Netidők Blogtársaság

A múlt heti blogposztban arról írtam, hogy hogyan jutottam el a merevlemezes és usb-kulcsos adathordozástól a felhő alapú megoldásig. Valójában ez csak az egyik indoka annak, hogy miért szeretem a felhőt. A LiveMesh szolgáltatáson túl, ami a számítógépek-felhő közötti szinkronizálást végzi számomra, több felhő alapú szolgáltatást is használok még, amik nagyban megkönnyítik az életem. Ilyen szolgáltatások a Dropbox, a Google Drive és a Skydrive. Alábbiakban 1-2 számomra hasznos felhasználási lehetőségről szólok ezek kapcsán.

Az első felhőszolgáltatás, amit intenzívebben használni kezdtem, a Dropbox volt. A Dropbox számomra egy olyan pendrive, amit nem kell magamnál hordani, amit nem tudok elhagyni – igaz, csak internet kapcsolat esetén tudom elérni az így tárolt anyagokat. Ma már azonban a mobil internetnek hála (a nálam ritka) külföldi tartózkodást leszámítva mindig van elérhető internet kapcsolat. Így a Dropbox nyugodtan telepakolható anyagokkal. Elsősorban a számítógép és a hordozható eszközök (tablet, okostelefon) közötti adat megosztásra szoktam használni. Erre teszem fel például a hallgatói dolgozatokat, a hosszabb szövegeket. Kikapcsolódás esetére novellákat, könyveket is tartok rajta. Néhány esetben pedig az is előfordul, hogy 1-1 könyvtárat megosztok, ha olyan tartalmat kell hozzáférhetővé tennem, amit nem csak egyszer és néhány embernek kell elküldenem, hanem rendszeresen – és újabb lehetséges címzettek felbukkanása bármikor várható.

A másik felhőszolgáltatás, amit időnként használni szoktam, a Google Drive. Nálam ez elsősorban az úgynevezett kollaboratív munka eszköze, tehát ide teszem fel azokat a táblázatokat, szövegeket, amikkel többen dolgozunk. Például ezen osztottam meg a hallgatóimmal legutóbb, hogy ki melyik könyvet választotta recenzálni. Ebben a félévben ugyanis azt a feladatot adtam a hallgatóimnak az egyetemen, hogy egy listából válasszanak könyvet és írjanak belőle könyvismertetőt. Fontos információ volt számukra, hogy egy könyvet kiválasztott-e már valaki. A legegyszerűbb a Google Drive segítségével volt megosztani a dokumentumot. E nélkül sokkal több e-mailezés lett volna és adminisztrálni is nehezebb lett volna a dolgot. De szintén a Google felhő szolgáltatását használom az androidos táblámmal készült képek azonnali mentésére. A képet elkészülte után a gép automatikusan feltölti a Google Drive-ba (kiválasztható, hogy ezt csak wifi hálózaton tegye, kímélendő a mobilos csomag adatforgalmi keretét). Ennek különösen akkor vettem hasznát, amikor egy szoftveres hiba miatt vissza kellett állítanom a tablet rendszerét és sajnos menteni már nem lehetett róla: egyrészt egyetlen képem sem veszett el, másrészt a visszaállítás után automatikusan visszatöltötte a rendszer a képeimet. Így azokat alkalomadtán ismét meg tudtam mutatni az ismerősöknek, barátoknak.

A végére hagytam a Skydrive-ot. Ezt a Lumia telefonommal használom intenzíven, mivel a Windows Phone rendszernek alapbeállításban ez a felhős háttérrendszere. Itt is mentem a képeimet már az elkészítésük pillanatában. De ezen túl a OneNote jegyzeteim vagy a telefonon készített Office anyagaim is a felhőben tárolódnak, ami azért kényelmes, mert bármit jegyzetelek a telefonon, az később elérhető a számítógépen is az internet segítségével, így könnyen tudok másolni és beilleszteni belőlük bármit egy másik helyre.

Mindhárom rendszert könnyű használni, kényelmesek, sok esetben a háttérben dolgoznak, mindössze egyszer kell beállítani ehhez őket. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélkülük, vagy hiányuk megoldhatatlan nehézséget jelentene, de bizonyos dolgok kezelése sokkal körülményesebb lenne számomra. Ezért is szeretem a felhőt.

Pintér Robesz

Különös álmom volt pár napja, 1977-ben voltam, ahol okostelefon nélkül kellett boldogulnom. Nem volt egyszerű – ébredés után azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi minden változott meg a modern infokommunikációnak köszönhetőn a 35 évvel ezelőtti világhoz képest.

Az álmomban időrengés volt, csak kicsit másképpen, mint Vonnegut regényében. Míg ott mindenki átélte újra a múltja egy darabját, de nem tudott változtatni rajta, addig az én álmomban mindenki átkerült ugyan 1977-be, de az emberek szabadon cselekedhettek, saját 2012-es eszük alapján. Az infrastruktúra, a környezet azonban az 1977-es volt, ebben kellett boldogulni. Álmomban például nem volt nálam okostelefon – mondjuk működő hálózat nélkül nem is sokra mentem volna vele – és azt magyaráztam pár embernek, hogy hogyan fogok visszatalálni egy adott helyre GPS és navigációs szoftver nélkül egy ismeretlen környezetben.

Az álmok persze szürreálisak tudnak lenni. Az azonban érdekes, hogy az elmúlt évtizedekben szinte észrevétlenül, apránként mi mindent alakított át gyökeresen az, hogy elkezdtük használni az infokom eszközöket, vagyis, hogy a technológia és a társadalom kölcsönösen hatott egymásra. Ez a változás csak akkor szembetűnő, ha két egymástól távolabbi időpillanatot tudunk összehasonlítani, egyébként az apránkénti változásokhoz könnyen hozzászokunk és egy idő után természetesnek tekintjük őket az életünkben.

Fel szoktam tenni a kérdést hallgatóimnak, hogy mi változna meg szerintük az ő életükben és a világon, ha egyik napról a másikra eltűnne például az internet. A legtöbben közel világvége szerű kaotikus átmeneti időszakot jósolnak, amíg átállnánk valami más információs és kommunikációs rendszer használatára, például a telefonéra. Az biztos, hogy például nekem egy darabig nem lenne munkám, mint online témákkal foglalkozó és online eszközökkel kutató szakembernek.

Mindezzel arra akarok rámutatni, hogy egy észrevétlen infirmációs társadalomban élünk mindannyian, ahol még azok élete is más, akik maguk esetleg közvetlenül nem is használnak számítógépet, internetet vagy mobiltelefont. Olyan mértékben támaszkodik ugyanis a társadalom, a gazdaság vagy a kultúra működése ezekre az eszközökre, hogy azok nélkül feltehetően mindenkinek gyökeresen más lenne az élete. Mintha újra 1977-ben lennénk mindannyian.

Pintér Robesz

Vezetés közben telefonálni vagy sms-ezni, tárgyaláson vagy tanórán hosszan mobillal matatni, kínos képeket készíteni az ismerőseinkről és azonmód feltölteni az internetre. Van néhány dolog, amit nem illik az okostelefonnal csinálni, mégis sokan megteszik. Káros szokásokról lesz szó és, hogy hogyan szokjunk le róluk.

A Lifehacker pár hete megkérdezte az olvasóit, mi zavarja őket a legjobban mások (és saját) mobiltelefon használati szokásai közül. Az írás végül a Digital Life oldalain látott napvilágot. Egy kicsit mobil etikett, egy kicsit görbe tükör rólunk, homo mobilusokról. Bár az írás jóval tágabb körből merít, az alábbiakban elsősorban az újonnan, az okostelefonokkal megjelent káros szenvedélyekről lesz szó.

1. Vezetés közben ne használd az okostelefonod!

Az első és legfontosabb szabály, mert míg a többi csupán zavaró, ez halálos is lehet, mivel a vezetés közbeni okostelefonozás balesetet okozhat. Ha nem tudjuk megállni, hogy az okostelefonunkat megnézzük, ha pittyeg, hogy új üzenet érkezett, akkor inkább némítsuk le. A hívásokhoz szerezzünk be egy headsetet vagy egy autós kihangosítót. Ha navigálásra szeretnénk használni, akkor kérjük meg utastársunkat, hogy segítsen, ne tartsuk menet közben az ölünkben a készüléket e miatt – de a legjobb, ha okostelefontartót szerelünk az autóba.

2. Társaságban ne merülj el az okostelefonodban!

Gyakori, hogy az unalmasnak ítélt értekezleteken, tanórákon az okostelefonunkban keresünk menedéket. Csak egy kicsit megnézzük a nyilván nagyon fontos e-maileket, aztán felnézünk a facebookra – tényleg csak egy percre, nyugtatjuk meg magunkat... Már ez sem túl udvarias, de a legrosszabb, hogy már baráti társaságban, vasárnapi ebéd közben, sőt szex után is sokan a mobiljukkal vannak elfoglalva.

A megoldás az önmérséklet lehet, amiben a keresztrejtvény-szabály segíthet: amennyiben az adott helyzetben nem vennénk elő egy keresztrejtvényt, úgy az okostelefonunkat sem kellene.

3. Fényképezz nyugodtan, de ne oszd meg rögtön!

Ugye ismerős az önjelölt fotográfus, aki mindent lefényképez a mobiljával és rögtön meg is osztja? Ezzel több gond is van. Először is, nem biztos, hogy azok, akiket lefényképez, erre engedélyt adtak. Másrészt nem biztos, hogy szeretnék, ha ezt a képet feltöltenék az internetre. Végül, a pillanat varázsát ugyan fontos lehet megörökíteni, de utána ne töltsünk hosszú perceket a kép azonnali megszerkesztésével és megosztásával, mivel teljesen antiszociális. A legtöbb esetben ráér később is megosztani a képet, amikor van időnk erre és egyedül vagyunk. Ami a kép elkészítését és megoszthatóságát illeti: ha nem szeretnénk, hogy rólunk hasonló kép készüljön, vagy megosztásra kerüljön, akkor mi se készítsünk és osszunk meg ilyen képet.

4. Moziban, színházban ne telefonálj, ne csetelj, ne böngéssz!

A mozi vagy a színház az önfeledt kikapcsolódásra való, ahol elmerülhetünk a vetített film vagy játszott darab világában. Már az is zavaró, ha bekapcsoljuk a készüléket, mert a mobil fénye elvonja a mellettünk ülők figyelmét, még rosszabb, ha a hangok is be vannak kapcsolva a készüléken. Ha fontos hívást várunk, akkor inkább ne menjünk ilyen helyre, de hívást semmiféleképpen ne vegyünk fel a film vagy színdarab alatt. A legjobb, ha lenémítjuk vagy kikapcsoljuk a készüléket.

5. Sétálás közben ne a telefonoddal foglalkozz!

Rendszeresen látni, ahogy sétálás közben emberek a mobiljukat bámulják és nyomkodják, miközben mások kitérnek előlük. Jó dolog a multitasking, de gyaloglás közben figyelemmel kell lennünk másokra. Nem egyszerűen udvariatlanságról van szó, a dolog balesetveszélyes is lehet. Ha muszáj megnéznünk a készüléket, akkor álljunk félre arra a pár percre.

Pintér Robesz

Sokan arra fogadtak, hogy az idei Olimpia lesz az első, ahol a közösségi média fogja vinni a prímet – úgy látszik azonban, hogy Londonra mégis inkább, mint az első mobilos olimpiára fogunk emlékezni. Persze a két dolog nem mond teljesen ellent egymásnak, míg a mobil elsősorban technológiai platformként jeleskedett, addig a közösségi média az események megosztására és megbeszélésére volt kiválóan alkalmas, tehát párhuzamosan használtuk ki a két lehetőséget.

A hordozható eszközök térnyerését jól mutatja például, hogy az NBC és a BBC – az USA és Nagy-Britannia hivatalos olimpiai közvetítő csatornái – online közvetítéseit majdnem felerészt mobilról vagy tablet-ről nézték az emberek és nem számítógép segítségével. Még meghökkentőbb, hogy a Google szerint az olimpiához köthető keresések az esemény megnyitásakor többségében mobil eszközről érkeztek és az első két nap dominált is a mobil platform (ne feledjük, az első hétvégéről van szó), a PC csak ez után vette vissza a hatalmat (amikor az emberek hétfőn dolgozni kezdtek). A megnyitót záró Paul McCartney nevére például a ceremóniát követően többen kerestek rá mobilról, mint számítógépről.

Persze hozzátartozik a teljes képhez, hogy a hagyományos televíziós közvetítést nem tudja elhomályosítani a hordozható eszközök megjelenése vagy a számítógépek jelenléte. Viszont az olimpia egyértelműen a legnagyobb többképernyős médiaeseménnyé vált. Akik nem tudták vagy nem akarták a sportversenyeket a kanapéhoz kötve követni, azoknak napközben kiváló alternatíva volt a munkahelyi számítógépen futó online közvetítés és sokszor csak az igazán fontos eseményeket izgulták végig a kollégákkal az olimpia idejére a munkahelyeken megtűrt televízió-készülékeken (emlékezzünk vissza például az Izland – Magyarország férfi kézilabda mérkőzésre). Közben pedig folyamatosan ellenőrizhették az eredményeket mobilon vagy tableten. Este viszont már az okostelefon bizonyult a legalkalmasabb eszköznek a tévé kiváltására, ahol volt megfelelő sávszélesség, ott akár a közvetítés is nézhető volt online, ahol erre nem kínálkozott lehetőség, ott a híreket-információkat lehetett valós időben megkapni.

Az olimpiát az is megkülönbözteti sok más, hasonló érdeklődésre számot tartó globális történéstől (mint amilyen az Oscar-díjkiosztó vagy a foci VB döntője), hogy időben teljesen elnyújtott, ráadásul folyamatosan zajló eseménysorozat, amit emiatt gyakorlatilag nem lehet végigülni (bár vannak, akik megpróbálják). Míg korábban a televízión túl a rádió vagy az újság, a 21. század második évtizedében a mobil és a számítógép segített abban, hogy naprakészek maradhassanak a sportrajongók az Olimpia idején is.

(Akit jobban érdekel, hogy az olimpia kapcsán milyen médiafogyasztási szokások a jellemzők és hogyan kutatják ennek segítségével a média átalakuló világát, annak javaslom az NBC ez irányú kutatási terveit összefoglaló cikket, amiben Alan Wurtzel, az NBC Universal kutatási igazgatója összegzi, hogy mit és hogyan kutatnak a londoni olimpia alatt, hogy kifürkésszék a jövő trendjeit).

Pintér Robesz

Világszerte igaz, hogy az okostelefon felhasználók nagyjából kétharmada(!) az első okostelefonját nyüstöli, ami azért fontos, mert most köteleződnek el, vagy utálnak meg egy platformot, esetleg márkát jó időre. A többség számára ez az egész okostelefonosdi újdonság, az eszköz még keresi a helyét az életükben, nagyjából a következő 1-2 évben fog kiderülni, hogy mire jó is ez igazán. Folytatódik a múlt héten kezdett sorozat, amelyben az Our Mobile Planet globális okostelefon kutatás eredményeit járom körbe.

Az első rész a Netidők Blogban: Android : iPhone – félidőben 11:10

Az első felhasználók ilyen óriási száma azt is jelenti egyúttal, hogy most alakulnak ki a felhasználói szokások. Amit az elmúlt 2-4 évben megtanultunk az okostelefonokról, az a kezdeti felhasználói csoportok, az innovátorok (rendszerint a felhasználók 2,5%-a) és a korai adaptálók (rendszerint a felhasználók 13,5%-a) tapasztalataiból fakadt. Ennek a világnak azonban az okostelefonok robbanászszerű terjedésével éppen ebben évben szakad vége, a „zöldfülű” tömegek átveszik a hatalmat: ami nekik tetszik, az fog elterjedni, elsősorban az ő igényeiket kell kiszolgálni ahhoz, hogy egy platform vagy márka tartósan sikeres legyen. Tehát részben elfelejthetjük, amit eddig az okostelefonokról és az okostelefonosokról tudtunk, az új felhasználók új világot hozhatnak.

Mindebből az következik, hogy amilyen felhasználói szokásokat felvesznek az újdonsült okostelefonosok, az évekre eldöntheti, hogy milyen tömegtermék lesz a következő években az okostelefon. Ezek a tömegek már nem a korábban a többséget kitevő technológiai gurukból (geek felhasználók) állnak. A két legnagyobb platformnak, az androidnak és az iOS-nek ma már felhasználók százmillióit kell egyszerre terelgetniük, ami az éles kanyarokat, tehát a forradalmi megújulásokat meglehetősen kockázatossá teszi. Az okostelefon igazi tömegtermékké válik. A felhasználók tömegei pedig paradox módon egyszerre jelentik a sikert a piacon és azt a ballasztot, amit cipelni kell. A Nokia, a Blackberry vagy a HTC példája pedig minden gyártó számára intő jel, hogy ebben a gyorsan változó iparágban, ahol átlag 1,5 évente cserélnek készüléket a vevők, milyen gyorsan ki lehet esni a vásárlók és a részvényesek kegyeiből.

(folytatjuk)

AZ OUR MOBILE PLANET KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

A kutatás első hulláma 2011. március-júliusa, második hulláma 2012. január-márciusa között készült. A kutatás országonként és évenként eltérő mintamérettel folyt (a legkisebb országos minta 500 fős, a legnagyobb 6.000 fős volt). Minden országban online kérdőívvel vették fel az adatokat, amelyeket kulcs változók mentén súlyoztak az okostelefonos populációra. A súlyozáshoz szükséges változókat telefonos kutatással vették fel. Bővebben a kutatásról.

Pintér Robesz