságot. Közben dolgozott a The Verge-nek, csak nem ő maga tette közzé az interneten a cikkeit, hanem kollégái. Ő maga egy hagyományos postafiókon, egy butatelefonon, illetve személyesen tartotta a kapcsolatot a világgal. Aztán néhány hónap múlva az internet hiánya elvesztette az újdonság varázsát, Millernek kialakult egy új életritmusa, új szokásokat kezdett el felvenni. A kísérlet végére Miller belátta, hogy alapvető feltételezése hibásnak bizonyult, nem az internet tesz minket olyanná, amilyenek vagyunk, hanem mi magunk. Új offline életének végén tévéműsorokkal, (offline) számítógépes játékokkal és újságokkal töltötte ideje nagy részét, miközben már csak ritkán járt el otthonról, hogy a barátaival találkozzon vagy mozogjon. Döntésével, hogy távol marad az internettől, elszigetelte magát az emberektől is, az év végén már egyáltalán nem volt boldog, felszabadult vagy produktív...

Ami hiányzik Miller záró írásából, az a megoldás. Mit tehetünk, ha szenvedünk az internettől és attól, amit az internet "csinál belőlünk"? Először is, be kell látnunk, hogy nem az internet tesz minket ilyenné és a kivonulás olyan végletes válasz, ami nem feltétlenül jelent megoldást. Vajon eleve kudarcra volt ítélve Miller kísérlete? Nem mondanám, viszont számára nem az internetről való kivonulás lett volna a megfelelő. A kezdeti eufóriát ugyanis törvényszerűen fel kell váltania később egy új életritmusnak, aminek önmagában is tartósnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Miller itt bukott el, egy idő után rossz offline szokásokat vett fel, ráadásul elszakítva érezte magát másoktól.

A megoldás: egyensúlyt találni - ha zavar minket az, ahogy internetezünk, akkor változtassunk rajta. Kezdjük azzal, ami a legjobban zavar minket, állítsunk fel szabályokat önmagunk számára, tartsuk be őket, csináljunk belőle új szokásokat, amelyektől úgy érezzük, hogy jobbak, produktívabbak, kiegyensúlyozottabbak stb. vagyunk. Ezután haladjunk fokozatosan, változtassunk tartósan olyan dolgokon, ami nem tetszik magunkban - és nem muszáj az internetes aktivitásra korlátozni ezeket. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nincsenek általános praktikák, egyedi, személyre szabott megoldásokra van szükség. A megoldás azonban szerintem a fokozatosság. Az internet kizárása egyrészt nehezen kivitelezhető, másrészt a hiányát egyszerre kell tudni feltölteni, ami igen csábító, hogy rossz új szokásokat vegyünk fel.

Az is biztos azonban, hogy internet nélkül nagyon nehéz élni, már csak azért is, mert sok embernél egyre inkább a munka velejárója - Miller kivételezett helyzetben volt, amikor a The Verge megfinanszírozta a "kalandját". Így viszont lehetőségünk van tanulni abból, amit megélt és levonni a konzekvenciákat.

Pintér Robesz

A Retina kijelző név egyértelműen az Apple céghez kapcsolódik, és egy igen jó minőségű kijelző jut az eszünkbe róla, amely az emberi szemmel is kapcsolatban lehet. A forgalomban lévő kijelző típusoktól (LCD, LED, OLED, AMOLED, Super Amoled stb.) eltérő megnevezési stratégiával találkozunk.

Az iPhone 4-ben szembesültek a felhasználók először a Retina kijelzővel, és mint minden újdonság, ez is rögtön megosztotta a közönséget, a szakértőket, a bírálókat és a támogatókat. Azonban itt a nyelvi kérdésekről szeretnék gondolkodni, nem a technológiai részletekről és a fogadtatásról.

A szokásos kijelzőmegnevezések jellemzően leíró típusú nevek, amelyek a technológia lényegét nevezik meg, pl. LCD – Liquid Crystal Display: ’folyadékkristályos kijelző’, LED Light Emitting Diode: ’fénykibocsájtó dióda’ stb. A Retina kijelző fantázianév, tehát nem technológiát nevez meg. Ezzel a névadási stratégiával alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fogyasztók, felhasználók jellemzően nem a technológiai részletekre kíváncsiak, hanem valamilyen új tulajdonságra, jellemzőre, amely megragadja a figyelmüket, elindítja fantáziájukat. A Retina kijelző ilyen. Másrészt az Apple ezzel a névadással elérte, hogy nem egy sokak által használt technológia nevét ismétli, nem egy a sok közül, hanem egyedi nevet adott, amivel azonosítja a céget is.

Azért szerepel a retina (a szemünk fényérzékeny része) szó ebben a megnevezésben, mert a tervezők szerint ennek a kijelzőnek a felbontása valamivel nagyobb, mint az emberi szem felbontása körülbelül abból a távolságból, amelyből az ilyen megjelenítővel ellátott eszközöket nézik, tehát tökéletes élességet és látványt produkál. Ez iskolapéldája a marketing szempontból jól kihasználható névadási módszernek.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az Angry Birds mánia töretlenül folytatódik, sőt átszivárog a való életbe is. Készül már a rajzfilm, tematikus parkok épülnek. Ezekre a labdákra egy hipermarketben bukkantam: kidobós játékhoz való labdák. Kidobóshoz nehéz stílusosabb labdát kitalálni.