Netidők Blogtársaság

Meghívott szerzőnk, Varga Bence (Revision) egy 40 éves sztori segítségével beavat minket abba, hogy miképpen működik a szóbeszéd.

Ma már a csapból is vírusvideók folynak, így a készítőik egyre meghökkentőbb ötletekkel állnak elő a forgatáskor, hogy biztosítsák az anyag elterjedését. A vírusvideók sikeres terjesztésében azonban az ötleten túl legalább olyan fontossággal bír maga a felület, amin a filmek "utaznak". A szélessávú Internet ma már a mindennapok része, de nem volt ez mindig így, mégis, vírusvideók már az Internet-korszak hajnalán is léteztek, sőt annak előtte is.

A felrobbant bálna

1970. november 12-én egy 14 méter hosszú, 8 tonnás ámbrás cet vetődött az Egyesült Államokban Oregon tengerpartjára, Florence városka mellett. A hatalmas állat a kiszáradás következtében rövidesen elpusztult. MIvel az állam összes partszakaszának karbantartása az oregoni autópályafelügyelet feladatkörébe tartozott, a tetem eltakarítására is ezt a szervezetet utasították.

A haditengerészettel folytatott rövid konzultációt követően a szervezet szakemberei arra jutottak, hogy a bálnát oly módon a legcélszerűbb eltávolítani a partról, amint azt egy szikladarabbal tennék: egyszerűen felrobbantják. Az első pillantásra meghökkentőnek tűnő megoldás magyarázatául szolgálhat talán, hogy elsősorban geológiai akadályok legyőzésére kiképzett munkatársakról volt szó - az autópályafelügyelet ritkán találkozott hasonló zoológiai problémákkal. A mérnökök úgy vélték, hogy az eltemetés nem járna sikerrel - a hullámok hamar kimosnák a testet, a felrobbantás azonban miszlikbe szakítaná a bálnát, és az apróbb maradványokat a rákok hamar elpusztítanák.

A bálnában mintegy fél tonna dinamitot helyeztek el, majd felrobbantották. Az állat íly módon való eltakarítása azonban - finoman szólva - megkérdőjelezhető eredménnyel járt: hosszú másodpercekig hullottak a bálna cafatjai a partra sereglett nézelődők nyakába, egy nagyobb darab pedig ripityára tört egy közelben parkoló autót. Mindazonáltal a bálna testének közel a fele egyben maradt, melyet később bulldózerekkel próbáltak eltávolítani.

A televíziós riport

Az egész meghökkentő esemény valószínűleg hamar feledésbe is merült volna, ha nem tartózkodik a helyszínen az oregoni Portlandból a helyszínre küldött KATU-TV stábja, élükön Paul Linnman riporterrel. A társaság rögzítette a bizarr esemény minden részletét, és a riportot Linnman a következő fanyar kommentárral zárta: "Bármikor is sodródjon egy bálna Lane County partjaira a jövőben, azok, akiket az eltakarításával megbíznak, nemcsak azt fogják tudni, hogy mit tegyenek, de azt is, hogy mit ne."

A beszámoló adásba került a televízióban, de nem vert túlzottan nagy hullámokat. Aki látta az adást, megbeszélte másnap a barátaival, ismerőseivel a dolgot, de nem kapott szárnyra az eset híre. Nemsokára azonban megérkezett a háztartásokba egy olyan technológia, amely alapvetően változtatta meg a mindennapokat. 1976-ban megjelentek ugyanis az első VHS videómagnók az Egyesült Államokban, és a használatuk rohamosan terjedt. Nem sokkal később a televíziónál valaki kimásolta a hat évvel korábbi riportot VHS kazettára, és hazavitte. Ezzel az apró, nüansznyi dologgal megkezdődött a világ első vírusfilmjének terjedése.

Szájról szájra

Közel tizenöt éven át a videófilm és annak híre szájról szájra terjedt, az emberek többsége azonban városi legendának tartotta a felrobbantott bálna történetét. Az eset akkor került a széles nyilvánosság elé, mikor egy másolat eljutott Dave Berryhez, a Miami Herald népszerű újságírójához. Berry 1990. május 20-án megírta a sztorit, amit a lap le is közölt. A cikk rövidített verziója hamar felkerült néhány üzenőfalra, és számtalan hozzászólás érkezett a témához.

Itt kell egy kis kitérőt tennünk azok kedvéért, akik nem ismerik annyira a világháló történetét. A 90-es évek elején az Internet még gyerekcipőben járt. A nyolcvanas évek közepén jelentek meg azok az ún. üzenőfalak (angol kifejezéssel élve bulletin boardok), amelyeknek a lényege az volt, hogy a felhasználók telefonvonalon becsatlakozhattak egy központi rendszerbe, és egy program segítségével szoftvereket és adatokat tölthettek le és fel, híreket olvashattak, vagy különféle üzeneteket válthattak egymással. Az üzenőfalakat kezdetben hobbi jelleggel működtették, és jellemző volt rájuk, hogy egy-egy kisebb közösséget fogtak össze, rendszerint egy kisváros felhasználóit.

Igaz volt? Vagy mégsem?

A cikk körüli zsongás az üzenőfalakon felkeltette a média munkásainak a figyelmét is, és az oregoni autópálya-felügyelethez, amelyet időközben oregoni közlekedésfelügyeletté neveztek át, egyre-másra érkezni kezdtek a telefonok a felrobbantott bálnáról. Mint kiderült, a bulletin boardokon keringő szövegben nem szerepelt, hogy az eset huszonöt évvel azelőtt történt, így az újságírók napi aktualitásként kezelték az ügyet.

San Francisco-tól Washingtonon át Massachusetts-ig számtalan helyről érkeztek a hívások, és nemsokára már a Wall Street Journal is foglalkozott a történettel. 1992-ben a sztori megjelent a Usenet-en, ami egyike volt a legkorábbi Internetes vitafórumoknak, ahol a felhasználók hosszan vitatkoztak a történet eredetéről és hitelességéről.

Végül feltehetőleg 1993 környékén Steve Hackstadt, az Oregoni Egyetem végzős informatika-szakos hallgatója digitalizálta a birtokába került videofelvételt, és feltette az egyetemi hálózatra. Innen indult világhódító útjára a film, hogy aztán számtalan oldalra felkerülve az Interneten mindenhol feltűnjön. Mára ez az eredeti oldal eltűnt, de Hackstadt továbbra is gyűjti a film körüli cikkeket és anekdotákat.

A film terjedéséhez hozzájárult az is, hogy az információk gyakran hiányosak voltak vele kapcsolatban. Sokan azt hitték, hogy a bálna még élt a felrobbantáskor, mások nem voltak vele tisztában, hogy egy 40 éves történettel találkoznak.

A világ legrégibb vírusfilmje bizony még ma is igen népszerű: a videómegosztó oldalakról beszerzett adatok szerint a felrobbant bálna videója a világon még mindig az ötödik legnépszerűbb és legtöbbször megtekintett vírusfilm.

Varga Bence (Revision)

A Netidők csapatában Spányik Balázs kollégánk alkotott egy új kifejezést, az angol spamlication szóösszevonást. Mint minden új kifejezésnek, ennek is egyedi jelentése van, Balázs egyre többünket sújtó jelenségnek adott nevet. A spamlication így értelmezhető: amikor olyan új számítógépet veszünk, amelyiken előre telepített operációs rendszer van, akkor bizonyos esetekben a szükséges szoftvereken, meghajtókon kívül több, kéretlen, jellemzően reklám célú alkalmazást is telepítenek a gépünkre. Ezek java része kipróbálható szoftververzió, azaz néhány hét múlva lejár a használati ideje, ezután vagy meg kell venni vagy törölni kell a gépről. Ám leginkább az alapelv a lényeges: az újonnan megvásárolt gépre olyan alkalmazásokat is telepítenek, amelyek nem az alapvető használhatóság követelményei miatt vannak, hanem reklámozási céllal. Csak úgy, ajándékba, de ezeknek az ajándékoknak jellemzően nem örül senki. Ezekkel a szoftverekkel vélhetően hozzáadott értéket próbálnak nyújtani a gyártók, ám sok esetben éppen a kéretlenség miatt fölösleges bosszankodást okoznak a felhasználónak.

A spamlication kifejezés két tagból áll, a spam főnévből, illetve az application főnév csonkolt változatából. Az angol spam elsődleges jelentése informatikai környezetben már klasszikusnak számít 'kéretlen reklám e-mail'. Ám ennek a szónak a jelentése kezd bővülni, általánossá válni, és lassan spamnek hívunk minden kéretlenül megjelenő adatot, tartalmat (pl. spam jöhet már azonnali üzenetekben - spim, VoIP hívások formájában – spit, illetve blogokban is – splog). Az általános értelmű spam jelentése érvényesíthető a kéretlenül telepített alkalmazásokban is, így alakul ki a spam application szerkezet, amelyből az utótag csonkolásával jött létre a spamlication összevonás.

Szokatlan, hogy magyar felhasználók angol kifejezést alkossanak, ám ne feledjük, hogy olyan szaknyelvi környezetről van szó, amelynek az alapja angol nyelvű, így érthető és logikus ez a szóalkotás. Az idegen forma a magyar informatikai témájú nyelvhasználatban nem lehet szokatlan. A kifejezés újszerűségét és egyediségét bizonyítja, hogy a Google keresőjében 2010 novemberében (amikor Spányik Balázs először használta ezt az alakot), mindösszesen egy darab (!) találat született, az is egy blog bejegyzésben olvasható, és hasonló jelentéskört fed le. A többi nemzetközileg is elterjedt kereső (pl. Yahoo, Bing) egyetlen találatot sem mutatott. A ritka, egyedi ötletként születő kifejezések (szakkifejezéssel hapax legomenon – görög, 'egyszer olvasott') nem ritkák a nyelvhasználatban, hiszen mindannyian kreatív lények vagyunk, ami a nyelvhasználatunkban is megmutatkozik. Ebben az esetben viszont olyan frappáns formával találkozunk, hogy a jelenség elterjedésével remény van a kifejezés elterjedésére is.

Bódi Zoltán

Ami elromolhat, az el is romlik. Akinek nem volt dolga még soha vírussal, elfelejtett jelszóval, összegubancolódott partíciós táblával vagy döglődő merevlemezmeghajtóval az fehér hollót is sokat látott. A baj ráadásul mindig a lehető legrosszabb pillanatban üt be. Nem mintha lenne ezekre jó pillanat egyáltalán. Ilyen esetekben jó lenne, ha kéznél lenne valamilyen varázsszer ami megoldaná gondunkat.

Tom Kerremans 2001-ben készítette az első DOS alapú digitális mentőövet The Vault néven, amivel egy gond volt. Az abban használt programok terjesztése illegális volt, Tom így dobta a régi megoldást és GNU/Linux alapokra építve, létrehozta a Trinity Rescue Kit névre hallgató rendszert, amely elsősorban a bajba jutott Windows felhasználók megsegítésére jött létre, de persze a GNU/Linux használók is találnak benne gyógyírt elég sok problémára. Érdemes tehát ebből a rendszerből egy példányt tartani a fiókban CD-re, vagy USB kulcsra kiírva.

A használata viszonylag egyszerű, ha valamennyire elboldogulunk az angol nyelvvel. Az átlagos felhasználó leginkább a CD-re írt vagy az USB kulcsra kiírt verziót fogja használni.

Ha elkészítettük az életmentő készletet, akkor már csak bootolni kell és hozzá is láthatunk az újraélesztéshez. A bootmenüben érdemes az alapértelmezett módban elindítani a rendszert.

Ha betöltődött, akkor egy menüből kiválasztva a megfelelő gyógymódot, beadhatjuk a keserű pirulát a betegnek. A különféle gyógymódok között, ezeket a legfontosabb dolgokat találjuk:

1. Windows jelszó helyreállítás
2. Víruskeresés (internet kapcsolat szükséges a vírusirtók letöltéséhez)
3. Kétféle rootkit detektálás
4. A Windows által teleszemetelt fájlok kitakarítása
5. Biztonsági mentések kezelése
6. Gép klónozása a hálózaton keresztül

A Windows NTFS fájlrendszerével könnyen megbirkózik a rendszer, köszönhetően a Szakacsits Szabolcs (Tuxera) által készített NTFS-3G fájlrendszer implementációnak.

A vírusirtáshoz internet kapcsolatra van szükség, maguknak a vírusirtóknak és a vírusdefiníciós fájloknak a letöltéséhez. Ezek után tudja csak elkezdeni a rendszer a kórokozók semlegesítését.

A TRK innen letölthető.

A trollok a skandináv népmesékből származó misztikus óriások, akik a különböző irodalmi feldolgozásokban vad, agresszív hősökként jelennek meg, gyakran szerepelnek sötét, erdei környezetben. A skandináv meseirodalomból a romantikán át vezetett a trollok útja a fantasy irodalomig, és például J. R. R. Tolkien Gyűrűk ura és J. K. Rawling Harry Potter című regényében is szerepelnek. Természetesen a fantasy irodalommal kapcsolatos számítógépes játékokban is megjelentek a trollok.

Az internetes szövegkörnyezetben funkcionális, metaforikus jelentésváltozáson ment keresztül a troll kifejezés, és elsőként az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején jelent meg a troll új jelentéstartalommal. Ez az új jelentés a következőképpen írható le: a Usenet, majd később a fórumok, a csetszobák, a blogok közösségeiben azokat a szereplőket nevezik trolloknak, akik kizárólag provokatív, közösségromboló, heccelődő céllal jelennek meg, kötekedő magatartást tanúsítanak. A troll tehát egy misztikus, mesebeli lény nevéből valós, magatartásforma nevévé vált. A trollok magatartása és a közösségromboló, provokatív, vitázó internetes szereplők magatartása megegyezik, hisz veszélyesek egy közösségre nézve. Így módosult, bővült az alapkifejezés jelentéstartalma.

A troll főnév, ám az angolban a folyamatot is képesek kifejezni ennek a szónak a továbbképzett formájával: a trolling jelentése és alakja hozzávetőlegesen a trollozás, provokálás, közösségrombolás alakokkal fejezhető ki.

Ugyan nincs közvetlen nyelvi vonatkozása, de ha már a trollokról ejtünk szót, említsük meg, hogy nagyon fontos alapelv fejeződik ki A trollok etetése tilos! felszólításban. Ez azt jelenti, hogy ha troll téved a közösségbe, akkor ne válaszoljon senki a provokatív, közösségromboló hozzászólásaira, mert azzal csak kialakul egy senki által nem kívánatos vita. Azzal, hogy a troll hozzászólására való reagálást etetésnek nevezik, metaforikusan a vita táplálására asszociálunk. Emellett kicsit becsmérlő értelmezéssel A trollok etetése tilos! mondatról az állatkertben olvasható Az állatok etetése tilos! felhívásra gondolhatunk, így a közösségromboló trollokat az állatokkal azonosíthatjuk.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

A Google-ról mindenki beszél, mindenki használja a szolgáltatásait, közismert internetes cég, amely a híres keresőszolgáltatásról vált népszerűvé. A Google név tipikusan azoknak a szavak a csoportjába tartozik,  amelyek közhasználatúak, ám nem gondolkodunk el a jelentésükön. Hát íme a történet.

A Google név a 10¹⁰⁰ számot kifejező angol googol szóból ered. Ez a szám az 1-es számjegyből és az azt követő 100 darab nullából áll. A googol egy gyermeknyelvi szó, amelyet Edward Kasner matematikus kilencéves unokaöccse nevezett el. Kasner a James Roy Newmannel írt Mathematics and the Imagination című könyvében azt írja, hogy a gyermekek azoknak a számoknak tudnak nevet adni, amelyeket végesnek éreznek. Kasner arra kérte Milton Sirottát, a kilencéves unokaöccsét, hogy adjon nevet egy hatalmas nagy számnak, amelyet 1 után 100 darab nullával lehet leírni. Így tehát ez a hatalmas, elképzelhetetlen szám rögtön végesnek tűnt. Sirotta a googol nevet adta. Amikor a Google keresőrendszerének a feltalálói, Larry Page és Sergey Brin nevet kerestek az új rendszernek, akkor több egybehangzó forrás szerint szóba jött a googol szó is, de a csapatban valamelyikük elgépelte a szót a google formára, ami végül is megtetszett a társaságnak. A Google és a googol hangalakja és írásképe igen hasonló, és a jelentéstani kapcsolat lényege az, hogy a Google minden eddigi keresőnél több releváns találatot eredményez.

A magyar, mint minden nyelv, a nehézkesen kiejthető és jellemzően idegen hangzású szavak kiejtését közelíti a magyar szokásokhoz, így vált a szlenges, kötetlen beszélt nyelvben a Google [gúgl] alakjából gugli, és az igei származéka guglizik. A szó eleji és szó végi mássalhangzó-torlódások feloldása nagyon régi tendenciája a magyar nyelvnek, így a jellemzően idegen eredetű mássalhangzó-torlódásos szóalakokat egyszerűsítjük. Szó végi helyzetben ennek egyik módja, hogy hozzátoldunk egy magánhangzót a torlódáshoz: [gúgl] > gugli. Ez hasonlít a német eredetű krigli, sramli szavainkhoz.

Az angolban az igen nagy, ám matematikailag definiálatlan számok kifejezésére több, kreatívan alkotott forma is van, a legismertebb alak a zillion, de használják a godzillion, killion kifejezést is. Mindegyik annyit jelent hogy 'nagyon sok', 'megszámlálhatatlanul nagy mennyiség'. Ezeknek a kifejezéseknek az utótagja az -illion alak, ami a million ('millió'), billion ('milliárd') alakokból elvonással született. Az előtag a zillion esetében vélhetően az ábécé utolsó betűje, ami a betűvel kifejezhető legmagasabb érték szimbóluma. A godzillion a 'godzilla', 'hatalmas méretű szörny', a killion előtagja pedig vélhetően a to kill 'meggyilkol', 'megöl' jelentésű ige, és így kb. annyit tesz, hogy 'gyilkosan nagy szám'. Látható, hogy a zillion és társai a szemléletes, kreatív, szlenges szóképzés eredményei.

A magyarban ehhez hasonló jelentésű és stílusárnyalatú a ritkán és periférikusan előforduló, szintén szlenges csilliárd, amelynek az előtagja a csillagra megy vissza, tehát hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 'annyi, mint amennyi csillag van az égen'.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: