Netidők Blogtársaság

A napokban fordul velem elő, hogy vonaton utaztam, és gyorsan meg kellett írnom egy szöveget, és utána publikálni kellett volna az interneten. Volt nálam laptop és egy androidos okostelefon. A laptopnak nem volt 3G modulja, nem tudtam vele internezni, a telefonom ugyan internetképes volt, ám rajta keresztül nem tudtam a szövegszerkesztővel megírt szöveget feltölteni az internetes adminisztrációs felületre. A szöveget újra írni nem volt kedvem, időm sem volt rá, és egy érintőképernyős okostelefon kezelőfelülete amúgy sem hosszú szövegek szerkesztésére van kitalálva.

Image: Getideaka / FreeDigitalPhotos.net

Kézenfekvő lett volna a megoldás, hogy kössem össze a telefonomat és a laptopomat, és a telefonom internet-hozzáférésén keresztül csatlakoztassam a számítógépemet a nethez. Ehhez azonban olyan szoftveres szolgáltatásra lett volna szükségem, ami ezt lehetővé teszi: ezt hívják tethernek. Ez egy olyan alkalmazás, amely a mobilkészülékből internet acces pointot (internet hozzáférési pontot) vagy wi-fi hotspotot (wi-fi hozzáférési pontot) varázsol. Tehát a tether segítségével vezetékkel (USB kábellel) vagy vezeték nélkül (wi-fin keresztül) egy számítógép kapcsolódni tud a telefonnal elérhető internethez. A tether szolgáltatás androidos, iPhone és Blackberry okostelefonokon, valamint symbianos telefonokon is elérhető.

Image: Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

A tether angol szó, a jelentése ’kipányváz’, ’kiköt’, ’láncra köt’. A tether alkalmazás tehát a telefonhoz, illetve annak az internet-hozzáféréséhez pányvázza, láncolja a számítógépet. Ez a képi, metaforikus kifejezés tehát arra utal, hogy olyan szoros kapcsolat jön létre a két eszköz között, amit nem lehet felbontani a cél, vagyis az internethez való kapcsolódás érdekében. A tehtert magyarul nem mondjuk, egyelőre nincs elterjedt magyar változata, ráadásul a szóbelseji [–th-] ejtése is nehézkes a magyar beszélőnek, rendszerint [-sz-] esetlen [-t-] hanggal helyettesítjük. Ezt a funkciót körülírással fejezhetjük ki, például így: internetmegosztás.

A mobileszközökön az operációs rendszer típusától és verziójától függően vagy alapszolgáltatásként vagy külön telepíthető alkalmazásként érhető el a tether, és jellemzően ezeknek az alkalmazásoknak a nevében is szerepel a tether kifejezés (pl.: Tether for Android, Tether for Root Users stb.).

Csak érdekes, szubjektív megjegyzésként fűzöm hozzá, hogy a régi, kb. négyéves, már használaton kívüli symbianos telefonomon mindig is alapfunkció volt, amit most tethernek neveznek, és viszonylagos újdonságként emlegetnek az okostelefonok világában, csak nem így hívták. Tehát egy régóta meglévő szolgáltatás az újabb eszközökön is elterjedt, és számunkra (magyarok számára) kaphat új nevet.

Bódi Zoltán

Még el sem terjedt igazán az új, a korábbinál gyorsabb adatátvitelt biztosító USB 3.0 kódnévre hallgató adatátviteli technológia, de az Intel már 2011 elején bejelentette, hogy kifejlesztette az ennél is kétszer gyorsabb adatátviteli sebességű, Thunderbolt névre keresztelt technológiát. Egyes elemzők ebben látják a jövőt, mások pedig halva született ötletnek tartják ennek az új platformnak a bevezetését. Az idő eldönti, kinek lesz igaza, az viszont tény, hogy 2011 tavaszán az az aktualitása ennek a fejlesztésnek, hogy az új MacBook Pro notebookokon már a Thunderbolt csatlakozó is megtalálható. Mindenesetre a Thunderbolt névről már most érdemes elgondolkodni.

A Thunderbolt fantázianév, és mint ilyen, az informatikai szakkifejezések sajátos csoportjába tartozik, hisz sok IT terminus metaforikus (képi), illetve kódok, szám-betű kombinációk formájában terjedt el. A Thunderbolt kifejezés jelentése 'villámcsapás', 'mennykőcsapás', ehhez hasonló névadási logikára vezethető vissza a – szintén adatátviteli technológiát jelölő – FireWire 'tűzvezeték' név. A Thunderbolt fantázianév mögött jól érthető a névválasztás oka, ez a név azt sugallja, hogy ez az adatátviteli technológia olyan gyorsan akkora adatmennyiséget tud átadni, mint egy igazi villámcsapás, illetve annak az energiája. Akár ok-okozati szinten is folytathatjuk a logikát, mert – legalábbis a tervezők és az elemzők egy része szerint – a Thunderbolt úgy jelenik meg a hasonló technológiák között, mint ahogy beüt a mennykő. Érdekes párhuzamosság tapasztalható a Thunderbolt és a FireWire technológia neve és elterjedése között is, hiszen mindkét névtípus fantázianév, és mindkét technológiát az Apple gépein vezették be először.

Megjegyzem, hogy a technológiát nem ismerő, egyszerű felhasználók számára kicsit zavaró lehet, hogy a thunder- előtag már foglalt az IT világban, mert a szoftverek között igen népszerű a Mozilla Thunderbird ('viharmadár') nevű levelező kliens szoftvere.

Bódi Zoltán

Ha elmúltál ötven, öreg vagy! – legalábbis a marketingesek szerint. Köztudott ugyanis, hogy a 18-49 évesek alkotják a „hirdetők számára fontos” célcsoportot, és az ennél idősebb – az összefoglaló néven „ötvenpluszosoknak” nevezett – szegmens sokkal kevésbé érdekes számukra. Pedig ötven felett is van élet, sőt van fogyasztás is; de még azt sem jelenthetjük ki kategorikusan, hogy ebben az életkorban már nem változtatható meg a fogyasztói magatartás, vagyis a marketingüzenetek nem fejtenek ki hatást. Az ellenérvet éppen az internethasználat szolgáltatja: bár az idősebbek körében az internetezők aránya valóban lényegesen alacsonyabb, mint a fiatalabb generációk esetében, azokra, akik ebben az életkorban belevágnak az internet használatába, mindenképpen úgy kell tekintenünk, mint akik nyitottak az új dolgokra.

Na de lássuk a számokat! Öregedő társadalmunk 35 százaléka, körülbelül 3,6 millió ember tartozik az ötven feletti korosztályba; az ötvenesek egyharmada, a 60 felettieknek pedig csupán 12 százaléka használja  a világhálót, ami valóban nagyon alacsony arány, különösen ha azt nézzük, hogy az ellenpólus, vagyis a 18-49 évesek körében 67, a 15-25 évesek körében pedig 83 százalékos az internetpenetráció.

Ám még így is több mint 700 ezer ötven feletti netpolgárról beszélhetünk, ami azért nem elhanyagolható tömeg: az összes felnőtt netező közel egyötödét teszi ki.

Ráadásul az ötvenpluszos netpolgárok szegmense sok tekintetben különleges. Míg ugyanis a tizen-, huszonévesek körében az az általános, ha valaki rendszeres használója az internetnek, és a digitálisan – ma még – írástudatlan szűk réteget a menthetetlen leszakadás veszélye fenyegeti; addig az ötven – és még inkább a hatvan – évnél idősebbek esetében az számít kuriózumnak, ha valaki igénybe veszi az online tartalmakat és szolgáltatásokat. Éppen ezért az ezüstgeneráció internetező szelete meglehetősen sajátos demográfiai profillal rendelkezik: tipikusan magasabb státuszú, 45 százalékban diplomásokból álló szegmens.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy azok az ötven felettiek, akik használják a világhálót, a fiatalokkal ellentétben nem az internettel együtt szocializálódtak, hanem munkájuk, érdeklődésük okán megtanulták egy egészen más környezet használatát, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy az ötvenpluszos netpolgárok nem hogy nem egy „futottak még” kategóriát képeznek, hanem sokkal inkább egy, a világra és az újdonságokra nyitott, elit társaságot, amely hirdetési szempontból is komoly potenciállal bír.

Az ötven feletti férfiak 43 százaléka részben autodidakta módon sajátította el a számítógép kezelését, a saját erőből való tanulás ugyanakkor a hölgyek mindössze egyötödéről mondható el. Rájuk sokkal inkább jellemző az, hogy valamilyen tanfolyam keretében ismerkedtek meg a számítógéppel, de az is, hogy fiatalabb családtagjuk mutatta meg nekik az alapokat. A fiatalabbakkal való együtt-internetezés aztán a későbbiekben is jellemző: az unokával rendelkezők többsége szokott a gyermekkel közösen böngészni a világhálón, és ez az „együttműködés” mindkét fél számára előnyös lehet: a felnőtt kontrollálhatja a gyermek online időtöltését, miközben ő maga fortélyokat leshet el a weben jellemzően otthonosabban mozgó csemetéktől.

Az ötven feletti korosztály 80 százaléka egyébként jártasnak érzi magát az online tartalmak és szolgáltatások használatában, bizonytalannak tehát csak minden ötödik „ezüstróka” érzi magát böngészés közben. 40 százalékuknak ugyanakkor félelmeik is vannak a világhálóval kapcsolatban – elsősorban a személyes adataikkal való visszaélésektől félnek, másodsorban pedig attól, hogy valamilyen számítógépes vírus kárt okoz nekik.

A fiatalok és az idősek internethasználata természetesen jó néhány ponton eltér egymástól. Míg a fiatalok életében az internet a kapcsolattartásban játssza a legnagyobb szerepet, addig az idősebbek számára fontosabb az, hogy a világhálón gyorsan és könnyen tájékozódhatnak a világban zajló eseményekről. Jelentős szerep jut az internetnek az érdeklődési körükkel, hobbijaikkal kapcsolatos információszerzésben is; szórakozásra, játékra már mérsékeltebben használják, legkevésbé pedig az új ismeretségek, kapcsolatok kialakításában és az önkifejezésben fontos az idősebbek számára az internet.

A két generáció közötti különbségek természetesen a honlaplátogatási szokásokban is tettenérhetők. Az idősebbek körében például kifejezetten népszerűek a linkgyűjtő oldalak – a Startlapot 70 százalékuk látogatja –, a videomegosztókat viszont kevésbé preferálják, mint a fiatalok. Az ötven feletti férfiak az átlagosnál magasabb affinitást mutatnak a gazdasági témájú honlapok valamint a nyomtatott napilapok online változatai iránt – a nők körében ugyanakkor az egészségügyi portálok számítanak kifejezetten népszerűnek. A kedvelt szájtok között természetesen ott vannak a kifejezetten az idősebb netezőket megcélzó honlapok is: a legismertebb és egyben leglátogatottabb ezek közül az otvenentul.hu, amit az 50plusz.hu követ a sorban.

Köztudott, hogy az idősebb generáció jelentős részét a közösségi oldalak vonzották a világhálóra, így nem meglepő, hogy az ötven felettieket is szép számban megtaláljuk ezeken az oldalakon. Közel 90 százalékuk szokott valamilyen közösségi oldalt látogatni: az iwiw-et 74, a Facebookot 61 százalékuk használja – utóbbi természetesen ebben a szegmensben is dinamikusan növeli a tagságát.

Mivel az ezüstrókák életébe belecsöppent az internet, nyilvánvalóan érdekes kérdés, a világháló használata hogyan változtatott korábbi szokásaikon. Az adatok azt mutatják, hogy az online világban töltött idő leginkább az offline médiahasználatot befolyásolta – legalábbis a célcsoport szubjektív megítélése szerint. Az ötven feletti netpolgárok 16 százaléka tapasztalta azt, hogy amióta internetezik, lényegesen kevesebb időt tölt tévénézéssel, rádiót pedig 23 százalékuk hallgat sokkal kevesebbet. Az internethasználat az olvasásra is hatással van: 17 százalékuk sokkal ritkábban vesz könyvet a kezébe, mint korábban; barátaira ezzel szemben csak 5 százalék szán lényegesen kevesebb időt az internetezés miatt.

És hogy mennyire része lett az ötven feletti netpolgárok életének is a világháló, azt jól mutatja, hogy többségük úgy gondolja, az internet megszűnése igen komoly változásokat idézne elő az életében. 38 százalékuk gyökeres, 32 százalékuk pedig nagyobb változásnak érezné, ha nem tölthetne többé ideje egy részét az online világban, és csupán 5 százalék gondolja azt, hogy élete ebben az esetben is a megszokott mederben folyna tovább.

Kurucz Imre

(Az adatok forrása az 50 évnél idősebb internetezőket vizsgáló VMR.silver kutatás, amelyet az NRC végzett 2011 elején, 3000 fős reprezentatív mintán.)

Az egérrel kattintottunk, ha valamit el akartunk érni a számítógépünk képernyőjén, de elgondolkodtak már azon, hogy mit csinálnak az érintőkijelzőjükkel? Milyen szóval fejezzük ki azt az ujjunkkal végzett navigációs tevékenységet, amit a kijelzőn végzünk?

Image: tungphoto / FreeDigitalPhotos.net

Az érintőkijelzők kapacitív változatainak az elterjedésekor vált igazán jelentős nyelvi kérdéssé mindez, ugyanis ezek az eszközök hozták azt az újdonságot, hogy a felhasználó a grafikus felületen az ikonok, ábrák és menüpontok között segédeszköz (érintőceruza, egér stb.) nélkül, pusztán a saját ujjával végezhet tevékenységet. (Mellesleg ezzel az emberiség visszatért egy sok ezer évvel ezelőtti ábrázolási szokásához, amikor pusztán az ujjával rajzolt, mindenféle segédeszköz lékül.) A hagyományos számítógép-kijelzőkön a géphez csatolt perifériákkal, leginkább az egérrel végezzük a menüpontok, ikonok, szövegrészletek, gombok kiválasztását. Az érintőkijelzőkön a korábbi (rezisztív) típusokon érintőceruzával (stílussal) érintjük meg a megfelelő felületet, már itt is eltűnt az egérgomb megnyomásának a műveletéből származó kifejezés, a kattintás értelme, hiszen az érintőceruzával nem kattintunk, nem is lehet, pusztán rámutatunk, hozzáérünk a képernyő bizonyos felüléhez.

A kapacitív kijelzőkön viszont már az ujjunkkal manipulálhatunk, így a kijelzőre rátapintunk, megérintjük, esetleg az ujjbegyünkkel rákoppintunk (ám megjegyzem, hogy ezek a kijelző típusok inkább a finom érintésre érzékenyek, és nem minden műveletkor van szükség a koppintásra, van, amikor simítani kell a képernyőt, van, amikor egyszerűen elhúzzuk rajta az ujjunkat). Az semmiképpen sem mondható, hogy kattintanánk ezeken a felületeken, nincs mivel. Érezhető némi megnevezési bizonytalanság ezen a téren, hisz a grafikus felhasználói felületeken történő kiválasztást, kijelölést az egérrel végzett művelet alapján hagyományosan kattintásnak neveznénk. Ennek viszont itt nincs funkciója. Különböző kifejezésekkel próbálkoznak a felhasználók, leginkább a koppintás fordul elő, de használatos az érintés, a tapintás, a simítás és mindezek mellett a kattintás is. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy bár funkcionálisan értelmezhetetlen ebben a helyzetben, de annyira elterjedt már az informatikai környezetben ennek a műveletnek a megnevezésére ez a szó, hogy az alapjelentése elhomályosulhat.

Bódi Zoltán

Ha már vesztettek el adatokat a gépükről, vagy előfordult már az, hogy nem találtak meg valamit, amiről pedig meg voltak győződve, hogy elmentették, akkor meg kell tanulni, hogy kell adatot menteni és mit jelent a frissítés, a szinkronizálás és a tükrözés. Manapság már nem ritka a több terabájt méretű háttértároló, és hamar eljutunk oda, hogy meg is töltsük ezeket a hatalmas háttértárakat. Ekkor hamar felmerülhet az igény, hogy az állományokról biztonsági másolatot készítsünk. A helyzetet tovább bonyolítja, ha több eszköz is van, az otthoni számítógép mellett van egy laptop vagy egyéb hordozható gép is, és mindegyiken keletkeznek állományok. Ilyen esetben, gyorsan előáll az átláthatatlan rendetlenség, és elengedhetetlen a rendcsinálás, az adatok szisztematikus archiválása.

A frissítés (update) az a folyamat, amikor a forrás meghajtón lévő fájlokat és a cél meghajtóban lévő fájlokat összehasonlítja a rendszer (vagy mi, saját kezűleg) dátum szerint, és ha a forrásban lévő fájl későbbi időbélyeggel rendelkezik, akkor azzal felülírja a cél meghajtón lévőt; ha pedig a forrásban olyan fájl van, ami a célban nincs, akkor azt a célba bemásolja.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A szinkronizálás során a két meghajtót összehasonlítja az eszköz vagy a felhasználó, és ahol újabbat vagy olyat talál, ami a másik meghajtón nem szerepel, akkor azt bemásolja a másik mellé, tehát a frissítés két irányban zajlik, aminek eredményeképpen a két meghajtón teljesen egyformák lesznek az adatok.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A tükrözés pedig azt jelenti, hogy az adatmentés két tárolóra történik, és az archiváló eszköz a két meghajtót (a forrást és a célt) teljesen egyformára igazítja (a forrás formájára igazítja a célt).

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A három különböző technika három különböző célt szolgál. A frissítés ebben az esetben az angol update magyarítása, tehát a jelentése így írható le: 'dátum alapján történő frissítés', 'dátum szerinti növekvő sorrend'. A magyar változat tehát itt nem a dátumot ragadja meg a jelentés központi elemének, hanem ennek az eredményét, az új, friss állapotot. Úgy is mondhatjuk, hogy a frissítés naprakésszé teszi az adatokat. Némi zavart okoz a jelentésben, hogy a szoftverek újabb verzióra való emelését is frissítésnek mondjuk, ám az angol erre más szót használ, az upgrade-t, amelyben az upgrade az 'egy fokozattal feljebb' jelentést fejezi ki.

A szikronizálás töve a szinkron, ami nemzetközi vándorszó, tehát az európai nyelvekben megtalálható a származéka, a kifejezés ókori görög eredetű, két elemből áll, egyrészt a szün- 'együtt' előtagból, illetve a kronosz 'idő' utótagból. A szinkron tehát azt jelenti, hogy 'időben együtt', 'egy időben', minden olyan folyamatot szinkronnak hívunk, ami egyszerre, egy időben zajlik. A szinkronizálás ennek az eredménye: együtt zajlanak, egyszerre történnek a folyamatok, egyforma lesz a végeredmény.

A tükrözés az angol mirror 'tükör', 'tükröz' tükörfordítása, ami gazdag jelentéstartalommal rendelkezik. Metaforikus, képi kifejezés, és a tükör funkciójából vezethető le a jelentése: visszatükröz egy képet, az eredeti példány tökéletes másolatát hozza létre. Innen már könnyen levezethető az informatikai jelentés is azzal a megszorítással, hogy a köznyelvi jelentésben a tükörkép az eredeti fordítottja, az informatikában pedig az adatok tükrözése pontos másolatot jelent.

Bódi Zoltán