Netidők Blogtársaság

Október 13-án jelent meg az Ubuntu legújabb verziója a 11.10-es. Most a hétvégi upgrade maraton utáni tapasztalataimat összegzem.

Nem vagyok valami nagy upgrade betyár, ami azt jelenti, hogy általában nem rohanok a frissítéssel, ha egy új verzió megjelenik. Azokat inkább először virtuális gépen próbálom ki. Ha valami nagyon megtetszik akkor természetesen jöhet a frissítés. Ez most sem volt másképp. Kipróbáltam a live verziót és virtuális gépre is telepítettem az új verziót és miután az általam naponta használt programok gond nélkül futottak így a frissítés mellett döntöttem.

A frissítés (majdnem) gond nélkül lezajlott, ami hiba volt, azt is csak a saját figyelmetlenségemnek köszönhettem (nem egészséges hibernálni telepítés közben). De szerencsére ez kis malőr sem tudta tönkretenni a frissítést.

Akkor nézzük, hogy mi változott

Az új ruha

A Unity interfész nem most debütált, de a használhatóság terén néhány dolgot újragondoltak. A végeredmény egy jobban használható felület lett. Sokan kritikával illeték az új kezelőfelületet. Sokat gondolkodtam, hogy ennek mi lehet az oka, nekem ugyanis nagyon kézre esik. Aztán rájöttem, hogy hol lehet az a bizonyos eb elhantolva. A felhasználói szokásokban. Akik ugyanis főleg egérrel sűrűn kattintva használják a gépüket az bizony nem tudja értékelni a Unity felület nyújtotta előnyöket. Inkább csak egy megváltozott felületként látják a változást, ami meglehetős kényelmetlenséget tud okozni, hiszen semmi sem úgy működik, mint régen.

Ezzel szemben én a gyorsbillentyűk híve vagyok, aki nem szereti elvenni a két kezét a billentyűzet fülöl. Szeretem néhány gombnyomással elintézni az újabb programok elindítását. Ehhez pedig a Unity nekem megfelelő partner tud lenni. Bár szerintem a GnomeDo gyorsindító alkalmazás még mindig a legjobb, de a Uity mostanra megfelelő versenytárssá érett. Minél több gyorsbillentyű kombinációt sajátítottunk el, annál több értéke tárul fel a Unity-nek.

Ennek különösen a hordozható számítógépeken vehetjük hasznát, hiszen a gépünk használata közben a kezünket nem kell elmozdítani a billentyűzet fölül, hogy az egérrel babráljunk és a speciális (Windows logós) gomb végre értelmet nyer.

Jobb integráltság a felhővel

Az UbuntuOne felhőalapú szolgáltatások tárhelye ingyenesen használható területe 5GB-ra nőtt. Ezzel együtt az Ubuntu alkalmazásai is nagyon jól integrálódnak ezzel a szolgáltatással és lehetőségünk van a címlistánkat, könyvjelzőinket, zenéinket és egyéb fájljainkat ebbe menteni. Ezeket az adatokat aztán kényelmesen szinkronizálhatjuk az egyéb eszközeinkkel, legyenek azok akár Windows vagy Mac gépek, iPhone vagy Android eszközök.

A felhő alapú adattárolás és adatmegosztás az eszközeink között teljesen zökkenőmentesen használható. Nagyon fontos része a mindennapi informatikai eszközhasználatunknak. A Canonical is azért fektet rengeteg erőforrást ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztésébe, mert ezek az operációs rendszer jövőjét és elterjedését tekintve kiemelt fontosságúak.

Új szolgáltatás - OneConf

Az egyik legnagyobb újdonság nekem a OneConf névre hallgató szolgáltatás. Én több számítógépet is használok és mindegyiken Ubuntu fut. Nagyon fontos, hogy mindegy legyen melyik géphez ülök le, ugyanazok az adatok és alkalmazások fogadjanak. Az adatok teljesen automatikus megosztására már ott van az UbuntuOne szolgáltatás. De a OneConf segítségével az is elérhetővé vált, hogy ha az egyik gépre telepítünk egy alkalmazást, akkor az a másik általunk használt gépre is települ és a beállítások is átkerülnek automatikusan. Ez nagyban megkönnyíti a többlaki használatot.

