Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

ChefPad - a legújabb konyhatündér

A táblagépek nagy hódításának az idejét éljük, szinte nincs olyan felhasználó, aki valamire, valamikor ne tudna használni egy ilyen igazán sokoldalú eszközt. Ez egyben a gyártóktól, fejlesztőktől is megköveteli, hogy egyre újabb és újabb speciális modellekkel álljanak elő. Sokak számára életszerű, hogy az internetről szedik össze a recepteket, amikor főznek, illetve ha elkészül az étel, azon melegében megosztják remekművüket az ismerősükkel. Számos más helyzetben jön jól egy egyszerűen használható, strapabíró táblagép a konyhában. Ezt az igényt felismerve született meg a konyhai táblagép koncepciója, amit az Archos nevű gyártó ChefPadnek keresztelt el.

A strapabíró szilikontokba bújtatott táblagép Androiddal megy, és speciális konyhai alkalmazások is vannak rá telepítve, de természetesen minden egyéb célra is fel lehet használni (http://ipon.hu/hir/archos_chefpad___a_modern_konyha_kelleke/25325).

Kifejezetten érdekes a ChefPad névadása. Ennek az összetételnek az előtagja a mindenki számára jól ismert, francia eredetű chef, magyarul is használjuk séf alakban, jelentése ’konyhafőnök’. Az összetételi utótag a pad, ami az Apple által kifejlesztett táblagépnek, az iPadnek a nevéből rövidült. A sok jelentésű pad főnév releváns jelentése ’jegyzettömb’, ’blokk’, ebből alakult ki az Apple eszközének a neve, és ez elé helyezték el i előtagot, amely már a cég termékneveinek a védjegyévé vált. Az i előtag eredetileg az eszköz internetképességét, illetve az E/1. személyű angol személyes névmással való megegyezés miatt nyilván az eszköz személyes jellegét emelte ki. A ChefPad összetétel esetében viszont nyilvánvaló, hogy a Pad utótag nem az eszköz Apple céghez való kötődését jelenti, hanem az Apple által divatba hozott táblagépekre utal általában. Ez tehát azt jelenti, hogy itt egy újabb bizonyíték arra, hogy a legdivatosabb táblagép neve, az iPad már általános jelentésűvé vált, és az utótagja a táblagép kategóriáját is jelenti általánosságban.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Alakváltó táblagépek

A táblagépek speciális fajtái 2013 tavaszán nagyon divatosak. Az egyszerű táblagépek népszerűsége az iPad első megjelenése, 2010 eleje óta töretlen. Manapság viszont változatos formákban, különböző kijelzőméretekkel, különböző operációs rendszerekkel, egyre bővülő funkciókkal és kifejezetten változatos formátumokban jelennek meg ezek a lassan már a hétköznapjaink részévé váló ultramobil eszközök. Arról már írtam, hogy megjelentek az okostelefon és a táblagép közötti úgy nevezett phablet géposztályok: http://netidok.postr.hu/phablet-az-uj-keszulekosztaly/.

A legújabb trend, hogy a táblagépek lassan ötvöződnek az ultrabookokkal, vagyis a könnyű és strapabíró felépítésű, igen gyors, ám viszonylag kis háttér kapacitású egyben jó internetes képességekkel rendelkező notebookokkal. Mindennek az az oka, hogy a táblagépek igen könnyűek, és nagyon kreatívan, sokoldalúan lehet használni őket, ám a billentyűzet gyakran hiányzik, tehát a felhasználóknak sokszor jól jönne a virtuális mellett egy valódi billentyűzet is.

Erre jelenleg két koncepció látszik megjelenni, az egyik a traszformer (transformer pad) nevet viseli, a másik pedig a konvertibilis tábla (convertible tablet) nevet.

A transzformer olyan ultrabook-táblagép, amelynek átfordítható billentyűzete van, tehát mechanikusan kifordítható a kijelző, és mögötte megjelenik egy valódi billentyűzet. A szó alapja már ismerős mindenki számára, hisz a transzformátor (’átalakító, áramátalakító’) berendezéssel nap mint nap találkozunk. A tanszformer alak megtartotta az idegen, angolos végződését, és így vált a géposztály nevévé. Érdekes egybeesés, hogy az utóbbi években a filmekben is megjelentek a transzformerek, amelyek átalakuló gépek, robotok.

  

A konvertibilis tábla olyan táblagép, amelyhez egy speciális érintkezővel ellátott billentyűzetet lehet csatolni, úgy, mintha tépőzárral vagy valamilyen érintkező saruval kapcsolnánk a táblához a klaviatúrát. Szellemes, praktikus megoldás, amellyel könnyen, alkalmilag ám jól használható módon lehet a táblához hozzákötni a hosszas gépelésre is alkalmas eszközt. A konvertibilis nemzetközi vándorszó, tehát sok nyelvben megtalálható a származéka, a jelentése ’átalakít’, ’átvált’, tehát a billentyűzet hozzácsatolásával az eszközből rögtön egy ultrabookhoz hasonló gép lesz. Megjegyzem, hogy a mostani kovertibilis táblák nagyon hasonlítanak táblagép egyik korai koncepciójához, amelyet még a Microsoft alkotott meg 2001-ben.

Ezek a megoldások is mutatják, hogy a táblagépek mennyire érdekes, mennyire sokoldalú eszközök. A mai informatikai világ egyértelműen az ultramobil, kreatívan, érintéssel is vezérelhető, internetezésre igen sokoldalúan használható eszközök felé megy. 

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Phablet, az új készülékosztály

Egyre nagyobb piaca van 2012 végén, illetve 2013 elején azoknak a mobil készülékeknek, amelyekkel telefonálni is lehet, ám az érintőképernyőjük a szokásosnál jóval nagyobb. Méretüknél és tudásuknál fogva tehát alkalmasak ezek a mobil eszközök a táblagépek és az okostelefonok egyesítésére.

 

Ezeket a készülékeket phabletnek hívják, és az 5-7 hüvelykes kijelzőjű készülékeket értik rajta az elemzők, a szakma képviselői. Technológiailag ugyan még nem egyértelmű ez a kategória, ám az biztosnak látszik, hogy létrejött egy konvergens, több funkciót egyesítő mobil készülékosztály, amely a táblagépeknél kisebb, ám mobiltelefonálásra alkalmas, viszont a mobiltelefonnál nagyobb. A hagyományosabb készülékeket használó személyek számára a mérete miatt furcsa lehet egy phablet, mert kicsit kezd közelíteni a fél téglához. Ugyanakkor meg az okostelefon-használók könnyen beláthatják, hogy néha fontos lehet, hogy a kijelző nagy méretű legyen.

 

Ennek a kategóriának a neve tehát a phablet, könnyen kitalálható, hogy ez a szó a phone és a tablet ('táblagép') szavak összevonásából jött létre. Mivel ez egy sajátos, egyedi alakú szóösszevonás, ezért kategórianévként minden bizonnyal megőrzi az alakját, nem fog magyarosodni, nem is nagyon lenne ennek értelme. Az bizonytalan, hogy el fog-e terjedni a nagyközönség körében ez a kifejezés. Én azt valószínűsítem, hogy csak a szakma fogja használni, az egyszerű felhasználók csak a készülék típusát nevezik meg.

 

A phablet első említése: 2012 végén történt, bár az első, ebbe a kategóriába tartozó készülék 2010-ben jelent meg, ez volt a Dell Streak nevű modellje, ám ez piacilag sikertelen volt, ezért abba is hagyták a gyártást. Az első sikeres phablet a Samsung Galaxy Note volt, ami 2011. őszén jelent meg. Ám magát a phablet kifejezést csak kb. egy évvel később kezdték el emlegetni.

 

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Phablet

http://index.hu/tech/2013/02/05/robbanas_elott_a_phabletek_piaca/

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Egy hét iPad Mini-vel

Immár egy hete nyüstölöm az iPad Minit. Mint androidos táblaPC felhasználó akaratlanul is folyamatosan összehasonlítgatom a két rendszert. Szubjektív beszámoló következik az Apple legkisebb tablájáról.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a Microsoft Surface szoftveres hiányosságai felett keseregtem. Őszintén bevallom, hogy eredetileg egy Surfacet szerettem volna, több okból:

- geek vagyok és minden infokom újdonság lázba hoz;

- bár próbáltam több számítógépes operációs rendszert is a múltban (Ubuntu és Apple) egyik sem volt számomra használhatóbb, mint a Windows, sőt (ezt most nem ragoznám, hogy miért van így, talán majd egy másik blogposztban);

- azt gondoltam, hogy a Surface egyetlen eszközben képes egyesíteni a tabletet és a laptopot a számomra megszokott szoftveres környezetben.

Sajnos az első négy részletes, videóval is ellátott angol nyelvű beszámoló a Surfaceről arról győzött meg, hogy bár a hardver nagyon izgalmas, a szoftver közel sincs tökéletes állapotban még. Egyelőre. Így végül alternatív megoldás után kellett néznem addig is, amíg a Microsoft (vagy valamelyik partnere) gyárt egy megfelelő Windowsos táblát. Maradt tehát az android vagy az iPad. Mivel elsősorban utazás közben használom a tabletet, fontos volt, hogy lehetőleg kicsi legyen (eddig egy Galaxy Tab 7 boldog és elégedett tulajdonosa voltam). Az új iPad Mini lehetővé tette a kis méret elérését iOS platformon is és nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyivel másabb ez a rendszer, mint az (unalomig) megszokott android. Ezért hajlandó voltam azt a plusz összeget beruházni, ami egy Nexus és egy iPad Mini között húzódik.

A készüléket az Apple Store-ban rendeltem meg, rögtön az első napon, amikor hozzáférhetővé vált, október 26-án. Majd utána három hetet vártam, hogy kiszállítsák. Tanulság: attól meg, hogy valamit árulnak, nem biztos, hogy azonnal a tiéd lehet, még akkor sem, ha már kifizetted... Az iPadet így egy hete használom, múlt péntek óta. Nézzük, hogy mi az, ami tetszett és mi az, amivel elégedetlen vagyok (az egyszerűség és rövidség kedvéért felsorolásszerűen, abban a sorrendben, ahogyan szembesültem velük, tehát nem szálaztam szét a pro és kontra érveket):

- Tényleg nagyon keskeny és könnyű a készülék, szinte vág a kávája, ha huzamosabb ideig használom.

- A kijelző ugyan nem a legszebb, de nekem tökéletesen megfelel, a Tab után nem érzek visszalépést – ami, valljuk be, azért furcsa lett volna, hiszen az már egy két éves konstrukció volt. Retina kijelzőt huzamosabb ideig szerencsére soha nem használtam, így nincs hiányérzetem.

- Bár részben pont a sok dedikált táblás alkalmazás miatt vettem meg a Minit, többször belefutottam abba az elmúlt hét napban, hogy az androidon megszeretett és használt alkalmazások nem érhetők el, ilyen például az AnySoftKeyboard (teljes billentyűzetet varázsol a gépre) vagy a BKV / BpMenetrend. Ennek az az oka, hogy nincsenek ilyen dedikált iPad alkalmazások. Egy részük persze elérhető iPhone alkalmazásként, ami vicces méretben jelenik meg a tábla közepén. Nem használhatatlan, de ha iPhonet akartam volna, veszek azt.

- Azt azért erős túlzásnak érzem, hogy az androidon ingyen le tudom tölteni például az Angry Birds programjait, akár a legújabb Stra Wars-ososat is, itt pedig 2-3€-ba kerül darabja, az ingyenes verzió csak néhány pályát tartalmaz és közben egyfolytában a fizetős verziót ajánlgatja. Inkább megígérem, hogy veszek még Angry Birds plüss figurát meg egyéb vackot, de a játékot nem fogom pénzért letölteni (ez elvi kérdés). Mivel maradt még egy nagyobb androidos családi tabletünk is, akkor majd játszok azon, ott ingyen is megvannak a madarak és a malacok...

- Ami eléggé zavaró, hogy helyenként igen kicsik a képernyőn látható gombok, emiatt nehezen lehet pontosan eltalálni őket (pl. AppStore-ban való keresésnél a keresőmező tartalmát törlő X vagy böngészőben az aktív fül bezárása) – pedig nekem még csak nem is különösen nagyok az ujjaim.

- A Chrome böngésző nagyon jól működik, szinkronizál a háttérben a PC-n megnyitott ablakokkal, ehhez semmit sem kellett csinálnom azon kívül, hogy letöltöttem és beléptem a PC-n is használt Google fiókomba. Egyébként a Safari is sokkal használhatóbb, mióta jó 2 éve utoljára használtam.

- Nagyon tetszik a levelezés megoldása is (az Apple beépített levelezője is, illetve a Gmail hivatalos alkalmazása is, amiben végre külön látom az olvasatlan leveleket, ami nekem nagyon fontos, mivel olvasatlanra állítom a még megválaszolandó leveleimet)

- Sajnos hivatalos YouTube alkalmazást nem sikerült találni a táblára, csak iPhone verzióban. Ez botrányos, még akkor is, ha tudom, hogy a Google és az Apple most fúj egymásra. Őszintén, mezei júzerként ez nem érdekel, a YouTube-ot nem szabadna kihagyni egy ilyen platformról.

- A nagy remény, hogy iPad-en végre fut a Dimag Reader, amiben előfizettem a Galaktikára, teljesülni látszik, a teljesen újraírt alkalmazás kisebb kényelmetlenségekkel, de jól használható iPad-en. Végre van remény, hogy a 2011 szeptemberig olvasott Galaktikánál behozom a lemaradást, a hét nap alatt kiolvastam egy fél számot.

- A beépített böngészőből való megosztás sokkal szegényesebb, mint az androidnál, itt gyakorlatilag nem lehet teljes cikkeket elmenteni pl. Evernote-ba, ami nekem nagyon fontos, legfeljebb linket, kimásolt szöveget e-mailen lehet továbbküldeni Evernote fiókba vagy Pocketbe.

- A legfájóbb pont, hogy nincs teljes ékezetes billentyűzet, pedig simán elférne. Félreértés ne essék, vannak ékezetes betűk, elrejtve az angol karakterek alá, de ekkora méretnél már lehetne teljes billentyűzet (az androidon gyakorlatilag nagyon jól bevált, a rendszerbe beépült megoldások vannak erre). Így marad az ékezetek nélküli gépelés és az automatikus javítás (ahol a nem ékezetes szavakat javítja a rendszer) ez azonban helyenként pontatlan és bosszantóak a rossz javítások (aminek a korrigálása időfaló – de talán a rendszer tanul és idővel jobbá válik). Mindenesetre androidon sokkal gyorsabban tudtam ékezetes betűkkel gépelni. Érthetetlen az is, hogy a billentyűzeten minden betű nagyban jelenik meg, akkor is, ha egyébként éppen kis betűt írunk. És nincs külön smiley klaviatúra sem (de ez már csak hab lenne a tortán, igaz, androidon és Windows Phone-on is elérhető a dolog).

- Pozitívum, hogy nagyon jól lehet multitasking jelleggel dolgozni, tehát váltogatni az alkalmazások között, ez igazán kényelmes és hatékony.

- Muszáj megemlítenem, hogy a kiegészítők és tartozékok bődületesen túlárazottak, egy sima USB lightning kábel töltéshez közel 6000 forintba került…

- A végére két hardveres dolog: a wifi nálam problémásan működik, a telefonról megosztott wifi-t látja ugyan a Mini, de sokszor újra kell indítani az iPadet előtte, hogy tényleg működjön a dolog. De, hogy valami pozitívval fejezzem be, az akksi idő remek, ez alatt az egy hét alatt mindössze kétszer kellett töltenem az iPad-et, pedig nyúztam eleget!

Pintér Robesz

1 Tovább

Szeretem a felhőt: Dropbox, Google Drive és Skydrive

A múlt heti blogposztban arról írtam, hogy hogyan jutottam el a merevlemezes és usb-kulcsos adathordozástól a felhő alapú megoldásig. Valójában ez csak az egyik indoka annak, hogy miért szeretem a felhőt. A LiveMesh szolgáltatáson túl, ami a számítógépek-felhő közötti szinkronizálást végzi számomra, több felhő alapú szolgáltatást is használok még, amik nagyban megkönnyítik az életem. Ilyen szolgáltatások a Dropbox, a Google Drive és a Skydrive. Alábbiakban 1-2 számomra hasznos felhasználási lehetőségről szólok ezek kapcsán.

Az első felhőszolgáltatás, amit intenzívebben használni kezdtem, a Dropbox volt. A Dropbox számomra egy olyan pendrive, amit nem kell magamnál hordani, amit nem tudok elhagyni – igaz, csak internet kapcsolat esetén tudom elérni az így tárolt anyagokat. Ma már azonban a mobil internetnek hála (a nálam ritka) külföldi tartózkodást leszámítva mindig van elérhető internet kapcsolat. Így a Dropbox nyugodtan telepakolható anyagokkal. Elsősorban a számítógép és a hordozható eszközök (tablet, okostelefon) közötti adat megosztásra szoktam használni. Erre teszem fel például a hallgatói dolgozatokat, a hosszabb szövegeket. Kikapcsolódás esetére novellákat, könyveket is tartok rajta. Néhány esetben pedig az is előfordul, hogy 1-1 könyvtárat megosztok, ha olyan tartalmat kell hozzáférhetővé tennem, amit nem csak egyszer és néhány embernek kell elküldenem, hanem rendszeresen – és újabb lehetséges címzettek felbukkanása bármikor várható.

A másik felhőszolgáltatás, amit időnként használni szoktam, a Google Drive. Nálam ez elsősorban az úgynevezett kollaboratív munka eszköze, tehát ide teszem fel azokat a táblázatokat, szövegeket, amikkel többen dolgozunk. Például ezen osztottam meg a hallgatóimmal legutóbb, hogy ki melyik könyvet választotta recenzálni. Ebben a félévben ugyanis azt a feladatot adtam a hallgatóimnak az egyetemen, hogy egy listából válasszanak könyvet és írjanak belőle könyvismertetőt. Fontos információ volt számukra, hogy egy könyvet kiválasztott-e már valaki. A legegyszerűbb a Google Drive segítségével volt megosztani a dokumentumot. E nélkül sokkal több e-mailezés lett volna és adminisztrálni is nehezebb lett volna a dolgot. De szintén a Google felhő szolgáltatását használom az androidos táblámmal készült képek azonnali mentésére. A képet elkészülte után a gép automatikusan feltölti a Google Drive-ba (kiválasztható, hogy ezt csak wifi hálózaton tegye, kímélendő a mobilos csomag adatforgalmi keretét). Ennek különösen akkor vettem hasznát, amikor egy szoftveres hiba miatt vissza kellett állítanom a tablet rendszerét és sajnos menteni már nem lehetett róla: egyrészt egyetlen képem sem veszett el, másrészt a visszaállítás után automatikusan visszatöltötte a rendszer a képeimet. Így azokat alkalomadtán ismét meg tudtam mutatni az ismerősöknek, barátoknak.

A végére hagytam a Skydrive-ot. Ezt a Lumia telefonommal használom intenzíven, mivel a Windows Phone rendszernek alapbeállításban ez a felhős háttérrendszere. Itt is mentem a képeimet már az elkészítésük pillanatában. De ezen túl a OneNote jegyzeteim vagy a telefonon készített Office anyagaim is a felhőben tárolódnak, ami azért kényelmes, mert bármit jegyzetelek a telefonon, az később elérhető a számítógépen is az internet segítségével, így könnyen tudok másolni és beilleszteni belőlük bármit egy másik helyre.

Mindhárom rendszert könnyű használni, kényelmesek, sok esetben a háttérben dolgoznak, mindössze egyszer kell beállítani ehhez őket. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélkülük, vagy hiányuk megoldhatatlan nehézséget jelentene, de bizonyos dolgok kezelése sokkal körülményesebb lenne számomra. Ezért is szeretem a felhőt.

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek