Ma Magyarországon az internetezők egy százalékának van táblagépe, 3% pedig biztos abban, hogy egy éven belül vesz magának ilyen készüléket. A többiek viszont megosztottak abban a kérdésben, hogy vajon szükségük van-e – lehet-e valaha – erre az eszközre. Az elfogadás vagy az elutasítás alapvetően azon múlik, hogy az érintettek hogyan helyezik el az eszközt a kütyüpalettán – vagyis, hogy szerintük ki tudnának-e használni egy tabletet. Az Ipsos 2011 márciusi online kutatása lehetőséget ad, hogy megismerjük az emberek jelenlegi hozzáállását a táblagépekhez és elgondolkodjunk a tapasztaltakon.

A felmérésből kiderült, hogy minden marketinges vudu, felhajtás, nagy csinnadrattával végrehajtott hazai termékbevezetés és nemzetközi hírverés ellenére a magyar internetezők többsége elutasító az újonnan megjelent táblagépekkel szemben. Azok közül, akiknek nincs táblagépe (100-ból 99 ember ilyen) négyből közel hárman mondják, hogy nincs szükségük ilyesmire és csupán minden negyedik ember akar egyáltalán táblagépet valamikor a jövőben. Tehát hiába állítják szinte egybehangzóan a nemzetközi felmérések, hogy az emberek megvesznek a táblagépekért és jósolják néhányan egyenesen a PC-korszak végét, idehaza nem mutatkoznak jelei a tömeges felhasználói rohamnak. Inkább az értetlenkedést figyelhetjük meg. Az elutasítók érveit legérzékletesebben a következő állításban lehetne összefoglalni: „elég már a kütyükből!”. A tabletre vágyók álláspontja viszont – hogy miért van szükség erre a további eszközre is: „mert király”. Két érzelem csap tehát össze, az értetlenkedés (idegenkedés) és az imádat. Ha az érzelmi pozíciókon túlra nézünk, mindkét tábornál racionális (vagy másképpen fogalmazva a zsigeri reakciót igazoló racionalizáló) érveket találunk az érzelmi talapzatra épülve. Vegyük sorra ezeket (valamennyi az Ipsos felméréséből származik, ahol úgynevezett nyitott kérdésekben kérdeztük az eszközre vágyókat és elutasítókat, hogy saját szavaikkal mondják el a döntésük mögött húzódó indokokat).

„Nem használnám ki”, „nincs rá szükségem”„nem praktikus” „elég a mobil vagy a laptop”, „nincs rá pénzem”, „nem vonz”, „nem hiányzik”, „nem ismerem” – sorjáznak az érvek. Vagyis ahhoz, hogy kelljen az embereknek a tablet, először is tudniuk kellene, hogy mi ez, mire való (miért volna ilyesmire egyáltalán szükségük), vonzó(bb)nak is kellene lennie és végül olcsóbbnak.

„Kipróbálnám, hogy mennyire használható”, „praktikusnak tűnik, bár most hallok róla először”, „kíváncsiságból”, „mert az a jövő”, „hordozható, kényelmes használni, internetezéshez optimalizálták”, „könnyedén magammal vihetem”, ” „a hordozható laptopot helyettesítheti – magammal vihetem, ami a munkámhoz szükséges”. Vagyis az eszközre nyitott embereknek egy része már tudja mire használná (vagy mi helyett), esetleg egyszerűen belső késztetést (vágyat) érez a készülék megismerésére és birtoklására.

Az érvekből szerintem kiemelkedően fontos, hogy sokan – a piachoz és a szakértőkhöz hasonlóan – egységben látják az okostelefon, netbook, laptop, és PC kütyüsort. Ebben kell(ene) tudni úgy elhelyezni a tabletet, hogy indokolható legyen annak létezése (és megvásárlása). Akinek ez nem sikerül, nem fog tabletért pénzt áldozni – akinek viszont igen, hiába van két telefonja, laptopja és asztali gépe venni fog melléjük tabletet is, ha megteheti.

Nekem amúgy felettébb érdekes és egyszerre felvillanyozó több dolog is a két tábor érvelésében: egyrészt az emberek racionalizálási hajlandósága (hogy képesek mindent megindokolni és el is hiszik), másrészt az innovációk-újdonságok terjedése (korai szakaszban még szinte sohasem tudjuk mire való az adott újítás, de megpróbáljuk kitalálni), végül harmadrészt ahogy a táblagép keresi a helyét (vagy másképpen fogalmazva, ahogyan sokan keresik neki a helyet) az okostelefon, a netbook, a laptop és a PC mellett…

Persze egy blogposzt nem elég, hogy mindezeket mind aprólékosan ki lehessen fejteni. De úgy érzem ismét szembe találtuk magunkat az infokommunikációban annyira ismert klasszikus helyzettel: van egy remek találmányunk, csak még ki kell találni, hogy mire való. Ezzel a tablet – a teljesség igénye nélkül – illeszkedik a mozgókép, a gramofon, a telefon, a rádió, a televízió, a számítógép és az internet alkotta sorba.

Azt gondolom egyébként, hogy bár az emberek mindig meg tudják magyarázni maguknak (de még inkább a közvetlen környezetüknek), hogy miért is van szükségük egy kütyüre, azonban jó, ha segítenek nekik a megfelelő érvekkel, a megfelelő időben. Az, hogy a tabletek elterjednek vagy eltűnnek, ezeken az érveken múlik majd.

Pintér Robesz