Netidők Blogtársaság

Harc a szabad internetért, vallás lett a fájlmegosztás, a mobil átvette a stafétát a PC-től, tőzsdére lépett a Facebook, tömegével kezdtek a felhőbe költözni a felhasználók, gyökeresen megújult a Windows, eltévedt az Apple térképe - sűrű év volt 2012 az információs társadalom szempontjából. Olyan trendek indultak vagy kaptak erőre ebben az évben, amelyek akár az egész évtizedet is meghatározhatják, nem csak a kütyük világában, hanem azok használata révén mindennapi életünkben is.

2010 szeptembere óta építek egy híradatbázist az Evernote segítségével, amelybe azokat a cikkeket mentem el, amelyek olvasásuk pillanatában érdekesnek, fontosnak, hasznosnak tűnnek és azt gondolom, hogy később érdemes lesz újraolvasni őket. Az adatbázis jelenleg 3452 anyagot tartalmaz, amiből 1099 darab az idei termés. A címeket végigolvasva kiemeltem a szerintem az év legjellegzetesebb, legmeghatározóbb eseményeit, híreit. Emlékezzünk együtt 2012-re! (Miután rengeteg érdekes dolog történt 2012-ben, két részre bontottam a visszatekintést, most az év első felével foglalkozok, jövő héten pedig a második félév hírei mellett néhány hosszabb, az egész éven átívelő történettel és a hírekből kiolvasható trendekkel.)

2012. január

Az internet elsötétítésével fenyeget a SOPA-ellenes szövetség

Svédországban vallásnak ismerték el a fájlmegosztást

Életmentő műtéten esett át a pc: az Intel bemutatta az ultrabook koncepcióját a CES-en

Elkezdődött a doménforradalom: az ICANN szabaddá tette a felsőszintű domének regisztrációját (az igényelt új tld lista júniusban jelent meg, amiből kiderült milyen új végződéseket kell megtanulnunk)

Megérkezett Európába a Netflix

2012. február:

Csődbe ment a Kodak: 100 évig volt a fotózás meghatározó szereplője, de a digitális korszakkal nem bírt

Felháborította a világot, hogy egységesítette adatvédelmi szabályait a Google

Terminátor szemüveget fejlesztett a Google

Pályára állt az első magyar műhold!

A Cisco előrejelzése szerint 2012-ben több mobil netezésre alkalmas eszköz lesz a Földön, mint ember

2012 március:

Angry Birds: új pályákkal már Facebookon is - a madarak meghódították a lehetséges összes platformot (az év később is jeleskedett új Rovio játékokban, a Bad Piggies vagy a Star Wars verzió, ha lehet még jobbak lettek, mint az eredeti játék)

Jön a Google online tárhelyszolgáltatása - Rendszerszintű integrációt kap a SkyDrive: 2012 a beinduló és újrainduló felhőszolgáltatások éve is volt

Megszűnt az Android Market, itt a Google Play: Google az alkalmazások mellett filmeket, zenéket és könyveket is elkezdett árulni

45 milliárd dollárt osztott szét részvényesei között az Apple: így is rengeteg pénze maradt az óriásnak

Megszűnt a nyomtatott Encyclopaedia Britannica: a jövőben kizárólag az online verzió frissül - jelentették be

2012. április

Megjelent androidon is az Instagram fotómegosztó szolgáltatás: a döntés megosztotta a felhasználókat (az Instagram az évben még kétszer került címlapra: még ebben a hónapban, amikor megvette a Facebook és decemberben amikor bejelentették, hogy einstandolják a felhasználók képeit 2013-tól)

Elhunyt a Commodore alapítója: a cég gyártotta a világ eddigi legtöbb példányban eladott számítógépét a Commodore 64-et (a gép 1982-ben jelent meg)

Google: a Facebook és az Apple az internet szabadságát fenyegetik - mondta a Google vezetője egy interjúban

Megszűnik az ingyen telefonálás: bejelentették idehaza a távközlési adót

2012. május

Felvásárolta a LinkedIn a Slidesharet: erősödik a professzionális közösségi média

Így látták a magyarok az idehaza is aktív Anonymous csoportot és tevékenységét

Már Kína a legnagyobb telefonos piac: a Canalys szerint a kínai piac megelőzte az amerikait a leszállított telefonok számát illetően