Ez tipikusan egy olyan ötlet átültetése a gyakorlatba, ami nem volt ismeretlen, hiszen a böngészőkhöz már léteznek olyan kiegészítők amelyek pontosan ezt a szolgáltatást nyújtják, de csak a böngésző alkalmazás kiegészítőire és azoknak a beállítására. Nagyon jó, hogy valakik továbbgondolták a koncepciót és kiterjesztették az operációs rendszer alkalmazásaira is.

Nagyobb változások

Voltak nagyobb változások is amelyek a felhasználónak szemet szúrnak. Az alapértelmezett levelező kliens az Evolution helyett a Thunderbird lett. Ha korábban Evolution-t használtunk, akkor a frissítés során ugyanúgy megkapjuk ez a programcsomagot is, amit továbbra is használhatunk. Viszont készüljünk fel, hogy az első futtatás alkalmával jó ideig csak a képernyőt fogjuk bámulni, amíg a program végez a gépünkön tárolt levelesládáink átalakításával, ugyanis az alapértelmezett fájlformátum mbox-ra változott.

Ha ezzel végzett a program, akkor ugyanúgy használhatjuk azt, mint eddig... Azaz mégis marad egy feladat, amit kézzel kell elvégezni a beállítások között. A levelező fiókok beállításainál az alapértelmezett "elküldött levelek" mappát kézzel kell átállítani a megfelelő mappára, ellenkező esetben minden kiküldött levél után kapunk egy figyelmeztetést, hogy az alapértelmezett mappát nem találja és elmetette a küldött levelek közé az üzenetet. Ez legyen a legnagyobb baj.

Megmondom őszintén, hogy megpróbáltam a Thunderbird-öt is használni, de vagy a szokás hatalma, vagy mit tudom én, de maradtam az Evolution-nél. Aki eddig is Thunderbird-öt használt, annak ez nem okoz problémát.

A Szoftverközpont nemcsak egy ráncfelvarrást kapott, hanem egyenesen ez lett az alapértelmezett szoftverkezelő amivel telepíthetünk és letávolíthatunk alkalmazásokat, vagy vásárolhatunk is, ha fizetős alkalmazásról van szó. Az hétköznapi programkezelési feladatok ellátásához egyébként sokkal jobb ezt az új alkalmazást használni, mint a régebbi megoldásokat. Persze, ha szükség van rá, továbbra is ahsználható a jó öreg apt-get is.

Biztonsági mentés

Ez egy olyan dolog, amit mindenki mond, hogy fontos és minden adatvesztés után megfogadja, hogy most aztán tényleg, de biztosan fogom használni. Aztán amikor szembesül az ember a nyűggel amivel ez jár, akkor egy idő után szépen feladja a dolgot. Az utóbbi időben egyre jobb megoldások születtek, amelyeknek a használatához nincs szükség pilótavizsgára. Sőt szépen megbújnak a háttérben és teszik a dolgukat. Most egy DejaDup névre hallgató alkalmazás az amelyik az aktuális kedvencem. Ezzel a lehet a felhőbe, hálózati és külső tárolóeszközre menteni, nagyon egyszerűen. Ez önmagában is megér egy blogbejegyzést, így arról majd jövőhéten írok.

Irodai felhasználás

Az OpenOffice helyét átvette a LibreOffice. Szerintem jó döntés volt, egyelőre a LibreOffice-t sokkal gyorsabbnak érzem, amint a korábban alkalmazást, de az abszolút csak a személyes érzésem. Semmiféle szintetikus tesztet nem végeztem, de szerintem nem is az a lényeg, hanem az, hogy a felhasználó mit tapasztal. Ezeknek az általános irodai programcsomagoknak a használatáról már sokan írtak, nem is szaporítom a szót tovább ezzel.

Nagyvállalati környezet

Eddig kevés szó esett arról, hogy nagyvállalati környezetben milyen használni egy Linux asztali környezetet. Én ezt pudingot, már 5 éve eszem és azt kell, hogy mondjam, sokkal jobb, mint a kollégáim nagyobb része által használt Windows.

Ahol dolgozom támogatott a Linux asztali környezet is és ki-ki a neki jobban használható operációs rendszert használhatja. Vannak a cégnek saját tárolója a különféle csomagok amelyek a vállalati használathoz szükségesek kényelmesen elérhetőek a hagyományos csomagkezelési eszközökkel.

A SAP-t, az SAP Java kliensével tudom használni, amihez szükséges az Oracle (Sun) Java telepítése, de szerencsére ez megtörténik automatikusan, amióta csomagból is elérhető a kliens telepítése. Érdekes, hogy a Java kliens méretét tekintve alig több, mint egytizede méretét tekintve, mint amit a Windows-t használóknak kell telepíteni. A használatban, kinézetben pedig semmi eltérés nincs. Mindent pontosan ugyanúgy lehet használni.

A cégben Lotus Notes van használatban, amiből szintén elérhető a Linuxos verzió. Ez mindenben ugyanolyan szintén, mint a Windows-on. Ugyanígy a Lotus Sametime azonnali kommunikációs alkalmazás (chat, IP telefon, konferencia stb...) ugyanúgy működik. A két Lotus alkalmazás közötti integráció szintén teljesen zökkenőmentesen használható.

Konklúzió

A személyes véleményem, hogy ez a verzió jobb lett, mint az előző volt, sok apró javítás történt ami a használhatóság javulásával járt. Mindennapi használatra teljesen alkalmas a rendszer.

Az Ubuntu új, Unity névre keresztelt kezelőfelülete, jelentősen eltér a megszokottól. Érdemes megtanulni a kezelését, mert a mindennapokban sokat segíthet ha a kisujjunkban van néhány trükk.

A most megjelent Ubuntu nagy változtatásai a kezelőfelületen egy sor olyan funkciót hozott el, ami szerintem könnyebbé teszi a számítógép használatot. Persze mint minden újdonságot ezt is érdemes tanulgatni, amíg azt nem mondhatjuk, hogy a kisujjukban van az egész. Szó szerint.

Bevallom, hogy azok közé tartozom, akik nem igazán szeretik elolvasni a súgót, nem szeretem ha rám akar valaki erőltetni egy kis fejtágítást. Miután frissült nálam is az Ubuntu az új verzióra, valamit kérdezett, hogy nem akarom-e megnézni az újdonságokat benne. Persze de - Cancel... Aztán álltam ott a gép előtt és két perc múlva rájöttem mekkora marha vagyok. Meg kellett volna nézni amit ajánlott.

Akik hozzám hasonlóan arcoskodtak a frissítés után, azoknak csináltam egy kis segítséget egy háttérgrafika formájában.

Az eredeti méretben a kép innen vihető.
A Xara file pedig innen tölthető.

Nem, nem az a megoldás, ha a szomszéd gépére telepítjük. Bőven elég, ha a most megjelenő Ubuntu-t fogjuk használni.

Már csak párat kell aludni és megérkezik a legújabb Natty Narwhal kódnévre hallgató verzió a Canonical boszorkánykonyhájáról. Az utóbbi időben már megszokhattuk, hogy az újabb kiadások egyre több és jobb funkciót tartalmaznak az elődökhöz képest. Ezúttal sem lesz ez másképp, az új verzió telis-tele lesz mindenféle olyan dologgal, amit máshol még csak nem is láttunk. Az egyik ilyen újítás a

Test Drive

azaz Teszt Meghajtó névre hallgató szolgáltatás, amivel a Szoftverközpontban található programok jó részét ki tudjuk próbálni anélkül, hogy azt a saját gépünkre telepítettük volna. Jelenleg a több ezer elérhető program közül "csak" 1300-at próbálhatunk ki ilyen módon, de talán ez is elég lesz egy darabig.

A Test Drive úgy működik, hogy az alkalmazást egy távoli szerverre telepíti, amit azután összekapcsol saját számítógépünkkel, hogy kipróbálhassuk a programot. A program kipróbálásához tehát szükség lesz internet kapcsolatra is, de mivel a sima telepítéshez is, így ez nem akkora kihívás. Az internet kapcsolatunk sebességétől viszont majd függ a program sebességének érzete, mert nem a mi gépünkön fut az alkalmazás. Ezen felül van még néhány

Feltétel

hogy maradéktalanul élvezhessük a szolágáltatás áldásait. Egyelőre nem tudunk kipróbálni olyan programokat, melyek mérete meghaladja a 150Mbyte nagyságot, 3D-t, virtuális gépet vagy videóvágó technológiákat tartalmaz.

A szolgáltatás igénybevételének feltétele az is, hogy egy 'qtnx' névre hallgató csomagot is telepítsünk, melyre a távoli futtatásnál használt 'NX' protokoll miatt van szükség. Ha mindezzel megvagyunk akkor, a Szoftverközpontban megjelenik egy "Test Drive" feliratú gomb amivel értelemszerűen kipróbálhatjuk a kiszemelt programot, ami ha tetszik, akkor a hagyományos módon telepíthető.

Az ezüstrókák, azaz az ötven év feletti korosztály igényeihez igazodva, egyre több olyan hétköznapi dolog jelenik meg, mely pont az ő igényeik szerint lettek kialakítva. Ez alól a számítástechnika sem kivétel.

Egy amerikai cég a Kiwi PC, kimondottan az idősebb korosztály számára kezdett számítógép gyártásba alig 2 évvel ezelőtt, amivel igencsak beletrafált egy valós piaci igénybe. A gép tervezése során törekedtek arra, hogy a majdani felhasználóik stressz mentesen és kényelmesen tudják majd kezelni azt. Elsőre kicsit furcsa, hogy a billentyűzet hihetetlenül színes, de ne felejtsük el, hogy a mostani bőven nyugdíjas korú emberek jó részének meg kapóra jön a vizuális segítség. Ezt a segítséget nem a csak hardver oldalon kapja meg a felhasználó, hanem a szoftveres oldalon is. Operációs rendszerként egy Ubuntu/Linux szolgál a számítógépen, melynek beállításai szintén olyanok, hogy a grafikus felület nagyobb ikonokat és betűméreteket kínál fel, ezzel segítve a sokszor tényleg remegő kezű időskorúakat.

Igaz jómagam igen kis mintával bírok, ami a későn kezdő, 50 feletti felhasználókat illeti, de látom, hogy az Ubuntus nagyi sokkal kevesebb stresszel ül le a számítógép elé, mint a másik nagyi, aki nem Ubuntu-t használ. A felhasználói programok közül a fénykép nézegetés és a webböngészés a két legfontosabb alkalmazás amit használnak. Nem is várnak el sokkal többet a gépüktől. Szeretik megnézni a híreket, csetelnek az unokákkal vagy rendezgetik a fotókat. Sajnos a Kiwi-hez hasonló számítógépet nálunk nem forgalmaznak, de szerencsére az Ubuntu mindenkinek elérhető. Bátran ültessük oda a nagyit az Ubuntu elé és kérdezzük meg, mennyire volt egyszerű a használat.

Legutolsó adásunkból még többet megtudhatsz arról, hogy még miben különleges ez a korosztály.

A gördítősáv zseniális újraértelmezése a Canonical-tól, amivel értékes pixeleket hódítunk vissza az alkalmazások ablakaitól.

A gördítősáv a hagyományos grafikus felület részeként úgy a nyakunkon maradt, mint japán autóban a zöld kvarcóra. Pedig nem is biztos, hogy szükségesek a mindennapi életben, vagy nem abban a formában, ahogy az megszoktuk. Az okos telefonokon és táblagépeken teljesen természetes, hogy a görgetést már nem is gördítősávval csináljuk. Asztali környezetben pedig inkább az egér görgető gombját használuk és nem a jól ismert sávot a kis csúszkával.

Ahogy a hagymányos hordozható eszközök mérete egyre jobban összemegy, úgy lesz egyre feltűnőbb az, hogy az értékes kijelző felőletéből egyre többet vesz el a sallang. Viszont nem feltétlenül kell, hogy ezzel helyzettel kibéküljünk. Így gondolta ezt Christian Giordano is, a Canonical egyik dizájnere is.

A gondolatot tett követte és megszületett az overlay-scrollbar, ami csak akkor bújik elő a rejtekéből, ha közelítünk felé az egérrel. Az abalakkezelés többi része változatlan maradt, az átméretezés és az ablak arrébb helyezésének a módja megmaradt a hagyományos megoldás mellett. A programoknak sem kell külön támogatni ezt az új görgetősávot, mert teljesen észrevétlenül illeszkedik be a korábbi ablakkezelőkbe is.

Ezen a bemutatón jól látszik, hogy az új megoldás sokkal jobban illeszkedik a kisebb kijelzőjű eszközökhöz. Funcióiban teljesen kompatibilis a régi megoldással.

Overlay Scrollbars demó a Canonical Design-tól a Vimeo-n.

Ha minden jól megy akkor az áprilisi Ubuntu már tartalmazni fogja a megoldást. Nyáron pedig a OSX Lion-ban fog debütálni az Apple féle verzió.