Netidők Blogtársaság

A fekete lista az idősebbeknek a csengőfrászt hozza elő, tehát történelmi, esetleg politikai asszociációkat kelt, és a kerülendő, megfigyelendő, üldözendő, megbüntetendő személyek listáját jelenti, akikért annak idején, hajnaltájt jött egy nagy fekete autó. A fiatalabb és a számítástechnikában járatosabb korosztálynak viszont - hála Istennek - az informatikai biztonságtechnikát idézi fel ez a szószerkezet.

A számítógépes rendszerünket, és a benne lévő adatokat föl lehet fogni egy megvédendő objektumnak, amelyet leginkább a külső hálózatokon működő személyektől, rosszindulatú behatolóktól, károkozóktól kell megvédeni. Jól mutatja ezt a jelentéstani hátteret a témakör szakkifejezés-készletének a képi háttere: behatoló, kórokozó, védelmi rendszer, fekete lista stb.

A behatolók jelentős része továbbra is a legegyszerűbb módon, e-mailben, vagy egy weboldalon lévő állomány segítségével kíván bejutni a rendszerbe. Ezek tehát valós személyek vagy valós személynek álcázott károkozók, amelyek jellemzően az e-mail csatolmányában vagy a weboldalon megbújó állománnyal, szoftverrel kívánnak kárt okozni a rendszerben vagy az adatokban. Az ilyen gyanús személyeket a valós életben a biztonsági személyzet, az őrség fekete listára szokta helyezni. A védelmi szoftverek is így teszik, a spamszűrő (vagy fonetikusan átírva: szpemszűrő) szolgáltatások, a tűzfalak, a blokkoló eszközök is összeállítanak egy listát azokból az e-mail címekből, azonosítókból, weboldalakból vagy állománytípusokból, amelyeket blokkolni kell, a letöltést is meg kell akadályozni, hogy a felhasználó ne is láthassa ezeket az állományokat.

Kérdés, hogy miért éppen fekete ez a lista. A fekete szín asszociációs háttere az emberek számára a sötétséggel, a félelmetes, az illegális, a negatív tartalmakkal kapcsolódik össze. Ennek minden bizonnyal az éjszaka rejtelmeihez, a hiedelmekhez, a természeti környezethez van köze, hisz az ember érzékszervei a sötétben jelentősen korlátozva vannak, így nehéz tájékozódni és védekezni. Ezért a fekete metaforikus jelentésköre a ’rossz’, a ’negatív’, a ’törvénytelen’, ’szabálytalan’ körébe tartozik, hisz a fekete listán kívül van fekete gazdaság, fekete munka, fekete leves, sőt mondjuk azt is, hogy feketézik.

A fehér lista kifejezetten a számítástechnikai biztonságtechnológia szakkifejezése, és a képi hátteréből könnyen kitalálható, hogy a fekete lista ellentéte, antonímája. Fehér listára kerülnek azok az azonosítók, e-mail és webcímek, állományformátumok, amelyek a védelmi rendszer vagy a felhasználó döntése szerint nem gyanúsak, nem jelentenek veszélyt. Ezért a védelmi rendszer a kivételezettek listájára, a fehér listára helyezi ezeket az adatokat. A fehér szín metaforikus jelentésköre logikusan a fekete ellenkezője. A fehér a ’legális’, a ’tiszta’, a ’felfedezendő’ jelentéskörébe illeszkedik, a fehér listán kívül van fehér gazdaság, fehér folt (a térképen).

Ahol fekte és fehér van, ott szürke is van, az IT biztonságtechnikában van szürke lista is, ide azok a címek, kiterjesztések, webcímek kerülhetnek, amelyek gyanúsak. A felhasználó döntése vagy a szoftver döntése alapján kerülhetnek erre a listára adatok. A szürke a fekete és a fehér közötti átmenet színárnyalata, és a metaforikus jelentése is az átmenetet fejezi ki. A szürke lista mellett közhasználatú a szürke zóna, a szürke gazdaság képi jelentéstartalmú szószerkezet is.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Az internetes csalásokról sokat hallunk, sőt a közvéleményben élnek sajnos olyan sztereotípiák, amelyek szerint az internet a csalás, a bűnözés melegágya. Én nem osztom ezeket a megalapozatlan, közhelyes véleményeket. Szerintem a világháló az emberi kommunikációtörténet csúcsteljesítménye, ennél fogva tökéletesen leképezi és összegyűjti az összes lehetséges kommunikációs formát és célt, a csalásokat is.

A netes csalások sajátos formája a phishing, amelyet már minden internethasználó jól ismerhet, hisz nem mai fejlemény, a képi háttér összefüggései az igazán érdekesek. A gyanútlan felhasználók úgy lesznek áldozatok, mint ahogy a kis halak bekerülnek a halász hálójába. Kapnak egy hihető tartalmú emailt, amely elirányítja őket egy olyan webhelyre, ami ugyan hamis, de eredetinek tűnik, és így megszerzik a felhasználó személyes adatait. Elhalásszák a fontos adatainkat, például a bankszámlánkhoz való belépési kódokat.

Rendkívül jól mutatja ennek a témakörnek az összefüggő, kognitív metaforacsoportjait, hogy ugyanerre a képi háttérre épül ennek a csalástípusnak egy magasabb szintű, kifinomultabb, célzott változata, amely már nem válogatás nélkül veti ki a hálóját mindenféle felhasználóra, a metaforakör fogalmával élve kis halra, hanem kifejezetten nagy halakra vadászik. Ezt a módszert whalingnek, magyarul bálnavadászatnak nevezik. A whaling lényege, hogy célzott, személyes, rafinált emaileket küldenek magas beosztású cégvezetőknek, illetve nagyobb cégek új, a munkahelyi biztonságtechnológiában járatlan alkalmazottainak, akiktől nagy jelentőségű üzleti, pénzügyi adatokat lehet kicsalni. Ez a csalás tehát már nagyban zajlik. Jól érzékelhető, hogy a felhasználók, a nyelvhasználók milyen logikus, összefüggő gondolatkörökbe rendezik a hasonló jelentésű metaforikus kifejezéseket. Csalás, becsapás = halászat: ennek az az alapja, hogy a halászat és az ilyen típusú emailes csalás is valamilyen csalit, vagyis csalogató, hihető, ám mégis beugrató kiindulópontot tartalmaz. A válogatás nélküli, tömeges felhasználókat célzó tevékenység egyszerűen a phishing 'halászat' képi kifejezéssel van megnevezve, a célzott, magas beosztású személyek elleni adathalászat a bálnavadászat (whaling).

A kifejezés töve a whale 'bálna' főnév a szlengben a 'magas, óriás termetű embert' is jelenti, a magasa beosztású cégvezetők a hatalmuknál, gazdaságuknál fogva nevezhetők óriásnak, azaz angolul bálnának (whale). Emellett persze metaforikusan szinte bármilyen nagy méretű tárgyat lehet bálnának nevezni. A legzseniálisabb azonban a nyelvhasználatban kimutatható összefüggő képi gondolkodásmód.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Sokan érzünk bűntudatot, amikor megnyitva a böngészőt, az előző napokon elmentett, igen fontos, érdekes oldalak sorban töltődnek be, és a lelkünk mélyén sejtjük, de bevallani nem merjük, hogy ezeket a weboldalakat sosem fogjuk megnézni. Mégsem merjük egyszerűen kitörölni őket. Olyan ez, mint a Könyvjelző vagy a Kedvencek menü, látszólag oda mentjük a fontos oldalakat, ám ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor bevallhatjuk, hogy egy webhely örök elfelejtésének a legbiztosabb módja, ha elmentjük. Ennek az életérzésnek a kifejezésere született egy új a kifejezés.

Az infoguilt angol szóösszetétel, a tagjainak az együttes jelentése csak körülírással adható pontosan vissza. Az alakulat előtagja az info-, ami az information ('információ') szóból rövidült. Ez az alak ismerős, mert több magyar összetételben is előfordul (pl. infotechnológia, infokommunikáció), sőt önállóan is használatos: infó.

Az angol guilt főnév (itt utótagként) azt jelenti, hogy 'bűn'. Az infoguilt kifejezés az információval, annak a feldolgozásával szemben elkövetett „bűnt”, mulasztást jelenti. Az infogulit összetételt annak a tevékenységnek a megnevezésére használják, amikor a böngészőnkben több, vélhetően fontos ismeretet tartalmazó lapot nyitunk meg, ám időhiány miatt elhalasztjuk ezeknek a weboldalaknak az áttekintését, így a megnyitott lapokat (az arra alkalmas böngészőben) elmentve tároljuk későbbi feldolgozás céljából, ám egyre csak gyűlnek a feldolgozandó weboldalak, és a restanciánkat nem tudjuk ledolgozni. Az infogulit az információs társadalom polgárainak a jellemző problémája.

A kifejezés némiképpen túlzó stílusértékű, hisz az időhiány és az információsokaság miatti elmaradás azért nem bűn, legfeljebb kisebb-nagyobb mulasztás. Másrészt viszont némiképpen megszemélyesítő is a kifejezés, hiszen bűnt jellemzően emberek, élőlények ellen tudunk elkövetni, elvont fogalmak ellen nem, viszont ennek a szóösszetételnek a személeti háttere így is nyilvánvaló.

Bevallom, hogy nekem is tele van a Könyvjelző menü, a Kedvencek sávja, gyűlnek az olvasatlan levelek a postafiókomban, de már nem érzek bűntudatot, már túl vagyok rajta...

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Ugye neked is van kedvenc opensource alkalmazásod? Az új 11.04-es Ubuntu Szoftverközpontján keresztül nem csak telepítheted egy kattintással azokat, de a fejlesztőnek is lehet küldeni támogatást. Mark Shuttleworth, a Canonical elnöke annak a reményének adott hangot, hogy sikerül egy pezsgő és egészséges támogatási rendszert a fejlesztőknek biztosítani. Szerintem sok fejlesztő hasolóan reménykedik ebben. Az ötlet azért sem teljesen őrültség, mert már most is sokan fizetnek ezért a nyílt forráskódot fejlesztőknek, hogy egy-egy funkcionalitás, ami a felhasználónak égetően fontos, az minél előbb bekerüljön az alkalmazásba.

Érdekes látni, ahogy az Ubuntu fejlesztését végző Canonical mennyire építi ki azt a rendszert, amely már nem csak az operációs rendszerről szól, hanem azon keresztül a könnyen elérhető de jövedelmező szolgáltatásokról is. Szerintem egy második Apple épül, ahol csak az igénybe vett plusz szolgáltatásokért kell majd fizetni, mégpedig olyan árat, ami megfizethető lesz mindenkinek.

Egyre több olyan hír lát napvilágot az informatikai sajtójában 2010 őszén, ami arról a laikus számára hihetetlennek tűnő hírről szól, hogy a PC-nkben jól megszokott BIOS nevű egységnek vége. Küszöbön áll a váltás. Rövidesen a BIOS helyett új rendszer, az UEFI lesz a PC-kben. No igen, de mi lesz akkor a jó öreg BIOS által ellátott funkciókkal? Anélkül, hogy a technikai részletekbe itt belemennék elég annyi, hogy az UEFI ellát minden olyan feladatot, amit a BIOS is, sőt.

Ennél jobban érdekel a jelenség nyelvhasználati oldala. A PC hardvere és operációs rendszere közötti kapcsolódást, a rendszer ellenőrzését és az operációs rendszer betöltését irányító eszköz neve a hagyományos BIOS betűszó, amely az angol Basic Input/Output System 'alapvető bemeneti, kimeneti rendszer' szerkezetből alakult ki. Jól megszoktuk, hisz volt erre 25-30 évünk. Ráadásul könnyen magyarítható is volt a kiejtése, hiszen a betűszó angol és magyar kiejtése viszonylag közel van egymáshoz [bájosz-biosz]. Ezt kezdi fölváltani 2010 végén a kereskedelmi forgalomban kapható PC-kben az UEFI betűszóval jelzett eszköz.

Az UEFI az angol Universal/Unified Extensible Firmware Interface ('univerzális, bővíthető firmware interfész') rövid formája, ám a kifejezés alapja az EFI (Extensible Firmware Interface), tehát az UEFI az EFI további fejlesztésének az eredménye (mind technológiailag, mind nyelvileg). Az új technológia megjelenése és a megnevezésének a majdani elterjedése fölvet egy nyelvhasználati problémát is, hiszen a BIOS-t már harminc éve használjuk, és minden PC alapvető része, még az egyszerű felhasználónak is néha be kell lépni a BIOS vezérlőfelületére, hogy kisebb-nagyobb beállításokat végezzen. Ezért a BIOS kifejezés annyira beleivódott a PC-vel kapcsolatos szaknyelvbe, hogy nehéz lesz fölváltani egy teljesen más szóval. Ebben a helyzetben az egyszerű nyelvhasználó értelmet adhat az új, még szokatlan kifejezésnek. Így alakulhat ki az a megoldás, hogy az eredeti kifejezésből és az újból egy jelzős szószerkezet jön létre, így: UEFI BIOS. Ez technológiailag ugyan teljesen indokolhatatlan, viszont az átlagfelhasználó számára az alapkifejezések közé tartozó BIOS-t felváltó UEFI így könnyen beilleszthető. Ennek analógiája az SSD, sőt az SSD merevlemez vagy SSD HDD, hisz jól tudjuk, hogy az SSD (Solid State Disk 'szilárd állapotú lemez') valójában nem tartalmaz a merevlemezhez hasonló lemezt. Az SSD merevlemez pedig végképp ellentmondás. De a nyelvhasználatban a szakszerűség és a praktikum egymást egészíti ki.

Érdemes elgondolkozni az új szerkezet kiejtésén, lehet angolosan [uifáj] formában, és magyarosan [uefi] is ejteni, erre nincs központi szabály mindkét módszer természetes, mindegyik mellett és ellen is szólnak érvek. Valójában a helyi szokások a meghatározók.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: