Netidők Blogtársaság

Az ismerkedős, a nagy generációs, a kezdő, a mindent megosztó, a márkatámogató, a paranoid, a like-gyűjtő, a játékfüggő és a szellem - 9 féle tipikus felhasználóról készített vicces infografikát az Optify, amely pár napja látott napvilágot a Mashable oldalán.

Nekem ugyan hiányzik az életbölcselő, a romantikus (néha egybecsúszik az előző típussal) és a troll, de a leírt 9 féle felhasználóhoz érdekes statisztikák csatlakoznak, így emiatt is érdemes megnézni az infografikát. Például a profilok 18%-a szinte teljesen inaktív (ők a szellemek, akik úgy használói a Facebook-nak, hogy tulajdonképpen nem is azok). Vagy például az is érdekes, hogy a Facebookon minden negyedik felhasználó játszik rendszeresen, ez több, mint 250 millió embert jelent. De az is kiderül az adatokból, hogy a legtöbbet lájkolt bejegyzés a Farmers Insurance-től származik és 2.047.058 like-ot kapott eddig - aki tehát elsőségre vágyik, ezt kell megdöntenie. Az átlag Facebook használó egyébként havonta 14-szer klikkel a like gombra.

További érdekes adatok itt.

Pintér Robesz

Ilyenkor, nyár közepén nem lep meg, hogy furcsábbnál furcsább hírek látnak napvilágot. Kicsit kételkedve olvastam azt a hírt, miszerint elérkezettnek látja az időt egy ausztrál étteremlánc-tulajdonos arra, hogy az angol ábécébe felvegyenek egy újabb betűt, ami a leggyakoribb angol szó, a the (’a/az’) határozott névelőt szimbolizálja. 

Több orgánumban is megjelent a hír, miszerint Paul Mathis vendéglős javasolja, hogy vezessék be az angol határozott névelő szimbolizálására a Ћ jelet. Ráadásul az illető már meg is kezdte a lobbi tevékenységét, non nem a tudományos fórumokon, hanem igen pragmatikus módon az Apple-nél akart egy alkalmazást elterjeszteni, ám az infokommunikációs óriáscég visszautasította a próbálkozást. Mindennek a forrását például itt találja a tisztelt olvasó: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/australiaandthepacific/australia/10168804/New-letter-for-The--invented.html. 

Mindehhez annyi kommentárt fűznék hozzá, hogy itt voltaképpen nem klasszikus hangjelölő betűről van szó, hanem egy szó szimbolizálásáról egy olyan karakterrel, amely egyszerűbbé teszi a leírást.  A The szóalak első és második betűjének az összevonása történik a Ћ szimbólumban. Számos példa van a nyelvtörténetben hasonló szimbólumra, ám ezek közül csak kevés maradt fenn a mai hangjelölő betűrendszerekben. Gyakori példa erre (amelyre a fent hivatkozott cikk is utal) az et ’és’ jelölésére az & jel. Az viszont megkérdőjelezi ennek a kezdeményezésnek a hatékonyságát, hogy ki és milyen módon akarja elterjeszteni ezt az újítást. Mivel itt a teljes angol nyelvterületet alapvetően érintő, igen erősen kodifikált rendszer, az ábécé módosításáról van szó, ezért teljes társadalmi, nyelvterületi összhangra, támogatásra van szükség. A mai világban az angol anyanyelvű beszélőközösség nagysága, földrajzi, területi, társadalmi széttagoltsága miatt egy magánkezdeményezés nagyon nehezen tud összeszedni akkora társadalmi támogatottságot, hogy a legerősebben kodifikált rendszer, az ábécé változzon. Ráadásul ennek a változásnak a rendszerbe foglalásához felülről jövő támogatottság is kell, vagyis a tudományos testületek, iskolák, hivatalos szervek nyelvpolitikai elismerésére is szükség van.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egy vicces rövidfilm arról, hogy a megszokott mobiltelefonos funkciók, hogyan is működnének egy mobiltelefon nélküli világban: twitter, email, youtube, játékok...

Toochee, a Galaktikus

(via youtube)

Szeretem az informatikai biztonságtechnológiát, mert szimpatikus maga a terület, illetve tetszik ennek a terminológiája, hisz sok esetben logikus, kognitív háttere egységes, igen innovatív, valamint gyakran személetes is. Ugyanakkor számos problémával is meg kell küzdenie annak, aki minden pontját meg akarja érteni ennek a témakörnek, hisz igen gyorsan szaporodnak a biztonsági kockázatok és ezzel együtt a védekezési eljárások is, és mindezeknek nevet is kell adni. A szakkifejezések a terület sajátosságai miatt angol nyelvűek, és nem mindent tudunk lefordítani, tehát sok alak idegen formájában terjed el, honosodik meg.

A terület tanulmányozása közben találtam egy – a szakemberek számára nyilván ismerős, és remélem még mindig aktuális – weboldalt (http://www.itb.hu/), amelynek az értelmező tárgymutatójában böngészve megragadta egy szerkezet a figyelmemet. Ez pedig a gyenge pont. Látszólag semmim különös nincs ebben a jelzős szerkezetben, ám az az érdekessége, hogy ha mellérakjuk a terület néhány kifejezését. pl. betörés, behatolás, biztonsági rés stb., akkor kirajzolódik egy egységes kognitív metaforikus háttér, mégpedig az informatikai rendszer mint fizikai szerkezet, leginkább építmény, építménylánc, láncolat, amelynek fala van, kapuja van, ahová be lehet lépni, de be is lehet hatolni, azaz be lehet törni, és ez az egész rendszer épp annyira erős, mint a leggyengébb pontja. Úgy kell elképzelni ezt a képi hátteret, mint egy erődöt, amelyen belül vannak az adatok, amelyeket meg kell védeni, kívül vannak a támadók (hacker, cracker stb.), akik az erődön belül lévő adatokat el akarják lopni vagy kárt akarnak bennük tenni. A védők (voltaképpen a felhasználók, illetve az azokat segítő biztonsági tanácsadók, szakértők) a teljes erődöt védik ugyan, ám az erőket nyilván arra kell koncentrálni, hogy felfedezzék és megerősítsék az erőd leggyengébb pontját (kockázatokat, biztonsági réseket stb.), mert az ostromlók (vagyis a hackerek, crackerek, behatolók, károkozók stb.) is előbb-utóbb valószínűleg felfedezik ezt.

A gyenge pont informatikai meghatározására a fent említett www.itb.hu weboldalon a következő meghatározást találtam: „Az informatikai rendszerelemek olyan tulajdonsága, amelyek révén a fenyegető tényezők hatásainak ki vannak téve.” A meghatározás világos és egyértelmű, a pontosítás és részletezés pedig a biztonsági szakértők illetve a mindenkori biztonságtudatos felhasználók dolga.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség