Netidők Blogtársaság

Gyakran csak elhatározás kérdése, hogy mikor veszünk új, izgalmas, okos háztartási elektronikai készülékeket, és valljuk be, egyre több intelligens eszköz vesz minket körül otthonunkban. Ezeket az eszközöket meg kell neveznünk, használjuk őket, és a funkcióikat is meg kell valahogy neveznünk. Erre a legkézenfekvőbb megoldás, ha megtanuljuk az eredeti, jellemzően idegen nyelvű kifejezéseket. Így viszont egyre több és több új szót kell megtanulnunk. Íme egy újabb négybetűs alak.

A DLNA a Digital Living Network Alliance rövidítése, magyarul körülbelül ennyit tesz: Digitális Otthoni Hálózati Szövetség. Itt egy logikai alapú névátvitel történt, mert ennek a szakmai szervezetnek a neve (illetve a belőle alkotott betűszó) egyben egy technológia neve is. Ugyanilyen eljárással jött létre az MPEG betűszó is, amely egy adattömörítési eljárás neve, és a betűszó feloldása szintén egy szakmai szervezetet nevez meg (Moving Pictures Expert Group).

A Digital Living Network Alliance egy olyan kereskedelmi szövetség, amelyben több mint 250 vezető háztartási elektronikai, mobiltelefon-gyártó, PC-gyártó és egyéb, technológiai szolgáltatást nyújtó cég szerepel, és a céljuk az, hogy egyszerűsítsék az otthoni felhasználó életét azzal, hogy a DLNA szabványnak megfelelő eszközökkel könnyen, technikai és kompatibilitási problémák nélkül tudja megtekinteni, megjeleníteni, lejátszani vagy megosztani a fotókat, videókat, zenei állományokat. A DLNA-val a hétköznapi felhasználó általában akkor találkozik, amikor olyan okostelefont, számítógépet, illetve televíziót, médialejátszót használ, amelyik képes multimédiás állományokat tárolni, lejátszani külső forrásból is, és vezeték nélküli összeköttetésre is alkalmas. Tehát például az okostelefonjával fölvesz egy videót, a memóriájában tárol zenei állományokat, és ezeket az állományokat valamilyen vezeték nélküli megoldás igénybevételével (pl. wi-fivel) átjátssza, lejátssza, megjeleníti a televízióján, számítógépén, így egy összefüggő eszközhálózatból álló, mindent mindennel lejátszani képes rendszert kaphat az otthoni felhasználó a DLNA-tól.

A DLNA írásmódja változatos, mert gyakran fordul elő nagybetűs alakban, de kisbetűs formában is írják.

Bódi Zoltán

Gondoljunk csak bele, hányszor halljuk azt a szót napjában, hogy hírportál? Sokszor, igaz? A brit közmédia cég, a BBC webhelyére mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy hírportál. Nyugalom, finomítom tovább a sarkos kijelentést!

Persze, hogy erős hírszolgáltatás van a BBC-nél és annak portálján: viszonyítási pont, kvázi mérce a hírújságírók számára. A fontos azonban most az, hogy nem csak hírportálként működik, hanem ennél sokkal szélesebb a kínálat. Nézzük csak meg a címoldalt, ott „csak” egy doboza van a közéleti híreknek (News – innen persze tovább lehet lépni a jól fejlett hírszolgáltatás felé), de ugyanilyen doboza van a sportnak, üzleti témáknak, szórakozásnak és más témaköröknek. Rendben, akár lehet mondani azt is, hogy ez utóbbiak is lényegében híreket szolgáltatnak – de rögtön szálljunk is vitába vele, pl. az üzleti gyűjtőoldalon (Business) megjelennek a tőzsdei adatok is frissítve. És a tartalomelemzést lehetne tovább folytatni…

Ha eltöltünk a megszokott gyors lapozáson túl egy kevéske időt a brit közmédia portálon, akkor rájöhetünk, hogy itt egy nagyon átgondolt struktúrában és médiastratégia szerint haladnak – tapasztalatom szerint kb. 3-4 éve nem nyúltak hozzá ehhez a szerkezethez (ez a letisztultságát dícséri!), a portál is egy igazodási ponttá vált abban a témában, hogy miképpen lehet jó portált összehozni, amit ráadásul a közpénzből hoznak létre. (Egyszerű az összefüggés: a BBC-nél létrejön egy sor tartalom, akkor azok a tartalmak jelenjenek meg a neten is, ráadásul visszakereshetően – sőt, ha már nem csak tévében és rádióban, hanem neten is megjelennek, akkor a netet is tömegkommunikációs csatornaként kezelik – egyébként idestova 15 éve.)

A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány fontos dolgot, ami érték és megfontolandó a portálépítésnél:

- A tartalmi funkciók: ha portálok világa felől nézzük, akkor teljesíti a tartalomszolgáltatás elvárásait (azaz a műsorok nélkül is értelmezhető tartalmakat találunk), ha a BBC hagyományos csatornái felől nézzük, akkor teljesíti a tévé- és rádióállomások támogatását (TV Channels, Radio).

- Sokféle útvonalon el lehet jutni a portálon ugyanahhoz a cikkhez vagy médiafájlhoz (hangklip, video). Azaz: a szervezéskor nem csupán abban gondolkodtak, hogy pl. van egy zenei interjú, akkor azt tehát nem csak annak a rádiócsatornának az oldalán helyezik el, ahol adásba került (sőt, talán nem is került adásba!), hanem a zenei gyűjtőoldalon is (Music homepage), és ez tematikusan még más oldalakra is kikerülhet. De el lehet jutni a cikkhez a keresőn keresztül, és még egy sor más úton is.

- Érdemes megnézni a nyitó oldal alján a „Can't find it? Try the A to Z” link mögötti elektronikus „tartalomjegyzéket”. Itt megtalálunk minden olyan címoldalt, rovatot, ami a BBC-n belül megtalálható. Gazdag kínálat! De ennél még érdekesebb, hogy pont olyan szerteágazó és teljességre törekvő a tematika, amennyire egy általános portálé, azaz nagyon nehezen találunk olyan témát, ami ebbe a tematikába nem illik bele.

- Így például a H betűnél két magyar rovatcímet is találunk, az egyik a 2005-ben megszűnt BBC Magyar adás weboldala. Lám, az oldalt ennek ellenére nem szüntették meg. Hiszen egy létrejött értékről beszélünk, ami közpénzből jött létre. A másik magyar vonatkozású oldal az, ami az országunkról szól – immár angolul.

- Érdemes megnézni a helyi oldalakat felsoroló címlapjukat is (a kedvencem itt a kattintható térkép!), ami megint csak árulkodó abban a tekintetben, hogy a BBC-nél nem csak egy „központi” médiaszolgáltatás van, hanem természetesen vidéki szerkesztőségek is, helyi tudósítókkal, újságírókkal. (Csakúgy, mint a magyar közmédia is rendelkezik vidéki és külföldi szerkesztőségekkel, tudósítókkal.)

- Jól szervezett, logikusan áttekinthető oldalon indulhatunk el a BBC műsorai felé is, akár a műsor címe, kategóriája (műfaja, formátuma) alapján és persze a műsorrend is megtalálható.

- És persze az archívum. A BBC történetétől kabaréfelvételeken át különféle műsorok archív összeállításaiig…

- Ne feledkezzünk meg a felhasználható eszközökről sem. Ebben a BBC érzékelhetően régóta igyekszik élenjárni: saját iPlayer lejátszójuk van, és a címlapon a logo mellett látható a mobil szolgáltatásuk linkje is. De gondolhatunk arra is, hogy a címoldalon a dobozokat kedvünkre pakolgathatjuk és saját igényeink szerint átszabhatjuk a tartalom részt – kivéve a címlapsztorit, ami állandó helyen van.

ePub

Androidos okostelefonomon birtokba vettem az e-book olvasót, apropó, miért is ne lehetne ezt e-könyv olvasónak vagy egyszerűen csak e-olvasónak nevezni? Tehát szükségem volt e-könyvekre (e-bookokra), ehhez letöltöttem egy programot, ami mindenféle szöveges formátumból képes az aktuális e-könyv olvasóhoz szükséges állományformátumot konvertálni. Az én rendszeremhez az ePub formátum szükséges.

Az ePub tehát egy fájlkiterjesztés, ami az állománynevekben szokás szerint .epub alakban fordul elő. Ám ez a jelölés egyben nyelvi jel is, így érdemes elgondolkodni a jelentésén, alakján. Az ePub az electronic publication ’elektronikus publikáció’ szerkezetből rövidült a fájlkiterjesztésekben megszokott néhány betűs, rövid alakra. Ez a szerkezet jól kifejezi ennek a formátumnak a lényegét is, hiszen publikálni mindenféle szöveget lehet, tehát az ePub formátum mindenféle szöveg elektronikus hozzáférését biztosítja. Ez az állománykiterjesztés egyébként az International Digital Publishing Forum (IDPF) szabad és nyílt formátuma, amit 2007 szeptemberében vezettek be, ám leginkább a 2010-es évben vált népszerűvé. A kifejezés írásmódja változatos, mert az általam használt belső nagybetűs ePubon kívül mindenféle alak előfordul (EPUB, ePUB, EPub, epub).

A másik népszerű e-könyv formátum a LIT, ami a literature ’irodalom’ kifejezésből rövidült. Ennek a kifejezésnek a jelentése kicsit szűkebb hátterű, hisz az irodalomra korlátozódik, szemben az ePub korlátok nélküli publikációjával. Ám hangsúlyozom, hogy itt csak a kifejezések jelentéstani hátteréről van szó, és nem a technikai tartalomról, hisz nyilvánvaló, hogy mint .lit, mind .epub kiterjesztéssel bármilyen szöveget lehet publikálni.

Az ePub utótagja, a pub egybeesik az angol pub ’kocsma’ szóalakkal, ám ez természetesen véletlen, és a két kifejezés olyan eltérő kontextusban használatos, hogy nem is zavarják egymást.

Engem meggyőzött az e-könyv olvasó, az irodalom már nem korlátozódik a könyvre, az elektronikus formátum is ugyanazt az értéket hordozza.

Bódi Zoltán

A napokban olvastam, hogy jelentős kockázattal jár, hogy a különböző .pdf-olvasók és Flash-lejátszók biztonsági résein keresztül behatolhatnak a kórokozó programok a gépünkbe, hisz ezek a szoftverek biztos, hogy minden gépen megtalálhatók. Éppen ezért, az utóbbi hónapokban egymást érik a biztonsági frissítések. Az egyik védelmi megoldás, hogy ezeket a programokat sandbox technológiával védik. Ahogy elolvastam ezt a kifejezést, rögtön elindult a fantáziám.

A sandbox tehát egy védelmi technológia neve, amelynek a lényege, hogy olyan futtató környezetet hoz létre, amelyben a behatoló programok nem tudják közvetlenül elérni a gazdagép erőforrásait, tehát a sandboxon belül futó szoftverek el vannak zárva a gép rendszerétől, így az esetleges sérülékeny pontokat kihasználó rosszindulatú, károkozó programok nem tudnak kódokat futtatni vagy adatot olvasni a számítógépről.

Az illusztráción a szerző kislánya tölti be az "informatikai betolakodó" szerepét

A sandbox magyarul 'homokozó', az informatikai szaknyelvben előfordul 'homokverem' formában is. Mindenesetre nagyon szemléletes ennek a szóösszetételnek a jelentéstani háttere, hisz egy ilyen komoly téma esetében, mint a szoftverek sérülékenysége, az adatlopás, a kódfuttatás, a védelmi szoftverrendszerek, egy gyermekekkel, játékkal, játszóterekkel kapcsolatos kifejezést használnak. Nyilvánvaló, hogy mi a funkciója a homokozónak. Ez egy elkerített terület, voltaképpen egy verem, ami homokkal van feltöltve, és játszani lehet benne, például várat lehet építeni, ám a felépített vár természetesen nem valós, hisz csak homokból készül. Természetesen a homokozóban várat építő gyerekek nagyon komolyan veszik a játékot, és tényleg várnak hiszik, amit építenek, így a homokozóban egy külön világ alakul ki. A sandbox technológia is egy elkerített, ellenőrzött területet hoz létre, amelyben a behatoló úgy látja, hogy hozzáfér a gazdagép rendszeréhez és adataihoz, ám valójában a sandbox hermetikusan lezárja a rendszert. A sandbox tehát egy átverés, egy látszólagos környezetet mutat a rosszindulatú behatolónak. Ebből is látszik, hogy ez a kifejezés komoly jelentéstartalommal rendelkezik, de a mögötte rejlő informatikai gondolkodásmód, szemlélet vicces, furfangos.

A sandboxot használják a számítógépes játékok világában is, ezekben nincs linearitás, nincs sorrendiség, nincs kötelezően bejárandó pálya, a játékos bárhol, bármilyen irányban elkezdheti a tevékenységét. Ebben a jelentésben is jól megfigyelhető a játszótéri homokozó metaforikus jelentéstani háttere, hisz a homokozóban is bárhol elkezdhetünk várat építeni.

Bódi Zoltán

Hányszor találkozunk olyasmivel, hogy valaki sért, bánt vagy bosszant internetes működésével! A legrosszabb, amikor tudjuk, hogy némi udvariassággal, a környezetre való odafigyeléssel el lehetne kerülni mindezt. Ám vannak jelentős ellentmondások is, például sokan elvárják, hogy ékezethelyes, jól fogalmazott SMS-t kapjanak, ám lehet, hogy a valós gyakorlatban a használatban lévő mobiltelefon vagy egyéb külső tényező nehezíti mindezt.

Az internetezésre vonatkozó tanácsok, elvárások gyűjteménye, folyamatosan alakuló szabályrendszere minden felhasználónak ismerős lehet. Ez egy olyan dinamikus, módosuló, átöröklődő hagyományrendszer, amely a net technikai hátteréből, illetve az alapvető viselkedési szabályok összekapcsolódásából állnak. Az alapelv nagyon egyszerű, ugyanis ha valaki belép egy kommunikációs folyamatba, akkor mindig szem előtt kell tartania, hogy milyen környezet, milyen normatíváit kell ismernie és alkalmaznia ahhoz, hogy a kommunikációs szándékait, céljait el tudja érni. Ám a weben a tárgyi valóság, az offline környezet kommunikációs szabályai átalakulnak, módosulnak, így szükség van újabb szabályok kialakítására.

A web alulról szerveződő közössége jellemzően önmaga alakítja ki a szabályait, amelyek a weben keresztül hagyományozódnak. Ismertté pedig úgy válnak, hogy forgalmasabb webes csomópontokon jelennek meg, különböző webes szerveződések népszerűsítik, és lassan beépül az aktív felhasználók napi gyakorlatába. Ezután szabadon terjednek a közösségekben ezek a szabályok. Fontos, hogy ne kötelező érvényű, felülről diktált szabályoknak képzeljük el a netes együttműködés alapelveit, mert azokat a webhasználók jellemzően elutasítják.

Ennek a jelenségnek a megnevezésére alakult ki az 1990-es évek elején (a web hajnalán) a netikett kifejezés, ami egy szóösszevonás, a net ’internet’ és az etikett szóalakokból származik. Jól tükrözi ez a szóalak a webes nyelvhasználat kreativitását, és azt, hogy voltaképpen az etikettre, tehát a viselkedési szabályokra épülnek ezek a netes normatívák.

2010 novemberében Magyarországon a német gyakorlatot követve a Magyar Telekom létrehozta tekintélyes kutatók és ismert személyiségek közreműködésével az új netes idők követelményeihez alkalmazkodó, új netikett ajánlásokat, aminek a cég sietve új nevet is adott: e-Etikett. Nem hangzik igazán jól, mert két e hanggal kezdődik, ám az írásképe látványos, a belső nagybetűnek kiemelő funkciója van, és személetes is, mert jól mutatja a jelentés középpontját, a viselkedési szabályok fontosságát.

Bódi Zoltán