Nagyobb iPhone és Google Nexus tablet: már májusban kiszivárgott a hír az új kütyükről, amelyek csak később jelentek meg az évben

2012. június

Mi lesz veled Yahoo? Miután diplomabotránya miatt távozott a Yahoo vezetője, a szebb napokat látott cég jövője kapcsán számos találgatás látott napvilágot

Jobb lett volna eladni a Groupont? 2012-ben erősen bukdácsolt a kuponos üzleti modellt kitaláló és sikerre vivő cég

Az Apple új térképének hibáin röhögött a fél világ

Bemutatkozott a Windows Phone 8-as rendszere: van remény?

A Microsoft bemutatta új táblagépét, a Surfacet

Folytatjuk...

Pintér Robesz

Eleink szemével nézve elmondható, hogy már most is egy megvalósult sci-fiben élünk, ahol nagyon furcsa volna akár az ötven vagy száz évvel ezelőtt élt dédszüleinknek is eligazodnia. Számunkra azonban ez a megszokott, a hétköznapi, a természetes, sőt, helyenként akár még unalmas is. De sokan kíváncsi izgalommal kutatjuk, hogy mit tartogathat számunkra a jövő. A jövő persze bennünk él: mi magunk hozzuk létre, a tudomány, a technika és társadalom összjátéka során. A sok lehetséges szcenárióból azonban végül egyetlen egy válik valósággá és nem tudhatjuk, hogy pontosan melyik. Aki azonban kíváncsi, kaphat támpontokat ezzel kapcsolatban.

A sci-fi rajongók 3T-jével (Tudomány / Technika / Társadalom) foglalkozó kiadvány jelent meg pár napja, amely elsősorban hazai kutatók, tudósok, szakemberek írásai alapján mutatja be, hogy milyen jövő, vagy inkább lehetséges jövők várhatnak ránk, ha a jelenből, a jelenleg elérhető tudásunkból indulunk ki.

A HVG Extra jövővel foglalkozó tematikus kiadványának legújabb (második) száma három hónapig lesz kapható az újságárusoknál.

(Disclaimer: a tematikus HVG számnak jelen sorok írója is a szerzői közé tartozik az oktatás jövőjéről szóló cikkével.)

Pintér Robesz

Különös álmom volt pár napja, 1977-ben voltam, ahol okostelefon nélkül kellett boldogulnom. Nem volt egyszerű – ébredés után azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi minden változott meg a modern infokommunikációnak köszönhetőn a 35 évvel ezelőtti világhoz képest.

Az álmomban időrengés volt, csak kicsit másképpen, mint Vonnegut regényében. Míg ott mindenki átélte újra a múltja egy darabját, de nem tudott változtatni rajta, addig az én álmomban mindenki átkerült ugyan 1977-be, de az emberek szabadon cselekedhettek, saját 2012-es eszük alapján. Az infrastruktúra, a környezet azonban az 1977-es volt, ebben kellett boldogulni. Álmomban például nem volt nálam okostelefon – mondjuk működő hálózat nélkül nem is sokra mentem volna vele – és azt magyaráztam pár embernek, hogy hogyan fogok visszatalálni egy adott helyre GPS és navigációs szoftver nélkül egy ismeretlen környezetben.

Az álmok persze szürreálisak tudnak lenni. Az azonban érdekes, hogy az elmúlt évtizedekben szinte észrevétlenül, apránként mi mindent alakított át gyökeresen az, hogy elkezdtük használni az infokom eszközöket, vagyis, hogy a technológia és a társadalom kölcsönösen hatott egymásra. Ez a változás csak akkor szembetűnő, ha két egymástól távolabbi időpillanatot tudunk összehasonlítani, egyébként az apránkénti változásokhoz könnyen hozzászokunk és egy idő után természetesnek tekintjük őket az életünkben.

Fel szoktam tenni a kérdést hallgatóimnak, hogy mi változna meg szerintük az ő életükben és a világon, ha egyik napról a másikra eltűnne például az internet. A legtöbben közel világvége szerű kaotikus átmeneti időszakot jósolnak, amíg átállnánk valami más információs és kommunikációs rendszer használatára, például a telefonéra. Az biztos, hogy például nekem egy darabig nem lenne munkám, mint online témákkal foglalkozó és online eszközökkel kutató szakembernek.

Mindezzel arra akarok rámutatni, hogy egy észrevétlen infirmációs társadalomban élünk mindannyian, ahol még azok élete is más, akik maguk esetleg közvetlenül nem is használnak számítógépet, internetet vagy mobiltelefont. Olyan mértékben támaszkodik ugyanis a társadalom, a gazdaság vagy a kultúra működése ezekre az eszközökre, hogy azok nélkül feltehetően mindenkinek gyökeresen más lenne az élete. Mintha újra 1977-ben lennénk mindannyian.

Pintér Robesz

A héten rendezték a Digitália 2012 konferenciát, amely a legfrissebb digitális és média trendekkel foglalkozott. A délelőtti programban jómagam is részt vettem egy vitaindító és egy kerekasztal erejéig (az előadás diái elérhetők itt a kerekasztal kérdéseivel). A vitaindító azt a kérdést vetette fel, hogy vajon milyen viszonyban van az új média technológia a fogyasztóval, hogyan terjed és közben miként értelmeződik újra a használata (tehát milyen a technológia és társadalom kapcsolata). A kerekasztalban pedig azt a kérdést jártuk körbe, hogy vajon hogyan lehet edukálni, terelgetni, nevelgetni a felhasználókat abban, hogy hogyan használják ezt a technológiát. Az alábbiakban a vitaindító gondolati ívét mutatom be.

A technológia és társadalom kapcsolatáról legtöbb esetben meglehetősen technológiai determinista a laikusok képe (a technológia és az azt létrehozó feltaláló vagy cég határozza meg, hogy mire való), pedig ennél sokkal árnyaltabb a helyzet. Valószínűleg inkább a társadalmi konstruktivizmusnak lehet igaza: újraértelmezzük az eszközöket a használat során és közben kialakul egy társadalmi - üzleti közmegegyezés, hogy ezek mire valók és hogyan használhatók. Erre a folyamatra azonban lehet hatni, mind a tervező, mind a technológiából termékeket gyártó cégek, különböző érdekcsoportok, felhasználók versengenek az adott technológia használatának értelmezésében. Ezért fordulhat elő, hogy az eszközöket a feltalálók, közreadó cégek szándékaitól teljesen eltérő módon használnak és sokszor az az érzése az embernek, hogy hamarabb érkezik meg egy-egy eszköz, mint hogy tudnánk mire való az igazán.

Nincs ez másképp az új, digitális média terén megjelent technológiák (mint amilyen az okostelefon, a tablet, a smart TV vagy a közösségi média) kapcsán sem: folyamatosan keresi, keressük a helyét ezeknek az eszközöknek, megoldásoknak. Néhány kiemelt trend a Digitália szempontjából, vagyis, hogy mit jelenthet a technológia társadalmi konstruálása itt, milyen hatásokat vált ki és indukál ezek széleskörű elterjedése:

• always on – everywhere on: ma már mindig és mindenhol hozzáférünk az internethez, digitális tartalmakhoz, közösségi hálózathoz, személyes kommunikációs csatornákhoz.
• élethelyzethez, aktivitásokhoz, napi rutinhoz kötött médiafogyasztás: reggeli ébredés, közlekedés, munkavégzés, újra közlekedés, esti szabadidő. Tevékenység-és időháztartásunkba beépül a folyamatos kommunikáció, a tartalom fogyasztása (és előállítása).
• multitasking: egymást kiegészítő eszközök (a legfontosabb képernyők: okostelefon / tablet, számítógép, televízió), a linearitás sokszor párhuzamossággá válik, egyszerre használjuk ezeket az eszközöket és megosztjuk a figyelmünket.
• közösségben (is) terjedő tartalmak: social filtering. A napi elfogyasztott tartalommennyiséget már nem csak a követett hivatalos médiumok, csatornák, orgánumok határozzák meg, hanem a közösség, amibe beágyazódunk és annak érdeklődési körei.

Végeredmény a perszonifikáció: a technológiák, eszközök használatából személyes(ebb), egyénibb információfogyasztói szokások alakulnak ki. Még, ha ez egyelőre nem is ujjlenyomat-szerű (nem teljesen egyedi) és várhatóan nem is lehet az, de már jóval sokszínűbb és fragmentáltabb, mint akár 10 éve (pláne, mint 20 évvel ezelőtt).

Pintér Robesz

Vajon mit változtatott meg az okostelefon és még korábban az internet az életünkben? – tette fel a kérdést Szalay Dani újságíró barátom, akivel a témában a jövő héten fogunk egy rádió interjú apropóján beszélgetni. A kérdés látszólag egyszerű, de már a megfogalmazás módja is felvet egy hitvitákig vezető dilemmát a technológia és a társadalom viszonyáról: melyik változtatja meg melyiket? Megelőlegezve a válaszomat, kölcsönös kapcsolatról van szó, ahol a technológia hatással van az életünkre, de ahogy azt használjuk, hatással van magának a technológiának a fejlődésére is.

A változást, mi európai emberek egyébként hajlamosak vagyunk lineáris fejlődésként értelmezni, vagyis alapvetően az az elvárásunk, hogy a dolgok változása azok folyamatos javulásával járjon. Ugyanez az elvárás a technológiai természetű változásokkal kapcsolatban is. Ehhez képest sok esetben a technológiai innovációk nem fokozatos javulást hoznak, hanem ugrásszerű változásokat, úgynevezett szakadásos fejlődést. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a jövő nem fürkészhető ki egyszerűen a jelenlegi folyamatok meghosszabbításával, úgynevezett extrapolációval, ez figyelmen kívül hagyja ugyanis, hogy a jelenlegi viszonyok zárójelbe tehetők és elkezdődhet valami teljesen új. Ezt azonban nem lehet előre látni. Másrészt – visszatérve a fejlődés eszméjéhez, vagyis, hogy folyamatosan jobbnak kell(ene) lennie a világnak – világos, hogy az ilyen szakadások nehezebbé teszik az összehasonlítást egy korábbi és egy jelenlegi állapot között. Nem jobb vagy rosszabb, hanem más lesz a világ, vagy az életünk. A technológia fausti alku, egyszerre ad és vesz el. Ezek után viszont nehéz állást foglalni az adott technológiáról („jó” vagy „rossz”). Azt viszont tudhatjuk, hogy mi változott meg, csak annak megítélése is vitatott sokszor.

A dolgot még bonyolultabbá teszi, hogy a változást nem a technológia jelenti, hanem az, ahogy a technológia segítségével mi magunk másképpen kezdünk el egyes dolgokat csinálni az életünkben. Ezzel kihívások elé állítjuk azokat a szereplőket, akik az adott területen eddig valahogy együttműködtek, cégeket, az államot, a vásárlókat, a hatóságokat, az érdekvédőket... Nagyon sok területen látni, hogy a szereplők közötti korábbi kapcsolatrendszer, ahol nagyjából mindenki tudta mik a játékszabályok, elkezd átalakulni, felborulni a technológiai újítással, például az internettel vagy az okostelefonnal való kölcsönhatásban. Ilyenkor egy átmeneti időszakban útkeresés zajlik, ahol minden érintett szereplő megpróbálja megtalálni az új helyét. Van, aki azonban a status quot védi, mert ahhoz fűződik érdeke (lásd például a lemezkiadókat, hagyományos médiavállalkozásokat), míg mások siettetnék ezt a folyamatot, hogy kialakulhasson az átmeneti időszak után egy kvázi egyensúlyi állapot.

A végeredmény az, hogy egyrészt folyamatos változásban van körülöttünk a világ, másrészt viszont látnunk kell, hogy ez nem egyszerűen a technológia hatása, hanem mi magunk generáljuk. Tehát nem az okostelefon vagy az internet alakítja át az életünket, hanem az ahogyan és amire azokat használjuk. Ez látszólag csak játék a szavakkal. Valójában, viszont egy nagyon fontos különbség, így ugyanis nem egyszerűen az történik, amit egy adott technológia kitalálói elképzelnek (mire fogják azt majd használni az emberek), a technológia a használat közben újraértelmeződik, egy folyamat eredménye, hogy mire is lesz jó. Az érdekes az, hogy míg az okostelefon kapcsán érthető okokból ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk, addig a 20 éve tömegesedő, terjedő internetnél sem ért még véget.

Pintér Robesz